Bethlehemi Hiradó, 1962. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-20 / 16. szám

40th ANNIVERSARY YEAR m%m 40-ik JUBILEUMI ÉVÜNK függetlenség Hungarian Weekly paper tu t/ ey. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. NYELV£2£7i MAöYAE- SZELLEMŰBEN AMERIKA.* ßETHLEHEM HUN(1ARIAN NEWS MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési díj egy évre..................$5.00 Entered as Second Class Matter Miy 18, 1923, at the Tost Offiee at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year........................ $5.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Volume 40-ik Évfolyam 16-ik szám BETHLEHEM. PA„ |S62 ÁPRILIS 20 Egyes szám.* Ira 10 cent ! □iiiiaiuiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiaiiiiiiuiiiiaiiiiiiuitiiniinitiuiiiiiaiiuiiiiiiiiaiiiiiiuiiiiaumiiiiiiiaiiiiniiiiiiniiiiiiiiiiíiiinitiiiiiiaiiiiiimmnniiiiiiiiiiaiimiiiimaimiiiiiiiiatiimiiiiiitiiiimiiiiiiniiiiiiiiiiiiaiimiiiüiiin Sis “ VILÁGTÜKÖR « _ % 1982 HUSVÉTJÁNAK ÜNNS­PÉN nem dini nagy háború a vi­lágban, de igazi béke sincs, nem is lehet, mert a Szovjet által ve­zetett kommunista nemzetközi front “hideg” osztályháborut folytat és nem szűnik meg ismé­telni, hogy az individualista világ eltemetése a célja. Genfben hetek óta nagy külső apparátussal és költséggel 1 7 nemzet úgynevezett leszerelési konferenciája folyik folydogál, de nemi kétséges, hogy a leszere­lést a két fő-ellenfél egyike sem akarja őszintén. A Szovjet és a kommunista osztályfront az individualista ha­talmak leszerelését kívánja, a NATO és a Szovjetet körülvevő bázishálozat megszűnését, hogy egy lefegyverzett individualista világgal szemben könnyebben vi­­hesse előre aknamunkájának és eszméi propagandájának győzel­met, minél szélesebb körre ter­jeszthesse ki a kommunizmus uralmi szféráját. . .S tetejébe köl­csönös meg nem támadási szer­ződést is kíván, hogy véglegesít­se az azon országok feletti kom­munista uralmat, amelyekben a nemzeti' és emberi önrendelkezés eltiprásával ült nyeregbe az ál­lamkapitalista rendszer. Amerika és a többi individua­lista hatalom tudja, hogy nem lehet leszerelni, almikor a kom­­tmunizrms nemcsak r>em hajlan­dó jóvátenni erőszakos országra­­gadozáaait, de világuralomra tör. Résztvesz a leszerelési szószapo­­ritásban, .nehogy a kommunis­ták, akiknek nem. a béke, hanem a világ kommunizmus a cél úk, elutasító álláspontját ellanvhitó, hamis béke propagandájuk eszkö­zéül használhassák ki. De ugyanakkor Kennedy elnök mindent megtenni töreksz:k, hogy az individualista világ katonai erejének legmodernebb fejleszté­sével sakkban ta tsa a Szovjet köré csoportosuló kcimimunisták frontját. Két világnézet néz egymással farkasszexiet a történelem e nagy éveiben és hinnünk kell, hogy Amerika ebben a fájdalmasan el­kerülhetetlen, szomorú fegyverke­zési versenyben feladata magasla­tán áll, mert csak addig lehetünk biztosak afelől, hogy a Szovjet “nem adja be a derekát” a kommunista Kína ‘‘hosszú teketó­riák helyett” világforradalmi atomháborút sürgető, tébolyultan kegyetlen ortodoxiájának, amig a Szovjet érzi, tudja, hogy táma­dás esetén úgy atomfegyverek, mint a többi hadászati eszközök terén emberére akadna Ameriká­ban: neynesk kock zta'ná, hogy nem jutna előbbre a kommunista rendszer uralmi területei megnö­velésében, de a meglévők birto­kát is veszélyeztetné. * * * AZ ATOMKIS ÉRLETEK szü­neteltetése és az atomfegyverek megsemmisítése, kiküszöbölése terén is ugyanaz a helyzet,mint az általános leszerelés kérdésében. Egyik oldal sem akar lemarad­ni a rakéták és hidrogénbombák terén s folytatni akarják a kí­sérleteket, bármennyire is igyek­szik mindegyik fél a másikat okolni a kisérletek folytatásáért. A világnézeti célok annyira ellentétesek s a kcimmunisták tör­­tetése olv szívós, hogy Amerika nem bizhatna meg a Szovjetben még akkor sem,, ha megengedné területén az ellenőrzést, mert te­rülete oly méthetetlenül nagy, hogy biztos ellenőrzés lehetetlen. Gyanúnk szerint az amerikai ol­dal épp úgy mint a Szovjet oldal ürügyül használja a he’yszini el­lenőrzés kérdését és bármennyire kárhozatosnak tartjuk is a világ­­pusztító atomfegyvereket, meg­nyugtató, hogy Amerika nem megy lép re. Ha valamit hiányo­lunk, legfeljebb az, hogy nem mondja meg nyíltan, hogy nem lehet sem az atom somi az egyéb fegyvereket leszerelni, amig a kommunista osztályharcos front­­világuráírni céljairól le nem mond és helyre inam1 hozza a Yalta meg­szegésével elkövetett erőszakait. Meg kellene ezt mondani a kommunista béke világpropagan­da leleplezésére, hadd 1 ssa a világ, nemi rajtunk múlik, hogy az atom és egyéb leszerelés nem lehetséges, nem adhatjuk fel az individualista viliág életrendjének védelmiét, amikor a túloldal azt hirdeti, hogy unokáink már az ő világnézetük ‘ ‘paradicsomában’ ’ fognak élni. Ez az őszinteség többet érne, mint a mostani le­szerelési tárgyalások komédiája, amelyre annyi értelmi erőt és költséget pazarolunk . . . * * * JÉZUS KRISZTUS a nvers ösz­töneik rabjaként egymást boldog talanitó primitiv eirr.be ek világá­nak megváltására küldetett e földre: szeretetre tanítani őket, egy testvéries igazságban élő em­beriség kinevelésére megmutatni az Istentől és erkölcsi igazsága törvényeitől kijelölt utat. A Bé­ke Hercege volt, mert a Szeretet uralma által remélte megváltani az emberiséget rossz ösztöneitől, hogy egymás iránti igazságosság­gal, — “amit nem kívánsz ma­gádnak, ne tedd másnak”, hirde­ti a Hegyi Beszéd végső értelme, — elérhető legyen a lelkek bé­kéje és a fizikai béke. Nem az atom és hidrogénbombákat akar­ta, haeemi e maximális ember­­pusztító fegyvereknek éppen az ellenkezőjét, amikor ‘‘az ágyúból ekevas lészen és a kardból oj tó­­kés”. Nem imá alá azt a mon­datot sem, amelyet éppen most a Husvétvárás napjaiban olvas­hattunk, mint Amerika .külpoliti­kája elleni dühös szemrehányást az amerikai magyar szélső jobb­oldal vezető lapjának íőcikkáben, hogy “mit ér a fölényes erejű hadsereg, ha azt nem vetik be a po’itíkai döntések serpenyőié­be olyan ellenféllel szemben, rnielv csak a nyers erőszak előtt hajol ímeg.” Nem Írná a’á, pedig a 2,000 év előtti időkben az emberek mégcsak álmukban sem gondol­tak a mai nukle'ris fegyverek le­hetőségére . . . Szeretj"k hinni, hogy Amerikának tényleg meg­van az a fölényes e~eje, amelyről az idézett mondat készé’, de nem hisszük, hogy a Szövi et .nagy megaton hatóerejéjü hiJrogén­­bombás rakétáiról és 175 di ízió­­járól szóló kruscsevi kiie’en'ések teljesen blöffök volnának és tud­juk azt is, hogy egvctlcn nukleá­ris bomba rohammal nem lehetne teljesen harcképtelenné tenni a Szovjetet, amelynek szintén meg vannak a szerteosztott b'zisai, nemcsak Oroszországban és Szi­bériáiban, de a kommunista erő­szakuralmi országokban stb, is. Nem mintha “egyetlen meg­semmisítő nukleáris bomb~rcha­­miot” akarnánk propagálni! Mi nem propagálunk atqmvilághábo­­rut, nem. uszítunk reá, mert ez világpusztulás, emberek tömén­telen milliói elpusztításának sür­getése volna s ez nem egyezik Jézus Krisztus szellemével, amely az emberszeretetet s emberi test­vériséget hozta a Megvált 's, az emberiség erkölcsi megtisztulása és boldogulása titkaként a föld­re. . . Jézus Krisztus azt akarta, hogy az emberiség vessen véget az egymás megrablásának és ölesé­nek. Az életet akarta mindenki számára, amelyet Isten adott az emberfiáknak és amelyet földi embernek nincs joga elvenni em­bertársától, sőt arra kell törcked­(Felytatéa a 5-ik oldalon) a KENNEDY MEGÁLLÍTOTTA AZ ÁRAK ÉS BÉ­REK FOLYTONOS EMELKEDÉSE SPIRÁLISÁT Boldog Husvái Ünnepeket láván olvasóinak, hirftetőinek, pártolónak, munkatársainak és az összmagyarságnak a BETHLEHEMI HlíüADÓ szerkesztősége ^iiiiiiiiiuiKHiiiiuiiiiiaiiiiiiiiiiitaiiiiiuiiiiiaiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiiaiiiiiiiiiiiiaMiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiia'iHiiMiiiaiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiaitiiiiiiiiiiniiiiiiiinitiaiiiuiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiitiaitiiiiiiitiiciiiiii £> A FELTÁMADÁS ÜNNEPE “Akkor visszament, de alva találta őket. Frre rász 'lt Péter­re: “Ssmion, alszol? Fgy ó a hosszat sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatók és :tnád­­kozatok, hogy kisért áshe ne essetek. A lélek ugyan készsé­ges, a test azonban gyenge.’’ (Szent Márk, 14, 37-38.) /Közel kétezer évvel ezelőtt történt m.eg Jézus haláltusája s Jézus azon az éjjelen, a getsema­­nei kertben, majd utána Pilatus elő>tt, egyedül maradt, mert lát­szólag tanítványai, az apostolok is elhagyták. Azóta hány vértanú és hős ad­ta életét a Megváltóért és hazájá­ért, köztük legutóbb az 1956-os magyar szabadságharc mártírjai, élükön Nagy Imrével, sokban ha­sonló gondolatokkal, egy látszó­lag vesztett ügy nyqmaszó tuda tavai és felelősségével. De azzal mentek a bitó alá, hogy nem köt­hetnek kompromisszumot és nem adhatják cl magukat és az orszá­got egy tál lencséért. Úgy fogad­ták a halált, mint az élet folyta­tását és mint a megtörtént ese­mények természetes követkeamé­­nyét. A törökvész, a két vil'ghábo­­iu, az aradi tizenhárom, mindkét szabadságharc hősei — és idetar­toznak az 1944—45-ös zsidóül­dözések tehetetlen áldozatai, — végül is halálukban támadtak fel és halálukkal biztosították az élők életét és a vesztes, elvérzett or­szág végső felemelkedését. Az Egyesült Államok történel­mének eddig legfontosabb esemé­nye a imiult században lefolyt amerikai polgárháború, amelyet ma előszeretettel bizonyos nim­busszal vesznek körül, holott sok­szor roppant kegyetlen volt. Még­is ebből a szabadságharcból szü­letett meg az amerikai demokrá­cia gondolata, egy kevés iskolát járt, de magát hallatlan akarate­rővel önmüvelő államférfi, Abra­ham Lincoln vezetése alatt. Ma ennek a demokráciának még Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ ugyancsak sok fogyatékossága van, mégis az az uj társadalmi rend, amelyet a huszadik század­ban külpolitikai sikon, 1 barnás Woodrow Wilson és belpolitikai sikon, Franklin Delano Roosevelt teremtett meg, a testvérháboruból született demokráciában vetette meg a gyökereit. A kommunizmus és a demo­krácia közötti harcban ma ennek a dem ok. áriának a szellemi fegy­vereivel harcol Amerika és a sza­bad Nyugat és ebbe a demokrá­ciába veti hitét és reménységet a világnak az a része is ahol kom­imunizmius van. A népek önren­­d elkezési jogát (Wi’son és az emberiségnek egy félelemnélküli élethez való éjogát (F. D. R.) hirdeti ez az uj társadalmi rend, és ez magában foglalja mindazt, amiért az Egyesült Államok észa­ki része küzdött a rabszolgatartó Dél ellen. Egy testvérhálioruból újjászü­letett ország e jogoknak a fon­tosságát kellőkép tudja méltá­nyolni és nekünk magyarc knak, a kommunizmus megdöntésére, en­nek az Amerikának az erkölcsi és gazdasági ereje ma minden re­ménységünk. * * * Mindnyájan, akik Jézust e na­pokban a Keresztuton követjük, elmélkedjünk a kereszténység alapvető tételéről, a feltámadás­ról, Jézius munkájának és halálá­nak a jelentősége az utolsó va­csorában, majd a feltámadásban csúcsosodik ki, Nekünk, akik idekünn egy ország feltámadásá­ért küzdünk, Ugyanúgy össze kell tartanunk, mint az apostolok tet­ték az utolsó vacsorán és hinnünk kell Magyarország feltámadásá­ban, amelynek első királya egy Szent István volt, aki az orszá­got a Szüanya oltalmába aján­lotta. Az ország feltámadásának azonban megvannak a belső fel­tételei. Csak az a közösség, csak az az ország támadhat fel újra, ahol fajra ét származásra nem tesznek az emberek között kü­lönbséget, ahol a szegények jogai éppen úgy biztosítva vannak mint a gazdagoké, ahol a vagyon szer­zést a keresztény e.kölcstan elvei irányitják s ahol a tulajdonjog elve feltétlen és sórtheíe.lcn. Jézust a feltámadás ut'n hitet­lenül fogadták az apostolok. Az emberiségnek egyik a'apvető tu­lajdonsága a hitetlenség. Mélysé­ges hit, bizalom, és szakadatlan, elfogulatlan munka készítse ezért elő a magyar feltámadást!-ooo-HUSVET ROMÁBAN XXIII János pápa április 15-én Virágvas «lapján több mint há­rom órán át résztvett a Szent Pé­ter Bazilika ünnepi szentmiséjén. Kereszt formájában összeillesztett pálmaleveleket áldott meg és szétosztotta a jelen volt bíboro­sok között. Utána megjelent a Vatikán er­kélyén. és áldást osztott a világ minden részéből Husvétra Romá­ba sereglett zarándokok tömegé­nek. Nagypénteken a Szent Pál Ba­zilikában, mely a Vatikán falain kívül fekszik, elnökölni fog az ünnepi szentmisén, szombaton, délután pedig szokásos húsvéti üzenetét küldi a világnak. Hus­­vét vasárnapján délben a Vati­kán erkélyéről fog, a hagyomány szerint áldást osztani Romának és a világnak. Jeruzsálemben keresztények ezrei, kezükben pálma és olaj ág­gal ünnepelték. Felvonultak azon utón, amelyen Jézus Krisztus kö­zel kétezer évvel ezelőtt diadal­mas bevonulását tartotta.-ooo-USA-BAN LÖVIK KI AZ ELSŐ ANGOL MÜBOLYGÓT Az amerikai Egyesült Államok világürkutatási ügynöksége közöl­te, hogy Cape Canaveralban, az Egyesült Államokban lövik ki az első brit mübolygőti az idén U­­VtMHKftlt Mint múlt számiunkban lapzár­takor jelentettük, a nagy acél­gyárak azzal lepték meg Kenne­dy elnököt és az amerikai népet, hogy felemeltek az acél árakat! Az emelés tonnánként hat dollárt lett volna, de az e’nöknek és a í közvélemény egyrészének állás­­foglalása következtében a gyárak; úgy határoztak, hogy az áremelést visszavonják. Az országos izgalmat kiváltott fejlemények a következők: A munkások önmérséklete A váratlan áremelés legkino­­sabban Kennedy elnököt érintet­te, aki imind'emit elkövetett, hogy az acélipari kollektív szerződés akként jöjjön létre, hogy ne za­varja az árak és bérek folytonos emelkedése megállítására törek­vő, infláció ellenes politikáját. Az acélmunkás union McDonald elnök vezetésével igyekezett is együttműködni az elnökkel és mérsékelte a munkások követelé­sét. Elfogadott olyan uj szerző­dést amely az első évben nem hoz órabéremelést, hanem csak egyes mellékes juttatások (nyug­­dij, szabadság idő stb.) megjaví­tását legfeljebb tíz cent órabér­emelésnek megfelelő értékben. Az elnök elégedetten jelen­tette ki, hogy az uj szerződés nenn jelent ártalmat az infláció ellenes politika szempontjából. Azonban a gyárak magatartása egy csapásra felborította az acél­munkás unionnak az általános nemzeti szempontot figyelembe­vevő önmérséklete feletti örömét, amikor Roger Blough, a U. S. Steel elnöke bejelentette a hat dolláros emelést s ebben követ­ték a többi nagy gyárak is, a Bethlehem Steelel az élén. Az elnök az április 1 1 -í saj­tókonferenciáján rendkívül éles bírálatban részesítette a gyárakat és felelőtlennek és indokolatlan­nak mondotta eljárásukat. Blough szintén sajtókonferen­ciát tartott, amelyen visszautasí­totta az elnök vádját, hogy sem­mibe veszik a nemzet érdekeit s hangoztatta, hogy a gyárak 1958 óta nem emelték az acélárakat, holott a termelési költségek azó­ta jelentős mértékben emelked­tek s igy az áremelés szerint “egészséges” az ipar haladása és prosperitása szempontjából. Uta­lás történt arra is, Hogy az acél­ipari gépek, termelési eszközök nagyrészt további modernizálásra szorulnak s e befektetések szük­ségével is igazolni akarták az emelést. Munkáskörökben vegyes érzel­mekkel fogadják áz uj gépek használatának tervét. A gyárak ezt a termelés olcsóbbá tétele céljára kivánják szorgalmazni, de kétségtelen, hogy önműködő gépekről (automationról) van szó, amelyek révén az amúgy is jelentős acélpari munkanélküliség csak nagyobbodna.) Kennedy ellen akciói Amerikai közgazdasági körök inkább az árak leszállítását lát­nák közérdeknek, hogy az ame­rikai acél a nemzetközi piacon versenyképes legyen az olcsóbb munkaerővel dolgozó európai gyárakkal szemben és ezzel inflá­cióellenes irányba működjék. Kennedy elnök azzal vádolta a gyárakat, hogy egérfogóba jut­tatták a uniont és ároulcsapták a kormány törekvéseit. Ellenlépései gyorsan követtek egymást. Ro­bert Kennedy főállamügyész kö­zölte, hogy az áremelés ügyét egy grand jury fogja kivizsgálni, hogy e nincs ár-összesküvésről szó cmi a Sherman antitrust törvény­be ütközne. Ezenkívül a Federal Trust Commission, továbbá a képviselőház antitrust albizottsá­ga, valamint a szenátus antitrust és monopólium ellenes albizottsá­ga is nyilvánosságra hozták, hogy vizsgáját®» t*rv*»ndt A gyárak fekete péntekje, 13-án A harc pénteken, április I 3-án érte el tetőpontját. Kennedy fő­államügyész hivatalából csak úgy röpködtek kifelé a gyárvezetősé­geknek szóló idézések, McNama­ra nemzetvédelmi miniszter pedig közölte, hogy a hadianyag ren­deléseket olyan gyárak kapják, amelyek nem emelték az árakat, Hir szerint Kennedy elnök sze­mélyesen telefonált egyes acél­gyári vezetőknek s tény annyi, hogy az Inland Steel (sorrendben hetedik nagy gyár) azon közle­ménye szerint, amelyben bejelen­tette, hogy nem csatlakozik az áremeléshez, is nagy szerepet ját­szott abban, hogy a U. S. Steel a Bethlehem Steel s a többi-legna­gyobb gyárak kezdtek áttérni arra. a felfogásra, hogy "az áremelés ugyan indokolt, de az időpontot rosszul választottuk meg." (Ken­nedy elnök többi között azzal is érvelt, hogy az uj szerződés csak julius 1 -én lép életbe, de a gyárak már április 10-én siettek emelni az árat.) Az Inland Steel lépését követ­te a Bethlehem Steel bejelentése, hogy visszavonja az áremelést s néhány órával később hasonló bejelentés történt a U. S. Steel valamint a többi nagy gyár ré­széről is. Ezt követte Kennedy nyilatkozata, mely szerint ‘‘az Egyesült Államok népe megelé­gedéséről látja, hogy az acélgyá­rak számot vetnek a nemzet ér­dekével". Kinek van igaza? Goldwater rep. szenátor és 64- es elnökjelöltségi pályázó vehe­mensen támadja a kormányt az acélgyárakra gyakorolt nyomásért és azt állítja, hogy ami történt, erőszakosság az amerikai élet­rend, az ipari és kereskedelmi szabadság ellen. Ezzel szemben azok, akik az infláció ellenes szempontot leg­fontosabbnak tartják azt hangoz­tatják, hogy a tonnánkénti hat dollár emelés kihatott volna az egész ipari és kereskedelmi élet­re, általános áremelései idézett volna elő minden téren és a kor­mány költségvetési kiadásait is sok millióval drágította volna.— Egy esetleges, mértéktartó, 2—3 dolláros emelést későbbi időpont­ban megfontolhatónak tartanak, de szembe állnak olyan drágulás­sal, amely az inflációt s ezzel együtt azt a veszélyt is növelné, hogy a kisemberek bankbetétei, öregségükre félretett megtakarí­tott pénzei még inkább veszitse­­nek vásárló erejükből, igazi érté­kükből. E ponton Kennedynek adnak igazat s bátor cselekedet­nek tartják, hogy fellépett az el­len, hogy az árak és bérek állan­dó emelkedésének spirálisa to­vább emelkedjék s a dollár mind nagyobb elértéktelenedésére ve­zessen, ami Goldwaternek talán nem oly jelentős szempont, mint a kisembereknek. . . Az acélgyárak engedékenysé­ge dacára a szenátusban egyes szenátorok javaslatokat terjesz­tették be a vizsgálatok folytatá­sára az acélgyárak ellen. E te­kintetben megoszlanak a vélemé­nyek és sokan nem látják helyén­valónak, hogy az acélgyárak el­len akciót folytassanak és biza­kodnak abban, hogy a gyárak a jövőben mérsékletet fognak tanú­sítani az árak kérdésében, nehogy az árak és bérek állami szabályo­zása híveinek kezére érveket szol­gáltassanak.-ooo-MEGDRÁGULTAK AZ AMERI­KAI FORD KOCSIK az Az amerikai Ford-müvek idén mintegy 23 százalékkal drá­gábban árulják kocsijaikat, mint tavaly. Ennek ellenére — mint * ta«* kelandék»

Next

/
Thumbnails
Contents