Bethlehemi Hiradó, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-20 / 25. szám

BETHLEHEMI HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR— SZELLEMÉBEN AMERIKA! MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre .................. $5.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as Second Class Matter May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year........................ $5.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében V'ol. XXXVI. Évfolyam,25-ik szám BETHLEHEM, PA, 1958 JUNIUS 20 Egyes szám-- ára 10 cent VILÁGTÜKÖR STEVENSON OROSZ­ORSZÁG! ÚTJA NEMCSAK ALGÍRBAN, de Parisban is nyíltan megalakultak a kétségtelenül fascista, diktató­rikus egypárt vagy semmipárt jellegű "Biztonsági Bizottságok" s hir szerint már 300 van belőlük a szárazföldi Franciaország váro­saiban és falvaiban. Képes lesz e elbánni velük De Gaulle? Egyelőre tűri őket. Egyré­­szük meghunyászkodó taktikát folytat, de talán csak ideiglene­sen. A múlt hét elején még mindig forradalmi hangulatú felhívást intéztek De Gaullehoz, aki azt kivánta tőlük, hogy miután a május 1 3-án az ő miniszterelnök­ségi kinevezése jelszavával meg­rendezett algériai hatalomátvétel és puccs elérte célját, most már szereljenek le, hagyjanak fel a forradalommal. Erre jött válasz­ként a felhívásuk: De Gaulle oszlassa fel a politikai pártokat, dobja ki kabinetjéből a régi pár­tok minisztereit és halassza el az általa egy hónapon belüli időre, azzal behirdetett algériai helyi választásokat, hogy azon a ben­­szülött mozlemeknek teljesen egyenjogú szavazatuk lesz a fran­cia telepesekkel, a coionokkal. (Állítólag a moslemekről válasz­tói listák sincsenek.) A felhívást Sálán tábor­nok, az algériai francia haderő főparancsnoka juttatta el De Gaullehoz, aki maga volt a ve­zetője a május 13-i puccsnak, együtt Massu tábornokkal, az ejtőérnyős brigádok főparancs­nokával. A felhívást a 72 tagú “Biztonsági Bizottság“ elnöké­ként Massu irta alá. De Gaulle a válaszában ke­ményen utasította Sálánt, de ki­vált Massut és a többi tiszteket is, hogy distancirozzák magukat a “Közbiztonsági Lizottság" ál­tal kifejezett politikai jellegtől. (Vagyis ne politizáljának to­vább, mert alkotmányos jogál­lamiban a katona csak eszköze, de nem csinálója lehet a politi­kának.) Alkotmányos jogállamban nincs szükség olyan külön fegy­veres csoportra, mint az algeri és a többi Közbiztonsági Bizottság” és furcsa, hogy De Gaulle nem rendelte el az azonnali feloszlatá­sukat, miután “céljukat betöltöt­ték”. Talán már nem bízik ab­ban, hogy ehhez elég tekintélye és ereje van a hadseregen belül? * * * E VÁLASZ nyomán kettésza­kadni látszott, az algíri bizottság és lehet, hogy De Baullenak ez volt a taktikai célja s ezért nem oszlatta fel a bizottságot.' De az enyheség csak felbátoríthatja a szélső jobboldali elemeket úgy a katonák mint a civilek között. Az utóbbiak között sok fascista és ‘‘hazafias” imperialista van s idetartoznak az u. n. Poujadeis­­ták is, akik az adófizetés megta­gadásának evénnyé savatása de­­mágogiájával jutottak 28 man­dátumhoz a parlamentben. A párisi, mint a többi bizott­ság már a válság napjaiban ala­kult “föld alatt.” A párisi bizott­ság junius 12-én a színre lépett Lionel Max Chassin nevű nyu­galmazott repülő tábornok el­nöklete alatt. Chassin kijelentette bezsédében, hogy megalakultak “a kommunizmus elleni harcra ”. A kommunizmus elleni harcra valóban szükség van, véljük, de nem fegyveres különítményekkel, címig nem áll fenn háború a Nyu­gat és Kelet között. Ezt a harcot nem Chassin ur kezdte, régesré­­gen folyik, senkisem várt reá és társaira és amig nincs háború (vagyis belpolitikailag), csak szellemi, nem pedig fizikai fegy­verrel, erőszakkal folytatandó, akármennyire bitangul is ezt te­szik azon országok kormányai ahol a kommunizmus uralmon van. A demokrácia nem dolgoz­hat a kommunizmus terrorista eszközeivel. (Magának De Gaul­­lenak a puccsista generálisok akciója segélyével történt ha­­talomrajutása is aggályos e szem­pontból, DeGaulle akármennyire igyekszik legalább is az esemé­nyek eddigi stádiumában, "alkot­mányos diktátor" lenni.) — Leg­nagyobb fokban szükség van a kommunizmus elleni Karcra, de annak a vezetését ne akarják magukhoz ragadni olyan elemek, akik fascizrousra hajlamosak és mint katonák könnyű lehetőség­gel bírnak arra, hogy a demo­krácia helyébe az erőszak eszkö­zeivel felkényszeritsenek egy ellenkező előjelű diktatúrát. A | fascizmus feltámadási manővere, i uj hatalomra törése antikommu­­^nista jelmezben épp oly gyanús, épp oly kevéssé bir erkölcsi ille­tékességgel, mint a kommunisták ádázkodása demokrata jelszavak maszkjában. (Áll ez magyar vonatkozásban is!) * * * CHASSIN egyetlen pártot hir­detett be, amelyhez “minden antikommunistánek csatlakozni kell”. Követelte, hogy az összes többi pártok szűnjenek meg év vezetőik ne szerepelhessenek töb­bé felelős pozíciókban. DeGaulle neve jó cégér nekik, de követe­lik tőle, hogy úgy táncoljon, ahogy ők fütyülnek s erre nem hajlandó. ( Újólag felmerül a kérdés, nem e lépett a parlament végzetes I útra azzal, hogy elhanyagolta a [ hadsereg vasfegyelemmel való : kézbentartását ? Pillanatnyilag : DeGaulle vonakodása az egyet­len reménység, hogy a hadsereg és a szövetkezett polgári fascista csoportok, Delbecque, Soustelle és társaik nem fogják eltiporni a francia demokráciát, parlamen­tarizmust ! Megérte e DeGaulle kinevezé­se ezt a kockázatot? Nem lett volna e bölcsebb a kommunisták elmellőzésével egy középutás j parlamenti koalíciót létrehozni, amely olyan alkotmánytervezetet terjeszthetett volna egy rövid határidőre elrendelt parlamenti választás elé, melynek döntése | nem jelentett volna sötétbeugrást : a demokrácia s parlamentarizmus j szempontjából, mint jelent De I Gaulle csak nagyon halvány kör­vonalakban ismeretes alkotmány­­| reform programmja? Amig a középutás pártok, ahe­lyett, hogy őrizték volna a demo­kratikus alapokat, tehetségtelenül és ostobán egymást marták, a fascizmus beférközött a hadse­regbe. Avagy már ott lappangott a petaini árulás kora óta, csak senkinek nem jutott eszébe, hogy résen legyen újabb elharapodzá­­|sa ellen? S most az a fatális hely­zet állott be, hogy imádkozni kell, De Gaullet tartsa meg a Jó­isten erőben egészségben és a mostani platformján ! SÁLÁN negativ formában vá­laszolt De Gaullenak. Nem adott ki rendeletet, hogy a tisztek azonnal lépjének k: a Közbizton­sági Bizottságbői. Igaz, hogy De­Gaulle elmulasztotta, hogy a ki­lépést kategorikus formában kö­vetelje . . . j Később Sálán sajtófőnöke kö­zölte egy sajtókonferencián, hogy a tiszteket nem rendelik vissza sem a Közbiztonsági Bizottság­ból, (ahol tizenöten ülnek a ve­zetőségben) sem egyéb puccs cső í portokból. | Nem kétséges, Hogy ez nem ] tetszik a kormányban képviselt 1 egyes középutás pártoknak, töb­bi közt a keresztény demokra­táknak és szociáldemokratáknak. Ki kell várni, tudnak e oly be­nyomást gyakorolni a diktátor] hatalmat nyert De Gaullera, hogy éljen is e hatalommal a puccsistákkal szemben, akik szin­tén taktikáznak és talán nem is egységesek, de egyrészük nincs megelégedve azzal, hogy állások­kal nem fizették ki őket avagy mint fascista jobbra szeretné tolni az eseményeket és talán |már uj nevet is irt titokban a i lobogójára, egy általuk remélt francia Nasszeret, akinek De Gaulle csak a Naguibje volna? | Nem volna jobb véget vetni a í helyzetnek ijedtség nélkül, mint továbbra is meghagyni a puccsis­ták alakulatait végnélküli ijedt­ségül? * * * ELSŐ ORSZÁGOS rádióbe­szédét junius 13-án mondotta De Gaulle. Ezúttal is röviden be­szélt és még mindig csak sejtető modorban, nem részletekbe me­nő, teljes nyíltsággal; ugylátszik sorrendet tart a programmjában. Algirban, mondotta békét fog teremteni akként, hogy Algír lel­kileg és fizikailag örök időkre egybe lesz kötve Franciaország­gal. Szövetségi (federációs) ál­lamot akar összehozni Franciaor­szág, Algír, Marokko, Tunis, Madagascar és a többi afrikai gyarmatok között. (Marokko és Tunis földjén ellentétben Algírral alig vannak francia telepesek, j Már önálló országok s az-ő szem­­; pontjukból alighanem túlhala­dottnak látszik egy ily federáció­­ba való visszaesés. . . ) Vannak, akik szerint az algíri kérdés megoldására DeGaulle a legalkalmasabb, mert nagy haza­fias tekintélye folytán esetleg oly megoldásokkal való próbál­kozást is megengedhet magának, amelyeket a közvélemény mások­nál tulmesszemenőeknek, szinte hazaárulásnak tartaná Úgy lát­szik azonban, hogy az a megol­dás, amit DeGaulle meg elfogad­hat, nem fogadható el sem a füg­getlenségüket követelő, vérző al­­giri benszülöttek, sem Marokko és Tunis szempont’ábH. Ök ra­gaszkodnak a függetlenséghez. Az algiriaknak kevés, amit De Gaulles aiánl az algíri francia te­lepeseknek pedig sok. . . Ugyle­­hét DeGaulle pár véres esztendő­vel megkésett az ajánlattal. KÜLPOLITIKAILAG egy hosszú mondatra szorítkozott De Gaulle beszéde: “A nyugati világhoz tarto­zunk, anélkül, hogy kizárólag ahhoz volnánk kötve, hogy meg­találjuk a magunk helyét és olyan akciókat folytassunk, amelyek a mi saját akcióink lesznek hogy egyidejűleg szolgálhassuk hazán­kat és a biztonságot”. Még nem tartja időszerűnek a kirukkolást a külpolitikai orien­tációja részleteivel. A Nyugathoz tartozónak vallja magát. De e kifejezésbe sok minden értelme­zés magyarázható bele, túlságo­san általános. Annyi azonban bi­zonyos, hogy Franciaország és két nyugati szövetségese viszo­nyában uj, az eddiginél kevésb­­bé sima fejezet kezdődik, amely­nek kialakulása sok tekintetben igen súlyos jelentőségű lehet Europa és benne a kommunista uralom alatti kisországok, de az egész világpolitika szemszögéből is. Egyik előjele ennek az, hogy ellentétben az első hírekkel ame­lyek szerint DeGaulle rövidesen Washingtonba jön, .Dulles kül­ügyminiszter megy meghivásra Párisba julius 5-én. DeGaulle annakidején, amikor Eisenhower, mint a NATO főparancsnoka meghívta a Páris melletti főhadi­szállására azt üzente vissza, hogy Eisenhower jöjjön őhozzá, mert Franciaország földjén ő otthon van, mig Eisenhower idegen. . . Ha DeGaullenak csak ily kis nya­­kasságairól lesz szó, még nem lesz baj. De Moszkvában bizto­­tosan készülnek már tervek, hogy De Gaullet használják fel faltörő kossnak a NATO megdöntésére. S ha e tervek időszerűvé válnak, jön el az a helyzet, amely De kell vélt nemzeti előnyökkel hogy 'bebizonyítsa a Nvugattal való világnézeti szolidaritását, ha kell, vélt nemzeti előnyökkel iszemben is, y, 3, Adlai Stevenson volt kétszeres I demokrata elnökjelölt több hosz­­jszabb európai körútra utazik két ■fia kíséretében. Az utazás folya­mmán júliusban ellátogatnak a Szovjetbe is, ahol Stevenson amerikai irók és zeneszerzők I megbízásából ázt a kérdést kí­vánja megoldani, hogy a Szov­­| jettől munkáik felhasználásáért [rendben megkapják a szerzői di­­|jat. A Szovjet felajánlotta, hogy | legyen a vendége, de Stevenson j ezt határozottan elutasította. i Stevenson cáfolja, hogy ! 960- ban harmadszor is elnökjelölt­ségre pályázna, de széles körök­ben úgy hiszik, hogy magában a ! demokrata vezető körökben is 'hívei vannak újbóli jelölésének [azon a címen hogy két Ízben ■"feláldozta magát" az Eisen­­hower személyi népszerűségével való reménytelen küzdelemben j és ha 1960-ban megválasztják annak bizonysága lesz, hogy az előző két elnök-választáson nem a republikánus párt, hanem Eisenhower győzött. Harriman new yorki kormány­zót tartják Stevenson legkomo- i lyabb elnökjelöltségi vetélytársá­­jr.ak, noha hir szerint Truman ex­­; elnök ezúttal nem őt, hanem Stuart Symington volt légügyi miniszter, kansasi szenátor el­nökjelöltségét támogatja. Stevenson az utóbbi időkben ■ sűrűn tart beszédeket és fejti ki jvéreménvét az aktuális ké dé-ek­­ről a kormány álláspontjával szemben, sőt javaslatokat is tesz. Legutóbbi beszéde aggályokat kelt a magyarság körében, mert a Szovjet Stpfasouo követelése ügyében nem foglalt el eléggé ha­tározott elutasitó álláspontot. Kivégezték Nagy Imrét és Maiéter Pált Titkos tárgyaláson ítélték halálra őket és két újságírót. — Öt más vádlott, köztük Tildy Zoltán, hosszú börtön ítéletet kapott. — Felháborodás világszerte. A SZOCIÁLDEMOKRATA IN­­TERNACIONALE A KÖLCSÖ­NÖS KIVONULÁS MELLETT A Szociáldemokrata Interna­­cionale vezetőinek múlt héten Brüsszelben tartott háromnapos kongresszusa nagy többséggel állást foglalt az u. n. ‘ disen­gagement" mellett, amelynek ér­telmében a megszálló haderők kölcsönösen kivonulnának Közép és Kelet Európából és semleges zóna létesülne. A francia és a hollandi szocia­listák a javaslat ellen szavaztak. A belga, spanyol és U.S.A.-ból jött szociáldemokraták, valamint az israeliek egy csoportja tartóz­kodtak a szavazástól. A javaslatot megszavazta Ausztria, Kanada, Dánia, Nyugat Németország, Anglia, Olaszor­szág, Norvégia, Svédország és Svájc delegációja, valamint Israel delegációjának egyik cso­portja. Lapzártakor jelentik: A mosz­­! kvai rádió jelentése szerint Ma­­‘ gyarországon kivégeztéá Nagy [Imrét, az 1956-os szabads’gharc i választási kabinetjének elnökét és Maiéter Pál tábornokot a forradalom egyik katonai vezető­jét, aki Nagy Imre hadügyminisz­tere volt, továbbá Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefet, az azóta "Népszabadsággá" vedlett ‘ ‘Sza­bad Nép" központi pártnapilap belső munkatársait. A budapesti “igazságügymi­­niszterium” jelentést adott ki mely szerint az Ítéleteket több napig tartó titkos tárgyalás után a népbiróság hozta meg és azo­kat végre is hajtották. Ezenkívül Kopácsy Sándort, aki a forradalom alatt a budapes­ti rendőrséget vezette, életfogy­tiglani, Tildy Zoltán volt köztár­sasági elnököt, Nagy Imre egyik A Social Security kifize­tések összege feleme­lését jósolják A képviselőház Ways and Means bizottsága hétfőn meg­kezdte a kihallgatásokat a Social Security kifizetések felemelése és a tagok díjtalan orvosi és kórházi ellátása ügyében beadott javasla­tokról. Az egyik nagy hírügynökség szerint a kormány azon van, hogy a javaslat tárgyalását kés­leltesse. Nem helyesli, hogy a munkások és munkaadók hozzá­járulását felemeljék. Folsom egészségügyi és népjóléti minisz­tert az elsők közt hallgatják ki. Hir szerint kisebb technikai ja vi­tásokat nem ellenez, de nem pár­tolja, hogy a kongresszus ez év­ben nagyobb változtatásokat esz­közöljön a Social Security tör­vényeken. Jelenleg 1 1 millió személy ré­szesül Social Security kifizetések­ben és az említett hirügynökség szerint fokozódik a nyomás, hogy a kongresszus tagjai ebben a választási évben tegyenek vala­mit a törvénynek a növekvő drá­gaság miatti korszerűsítése és a betegség elleni biztosításra való kiterjesztése terén. Ugyazezen forrás szerint “több mint 50—50 a kilátás, hogy a bizottság a kifizetések felemelése mellett fog szavazni. Akik a felemelést támogatják azzal ér­velnek, hogy az általános élet­fenntartási költség az 1 954-es év óta, amikor utoljára javították meg a kifizetéseket, 7.5 száza­lékkal lettek nagyobbak.” miniszterét hat évi, Jánosi Zol­tán volt első közoktatásügyi mi­niszter helyettest, Nagy Imre ve­­jét nyolc évi, Don'th Ferenc volt párttitkárt tizenkét é i és Vásár helyi Miklóst, a Szabad Nép munkatársát öt évi kényszermun­kával sulyosbbitott börtönre ítél­ték. Losonczi Géza, Nagy Imre legbelsőbb embere és minisztere ellen megszüntették az eljárást, mert meghalt a börtönben. Állí­tólag természetes halállal. Maiétert az oroszok álnok mó­don tőrbecsalták 1956 november 3-án. Vezérkarával együtt kicsal­ták a csepeli főhadiszállásukra azon ürüggyel, hogy a kivonulá­suk részleteit akarják megbeszél­ni, de ehelyett valamennyiüket letartóztatták. Nagy Imre, Losonczi és társaik a jugoszláv követségtől kaptak menedékjogot és a követség épü-' letét csak akkor hagyták el, ami- Ikor Jugoszlávia “garanciát ka­pott hogy nem lesz bántódásuk. j De amint kiléptek a követség I kapuján az orosz politikai ren­dőrség emberei közrefogták és el hurcolták őket. Nagy Imre kivégzését Jugosz­lávia a neki adott garancia leg­messzebbmenő megszegésének tartja, de Amerikában és a sza­bad világ minden országában megbotránkozást kelt a Szovjet újabb szószegése és a szabadság­­harc vezető férfiaival szembeni vérengző, zsarnoki kegyetlensége, Nyugaton azt kérdik az emberek, szabad e, van e értelme békéről, együttélésről tárgyalni csucskon­­ferenciázni azokkal akik ezt a történelfi gazságot elkövették? ! AZ ALGÍRI SZABADSÁGHARCOSOK BOJKOT­TOT HIRDETNEK A VÁLASZTÁSOK ELLEN DeGaulle tábornok hatalomra jutásával az algériai háború nem enyhült. A felkelők változatlan hévvel támadtak több helyen és junius első hetében mintegy 600 embert vesztettek. A francia \eszteségek nem ismeretesek. (Az algíri francia haderő meg­haladja a 400,000 főt. A fran­cia adófizetőknek napi 2—3 mil­lió dollárjába kerül a negyedik éve folyó gyarmati háború.) A francia haderő veszteségei jelentősek. A szabadságharcosok emberanyagban nem szenvednek hiányt. A hazafias célra állan­dóan jelentkezik utánpótlás a közel kilenc milliós benszülött mozlemek .közül és a harcokat guerilla módra, különböző helye­ken folytatják. Állítólag Egyp­­tom segíti fegyverrel őket Tuni­­son keresztül és Marokkóból is kapnak fegyvereket. Mint megírtuk, DeGaulle rö­videsen választásokat akar tarta­ni Algirban, melyeken a bejiszü­­löttek a francia telepesekkel egyenrangúan élhetnének válasz­tói joggal. Mohamed Yazig, a Nemzeti felszabadulási front (F. L. N.) képviselője az Egyesült Nemzetek nél felhívta a mozlem lakosságot, hogy a választásokon ne vegyen részt, hanem ragaszkodjék a tel­jes függetlenség követeléséhez. Nem félnek a bojkott sikerétől, csupán-attól, hogy a francia ha­tóságok meghamisítanák a válasz tási eredményt. Ezért nincs ki­zárva, hogy tárgyalnának De Gaullelal, — feltéve, hogy a tár­gyalások a függetlenség megadá­sa címén folynának. Jacques Soustelle, Algir volt de gaulleista kormányzója nyi­latkozott a londoni Timesben és hangoztatta, hogy Algírnak min­denkép franciának kell marad­nia s a választásokon csak oly jelöltek léphetnek fel, akik ezen az alapon állnak. Ez eelve kizqrja, hogy az F. L. N. emberei részt vegyenek a választásban Soustelle tudvalé­vőén polgári vezére volt az al­gíri francia generálisok május 13-i degaulleista puccsának. Je­lenleg Párisban van és De Gaulle-lal tárgyal, De Gaulle azonban eddig nem nevezte ki semmiféle vezető állásba, ami miatt az algíri puccsisták igen ne­heztelnek. Valószínű, hogy De Gaulle távol akarja tartani az algíri ügytől, mert szélsőséges álláspontjával csak ronthatna rajta. Simple Economics ADAMS MINDENT BEVALL, DE NEM MOND LE Sherman Adams, Eisenhower elnök első asszisztense kedden önként kihallgatásra jelentkezett a képviselőház azon bizottságá­nál, amely az ellene felhozott vádakkal foglalkozik. Elismerte a Goldfinetől kapott ajándéko­kat és azt is, hogy kormányhe­lyeken általa jelentéktelennek vélt lépéseket, amelyek Goldfi­­net illetéktelenül juttattak értékes információkhoz, de ezt önzetle­nül tette. Nem a szándéka, volt rossz, mondotta, hanem nem is­merve a törvényeket, tévedett. Eisenhower elnök kijelentette, nincs szándékában lemondásra hívni fel Adamst és Adams úgy nyilatkozott, hogy nem gondol lemondásra. Általános benyomás szerint azonban az ügy nem fe­jeződött be Adams kihallgatásá­val. ! „ . ! DULLES: A CSÚCSKONFE­RENCIA MÉG MESSZE VAN Kruscsev a múlt héten újabb rendkívül terjedelmes jegyzék­ben sürgette államvezetői csúcs­konferencia összehívását, Dulles külügyminiszter azonban úgy nyilatkozott, hogy még több hó­napba telik, amig a washingtoni kormány határozni fog ebben a kérdésben. A dolgok jelenlegi állása szerint nem vár oly ered­ményt a konferenciától, hogy ér­­detnM'volna megtartani. ÜGY MAGYAR VASUTAS HÁZASPÁR KALANDOS MENEKÜLÉSE Nagy meglepetés érte a német­­országi passaui állomás vasuta­sait, amikor egy Magyarországról érkezett tehervonat kocsijait fel­nyitották. Az egyik teherkocsi­ban az áruk közé rejtőzve egy magyar házaspárt találtak. Kiderült, hogy egy magyar állomásfőnök és felesége válasz­totta a disszidálásnak ezt a ka­landos és kockázatos módját. Az allomásíőnök pontosan tudta a vaggonok tartalmát és útirányát és feleségével együtt észrevétle­nül elbújt a vaggonban. Élelmi­szert és meleg takarókat is hoz­tak .magukkal és amikor a ma­gyar állomás dolgozói a teherko­csit lezárták, mit sem sejtve ar­ról, hogy milyen különös rako­mány van a kocsiban, a házaspár a lehetőségig kényelmesen be­rendezkedett. Az állomásfőnök mint vasutas megtudta Ítélni, mikor érik el a határt és természetesen a legki­sebb mozdulattól is óvakodtak nehogy a határvizsgáló Ávósok figyelmét magukra vonják. Osz­trák területen azonban nem volt lehetőségük, hogy jelentkezzenek és a vaggon kinyitását kérjék, csak akkor amikor a vaggon már megérkezett rendeltetési helyére Passauba.

Next

/
Thumbnails
Contents