Bethlehemi Hiradó, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-07 / 23. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR—SZELLEMÉBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre............................ $4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as Second Class latter May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., uder the Act of March 3, 1879”. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year............................$4.00 Official Organ of the IIungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXV. Évfolyam, 23-ik szám-BETHLEHEM PA., 1957 JUNIUS 7 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR A LONDONI “lefegyverkezé­­si” tárgyalásokat vegyes érzel­mekkel kisérik Amerikában, de a világ számos más pontján is A békevágy kétségtelen, kivált a nukleáris fegyverek miatt, de le­het e megbízni a Szovjetben, amely már annyi fontos szerző­dést szegett meg? A fegyverkezési verseny sen­kinek sem tetszik, de mindenki tudja, hogy a' kommunizmus vi­láguralomra tör s Kruscsev maga mondta, hogy a kapitalizmusnak végső esetben fegyveres harcban akarják megadni a kegyelemdö­fést. Nem lehet béke a világban, amig a kommunizmus céljai fennállnak. De minek is beszél­jünk jövőbeli bűnös céljairól, amikor a múltbeli bűnei sincsenek jóvátéve? E jóvátétel, köztük a rabné­pek szabadságának visszaadása nélkül igazi béke amúgy sem lehetséges. De nagyon kétes üzlet is volna bármiféle megalkuvás a Szovjettel akármennyire szeret­nek is, ha atomháború veszedel­me nem fenyegetné az emberisé­get. ?Egy szerződés, amely az atom- és hidrogénbomba hasz­nálatának kiküszöbölését monda­ná ki, nem sokat érne, mikor a Szovjetről, a másik szerződő fél­ről köztudomású, hogy megbiz­­hatatlas. A haderők egyéb leszál­lítása esetére ugyanez áll. Hol a garancia, hogy a Szovjet valóban leszállítja a létszámot? Helyszíni ellenőrzés sem volna elég, pedig a Szovjet még erre sem nyilat­kozott teljesen hajlandónak. És ha hozzájárul, — a lenini elv ér­telmében méltán áll fenn a gya­nú, hogy titokban ki fogja ját­szani, hiszen Lenin szerint a pol­gári világot félrevezetni, becsap­ni, kommunista erény. Mi azt hisszük, a Szovjetnek eszeágában sincs bármit feladni a lenini és stalini világuralmi célok­ból és a londoni lefegyverkezési konferencián hangoztatott béke­barátsága uj kelepcéket rejt ma­gában a nyugati világ szamara. Az ellenkezője elhivésének felté­tele több kellene legyen, mint F. D. Roosevelt elnök alatt volt, amikor Stalin látszólag feloszlat­ta a Kominformot. Az orosz gyar­matbirodalom- feloszlatása, a rabnépek szabadsága volna az egyedüli bizonyság arról, hogy a Szovjet feladta a világuralmi cé­lokat. De erről a Szovjet hallani sem alkar. Kruscsev mondta, hogy akkor adják majd fel e cé­lokat, amikor “a shrimp- rák el­kezd fütyülni”. Mint annyiszor hangoztatjuk, nem visszaadni, hanem kapni és kapni akar. Még­pedig minél inkább redukálnánk a haderőket, annál hamarább, annál többet! * * * SZÓ VAN Londonban arról is, hogy Eisenhower ismeretes köl­csönös légi inspekciós javaslatát, amelyet a Szovjet oly sokáig fur­csáivá utasított el, most hajlandó részben elfogadni. Ez csalogató csemeg akar lenni, de nem egy amerikainak hideg fut végig a há­tán arra a gondolatra, hogy orosz bolsevik repülők keringjenek a feje felett és aligha más a nyugat­­euopaiak érzése is. Eisenhower ezt a javaslatot Genfben, az 1955 júliusi állam­vezető konferencián tette, ami­kor azt hitte, hogy a német egye­sítés kérdésében meg lehet egyez­ni Kruscsevvel, aki állítólag né­mely kijelentésével felbiztatta e hiedelemre. Ma nem tudni, ma­ga Eisenhower is nem e örülne < jolalaan, ha a Szovjet megmara It volna a javaslatát elutasító ere­deti állásponton. Annyi kétségte- ] len, hogy Washingtonban nem­csak Radford admirális központi . vezérkari főnök, de sok más ve- ] zető ember is ellenezné a nukle- ; áris fegyverek feladását, hiszen , ezek nélkül a Szovjeté hadereje számbelileg fölényben volna és < tudjuk a második világháborúból, . tiogy a Szovjet vezetők nem áll- ] nak szigorúan az emberéletek le- ; lető kimélése álláspontján. . . t Jaj volna a világnak, ha ez a s Fölény bekövetkezhetne I Még az J általános “lefegyverkezési” egyez mény. A szeptemberben esedékes és Adenauer további vezetése szem­pontjából felette kritikus válasz­tások szempontjából Adenauerre kedvező ez a menetrend, de Washingtont is segiti abban, hogy elkerülje messzebbmenő haderő redukciós szerződés megkötését a német egyesítés ügyének elinté­zése előtt. Megmarad e ez állás­pontja mellett, a német választá­sok után, a jövő kérdése és ter­mészetesen igen sok függ attól is, hogy a 81 éves Adenauernek a szigorúan a Nyugattal való szö­vetség alapján álló koalíciója marad e továbbra is hatalmon vagy . a semlegességet hirdető szociáldemokraták győznek a­­mely esetben egészen uj, a Nyu­gat nolitikája, de Europa szabad jövője szempontjából is sokkal aggályosabb helyzet állna elő. Adenauer beszédet mondott a kongresszus mindkét házában és többi közt “Isten előtt”, szinte "sküvésszerüen jelentette ki, hogy “Nyugat-Németország nem ját­szik semmiféle háborús gondolat­tal, még az egyesülés kivivására sem”. Sok minden történt a világban, milliók és milliók pusztultak el, mig most egy német kancellár hallathatta szavát az amerikai kongresszusban. . . Adenauer a beszédében, nem tudni mennyi őszinteséggel avagy aktuális politikai érdekből az európai egyesitési tervek bajno- ^ kának mutatta magát és mint­egy túlhaladottnak jelentette ki a független nemzeti állam “_o!v ! sok vérbe és életbe került” gon­dolatát. Az "európai hazafiság" mellett foglalt állást, mint “amelynek eszméje különösen a német fiatalság között hódit tért". Beszélt arról is, hogy a Szovjet vétója megbénítja az Egyesült Nemzetek tevékenysé-1 gét. A NATO-ban Nyugat-Né- ■ metország résztvesz, de “kizáró­lag önvédelmi céllal”. .Majd vá­zolta a kommunista terror ural­mat, amelyben a Szovjetzóna né­pe él, úgyszintén a németek béke­­szeretetét és sürgette az egyesí­tést. A rabországokról nem be­szélt ! Az Eisenhower elnök és Ade­nauer kancellár által közösen ki­adott, terjedelmes záró közle­mény lefekteti a íentjelzett me­netrendet és egyetlen mondatá­ban megemlékszik a magyaror­szági szabadságharcról, de mind­össze csak ennyit mond: “Az el­nök és a kancellár nagy megüt­közéssel vettek tudomást a ma­gyarországi kegyetlen Szovj et beavatkozás következményeiről. A magyar nép jogainak folytató­dó elnyomása megnehezíti más népek számára, hogy valódinak fogadják el a Szovjetnek a békés együttélés iránt kinyilvánított vá­gyát.” Ez inkább alibi, mint béke­feltétel . A Szovjet-zóna 1 7 millió la­­íossága omszkvai bábkormány alatt rabnépi sorsban tengődik, , De nem egyedül rabnép s a többi rabnépet, kivált a szabadsághar­cos magyarságot az “európai frazafiság” képviselőjének több, mélyebb szolidaritása illetné meg. De a szavak ma nem is oly fon­­:osak. Sajnos, a tettek minden ol­dalról hiányoznak. -És Adenauer rzon ünnepélyes kijelentése, hogy i németek még az egyesítés ked­véért sem fognának fegyvert, gyengiti a magyarságnak azon reményét, hogy a Nyugat egyszer négis beavatkozik. * * * DULLES külügyminiszter a egutóbbi sajtókonferenciáján ki­­elentette, hogy a kölcsönös légi dlenőrzést az “első lépésnél” : )lyan területen szeretné megváló- ] itva látni, amelynél nincsenek j rolitikai problémák az ügyben. , ízt úgy magyarázzák, hogy ellen- j étben a Szovjet szándékaival, ] ízt szeretné, hogy az első lépésbe lémet területeket ne vonjanak ] >e, hanem főként a légeszakibb ddékeket, Kanadát, Alaszkát és s ban azt kiváljék, hogy a demái kációs vonal a Nyugat-Németoi szágot és a Sovjetzónát elválas2 tó határ és Csehszlovákia nyuga határa legyei. Úgy ebben, mir esetleges denilitarizált területe esetében a Nyugat és a Vasfűé gcny közti határvonalhoz ragasj kodik, amből újólag kitüni! hogy fenn ararja tartani a Va: függönyt, o.t ahol ma van fi nem gondol i német egyesítésre sem pedig a Szovj etzona vagy rabországok némelyike szabac ságának viszaadására, vagyi: hogy a Nyugit hadereje csökken tése ügyében Ily alku nagy, te gok feletti tatalma állandósításé ra törekszik. Amerika tj londoni javaslata még nem hották nyilvánosságra most folynál róla a tárgyaláso a szövetségesek között, de h: szerint Amerika az “első lépést’ minél kisebbnek szeretné látni Adenauer hazatérve úgy nyilatko zott, hogy énekig eltarthat, ami a német ügyjen létrejön a nag; négyes konlerencia, de, úgy mond. Washiígtonban azt a hatá rozott benyomást nyerte, hogy német egyesilés a^ főkérdés a Ke lettel fennálló ellentétekben’ . — Moszkva lapjai támadják Ade nauernek Eisínhowernél tett látó gatását és egjes, német szociálde mokraa lapok azt Írják, hogy a: egyesítés ügye semmivel sem ju tott előbbre, a washingtoni lato gatás és az utána kiadott bulletir csak választási trükk Adenauei győzelme ériekében. Ugylehet ebben igazuk is van. A német szociáldemokratái nemcsak külf olitikailag, de r kommunizált üzemek ügyében i: könnyebben tudnának egyezségr: jutni Moszkvával. A választáso kig tehát a Szovjet aligha fog valamit is temi az egyesítés érdé kében és utánuk csak akkor, ta olyan korm tv jön, amellyé .....- rt t ■ ’jyrehozni a “sem legesség", (a NATO-ból valc kilépés), valamint a SzoVjetzónr kommunista rendszerének Nyu gat-Németországra való kiterjesz tése ügyében, ami újabb nagy, ta Ián végzetes csapás volna a rab országokra. A szociáldemokraták győzel mének azonban eddig nem nag3 a valósziniisége, de ha Adenaue: győz, a Szovjet továbbra is ma sacsul el fog zarlcózni azelől hogy a keleti zónát az eddigi kö vetéléseinek teljesítése nélkül ki engedje a karmaiból. A neme szabad választás és egyesítés ügy« lkármily szükkörüen értelmezi ű «\denauer az európai hazafiassá got, minden valószínűség szerint rém választható Jtülön a rabor­szágok ügyétől, akármennyire ii :örekves áll fenn erre úgy Ade­­aauernél, mint Washingtonban. * * * A TEMETŐBEN és a Szovjet igában nincs extrawurst (Gomul sa lengyelországi rezsimjét is beli engyelországi rezsimjét is bele­­írtvel) és Adenauer Nemetorszá gának egyesitési vágyai csak a •abországok szabadságvágyává ;gyütt vihetők sikerre, Németor­szág nem érheti el célját a töb­bek rovására. — Mindnyájan rgyanabban a félig már elsülyedl isónakban vannak és a mentésre répesek addig nem fekhetnak le. rmig a mentést végre nem haj­­ották. A Nyugatnak akárcsak részle­ges leszerelése erkölcsileg, de gyakorlatilag sem időszerű. Nerr íelyénvaló, amig Europa rab elét fel nem szabadította. r. o NÉMETORSZÁG ES AZ ATOMFEGYVEREK k A nyugati kormányok hivat­­koznak arra, hogy a világbékét í- ma már csak az atombombák ké­rj szenléte és a megtorlás lehetősége b- tudja megóvni. Ez a megfontolás is vezette a nyugatnémet kormányt :, is, amikor tárgyalásokat kezdett a az Atlanti hadsereg keretei kö- 1- zött taktikai atomfegyverek beve- 5, zetéséről. Nyugat-Németország i- 1 8 atomtudósa ez ellen óvást i emelt. Közös nyilatkozatban bejelen­tették, hogy atomfegyverek ké­­it szitésében nem hajlandók köz­­i, I remüködni. A német kormány k részéről megállapították, hogy r Amerika csak másfél év múlva tudna Németországnak taktikai i. atomfegyvereket adni és hogj ” Nyugat-Németország okkor sem g lenne biztosítva az esetleges y atomháború súlyos következmé­­-j nyeivel szemben, ha ő maga az- ! atomvédekezésről lemondana. — a Adenauer kancellár a német J ;- atomtudósok delegációját tanács-:- , hozásra hívta magához, amelyen- a német külügyminisztérium és- a hadsereg képviselői tájékoztat­- , ták a tudósokat a jeenlegi hely­­z zetről és a Szovjetunió készülő­- déseiről. Néetországban számol­­-1 nak azzal, hogy az atomfegyver- i kezés kérdése a most kibontako­­r zó német választási harcnak egyik , központi problémája lesz, mert a nyugatnémet szociáldemokrata c párt ellenzi az atomfegyverek be- i vezetését, azt állitván, hogy s j atomháború esetén Németország 5 ( volna az 1 . számú célpont. Tilta­- koznak az ellen is, hogy Nyugat - ! Németország földjén NATO- atombázisok legyenek. i Máj us 10-én a nyugatnémet 1 parlament elfogadta Adenauer in- ditványát, hogy atombizottságot > állitsanak fel és abba tudósokat, 1 j politikusokat és katonákat hivja­­-! nak meg a kérdésnek minden ■ | szempontból való megvizsgálásá­■ | ra. A KÉPVISELŐHÁZ 2.6 BILLIÓT LEVÁGOTT A KATONAI KIADÁSOKBÓL A képviselőház jóváhagyási bi­zottsága 2.6 billiót törölt az uj költségvetés 33.5 billiós hadügyi kiadásai összegéből. Martin rep. képviselőházi vezető akciót indi­­tott, hogy a Ház plénumában a republikánusok szavazzanak az eredeti összeg mellett, de mind­össze annyit tudott elérni, hogy 313 millióval többet akartak megszavazni. A plénumban a múlt heti sza­vazásnál még ezt sem fogadták el, hanem egészében póváhagyták a 2.6 billiós hadügyi költség­­csökkentést, noha Eisenhower el­nök nyomatékosan figyelmezte­tett, hogy a leszállítást az ország biztonsági érdekei fogják meg­­sinyleni. Eisenhower azzal is az eredeti összeg megszavazására akarta szoritani a republikánusokat, hogy az 1958-as választásokon támogatni fog minden republiká­nus jelöltet, de ne várjanak iga­zán lelkes támogatást tőle azok, akik most ellenzéket játszanak vele szemben. Mint ismeretes egy uj tör­vény értelmében Eisenhower nem jelöltetheti magát harmadszor is elnöknek és ez a körülmény 1 HÍR tildy és BIBó letar- 1- TŐZTATÁSÁRÓL ,r j Meg nem erősített hírek sze- L J rint a budapesti hóhérkormány ! május 24-én letartóztatta Tildy Zoltán volt kisgazdapárti köztár [_| sasági elnököt, aki miniszter volt .t|Nagy Imre kormányában. ei Letartóztatták dr. Bibó István! s i is, aki szintén tagja volt Nagy _ I Imre kormányának. Nagy Imre ’ i mellett igen tevékeny szerepet ’ játszott a szabadságharc napjai­­gi ban és ügyeskedő, józan uj politi­kusnak tartották. A jelentés sze­rint 14 politikai rendőr rohanta meg rejtekhelyét, amikor elfog­ták.- is nagyon meggondolandó, hogj -Jaz atom- és hidrogénbomba- ki j sérletek egyidőre beszüntetendő! e, kivált hogy rádió aktivitású! i egészségügyi következményeirő- nagyon eltérőek a szakvélemé , nyék. Tény, hogy a három atomba talom közül mindegyik folytatjc- a kísérleteket. Névadóban Ame i rika próbált ki atombombákat a- múlt héten és Anglia megtette i második hidrogénbomba kisérle ; tét, az előző hetinél jóval puszta tóbb hatású bombával. A Szovje!- is állandóan tart nukleáris próbá­kat és Kruscsev azt mondotta a múlt hét végén, hogy olyan uj hidrogénbombájuk van, amelyel kipróbálni sem mernek, oly pusz­tító volna a hatása. A bomba mondotta, olvadást hozna a sar­ki jégvidékekre és a tengerek ki­lépve medrükből, elárasztanák e földet. Rémíteni akar, pedig Amerika sem alszik és mindent megtesz, hogy e téren és a missilek terén túlszárnyalja a Szovjetet. Egyik félnek sincsenek tüzetes adatai a másiknak nukleáris felkészültsé­géről s nem lehet tudni Amerika vagy a Szovjet felkészültsége félelmetesebb-e? De mindenki ismeri a Szovjet céljait és tudja, hogy Kruscsev semmit sem mond, ha nincs rá ravaszdi oka. A haderő leszállítás azt jelen­tené, hogy Amerika úgyszólván végleg belenyugodna a raborszá­gok sorsába és a Szovjet más jog­talan előnyeibe, egyben pedig -megkönnyülne a talaj a Szovjet további imperialisztikus portyá­zásai, mesterkedései számára. . . A magyar szabadságharc tra­gikus cserbenhagyása után to­vábbi lépés volna a Nyugat er­kölcsi hanyatlása vonalán, ha megtörténne azon “első lépés , amelynek a most Londonban folyó tárgyalásokon esetleg létre­jövő, kisebb jelentőségű egyez­ményt szeretik mondani. Szerin tünk az “első lépés”-nek a rab­országok szabadsága visszaadá­sának kellene lennie és enélkül minden egyezmény a müncheni, indokinai és suezi appeasement meghatványozott folytatását, a Szovjet könnyelmű felbátoritását jelentené! Nem kétséges, hogy Kruscsev közvetlen célja, hogy a NATOT lej árassa, felbomlását vagy fel­oszlatását elérje és ezzel együtt mindazt, ami velejár, igy a világ­szerte fennálló amerikai repülő­bázisok megszüntetését, amelyek száma nem kevesebb, mint 260 és bizonyos értelemben körülfog­ják a Szovjetet. Ez a reménye sohasem fog megvalósulni. Misem érthetőbb, mint hogy erről Eisen­hower sem akar tudni. De nem e volna helyesebb a hosszas tárgya­lási huzavonák helyett, melyek­ben Amerika amúgy sem igaz szivvel vesz részt s amelyek esetleges eredményeit maga is kétséges értékűnek tartja, előbb rendet teremteni és bármiféle mégoly csekély jelentőségű egyezményt is, a lényegi ellenté­tek, a rabnépek, köztük Kelet- Németország szabadsága előző helyreállításától függővé tenni? Örülünk, hogy a két nagy párt­hoz közelálló, vezető amerikai napilapokban oly vezércikkeket látunk, amelyek az egész ügytől való fáztukban, de nyilván a rabországok iránti jószándékkal is olykor hasonló álláspont felé hajlanak. Sajnos, nem képvise­lik elég eréllyel, szívóssággal és eltökéltséggel ezt az álláspontot. * * * ADENAUER nyugatnémef kancellár május második felében Washingtonban tett látogatása alkalmával olyan sorrend alakult ki, amely szerint előzőleg egy kisebb fegyverkezést — leszállító egyezség (“első lépés’) jönne létre “bizonyos bizalom jeléül” a Szovjet és a nyugati szövetsége­sek közt s ezt követné egy négy­hatalmi államvezetői konferencia a német egyesítés ügyében és ha ehhez a Szovjet szabad választá­sok alapján hozzájárul, csak ak­kor következhetne egy nagy és I mind bátrabbá teszi azon, főleg j a pártjuk konzervatív részéhez tartozó republikánusokat, akik közül nem egy Eisenhower had­­vezéri népszerűsége segítségével, Eisenhower “frakk-szárnyán" ju­tott be a kongresszusba. A szavazásnál 140 republiká­nus szavazott az eredeti, 39 pedig a leszállított összeg mellett. A demokratáknál I I -én szavaztak az eredeti összeg mellett és 203- an ellene, noha Truman ex-elnök is egy nyilatkozatában nemzetvé­delmi érdeknek mondotta a kért összeg megszavazását. A kong­resszusban a költségvetés magas­sága miatt takarékossági hullám mutatkozik. A szenátus azonban még csak ezután fogja tárgyalni az ügyet s igy Eisenhower kudar­ca nem végleges. Egyes kommentárok a költség­­vetés csökkentésére irányuló kon­gresszusi akciókat arra vezetik vissza, hogy tekintettel az 1958- as választásokra, annyi levágás történjék, amennyi lehetővé te­szi, hogy annak révén még a választások előtt jövedelmi adó­­leszállitást lehessen megvalósíta­ni. Eisenhower tudvalévőén ellen­zi a jövedelmi adók közeli leszál­lítását. KÉSZÜL A “TÉNYVIZSGÁLÓ” BIZOTTSÁG JELENTÉSE A SZABADSÁGHARCRÓL Az Egyesült Nemzetek által a magyar ügyben a semmittevés leplezésére és időhúzásra kikül­dött u. n. tényvizsgáló bizottság most készül befejezni jelentését, amelyet több mint száz, Ameri­kában és Nyugat Európában esz­közölt kihallgatás alapján szer­keszt meg. A bizottság öt kisor­­szági E. N. delegátusból áll. A jelentés a szabadságharc lefolyá­sáról nem állapit meg uj ténye­ket. Rámutat arra, hogy azóta mily vad vörös bosszú terror dü­höng Magyarországon. Fenntart­ja, hogy deportálások történtek a Szovjetunióba. A deportáltak számát 35,000-re teszi és adatai szerint főként diákok, értelmiségi vezetők és papok vannak köztük A bíróságok eddig mintegy 2000 szabadságharcos ügyében mond­tak Ítéletet, köztük számos halá­los Ítéletet is. Eddig nincs határozat arról, hogy a jelentés elkészülte után külön ülésre hivják e össze az E. N. közgyűlését. Sajnos, ezidő­­szerint semmi jele annak, hogy az E. N. további szép szavakon kívül mással is akarná segiteni a magyar ügyet. A Bentley képviselő és társai által kezdeményezett akció, amely abból indult ki, hogy az E. N.-en kívül, a kongresszus ut­ján kellene cselekedni, a jószán­déknál és annak kinyilvánításával iáró reklámnál nem jutott to-2,000 MAGYAR GYERMEK KALLÓDIK AUSZTRIÁBAN Bécsi jelentés szerint még min­dig 2,000 tizenkét és tizennyolc év közötti gyermek tartózkodik Ausztria területén, akik a sza­badságharc alkalmával többnyire kalandvágyból jöttek át a ha­táron, hogy szerencsét próbálja­nak a világban. Úgy a Vörös Ke­reszt, mint az Egyesült Nemzetek kirendeltsége foglalkozik problé­májukkal, amely fölötte kényes és nehéz. Sokan közülük szülőik hozzájárulása nélkül jöttek el és hazatéréshez nincs kedvük. A szülők sok esetben Írásos nyilat­kozatban kérik hazaküldésüket, de kételyek állnak fenn, hogy a szülők nem e kényszer alatt tesz­nek ily nyilatkozatot. KRUSCSEV EGY 0RAS B0LSI SZÓLAMOKKAL AZ AMERIKAI RÁDIÓN ÉS TELEVÍZIÓN Kruscsev orosz első párttitkár vasárnap este egy órán át felelt rádión és televízión, Moszkvában tartózkodó amerikai laptudósitók kérdéseire, a Columbia Broad­casting System vonalán. Részle­ges haderő leszállítást propagált, mint kezdő lépést a lefegyverke­­zéshez és javasolta, hogy a Nyu­gat ürítse ki Franciaországot és Nyugat-Németországot, mely eset ben “a Szovjet kivonná haderőit Kelet Németországból, Magyaror­szágról és Romániából.” Az ajánlat nem uj s már re­gebben megírtuk róla, hogy csak ravasz trükk. A Szovjet arra számit, hogy a Nyugat a mai helyzetben nem vonulhat ki Európából, feladva ott összes bázisait. Azért mer ily propagan­da-ajánlatot tenni, irtuk, mert tudja, hogy úgysem fogadnák el. Hasonló értelemben ir Walter Lippmann, Amerika legtekinté­lyesebb közirója a N. Y. Herald Tribune jun. 4-i számában: “A javaslat, írja Lippmann, csábitó, de Kruscsevnek soha álmában sem jutott volna eszébe, hogy megtegye, ha nem tudná, hogy a legparányibb eshetőség sincs, hogy elfogadják”. Kruscsev dicsérte Kádárt és azt állította, hogy a nép akkor is melléje állna, ha az orosz had­sereg nem volna már Magyaror­szágon. E véleményével kétség­kívül nagyon egyedül áll a világ­ban . , . Más jóslásokba is bocsájtko­zott és azt is jósolta az amerikai népnek, hogy unokái már kom­munista rendszer alatt fognak élni. Ez sem uj szólam, mondta ezt már gorombábban. így: “Mi el fogjuk temetni önöket". Min­den cigány a maga lovát dicséri és nem tudjuk, miért adtak al­kalmat Kruscsevnek, hogy a ma­ga demagógiáit, nagyhangú kor­tesfrázisait eljuttathassa az ame­rikai nép millióinak otthonaiba? Sovány vigasz ehhez képest, hogy kongresszusi körök azt kivánják, Eisenhower elnök is kapjon egy órát az orosz rádión és televízión. vább. Azzal, hogy az akció veze­tői eleve kizártak minden bátor lépést, az akció önmagát juttatta holtpontra és kihatásában épp oly elméleti értékű maradt, mint az E. N. közgyűlésnek “fogak nélkü­li" * . nkét határozata. így du­gába dől a remény, hogy a kon­gresszusból oly komoly akció in­dulhat ki, amely szembeszáll a már szerkezeti okokból is tehetet­len Egyesült Nemzetek háta mö­gött megbújó washingtoni takti­kával és kikövetelni törekszik, hogy végre elszánt fellépés tör­ténjék az oroszok szabadságtipvó gaz erőszakával szemben. Hir a Szovjet és Kádár közti rabszolga vásárról A bécsi Neuer Kurír napilap jelentette a múlt héten, hogy a budapesti hóhérkormány 50,000 magyar munkanélkülit bocsájt az orosz kormány rendelkezésére, hogy oroszországi gyárakban és bányákban kényszermunkások­ként dolgozzanak és a Szovjet ezért félmillió dollárt fizet a sza­badságharc miatt anyagi nehéz­ségekbe jutott hóhérkormánynak. Az utóbbi cáfolatot adott ki, de a Kurir fenntartja értesülését és azt állítja, hogy Kádár és a Szovjet között szabályszerű szer­ződés jött létre s a Szovjet áruk­ban fizeti a félmillió dollárt. — Közli továbbá, hogy az “önkén­tesek”-nek három és fél, évi oroszországi tartózkodásra kell elkötelezniük magukat és előre le kell mondaniok arról, hogy nyári szabadságot vehessenek igénybe. Családjukat és gyermekeiket sem vihetik magukkal. A bécsi lap azt is állítja, hogy Kádár a kínai kommunista kor­mánnyal is szerződésről tárgyal, hogy 40,000 “önkéntes” mun­kást küld Kina számára, ugyan­olyan feltételek mellett, mint a Szovjetnek. Végül hangsúlyozza a lap, hogy az oroszországi szállít­mányok folyamatban vannak és főként szabadságharcosokból áll­nak. , MILLER PERE Washintonban McLaughlin egyes biró a múlt héten bűnösnek mondotta ki Arthur Millert, a hi­res fiatal drámaírót, Marylin Monroe film-sztár férjét a kon­gresszus megsértése címén, mert a képviselőház amerikaiatlan te­vékenységeket kivizsgáló bizott­sága előtt nem volt hajlandó megnevezni azon írókat,akiket ott látott egy, a kommunistáknak kü­lön az Írók számára rendezett előadás sorozatán. Az Ítélet egy évi börtönig és $1,000 pénzbüntetésig terjedhet és három hét múlva hirdetik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents