Bethlehemi Hiradó, 1956. október-december (34. évfolyam, 46-52. szám)
1956-12-21 / 51. szám
Th Only Hungarian newspaper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit J szolgáló független társadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR—SZELLEMÉBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre.........................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as Second Class Matter May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year.........................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Bethlehem and Vicinity. Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIV. Évfolyam, 51-ik szám BETHLEHEM, PA., 1956 DECEMBER 21 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR MAGYARORSZÁGON szombaton az volt a helyzet, hogy a munkások a kormány fenyegetései dacára folytatták az ülősztrájkot és a vidéken heves harcok voltak a szabadságharcosok és az oroszok között. A fővárosban is tcbbhelyütt voltak véres összeütközések. A forradalom továbbmegy. Már szórványosan érkeznek levelek Magyarországról és tele vannak bámulatos optimizmussal. “Most tél van, de a tavasz Magyarország legszebb tavasza lesz és ti is itthon lesztek majd..’’ — Írja egy ismert, budapesti színművész egy Amerikába menekült szerkesztőnek november 27-i leve.ében. Adja Isten, hogy igaza legyen. Áldja' meg fanatikus hősi kitartásukat! De sajnos, a valóság tényei, a magyarság szörnyű elhágyatottsága egyelőre nem támasztják alá ezt a megható, bátor hitet. . . * * * A HÓHÉRKORMÁNY letartóztatta az eddig ismeretlen, mindössze 23 éves Rácz Sándor gyári munkást, a budapesti köz-] ponti Munkástanács elnökét és adlátusát, Báli Sándor munkást s; ezen a címen a budapesti és vi-1 déki munkások zöme folytatja a Munkástanács által erédetileg csak két napra, múlt hét keddre; és szerdára felrendelt általános sztrájkot. Csepelen a 3600 munkásból a hétvégi napokon csak 28,000 jelent meg, de noha oroszok szállták meg a gyártelepet, ülő sztrájkot folytattak. A kormány azzal feny.egetődzik, hogy nem fizeti ki a bérüket, illetve csak a végzett munkához képest; ad bért. Ez a helyezt a nagy pes ti és környéki gyárakban is. AI kormány azonban köti magát ahhoz, hogy nem engedi szabadon Ráczot és Bálit. Ragaszko dik a Munkástanácsot feloszlató határozatához is és mint Dobi István, a részeges köztársasági elnök mondotta egyik beszédében, az ország gazdasági életét “öngyilkosság fenyegeti.” A munkások, úgy látszik, azon az állásponton vannak, hogy olyan gazdasági élet amely a kommunizmus munkásnyuzó, éhbéres Rendszerén épül, nem érdemel egyebet, mint összeomlást és azzal utasítják el a felelősséget, hogy mindent gyorsan rendbe lehet hozni, csak takarodjék el a Kádár kormány és jöjjön olyan a helyébe, amely szabad választásokat és azok nyomán rendszerváltozást hoz. Rácz nyilatkozatot adott egy milánói lapnak azzal, hogy csak letartóztatása esetén közölhető Tbben többi közt ezt mondja: “Készek vagyunk eszméinkéit harcolva, meghalni és a Kádár kormány sohasem lesz képes megtörni ellenállásunkat." Egyik külföldi laptudósitó budapesti jelentése szerint csak azon munkások ingadoznak, akik nek nagy nyomoruk miatt szükségük van a bérre. A termelést a szén, villanyáram és nyersanyag hiány is hátráltatja. Kádár jobb fizetést és kedvezményeket Ígér azon munkásoknak, akik munkába állnak, mig a távolmaradókat elbocsájtják. Ennek hatása alatt szombaton többen mentek be a gyárakba. A kormány a sztrájk kitörésekor meghirdetett ostromállapot értelmében szombaton kivégezte« egy munkást fegyverrejtegetésért. Egy rendelet öt évig terjerő börtönnel fenyegeti azt, aki engedély nélküli gyűlésen résztvesz. * * * DUDÁS Józsefet, a forradalmi bizottság elnökét, aki polgárember, németországi lapok diplomáciai körökre hivatkozó jelentése szerint a kormány megbeszélésre a parlament épületébe hívta (ahol Kádár székel) és ott azj oroszok letartóztatták. Egészen1 azon módszer szerint csalták tőr-: be, mint nov. 3-án Maiéter Pál,' a’.ezredést, a forradalom katonai vezetőjét. A bányászoknak csak mintegy 40 százaléka dolgozik újra. Többen közülük elmenekültek Auszriába, mások beálltak guerillaharccsnak. A budai hegyekben, a Bakonyban, a Mecsekalján és Borsódban a forradalmárok és az oroszok között nagyobb harc is volt kölcsönösen jelentékeny veszteségekkel. Miskolcon az oroszok rágyújtottak egy színházat az ott gyülésező forradalmárokra és hir szerint sokan pusztultak el, de az oroszok ákitólag végül elhagyták a várost. Nagyobb harc volt Eger környékén is. Rengeteg híresztelés van a világsajtóban. Legtöbbjük valószinüt’ensége hamar megállapítható. Állítólag Serov, az orosz politikai rendőrség főnöke még mindig Budapesten van és tulajdonképen ő kormányoz. Vezeti a forradalom felszámolását célzó akciókat s diktálja a keményebb eszközöket Kádárnak. Nagy Imre továbbra is Romániában van fogságban és az újabb miniszterelnöksége érdekében folyó agitáció lanyhulónak látszik. A szabadságharcnak valami nagy, uj eseményre volna szüksége, hogy ismét te’jes lánggal lobogjon. Nyugatról kellene ennek jönnie, de onnan csak irctt maiasztok jönnek vagy pedig — ’eintések, mint Dulles beszéde a NATO párisi konferenciáján, amely megismétli Eisenhower ismeretes kijelentését, hogy a rabországok miatt nem indítanak háborút és ezzel elősegíti, hogy i magyarországi forradalmárok elveszítsék reményeiket és a többi rabországok népei, kikre a magyarországi népirtás amúgy is elriasztóan hat, gondolni se merjenek arra, hogy ők is megpróbálják lerázni láncaikat. A Nyugat, most a Szovjet hasznára és mulatságául azon fárad, hogy leintse a magyar forradalmat és minden rabországi forradalmi hajlandóságot. Mint Goethe versének bűvészinasa, megijedt a szellemektől, melye - két maga idézett meg és vissza akarja parancsolni őket a földalatti passzivitásba. . . * * * ÍROTT malasztnál nem egyéb a határozat, amelyet az Elgyesült Nemzetek new yorhi közgyűlése három napi szószaporitás után, dec. 1 2-én hozott s amelyben megrója a Szovjetet a nayarországi népirtásért, véres oeavatkozásért és újólag felhivja logy vonja ki csapatait. A határozatot 55 szóval hozták, a Szovetblokk 8 szavazatával szemben rizenhárom ország, India, Jugo iziávia, Finnország és az afróázsiai országok egyrésze tartózíödott a savazástól. India azon i dvánságát, hogy Hammarskjöld i. N. főtitkár utazzék Moszkvása, — olyan formában, hogy elhívják, tegyen meg minden ehető lépést, — utólag bevették r határozatba. India azonban négsem volt hajlandó résztvenni i Szovjet megrovásában. Amikor : sorok gépbe mennek, Nehru, ndia miniszterelnöke Amerika oldj én van és Washington tiszeiettel látott vendége, akinek íyilván újabb hatalmas kölcsönlel is fogunk kedveskedni, hogy átogatása kifizetődjék. . . Az újabb határozatnak ismét ‘nincsenek fogai”, a Szovjetnek lemmi baja nem esik, ha még :sak válaszra sem érdemesíti. A noszkvai lapok máris gúnnyal és izitkozódással Írnak róla, Soboev orosz fődelegátus pedig ellenrádat emelt, azt, hogy Amerika •vek órta rendszeresített agitáció- 1 ral (rádió, ballonok, stb.) bea-1 'atkozott a rabnépek, köztük ■ dagyarország belpolitikájába, ] : \z amerikai delegáció nem is j dlenzi a vád napirendre tűzését, íangoztatva, hogy a Szovjet meg ogja bánni felvetését. Reméljük, ■z alatt a delegációnak azon zándékát kell érteni, hogy élére:' (Folytatás a 1 4-ik oldalon) | BOLDOG KARÁCSONYI KÍVÁNSÁGGAL hozzátok, testve Karácsony este Budapesten Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ köszöntünk kedves magyar reink, a béke és szeretet ünnepén. Fogadjátok köszöntésünket olyan jó mint amilyenből az fakadt és biztosítsatok magyar újságunk ra is helyet a családi karácsonyfátok alatt. Legyen minden magyar otthonban lelki békesség és boldogság, tiszta ö szeretet! Dicsőség az Istennek! Békesség a földön a jóakaratu embereknek! Adj on Isten erőt séget, munkát és kenyeret minden vérünknek. Szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket és Nagyon Boldog Újévet 1 kíván olvasóinak, hirdetőinek, munkatársainak, barátainak .és általában | | .. az összmagyarságnak a | i BETH L EH EMI HIBÁDÓ H szerkesztősége és kiadóhivata’a § f X Magyar Karácsony 1956 A Karácsony békés, szép örömei között, a szabad Amerika dús ünnepi asztalánál évek sora óta árnyék borult szivünkre, - ha szülőföldünk népe balsorsára, orosz és kommunista rabszolga életére gondoltunk- Ilyenkor mindig azt kívántuk, hogy jövő Karácsonyra már ők is szabad nemzetként és szabad emberként ünnepelhessenek. Volt október vége táján néhány nap, amikor sokak előtt uj látszott, hogy a hirte en kirobbant csodálatos szabadságharc csodálatos győzelmet hoz a mérhetetlen megszálló túlerő gépesített hadaival szemben és Karácsonyra végre valóban egy felszabadult nép zenghet hálaimát az Egek felé, a Megváltó születésének fenkölt ünnepén. De a hősi magyar nép magára maradt, a szabad világ szolidaritása csak szép szavakra szoritkozptt, holott mint a szabadságharcosoktól .kiszabadított nagy nemzeti martir. Mindszenty hercegprímás értésére adta a Nyugatnak: "a vizbefulónak nem üzenetekre van szüksége . • . Túlsók a szónoklás és szavazás. A cselekvés az, amire most szükségünk van.” Ami a legcsodálatosabb, a magyar nép elhagyatottsága dacára is továbbfolytatja a harcot. Amikor e sorokat papírra vetjük, a gyárakban, bányákban, közlekedésben tovább folyik a sztrájk és az ország különböző részein partizánharcosok csoportjai folytatnak guerilla-harcokat az orosz tankok és katonák tömegével szemben. Isrfiét olyan szörnyű karácsonya van óhazai népünknek, mint volt 1 944-ben- Budapestet ismét ágyutüz dúlta fel és sok ezrével vannak halottak. Akkor, tizenkét év előtt, teljesen céltalan volt" a magyar áldozat. Horthy kormányzó fegyverszüneti nyilatkozata úgyis elég késői időpontban hangzott el. Hitler háborúja régóta reménytelen volt s magyar részről csak az lett volna a probléma, miként lehet a helyzetet drága magyar emberéletekben és a nemzet javaiban minél kevesebb áldozattal megúszni. A mostani tragédiánál az Advent felemelő hangulatában azért imádkozunk, hogy ezúttal ne legyen céltalan a rengeteg életáldozat! A magyar nép hősi kitartása hozza meg gyümölcseit, mozgassa meg a Nyugat lelkiismeretét és ösztönözze becsület érzését azonali beavatkozásra, a Négy Szabadság és egyébb nagy fogadalmi tettekkel való beváltására! ez Az öreg tanító Budapesten, a Ferencvárosban, ott ahol most o.yan nagy harcok folytak, egy kopott, vakolatnélküli bérház legfelső emeletén lakott. Szegényen és elhagyatottan élt. Szobájához egy volt tanítványa révén jutott, aki takarítónő volt az egyik minisztériumban. Ö gondoskodott róla, amikor a kommunisták kiengedték a börtönből. Magányát ritkán szakították meg látogatók, Az öreg ember félt az újabb találkozásoktól és az élettől már nem várt sokat. *Aznap este a karácsonyi éjféli misére készülődött. Ahogy rendbeszedte szobáját és szeme végigfutott a hiányos bútorokon és a megmaradt néhány könyvön, í csendes kopogtatást hadott. Pesten mindenki fél a váratlan látogatótól és az öreg tanító ezért nem mert mindjárt a kopogtatónak válaszolni. De amint lassan az ajtóhoz ment és csendesen kinyitotta, egy meglepően szép, fiatal leány mosolygó szemeivel találta szembe magát. “Nem tévedésből nyitott be hozzám?” kérdezte meg tőle. Keze az izgalomtól, amint a kiincset fogta, remegni kezdett és nem tudta, hogy mitévő legyen. “Nem, nem — válaszolta a leány — úgy örülök, hogy szerencsésen ide találtam, mert nem volt ám könnyű." És egy nagy batyut maga után huzva belépett a szobába. Amint levette a kabátját, a nedves hidegben egyszerre csak borzongás fogta el. Setét piros, selyem estélyi ruha volt rajta, kiemelve a leány nem magas, de arányos alakját, fejét, értelmes, magas homlokát, fiúsán fésült j aranyszőke hajával s okos, kutató kék szémeit, melyekkel kíváncsian nézett maga körül. Az öreg ember meglepődve figyelte a fiatal leányt, akin nem látott egyetlen egy ékszert sem; csupán az egyik kezén viselt egy kis piros pecsétgyűrűt. Amint jobban odanézett — a lemy köz-j ben csomagoláshoz látott — egy] régi családi címert ismert fel rajta. A leány ezalatt az egyik csomagból apró, hasított fát és faszenet vett elő és a szoba közepén lévő kis vaskályhában, melyen főzni is lehetett, ügyesen tüzet rakott. Nemsokára kellemes meleg töltötte be a szobát. A Fiatal leány ekkor karosszékéhez vezette az öreg tanítót, leültette is kérte, hogy türelmesen várion addig amig mindennel elkészül. Az öreg ember legnagyobb :sodálkozására a csomagokból neleg harisnya pulóver, cipő, egy iveg vörös bor, sült hús és fehér íalács került elő és utoljára még így pár meleg papucs is. “Ugy-e tudni szeretné, hogyan terültem ide?” kérdezte meg azán a tanítót. Az öreg ember nem szólt semmit sem. Biztos szeretett volla lenni abban, hogy nem mese íz egész, "Emlékszik még Buday Jánosra?” kérdezte most a leány, “ő i vőlegényem. Mikor elvitték catonának, meghagyta, hogy karácsonykor látogassam meg az ő 3reg tanítóját, akiről tudta, hogy i kommunisták elhurcolták. De sokáig, nagyon sokáig tartott, amig megtaláltam. . .” Táskájából egy fényképet vett elő. A tanitó mindjárt megismerte rajta látogatóját. Fiatal, férfi állt mellette, nyitott katona ingben. Egy tóparti nyaraló fakorlátjához támaszkodtak. A leány mosolyogja nézett bele a fényképező gép lencséjébe, a férfi komor volt. “János mindig komoly volt s valahogyan megérezte előre, hogy Fogságba fog jutni" jegyezte meg szomorúan a leány s maga sem tudta, hogy miért beszél erről rögtön. Az öreg tanitó okos és bölcs ember volt. Válaszul nem vigasztaló szavakat keresett. “Néha a múlt emlékeiből kell élni kislányom” mondta neki. “Nem mindig jönnek meg azok, akiket i nagyon szeretünk. De akkor is t szeretni kell őket, ha nincsenek ' velünk." A leány csodálkozva : hallgatta az öreg embert. A tea-forralóban közben forr' ni kezdett a viz. A fiatal leány 1 az öreg ember holmija között • néhány tányért, evőeszközöket és ■ egy térítőt talált, me’yekkel megteritette az asztalt. Legnagyobb meglepetésként az egyik csomagból egy kis karácsonyfát vett elő. A kis gyertyákat óvatosan meggyujtóttá és az asztal közepére, maga és a tanitó közé helyezte. Az öreg ember egyszerre csak nagyon gyengének érezte magát. Nem merte fejét .megmozdítani, nehogy a leány észrevegye, hogy sirás fojtogatja. A szoba egyik I falán lógó két népről kezdett be] szélni. Az egyik Károly királyt, a másik Zita királynőt ábrázolta. Aztán egy kis faszobrot mutatott neki, Kossuth Lajosról. Feleségétől kapta, mondta, amikor sok évvel ezelőtt az egyik alföldi faluban, egy uj iskola felszentelésénél ő mondta el az ünnepi beszédet. “Nagyon büszke volt akkor ám a feleségem” mondta csendesen. “Én is büszke vagyok magára” válaszolta a leány egyszerűen és az öreg ember nem tudta megmagyarázni magának, hogy miért esnek olyan jól neki a leány szavai. Amikor lassan éjfél felé fordult az idő, a leány megkérdezte, hogy nem mennének-e el együtt az éjféli misére. Az öreg ember örömmel egyezett bele. A leány öltöztette fel. Az öreg ember sovány testére rásegítette az uj pulóvert, majd az uj cipőt is, mely pontosan illett a lábára s végül foltos, lyukas kabátját adta | rá, kézen fogta és igy ketten, a nagyon fiatal leány és a nagyon öreg tanitó, a templomba indultak. A kis templomot, de még az előtte lévő teret is sürü tömeg töltötte be. De amikor a feltűnően szép leányt és az öreg embert meglátták, önkénytelenül utat : engedtek nekik. A templomban ott látta az öreg tanitó a hadirokkant tábornokot, aki a háborúban mindkét lábát elvesztette és akit a kommunisták csak nemrég engedtek ki a börtönből; ott voltak a környező gyárak munkásai, nehéz gondoktól terhes munkásarcok; ott volt egy, a háború előtt nagyvagyonu arisztokrata földbirtokos is a feleségével, akik amikor megismerték a fiatal leányt, mosolyogva integettek neki és ott volt Klein néni, a kiállamositott sarki fűszeres özvegye, aki amikor észrevette az öreg tanítót és a fiatal leányt, odatipegett hozzájuk és az öreg embernek ajándékot szorított a kezébe. Alacsony, sovány, zömök, őszbecsavarodott, hófehér hajú pap, a külvárosi munkások legnépszerűbb papja mondta el az éjféli mise szentbeszédét. Szeretetről és együvé tartozásról és a betlehemi kis Jézusról beszélt, aki szegénységben, egy istállóban született és szeretetével az egész világot megváltotta. Aztán arról beszélt, hogy maradjon mindenki hü hitéhez és hazájához. A tömeg aggódva hallgatta. Tudták, hogy a kommunisták mennyi papot és apácát hurcoltak el és mennyien haltak meg közülük a börtönökben. De ez a pap nem félt és a tömeg egynek érezte magát vele. Szentmise után a fiatal leány és az öreg tanitó egymást vezetve indultak el hazafelé. A leány vőlegényéről beszélt. "Minden nap irt nekem — mondta, egyszerre aggódva és félve — és , megígérte, hogy akkor is min^’ írni fog, ha fogságba kerül, h lássam, mennyire szeret, oly hosszú ideje már, hogy n\ tudok róla semmit sem. . .” Az öreg ember tudta, hog mit jelent, szinte reménytelent várni valakire. “Tudja kislányon, — mondta neki — a szeretet meglepő dolog ám és csodákat tud tenni. Látta azt a sok embert az éjféli szent misén? őket a szeretet hozta oda. A Megváltó (Folytatás a 12-ik oldalon) Karácsony szent éjén egyesüljünk ez imákban a felszabadításért, Krisztus erkölcse szerint élő, testvéries, boldog, szabad Magyarországért* * ¥ Az 1945 óta eltelt időknek Mindszenty bíboros mellett legkiemelkedőbb mártírja Kovács Béla volt, a Kisgazdapárt rettenthetetlen főtitkára, aki beszédeiben és a Kis Újságban irt cikkeiben magyaros szókimondással szállt szembe Moszkva és báb-helytartói erőszakával. Az oroszok egy nyilatkozat alapján, amelyben lemond képviselői mentelmi jogáról, de amelyre állítólag más valaki aláhamisitotta a nevét, elhurcolták Szibériába és csak nyolc év múlva, 1956 tavaszán, amikor már megindult a destaünizáció, engedték hazatérni a fogságból. Rákosi meg akarta látogatni a Pécs melletti kis faluban, ahol újra gazdálkodni kezdett, de kiüzente: gyilkost nem fogadok az otthonomban. Amikor októberben Nagy Imre kormányra jutott és Ígérte, hogy szabad választásokat fog tartani, nem zárkózott el attól, Hogy tárcát vállaljon és nevének az ország népe előtti martiri tekintélyével elősegítse, hogy ily választási kormány megalapozódjék. A végzetes november 4-én azonban az orosz tankok ezrei rohanták meg Budapestet és az ország többi városait és foglyul ejtették Nagy Imrét és kormánya több tagját, közte Maiéter Pál alezredest, a forradalom katonai hősét, aki hadügyminiszter lett- • Kovács Béla csak bujkálással tudta elkerülni, hogy őt is le ne tartóztassák. Rejtekhelyén, egy földalatti pincében beszélt vele Leslie B. Bain (Bán László), egy Budapesten tartózkodó amerikai újságíró, aki Mindszenty bíborossal is interviewt folytatott, amit a Look magazine és annak nyomán az amerikai sajtó közölt vagy bőven ismertetett. Ö hozta el a prímástól Eisenhower elnökhöz küldött, történelmi érdekességü, bátor üzenetét is. Kovács Bélával folytatott beszélgetését a washingtoni “Reporter“ cimü szinvonalas politikai lapban irta meg Bán László- A három oldalas cikkből idézzük az alábbiakat azon meggyőződéssel, hogy méltóbb embert aligha szólaltathatnánk meg ünnepi vendégül hasábjainkon, mint a magyar földműves sorból öntudatos, tántoríthatatlan, demokratikus politikussá fejlődött és eszméiért oly súlyos Kálváriát járt (Folytatás a 14-ik oldalon)
