Bethlehemi Hiradó, 1956. október-december (34. évfolyam, 46-52. szám)

1956-10-26 / 46. szám

•! s ■■

The

Only Hungarian newspaper in Lehigh Valley.

A magyarság érdekeit szolgáló független társadalmi hetilap.

BETHLEHEMI HÍRADÓ

NYELVÉBEN MAGYAR—SZELLEMÉBEN AMERIKAI

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre.........................$4.00

BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS

Entered ns Second Class .latter May IS, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., inder the Act of March 3, 1879”.

AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE

PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year.........................$4.00

Official Organ of the

. Hungarian Churches and Societies of Iicthlehem and Vicinity. Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében

Vol. XXXIV. Évfolyam, 46-ik szám

BETHLEHEM PA., 1956 OKTÓBER 26

Egyes száma ára 8 cent

MÁR CSAK ALIG 10 NAP

választ el november 6-ától, amikor elnököt, ale’ncköt, uj kon gresszusi képviselőházat és egy« harmadában uj szenátust választ Amerika népe. A kampány csátározások legjava azonban csak eztán, az utolsó napokban következik s talán még pótolni lehetne, ami hiányzott az eddigiekből. A kisembert érdeklő problémák ró' von keveset beragy ha beszélmódon. Eisen-zzal gondolták hogy azt mondták, valaki méltón érezhetné magát sértve azáltal, hogy őt kisembernek tekintik. Ez a taktika magában hordja bírálatát, de sajnos, Stevenson sem mondott sok olyant, ami Amerika lakosságá nak közel 60 százalékát, akik többé kevésbbé kisemberek, akiken még van mit segíteni, közelről érdekelné. Nem mintha a kisemberek éhesek vo'nának szép ígéretekre, de még bő számmal vannak kérdések, amelyek ben bölcs újítások nekik könynyebséget jelentenének. Stevenson gyakran ismételte beszédeiben, hogy “uj Amerikát" akár, de nagyrészt adós maradt azzal, mit ért ezalatt közelebbről. A most oly divatos nézet, hogy ma prosperitás van, — a kisemberek zömének is? — és ezért mindenben mérsékletet kell mutatni, nem szabad nagyobb reformjavaslatokkal előállni, meft az radikalitásra vallana, győzött a demokrata választási kampányban is. De győzni fog e nov. 6-án?

E sorok Írója ‘nem Is nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy “uj Amerika” valósuljon meg. Sok jő van a régi Amerika intézményeiben, közszellemében is és azt meg kell tartani, tovább kell fejleszteni, illetve ahol gyakorlatilag javításra, kiegészítésre van szükség, azt végre kell hajtani. Tökéletesbbiteni kell Amerikát, nem pedig valamiféle egészen uj alapokra fektetni, mint ahogy némelyek esetleg félreértették Stevenson “Uj Amerikát" Ígérő szavait. Amerika legmesszebb ment el a fizikai és sze lemi munkások emberséges javadalmazása terén, legmesszebbre távolodott a száz év előtti kapitalizmus éh béres vagy az éhbérnél csak ke - véssél jobb munkás fizetéseitől és — elsősorban a munkások szervezkedésének következményeként, — igen nagy részben tisztességes polgári élet viszonyokat tett lehetővé a munkásság, a kishivatalnokok és más bérből, fixfizetésből é.ők számára. De kivált a déli vidékeken még szükség van az életviszonyok javítására, jobb bérekre, szóval van még bőven tenni való a kisemberek tisztességes életviszonyai érdekében.

Stevenson az első kampánybeszédeiben arról beszé t, hogy mindenkit az amerikai bőség részesévé kell tenni. Kár, hogy a további beszédeiben nem mélyült bele a kérdésbe, hói mindenütt kell még javitani, nem ment bele részletekbe. Ez kétségtelenül jobban érdekelte volna a kisemberek sok millióit, mint a hidrogén- j bomba- kísérletek megszűnte-j tésének vagy a sorozások alkalmas időpontban való végleges leállításának bonyolult kérdése,! amelyek voltakép a nemzetközi politika részletkérdései és egyma-| gukban nem is valók egy válasz- | tási kampányba, kivált olyanba, ' amely elkerüli, hogy programmot adjon a hidegháborús világválság megoldására.

* * *

STEVENSON e javaslatait a saját pártjának egyes politikusai sem tartják nagyon szerencsésnek és olyanok is akadnak, akik szerint Harriman, ha jelelték volna, nem tette volna meg azokat. — Azonban mindenkép vissza kell utasítani Dewey volt kormányzó beszédét, mely “nemzeti kiárusítással” és nemzeti öngyilkosságra való felhívással vádolta Steven- Bont, akit lehet naivnak tekinteni, lehet azt mondani róla, hogy az amerikai nép békevágyára spekulálva akar szavazatokat szerezni és ebben csak vetélkedik Eisenhowerrel és a republikánusokkal, — de csak herdószónok mondhatja árulónak és nemzeti öngyi.kosság propagálójának. — Olcsó demagógia ez, nem illő komoly államférfiuhoz, különösen nem, ha meggondoljuk, hogy Eisenhower elnök a Genfben tett kölcsönös légügyi inspekciós javaslatában nem kevesebbet kínált fel, mint hogy az oroszok repülőgépről szabadon lefényképezhetik kikémlelhetik összes katonai berendezéseinket, nukleáris fegyver telepeinket, ha ugyanezt nekünk is megengedik. Vájjon, ha ezt a javaslatot egy demokrata teszi, minek, micsoda szörnyű hazaárulónak nevezte volna Dewey?

Az atom. és hidrogénbomba kísérletek ellen aggályokat hangoztatott Piusz pápa és Eden angol miniszterelnök is. Stevenson is csak az angolokkal és oroszokkal való kölcsönös megállapodás esetén akarná a kísérletek megszüntetését. A baj csak az hogy az oroszokkal való megállapodások betartásában nem ehet bízni. Meg aztán az, hogy háború esetére védelmünket mindinkább az atomfegyverek használatára állítjuk be, holott nem egészen alap tálán a fel tevés, hogy azokat egyik fél sem merné használni, már azért, sem, mert nem volna képes az ellenségben akkora pusztítást véghezvinni, hogy az azonnal ne élhessen megtorlással ugyancsak nukleáris fegyverekkel.

Eisenhowernek igaza van, hogy az oroszok aláírására'nem lehet adni semmit, Stevensonnak azonban azon kijelentésével, hogy nem lehet minden tojást az atom és hidrogénbomba kosárba rakni, egyetértünk, feltéve hogy a haderő többi részét is minél erősebbnek akarja megtartani. Sajnos a sorozások beszüntetésére és sorkatonaság helyett hivatásos katonákból álló hadseregre tett javaslatai nem szólnak emellett és egyáltalán nem időszerűek..... Jobban szerettük volna,

ha Stevenson mondja, hogy ma minél erősebb amerikai haderőre, minél nagyobb hatalmi erőpozícióra van szükség. Ez nem uj mondás, de sajnos, sohasem használtuk fel ezt a hatalmi erőpozíciót, hogy a világban fennálló nagy igazságtalanságokat, elsősorban a legnagyobbat, a rabországok ügyét élére ábitsuk a Szovjettel való tárgyalásokban.. Régi álláspontunk, hogy amig a Szovjet terjeszkedés veszélye fennáll, amig a rabnépek nem nyerték vissza szabadságukat, nincs helyén az amerikai haderő leszállítása, bármiféle csökkenté-TAVALY Kruscsev egy beszéde kapcsán, — amelyben azt mondotta, hogy a rabországoknak nem adja vissza szabadságukat, mert ez a kapitalizmus helyreállítására vezethetne és hangoztatta, hogy a termelési eszközök szocializáltságát fenn kell tartani, — megírtuk,hogy a lényeg nem a gyárak, üzemek köztulajdonba vétele, hanem a jólét közössé, egyetemessé tétele, a jólét szocializálása. Amerika annak fényes példája, hogy ez valóban lehetséges, anélkül, hogy bilincsbe kellene verni az emberi szellemet, az ember veleszületett önállósági halamát, egyéni alkotókedvét, vagy ahogy tudományosan nevezik, gazdasági szabadságát,- aminek hijján az élet sokat veszitene érdekességéből az egyén számára; a közérdekért való önzetlen hevülés nem feltétlenül elégít ki mindenkit, némelyek az egyéni érvényesülésben látják azt, ami az életnek izt és zamatot ad, nem. akarják, hogy a világ unalmas munka kaszárnya, falanszter legyen és ebben mindaddig teljesen igazuk is van, amig ez ambíciójukat nem a köz

rovására elégítik ki. A népjóléti állam, vagy ahogy errefelé műszóval nevezik, a “welfare kapitausmus” eszméje minden jóravaló, dolgozó ember számára biz tositani akarja, általánossá akarja tenni a polgári életviszonyokat és ezzel erkölcsi alapot ad a gazdasági szabadság fenntartásához váló ragaszkodáshoz.

Egy rendszer, amely a népjóléti állam és a gazdasági szabadság csszetéte’én alapszik, erkölcsileg nem kifogásolható, felment szentimentális lelkiismereti furda.ások alól és a legjobb eszmei fegyver a kommunizmus államkapitalista rabszolga rendszerével szemben. Csak össze kell hasonlítani az amerikai béreket a Szovjetben és rabországaiban az államtól, mint egyedüli munkaadótól diktált, csekély vásár ó erejű bérekkel, az ipari civilizáció és lakáskultúra minden vívmánya megszerzésére képessé tevő amerikai munkás életviszonyokat az ottaniakével, hogy valaki megállapítsa, nem a moszkvai, hanem az amerikai példa a követendő. (Említésre méltó, hogy az amerikai magyar kommunisták, akik ezt mindeddig körömszakadtáig tagadták és azt állították, hogy a kommunista Magyarországon j ’ élete van a munkásnépnek, a hetilapjuk október 18-i számában, a

6-ik o’dal első hasábján, — nyilván a Kruscsevtől diktált bünbá nati hevükben, — bevallják, hogy “az életszínvonal az utóbbi években nem emelkedő, hanem csökkenő irányzatot mutatott Magyarországon.” )

Miként annakidején lámutaltunk Nixon a kampány elején tartott eg>ik nagyobb beszédében nyiltan kimondta, hogy nem hive a népjóléti állam gondolatának s megírtuk ennek kapcsán, hogy annak ami tennivaló a népjóléti állam felé való haladás terér Amerikában még hátra van, megvalósítását azokra kell bizni, akik múltjukkal, a munkás unio-J nők szervezkedésének felkarolásával, a munkanélküli segéllyel és más alkotásokkal, mint pél-1 dául a Social Security, bebizonyi- j tották lelki hivatottságukat és gyakorlati alkalmasságukat, nem i pedig azokra, akik annkidején, j miként megcáfolhatatlan kongresszusi jegyzőkönyvi adatok bizonyítják, ellenezték e reformokat, ellenük szavaztak és most Eisenhower népszerűsége cégérül való felhasználásával hatalomba kerülve, azokat csak azért nem akarják visszavonni, sőt olyikat részben folytatják is (addig a mértékig, amig a mögöttük levő érdekcsoportokat nem sérti), mert szembekerülnének a nép zömével, teljesen népszerűtlenné válnának és csak az ellenpártot erősítenék.

* * *,

SAJNOS, — erre is rámutattunk csak nemrégiben is, — a demokraták sem egyfélék. Van köztük is számos elmaradott, reakciós gondolkozásu szenátor és képviselő, ha aránylag kevesebb is, mint a másik oldalon.— Nagy kár, hogy a párt világnézetileg nem egységes politikusok gyülekezete. De kétségtelen, hogy a népjóléti állam felé haladás szempontjából átlagban jóval értékesebb, mint az ellentábor. Csak kapásból idézzük példának, hogy a jelenlegi adminisztráció első két évében tárgyalt demokrata javaslatnál, amely a jövedelmi adómentes létminimumot 600-ról $700-ra kívánta

felemelni, a következő volt a szavazási eredmény: a képviselőházban mellette 193 demokrata, 10 republikánus, ellene 201 republikánus és 9 demokrata. A szenátusban mellette 43 demokrata és 2 republikánus, ellene 45 republikánus és 4 demokrata.

A mostani adminisztráció alatt, a republikánus kongresszusi többségű első két évben hozott adóreformok közül a legnagyobb, a Corporation excess profits tax adótörvény megszüntetése a nagy gyári részvénytársaságokat men- ’

tesitette évi 2.8 bil.ió adótól és a részvényalónál is adókedvezményt léptetlek életbe, de a legszegényebbek nem kapták meg, Hogy az adónentes alap száz dohárral mamsabb legyen.

A demokrata platform most azt Ígéri, hog/ az adómentes alapot $800-ra emelik fel. De szükség volna áltdános adóreformra is, amely a ;seké y keresetűek adóját jóval tisebb kulcs szerint ákapitja meg, mint a mostani jcvede’mi adótörvény. Meg kellene szüntetni azt is, hogy egyes sziiksé Jeti cikkekre “luxusadót" vetnek ki, az antiszoci lis fogyasztási és Lrga'mi adókat pedig lehetőség szerint el kell törölni.

Erről azonban most nincs szó a kampánybetzédekben, mert a mérsékelt irány" je szóval esetleg ellentétben állónak volna mondható. A eél azonban nem a mérséklet, hanem az előrehaladás afelé, hogy, mint Stevenson jélszóként mondotta, mindenki részesévé váljék Amerika bőségének. Ez a mérséklet volt az oka, hogy a demokrata vezérszónokok kezdettől aggódva kerülték el, hogy a New Deal folytatása mellett szót emeljenek, holott a Név/ Deal hozta az első nagy haladásokat a népjóléti álam felé és annak folytatása szándékát, nem mint megtörtént, megtagadni, hanem nyiltan hirdetni kellene.

Az általános betegségi és kórházbiztositás bevezetése, — oh, borzalom! — a New Deal logikus folytatása volna, de Stevenson nem habozott nyiltan kijelenteni, hogy eleni azt. Pedig ez a reform Angliában és számos más európai országban régen megvalósult és á.dásosan működik. Stevenson fél, hogy ezt "becsúszó szociahzmusnak” minősítenék, mint tették amikor Truman először beszélt róla, holott épen ellenkezőleg, nagyon erősen hozzájárul a kommunista propaganda gyengítéséhez ott, ahol bevezették.

Az általános betegpénztári kérdést is csak például hoztuk fel. Még sok feladat van, ami megvalósítást igényel, hogy előbbre jussunk a “welfare kapitalizmus" teljessége, nem egy uj de népjó éti szempontból hiánytalanabb Amerika utján. Az üzleti és iroda alkalmazottak felmondási ideje, ami Nyugat Euro. pa országaiban szintén be van vezetve, és régi alkalmazottak, rak méltányosan rövidebb hoszszabb felmondási időt biztosit, szintén megvalósítandó volna, de erről sem beszél senki a választási szónoklatokban és nem beszél sok másról sem, ami még hiányzik ahhoz, hogy Amerikát a “welfare kapitalizmus” olyan mintaországának nevezhessük, amilyen nek látni akarjuk embertársi szerétéiből, szolidaritásból, de nem

(Folytatás a 4-ik oldalon) ---------------ooo--------------“Ki az oroszokkal, uj kormányt!” Követelik a tüntető ezrek Budapest utcáin

A budapesti tüntetés nemcsak Szovjet

ellenes is volt.

de kommunista-Bulganin újabb levele Eisenhowerhez

Budapesten, mint lapzártakor j jelentik, kedden délután 200,000 ! főnyi tüntető tömeg vonult fel és I követelte az orosz megszálló hadak kivonulását. Nagy Imrének e.sö párttitkárrá való kinevezését és a teljes sajtószabadságot és “rokonsz^lvét nyilvánította a titoista uj lengyelországi rezsim iránt.” A tüntetőik között sok volt az egyetemi hallgató, szabadnapos katona és munkás. “Uj kormányt!" "Ki az oroszokkal!" kiáltások hangzottak el. A rendőrség nem avatkozott be. Későbbi hir szerint egy embert megöltek.

A tömeg egy része le akarta dönteni Stalin szobrát. Gerő ha, zatért és a tüntetés nyilván Gerő visszatérése napjára volt időzitve.

I V

Bem apó szopbránál

A tömeg a parlamenttől Bem József az 1948-as szabadságharcban hősi szerepet játszott lengyel tábornok szobrához vonult és ott tüntetett a lengyelek Szovjet ellenes megmozdulása mellett. A jelentések szerint a budapesti tüntetés sokkal inkább volt antikommunista jellegű, mint a nacionalista tüntetések, melyek kedden Lengyelország egyes városaiban, az azelőtt Németországhoz tartozott Bres’auban és Stettinben J továbbá Krakóban lezajlottak. (Breslauban kedden az oroszellenes tüntetők letépték és sárba tiporták a Lengyel Szovjet Kulturális Társaság épületén függő orosz zászlót.)

A keddi Szabad Nép hivatalos pártnapilap azt Írja, hogy nagy reformok következnek és "magyar kommunizmust" fognak megvalósítani, de “türelemre van szükség".

Hétfőn Budapesten újabb nagy diákgyülés követelte, hogy Nagy Imre kerüljön hatalomra.

(Nagy Imre egy somogymegyei ref. lelkész fia. A huszas évek elején egyetemi tanár és a mezőgazdasági ügyek szakértője volt. Amikor rájöttek, hogy részt vesz a földalatti kommunista mozgalomban sikerült idejében megszöknie az elfogató parancs elől. Moszkvába ment, ahol kiképezték és Rákosival együtt tért vissza 1945-ben. Malenkov miniszterelnöksége idején rövid ideig miniszterelnök volt. Megengedte, hogy aki akar, kiléphet a kolchozból és enyhítette a deportálásokat. )

Szabadságot Mindszentynek!

A győri színházban vasárnap tartott népgyülésen Hay Gyula őskommunista iró, az írószövetség egyik vezetője nyiltan követelte az oroszok kivonulását és Tito és a lengyelek példája követésére hívta fel a népet. Kívánta Mindszenty bíboros szabadságának teljes visszaadását is, mert, úgymond, ő ugyan vallásnélküli, de helyteleníti a vallási ügyekbe való beavatkozást. A magyarországi orosz repülő bázisok külpolitikai tárgyalások tárgyát kell képezzék. Simon Lajos kommunista iró azt hangoztatta, hogy az oroszokat szívesen látják vendégül, de katonáik jelenlétére többé nincs szükség.

Gerő visszatért Titótól "

Gerő Ernő és társai hétfőn befejezték belgrádi látogatásukat. Hir szerint megújították a diplomáciai viszonyt Jugoszláviával és közös közlemény fog megjelenni, amely bejelenti, hogy gazdasági és kulturális együttműködés jött letre Magyarország és Jugoszlávia között.

A delegáció egyik tagja Kádár János, aki négy évet ült titoizmus miatt és most helyettes miniszterelnök, kijelentette a Borba napilapnak, Tito szócsövének adott nyilatkozatában, hogy sokat tanultak Jugoszláviában és sokat fognak átvenni az ottani kommunista rendszerből. A N.Y. Times ezt úgy értelmezi, hogy

főleg az u. n. ipari kollektívákat akarják átvenni, amelyekben a gyárak nem képezik az állam tulajdonát, hanem a munkások birtokában vannak és az üzleti vezetést az üzemi munkástanács intézi, amely a nyereségből adót fizet az államnak.

Budapest nem válaszol!

Kedd este jelentik Bécsből és más fővárosokból, hogy a nagy tüntetés után Budapesttel minden telefoni összeköttetés megszakadt . . .

TTTO BERZENKEDIK, DE ELFOGADJA AZ AMERIKAI SEGÉLYT

A jugoszláviai kormány tiltakozott Eisenhower elnök azon nyilatkozata ellen, amelyet a kongresszushoz küldött és amelyben Tito további gazdasági és részben katonai segélyezését indokolta. Kifogásolja, hogy Eisenhower azt mondja, hogy a segélyt ezért kell folytatni, mert “különben Jugoszlávia azon veszélybe kerülhet, hogy a Szovjettel szemben elveszíti függetlenségét."

Ez a megjegyzés sértette Tito büszkeségét. Kormánya hivatalos nyilatkozatban azt mondja: "A

Szovjetunió részéről semmiféle veszély nem fenyegeti Jugoszlávia függetlenségét". Nemhivatalos sajtónyilatkozat élesebben válaszol: “Az amerikai fogalmaknak megfelelően, Jugoszlávia egyetlen módja, hogy megóvja függetlenségét az volna, ha függőségbe kerülne Washingtontól. Nem vagyunk gyermekek és nem szabadna bennünket gyerekek módjára kezelni”.

Mindazonáltal Tito nem utasítja el a segélyt. . .

A N. Y. Times Eisenhowert és Clarkot indorzálja

A N. Y. Times, amely sokáig határozatlan volt, melyik elnökjelölt mellé álljon, múlt héten hosszú cikkben indokolta, hogy bár független demokrata irányú Eisenhower megválasztása mellett foglal állást.

Egy másik cikkben vegyesen foglal állást a szövetségi szenátori helyek ügyében. Némelyikre demokratát, némelyikre republikánust támogat. Többi közt ezt Írja: “Pennsylvániában, nézetünk szerint, az állam és az ország többet nyerne Joseph S. Clark Jr. volt philadelphiai polgármester megválasztásával, mint a mostani szenátor. James Duff újbóli megválasztásával, aki 79 éves volna annak a hivatali időszaknak a befejjeziteklor, amelyre most megválasztását kéri."

Mind a négy csucsjelölt e héten is buzgón kampányozott s a választás naojáig még hátralevő időben főként északkeleti és a nyugati parti államokban fognak beszélni, amelyek e’ektori szavazatai döntő jelentőségűek lehetnek.

A Fehér Házba szerdán, okt.

1 7-én újabb levél érkezett Bulganin orosz miniszterelnöktől az elnök címére. Eisenhower kampányuton volt és ezért nem hozták nyilvánosságra, a Szovjet azonban szombaton kiadta a szöveget, még mielőtt Eisenhower olvashatta volna. A Fehér Ház ezt diplomáciai illetlenségnek minősítette.

Bulganin levele az atom és hidrogénbomba kísérletek beszüntetéséről szól és erre nézve egyezményt kínál fel Amerikának. Hivatkozik magas állású amerikai személyiségek legutóbb elhangzott véleményre, ami nyilvánvalóan Adlai Stevenson demokrata elnökjelölt és Anderson, Symington és más szenátorok, valamint több atomtudós ismert állásfoglalására vonatkozik.

(Mint ismeretes, az Egyesült Nemzetek leszerelési bizottságában Amerika azt az álláspontot toglálta el, hogy a nukleáris fegyverekkel vaió kisérletezések beszüntetése kérdésében csak fegyverkezések általános leszállítása keretén belül történhetik megegyezés, vagyis csak ha a fegyverkezések leszállítására nézve már fennáll az egység. Ez azonban a közeli időkre nem várható. )

Eisenhower elnök a más ország belügyeibe való beavatkozásnak minősítette Bulganinnak a hidrogénbomba kísérletek beszüntetésének a választásokban felmerült ügyére való, hivatkozását és tiltakozik az ellen is, hogy a levelet korábban hozták nyilvánosságra, mint Amerika ban, továbbá a levélben Dulles külügyminiszterrel szemben elő- . forduló támadás ellen.

Vegyen U. S. Bondokati

MAGYARORSZÁGON IS MOZGOLÓDNAK

Gerő Ernő, Hegedűs András miniszterelnök és a velük október 1 5-én Titóhoz Belgrád utazott három más kommunista vezér egyhetes tárgyalásairól mély hallgatás volt a múlt hét végén, de Budapestről hir jött, hogy az egyetemi ifjúság több szabadságot követel és egyrésze felhívást intézett a kormányhoz, hogy adjon tizennégy nap alatt több szabadságot, különben az utcára mennek ellene.

Az egyik nagy amerikai hírügynökség jelenti Budapestről, hogy 3000 budapesti és szegedi egyetemi hallgató kilépett a kom. munista ifjúsági szervezetekből és külön csoportot alakított, amely teljes sajtószabadságot követel, továbbá a halálbüntetés megszüntetését és mindazok törvény elé állitását, akik “az utolsó évek politikai tévedéseiért felelősek" .

Nagy Imre kinevezését várják

A Budapesten tartózkodó John MacCormack a N. Y. Times bécsi szerkesztője Írja, hogy a budapesti lapok csak néhány szóval vettek tudomást a lengyel eseményekről és Kruscsev varsói útjáról, de általános a várakozás:

Sokan Nagy Imre volt miniszterelnök közeli hatalomra jutásáról beszélnek, mint amely Gerő hazatérte után esedékessé válik, feltéve, hogy Moszkva ehhez hozzájárul. Az orosz megszállás miatt ezt szükségesnek tartják, mert a megszálló haderő oly nagy túlerőben van, hogy Moszkva belegyezése nélkül bajos valamit tenni. Erészben a helyzet kedvezőtlenebb, mint Lengyelország, ban.

Mac Cormack szerint a kormány terveket készít elő, hogy a búza kivételével, csaknem minden nyerstermék beszolgáltatási kényszerét megszüntetik. A kolchozok terén' is enyhébb, lazább uj mezőgazdasági társulások tervét fontolgatják. Szó van_az öt. éves terv módosításáról is olyan

értelemben, hogy a nehézipar favorizálása helyett ismét a közszükségleti cikkek gyártásának adnak előnyt, mint Nagy Imre rövid miniszterelnöksége alatt.

Közös vámterület ?

Tito állítólag szorosabb kapcsolatot akar a szomszéd országokkal, igy Magyarországgal is, de “nem politikai, hanem gazdasági téren, a nyersanyagok és ipari termékek kölcsönös, vámmentes kicserélésére". Magyarországnak nincs elég szene, olaj és más villamos energia forrása. A legutóbbi nagy olajhiányt részben a nagylengyeli olajtelepeken dúlt árviz okozta, amely igen nagy károkkal járt. A Szovjettől 100,- 000 tonna olaj és 70,000 tonna koksz szállítását kérték, de Magyarország kénytelen lesz a Nyugattól is olajat és szenet vásárolni, mert Csehszlovákia és Lengyelország nem képesek szállítani.

Gerő Ernő arról is tárgyalt Titoval, hogy Jugoszlávia északnyugati villany-erőátviteli telep rendszerét összekötik a magyar hálózattal, valamint egy Jugoszláviában építendő erőátviteli telepről, amely kizárólag Magyarországnak szolgáltatna áramot.

Állami vezetés helyett ipari kolchozok ?

A N. Y. Times szerint Gerő és Tito tárgyalásain felmerült az a gondolat is, hogy Magyarország a termelés sikeressége érdekében ipara nagy részét a Jugoszláviában sokfelé fennálló rendszerre állítsa át, amelynél nem az állam, hanem a gyárak munkásai a tulajdonosai az üzemnek és csak adót fizetnek az államnak. Ezek afféle ipari kolchozok, a gyár szellemi és fizikai munkásainak termelési közössége, közös vállalata és állítólag Jugoszláviában jobban beváltak, mint az államosítás.