Bethlehemi Hiradó, 1956. január-június (34. évfolyam, 3-26. szám)

1956-06-29 / 26. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR—SZELLEMÉBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre......................... $4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as Second Class Matter May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879’*. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year.........................$4.00 Of field Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIV. Évfolyam, 26-ik szám* BETHLEHEM, PA., 1956 JUNIUS 29 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR A KIVÉGZETT Rajk László Budapesten élő özvegye, — je­lenti a junius 24-i N. Y. Times, -*— azt követeli, hogy férje holt­testét ássák ki és ünnepélyesen diszsirhelyen hanto ják e). A bi­torló kormány visszaadta Rajk­óénak a férje “titoizmusa" miatt elkobzott állampolgárságot és nagyobb összegű kárpótlást fize­tett neki, de az özvegy impozáns formák közti rehabilitálást kiván Kérdéses azonban, megkapja e, mert a kommunista rendszerben szűk határuk van a kívánságok­nak s ha sokat okvetetlenkedik, Rákosi “mást nevez ki Rajk öz­vegyének”, miéknt a “si non e verő, ben trovato" (ha nem is igaz, de találó) egykori híresz­telés szerint Sta in hasonlót üzent Lenin özvegyének, amikor né­mely kifogásolnivalókat talált módszerein. S ez még a jobbik eset volna, mert Rákosinak más eszközök is állnak rendelkezésére, hogy el­hallgattassa a szerencsétlen te­remtést. Diktátorral nehéz kuko­­ricázni még a megölt társvezéi özvegyének is. Nem tudjuk, bár valószínű, hogy Rajkné is kom­munista volt, mert Rajk aligha vett el feleségül mást, mint elv­társnőt és ez esetben, eltekintve az általános emberi szempontok­tól, némi flegmával csak — üze mi balesetnek tekinthetjük, ami Rajkókkal történt. Aki szelet vet vihart arat, -— néha olyan oldalról, ahonnan nem várta. A francia forradalomban is előfordult, hogy egyik hivatásos forradalmár kivég-szíűt-fce- a, mási­kat, mert igy akart szabadulni egy vetélytárstól, aki állását ve­szélyeztette és a világtörténelem azóta is számos hasonló estet mu­tat fel, beleértve ime, a kommu­nistákat, Rákosit és magát Sta­­lint is, aki kivégeztette konkur­enseit, Lenin legbelsőbb munka­társait, Bucharint, Zinovjevet, Kamenevet és esedékes, hogy Kruscsev kijöjjön azzal is, hogy Trotzkit is Stalin ölette meg Mexikóban. * Rákosi, mint Stalin, talán az­zal mentegette magát önmaga előtt, hogy az ellenfél gátolta, nehezítette “nagy missziója" ke­resztülvitelében, amelyre csak önmagát tartotta alkalmasnak, küldetésesnek. De ennek elhárí­tására enyhébb eszközök is vol­tak, mint a legsúlyosabb, az em­beri élet elvétele. . . Rákosinak kapóra jött, hogy Stalin dúlt fűlt Tito engedetlen­kedése, függetlenkedése miatt és kihasználta a kínálkozó lehetősé­get. A legfurcsább, hogy Rajk a tárgyaláson maga is beismerte kommunista szempontból való bűnösségét, önmaga kívánta a halálbüntetést, hogy megszenved­jen “bűnéért”, — ami akkor év­tizedek kommunista alapelvei szerint bűn volt és ma csak tak­tikai okokból nem bűn, mert Moszkva a maga oldalán akarja tudni az adriai és földközi tenge­ri kulcspozicióju Jugoszláviát és az atomfegyverek miatt békés, parlamentáris utón akarja meg­kaparintani a még szabad orszá­gok közhatalmát, amihez Tito se­gítségét reméli igénybe venni. Egy Tito Internacionáléba szeret­né becsőditeni a szabad orszá­gok szociáldemokratáit és más radikálisait és szocialistáit, hogy koalíciós alapon szerezzék meg országuk közhatalmát s aztán, amkor ez már sikerült, úgy bán­jék el velük, mint a rabországiak­kal tette, remélve, hogy végül a már nem egészen fiatal Tito sem lesz örökéletü s aztán Jugoszlá­via élére hűségesebb, a Szovjet, a kommunizmus anyaországa iránt lojálisabb kommunista ke­rül. . . Lehet, hogy exhumálni fogják Rajkot és megkapja a diszsirhe­­lyet is, ba Moszkva az uj népfron­tos taktika elősegítésére ily utasí­tást ad Rákosinak, de nincs két­ségünk, hogy Moszkva mai ma­gatartása csak átmeneti és végül, ha már sikerült volna megszerez­ni a hatalmat ajt Elbán inneni Europa országaiban, ismét hely­reállítaná a stalini elméletet, ami Lenin elmélete is volt, a Szovjet­nek, mint a kommunista világ­front vezetőjének diktatórikus hatalmát a többi, a kisebb orszá­gok kommunista vezetői és kom­munista pártja felett, a kommu­nista világmozgalom régi subor dinációját. (Senkise adjon hitel az álltitólag Olaszországban Tog­liatti híveinél és más nyugateuro pai országokban jelentkező, füg getlenkedő hangoknak, — ez i­­csak hozzátartozik a népfrontot­­ármány komédiájához!) * * * RAJK rehabilitációja legfel jebb arra az időre szólna, amin sikerre nem jutna a mai, “békés együttletezési" jelszavakkal ken­dőzött, nagy népfrontos ármány, hogy azután újra Írják a kom munista történelemkönyveket, amelyben Tito ismét annak fog szerepelni, aminek a moszkovita kommunisták mindenkor tartot­ták és egymásközt ma is tartják: eretnek kalandornak. Attól tar­tunk, hogy ezek a moszkoviták ma sem Ítélik el túlságosan Ráko­sit, hiszen Rajk maga is bevallot­ta, hogy foglalkozott a függetle­nedés gondolatával, amit pedig Moszkva nem enged meg olyan országnak, -mely már a karmai­ban van. . . Reméljük, hogy erre a törté­nelemkönyv újraírásra sohasem kerül a sor, mert a szabadországi szocialisták és radiká’isok okul­nak a múltnak rabországi példáin és az ármány nem sikerül. Ellen­felei vagyunk , minden halálos Ítéletnek, de jobb embereket is kivégezték már, mint Rajk Lász­ló, aki mint a ‘Magyar Közösség’ úgynevezett összeesküvése vizs­gálatát vezető be.ügyminiszter bitóra juttatta dr.Donáth György volt képviselőt és egyik fő-irányi­­ója volt az 1947 augusztusi “vá­lasztásokon" a többszörös sza vazást lehetővé tevő, kék cédu Iákkal űzött, óriási csalásnak, hogy egyéb bűneiről, közöttük a vallási és társadalmi egyesületek tömeges feloszlatásáról, a rendőr­ség kommunistákkal való feltöl­téséről ne is szóljunk. * De miért firtatják csak folyton a kivégzett Rajk ügyét, mikor a Rajk perben kivégeztek több más embert is, mégpedig nemcsak Pálffy Östreicher Györgyöt, aki a Magyar Közösség pere vizsgá­latában, mint a katonapolitikai osztály vezetője szintén kegyet­len szerepet játszott, de Kóródy Béla ezredést, valamint dr. Szőnyi Tibor szociáldemokrata pártszervezőt is? Kóródy azt val­lotta, hogy csoportot szervezett Rákosi és Gerő Ernő megölésére. Ha Rajk ártatlan volt, miként azt Rákosi elismerte, nem e volt ár­tatlan Kóródy is? Lehetséges volna, hogy Kóródy kábítószerek vagy agymosás hatása alatt ma­gár vállalt valamit, amiről tudta, hogy kötelet jelenthet a számára, — anélkül, hogy abban tényleg ludas lett volna? S ugyanez áll a szintén beismerésben volt Sző­­nyire, valamint a hosszú börtön­re Ítélt többi beismerő vádlottra, dr. Jusztuszra, Szalaira és Bran­­kovics jugoszláviai diplomatára is, mely utóbbiakat több évi bör­tön után legutóbb kiengedték. Egy másik vádlottat, dr. Szebe­­ni Endre belügyi államtitkárt pe­dig katonai bíróság elé utalták és a hirek szerint mint szintén beis­merő vádlottat, ki is végezték. Nem lehet elzárkózni annak a gyanúnak helytálló volta eshető­ségétől sem, hogy Rákosi moszk­vai kommandóra ismer- el bűnös­nek vagy ártatlannak embereket. Legalább is áll ez Rajk esetére, — de szeretnénk most már halla­ni, ártatlannak ismeri-e el Kóró­­dyt és a többi kivégzetteket is? Mert eddig ezt a kérdést senki­­sem vetette fel sem a szabad ma­gyarság, sem a szabad világ lap­jaiban! * * * NEM KÍVÁNJUK, hogy Ráko­si rehabilitálja Kóródy Bélát és a Rajk per más, pemkommunis­ta vádlottait is és ebben nem ér­tünk egyet azon amerikai magyar laptásunkkal, amely nagy head­line alatt követe.te, hogy rehabi­litálják az összes elitélteket. Rá kosi Mátyás és pribékfcandája nem’ rehabilitá.hat senkit, mert nincsen hozzá fikarcnyi erkölcsi jogosultsága sem. Ö aszerint Ítél­tetett el embereket kötélre vagy börtönhalálra, ahogy Moszkva és saját érdekei parancsolták és aszerint nyilvánít most ártatlan­nak elité teket, miként a moszk­­/ai ukáz meghagyja. Ráosi ebben is Moszkva legsö­tétebb cselédje. MoszVva paran­csára és a saját hatalma bizton­ságára Ítéltette el é’ethossziglanra és tartja ma is fogva a már a háború alatti majjatartásáért is, még ellenfeleitől is tiszteletet ér­demlő Mindszenty bíborost, aki öt és félhónapig fogságban volt a nyilasoknál is, mert el.enezte a háborúnak immár a magyaf faj ifjúsága irtásán kívül semmiféle célt nem szolgáló, esküszegő folytatását. Rákosi Ítéltette el évek során át a rendszer ellenes­ség fe.fujt, túlzott vádjai alatt a legjobb magyarok ezreit, küldte a bitófára Jany Gusztáv táborno­kot (aki ellen az akkori báb-mi­niszterelnök, Dinnyés Lajos volt a hamis koronatanú), va’amint épp oly ártatlanul Csornoki Vik­tort, Geiger Imrét, Radó Sándort és ki tudná hamarjában felsorol­ni a rövid utón vagy formális ka­tonai vagy civil tárgyalás utján a halálba küldött, emberi emberek légióját? Rákosi és ez a hóhér rendszer senkit sem rehabilitálhat, á reha bi.itációt megadta maga a ma­gyar nép a letartóztatottaknak, szenvedőknek és kivégzetteknek fogságuk első pillanatától. Ráko­si és ez a hóhér rendszer legfel­jebb szabadlábra helyezheti az áldozatok közül azokat, akik még életben vannak és ezt meg fogja tenni, — ha Moszkva pa­rancsot ad rá. Ha Moszkva meg­parancsolja, ő és a rendszerőket is ártatlannak fogja elismerni, egészen parancs szerint! Az em­beri meggyőződésnek és lelki'» meretnek ehhez semmi köze. Rákosi és bandája Moszkva legszolgaibb szolgái minden pok­lokon, gazságon, égrekiáltó fortéi mes embertelenségen keresztül. Bűneiket feledni, rendszerüket tűrni nem lehet! Ezekkel nincs, nem lehet ki­egyezés, akármennyit érvelgetnek is Borsós, Andreánszky, Kiss Menyhért, Erőss Ferenc és a töb­bi megalkudni kész “realisták”! Nemcsak Rákosinak kell távoz­nia, de az egész hóhérrendszer­nek, a kommunista diktatúrának, rendőrállamnak és az a nyugati politikus, akik arról beszél, hogy “a rendszer enyhülését” kell elér­ni a világtörténelem egyik leg­­gyatrább* “understatementjét" és meghunyászkodását produkálja! Mi minden igétünk az Atlantic Charterben, amelynek érvényét Eisenhower 1954 elején újból fennállónak jelentette ki Churc­­hillel együtt, a Négy Szabadság­ban, a yaltai és potsdami meg­egyezésekben, —— és csak a rend­szer megmaradását jelentő “eny­hüléseket” tudunk kérni, ahelyett hogy élére állítanánk a yaltai megállapodások megszegését, kö­vetelnénk a szerződésszegés hiány és maradék nélküli jóváte­­lét?l Szabad választásokat is szok­tunk sürgetni néha. De nem ál­lunk a sarkunkra az oroszok ma­gyarországi kivonulása követelé­séért, holott mostani magyaror­szági tartózkodásuk újabb szerző­désszegés, a magyar és az osztrá*1 békeszerződés kijátszása és a szabad választásokat (melyekről a Szovjet tudni sem akar) nem­csak nemzetközi ellenőrzés alatt, de már egy az oroszoktól kiürített országban kellene megtartani, hogy valóban teljesen szabadok legyenek. Az I 952-es választáso­kon felszabaditási politika volt a nagy és igéretteljes republikánus külpolitikai kortesjelszó, — ma, mindkét nagy pártban, a “béke okvetlen megóvása".Minden rab­országi hóhérrendszerek folytató­dása dacára. . . * * * A KÖZÖS közlemény, amelyet Tito háromhetes Szovjet látoga­tása végén a jugoszláviai kom munista diktátor és a Szovjet­diktátorok együtt kiadtak, örö­mét fejezi ki, hogy 16 országot (köztük a magyarországi bitorló kormányt) felvették az Egyesült Nemzetekbe és ennek kapcsán afe.ett siránkozik, hogy a kom­munista kínai kormányt, amely szintén nem szavazólappal, ha­nem erőszakkal került a hatalom­ba, még mindig nem vették fei. Elismerik a kommunista Kina “törvényes jogait" Formosa bir­tokára. Mivel a Nyugat és Kelet közt fennálló el.entétek nem oldhatók meg gyorsan, a haderők leszállítása és a biztonság kér dését már mostan is megoldha­­tóknak látják. Az atomfegyverek kiküszöbölése mellett foglalnak állást, anélkül, hogy az e.lenőr­zés kérdését érintenék. Meg kell szüntetni Európának katonai blokkokba való megosztottságá: és fokozni kell a gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A né­met egyesítés kérdésében közvet­len tárgya.ásokra van szükség Nyugat-Németország és a Kelet­német Köztársaság a (Szovjetzo­­na) kormánya között, melyet Nyugat Németország nem ismer el. A “béke és szocializmus je­gyében” a két ország kölcsönö sen tiszteletben fogja tartani egy­más függetlenségét, a másiknak ügyeibe való hs nem avatkozás­tól tartózkodni lógnak és mindent elkövetnek barátságuk erősítésé­re. A rabországok ügyéről nincs szó a hosszú nyilatkozatban, amely oly sok jaindenre kiterjed. Egyik helyen - >.hangsúlyozza, hogy a békés együtlétezés egyik kelléke a más országok belügyei­­be vaió beavatkozástól való tar­tózkodás és miután Kruscsev és Bulganin mindig ezzel a hamis kibuóval szoktak kitérni a yal tai szerződésszegés helyrehozata­lának kérdése elől, azt kell felté­telezni, hogy Tito jabországi vonatkozásban is egyetért velük. Annyi bizonyos, hogy a deklará­ció hideg zuhany azok számára, akik azt hiszik, hogy Tito expo­nálná magát a rabországok füg­getlenségéért. Tito a Szovjet lá­togatásának teljes három hete alatt egyetlen szót nem mondott amely ily irányban biztató volna és a deklaráció is mélyen hall­gat erről. . . De kívánja a kínai kommunista . erőszak bajnokok felvételét az E. N.-be és Formosa és a körnj'éki, szigetek átadását reklamálja számukra. Tenné e ezt, ha nem helyeselné a hatalom­nak erőszakos utón való megszer­zését, miként az Kínában és az európai rabországokban egyaránt történt, Tárgyalást kiván a nyu­(Folytatás a 4-ik oldalon) VERSENYFUTÁS A DE­MOKRATA ELNÖKJE­LÖLTSÉGÉRT A N. Y. Times összeáílitása szerint a demokrata elnökjelölt­ségre eddig Stevensonnak van a legtöbb szavazatra kilátása. A äap azt jósolja, hogy a konvenció első menetében Stevenson 300- 500, Kefauver 150-200 és Har­riman valamivel több, mint 100 szavazatot fog kapni, a többi megoszlik az egyes államok “kedvenc fiai” között. Az összes szavazatok száma 1372 és a je­löltséghez 687 szavazat szüksé­ges. Harriman arra dolgozik, hogy Stevenson ezt a második szavazásnál se érje el, hanem a maga oldalára állítsa Kefauvert és az ál.amok “kedvenc fiait" és ezzel magának biztosítsa a szük­séges számú szavazatokat. Más nagy amerikai lapok azt kombinálják, hogy Kefauver mindenkép alelnökjelölt lesz, aszerint, hogy Stevensonnak vagy Harrimannak adja át a szavazatait. Harriman főként New Yorkra támaszkodik, ahonnan 91 szava­zata esz, de ezek a régi klikként ismert Tammany Hall szavaza tai, amely nem népszerű a többi delegátus között. Harriman, hogy jelöltségének országos jel­leget adjon, legutóbb körutat tett Colorado és más nyugati álla­mokban, ahol apjára, ez államok vasutai hires építőjére sokan em­lékeznek. Főhadiszállását Salt Lake Cityben állította fel. A déli delegátusok között azonban Harriman nem népszerű, mert a négerkérdésben igen radikális és ha jelölnék, nem volna kizárva, hogy a déli delegátusok egyrésze külön jelöltet- állít, ami a republi­kánusok győzelmi kilátásait erő sitené. SZENÁTUSI HATÁROZATOK A szenátus kedden 48 szava­zattal 40 ellen külön egy billiót szavazott meg a B-52-es repülő­gépek számának növelésére, hogy Amerika légi fölényben le­gyen a Szovjettel szemben. A demokraták a javaslat mellett szavaztak, mig a republikánusok azon az állásponton voltak, hogy legfeljebb félbil.iót szavaznak meg az Eisenhower által a légi erő számára kért költségvetési összegen kívül. Megszavazták a nagy utépitési programmal kapcsolatos gazolin, autókerék, truck,stb. adóemelé­seket is, amelyek ha Eisenhower aláírja a törvényt, ju’ius 1 -én lépnek életbe. Tito Romániában Tito jugoszláv kommunista diktátort a Szovjetből útban ha­zafelé, Bukaresetben nagy ünne­pélyességgel fogadták a román kommunisták. Barátkó-zás volt Tito és Georghiu Dej első párttit­kár között, aki annakidején a Tito és a Szovjet közti ellentétek kitörésekor az első heves táma­dást intézte Tito eljen. Pénteken dől el, lesz-e acélipari sztrájk Mint lapzártakod jelentik, péntekre New Yorkba összehív­ták az acélipari Union 1 70 tagú bérügyi bizottságát. Egyidejűleg olyan híresztelések kerültek for­galomba, hogy az uj kollektiv szerződésről naponta folyó tár­gyalásokon alku van útban az órabér emelések kérdésében. Azt hiszik, hogy a pénteki bizottsági értekezleten fogja MacDonald union elnök döntésre előterjesz­teni a U. S., Bethlehem és Repub­lic Steel újabb, megjavított ajánlatát. A gyárak hir szerint hajlandók elejteni azt a követelésüket, hogy a szerződés öt évre szóljon és beérnék három éves szerződéssel. A közeledés dacára előkészülete­ket tesznek azon esetre, ha végül mégis sztrájk törne ki. A szerző­dés junius 30-án jár le s ha nincs megegyezés, a sztrájk szombaton éjiéikor megkezdődik. HÁZAT VETT NEW YORK­BAN A MAGYAR BITORLÓ KORMÁNY A magyarországi kommunista kormány az Egyesült Nemzetek­nél lévő delegációja számára megvette New Yorkban a I 0 E. 75th St. alatti épületet. A vétel­ár hir szerint $140,000 volt, ho­lott a házat régóta $110,000-ért kínálta egy new yorki telek ügy­nökség az ingatlan piacon. Úgy látszik, sokaknak kellett keresni rajta, hogy ennyire megdagadt az ára. A magyar kommunista kormány feltűnően sok emberből álló de­legációt küld New Yorkba. Kos Péter washingtoni követ fődele­gátus hétfőn adta át megbízó­levelét Hammarskjöldnek, az E. N. főtitkárának. A SAH MOSZKVÁBAN Riza Pahlevi iráni (perzsa) sah Moszkvába érkezett és nagy szívélyességgel fogadták. A kor­mány ugyanolyan fényes bevonu­lást rendezett számára, mint elő­zőleg Titónak és a tömegek is haapnlókép ünnepelték. Ju ius negyedikén nemcsak a nemzeti függetlenség szü'etésnap .'át ünnepeljük, hanem mindazt amit azóta is áldoztak érte béké­ben és háborúban, verejtékben és vérben. A függetlenség kikiál­tásának története kevés szóban ,s megírható, bár alapeszméinek megérése s azután kitörése, hosz­­szu történelmi folyamat eredmé­nye. Az északamerikai gyarmatok polgárai rengeteg sérelmet szen­vedtek el az angol királyságtól kezdettől fogva egészen 1774-ig, amikor is a 1 3 gyarmat láfkói képviselőket küldtek ki Filadel­­fiába, hogy a méltánytalanságo­kat megszüntessék. Ez a gyüle­kezet volt a “Continental Con­gress". A testületileg összefog­lalt panaszok sem*Vezettek siker­re azonban és a tanácskozások­ban résztvevőket bántalmazták, sőt be is börtönözték az angol kormány bérencei. Ezt a tűrhetetlen helyzetet a gyarmatosok tovább már nem voltak hajlandók eltűrni és 1776 junius 7-én a virginiai Richard Henry Lee határozati javaslatot terjesztett a Congress elé, amely szerint "az Egyesült Gyarmatok szabad és független államoknak nyilvánittatnak, amelyek nem tar­toznak többé hűséggel az angol koronának és a Nagybritánniával való minden politikai köteléktől felmentetnek.” Három nappal későbben, e határozat kellő megszövegezésére a Congress bizottságot választott, amelynek tagjai: Thomas Jeffer­son, John Adams, Benjamin Frankón, Roger Sherman és Ro­bert I.jvingston lettek. Tizenhét­­napi munka után a bizottság elő­terjesztette a Nyilatkozat fogal­mazványát, amelyet kisebb vál­toztatásokkal, julius 4-én elfo­gadtak és aláírtak. A Nyilatkozat célja nemcsak a függetlenség kikiáltása volt, ha­nem a kikiáltás jogosságának a bebizonyítása is." Szabatosan és ékesszólóan sorolja fel az okokat, amelyek az amerikai hazafiakat arra késztették, hogy Angliához való hűségűket megtagadják. Uj korszakot nyitott meg a történe­lemben ez az okmány, amely a nemzetek önrendelkezési jogának irásbafoglalt első megnyilvánulá­sa. Szerkesztői jól tudták, hogyj III. György angol király lázadók­nak fogja őket nyilvánítani és ezért kellett a világgal közölniök, hogy ők olyan kormány alatt kívánnak élni, amely nem zsarno­koskodik polgárain, hanem az ér­dekeiket szolgálja. Az első szakazs összefoglalja a tényeket, amelyek a* elszaka­dást megelőzték. A második le­szögezi minden nép jogát, ahoz, hogy uj kormányt alakítson, ha a régi a zsarnokság útjára tért: “Örökigazság az, hogy Isten minden embert egyenlőnek te­remtett, akiket elidegeníthetetlen jogokkal ruházott fel, mint az Éiet, a Szabadság és a Boldogu­lás Utjának Szabad Megválasz­tása. E jogok biztosítására a nemzetek kormányokat állítottak fel, amelyeknek hatalma a kor­mányzottak hozzájárulásán alap­szik. Ha tehát a kormány e jogok megsemmisítésére törekednék, a népnek jogában áll a kormányt felcserélni, eltávolítani és olyan kormányt választani, arnöly bol­dogulásának s biztonságának elő­mozdítására alkalmasabbnak lát­szik.” A Nyilatkozat leszögezi azt is, hogy a gyarmatok polgársága tü­relemmel szenvedte át eddigi sé­relmeit és szép szóval kísérelte meg az orvoslást. Fel is sorolják az elszenvedett méltánytalansá­gokat, amelyeket III György in­tézkedései okoztak. Nem a sé­relmek maguk vezettek a függet­lenség kikiáltásához; ezek csak a király zsarnokság szemléltetésére emlittetnek fel. Csak amikor a kérvények süket fülekre találtak és a békés eszközök hasztalanok­ig!! bizonyultak, folyamodtak a polgárok forradalmi eszközök­höz. Az igazságok, amelyeket Washington. Jefferson, Hamilton, Adams s a többi hónapalapitók le fektettek, nem maradhatták Amerika kizárólagos kincsei. A Nyilatkozatot örömrepesve is­mételgették Europa népei — és okultak belőle. Common Council EISENHOWER E HÉT VÉGÉN HAGYJA EL A KÓRHÁZAT Eisenhower elnök állapotában, a Fehér Ház orvosai által kiadott je'entések szerint tartósan kedve­ző javulás mutatkozik és az eddi­giek szerint e hét végén elhagy­hatja a Walter-Reed kórházat, melynek 8 sz. wardjában junius 9-ike óta fekszik. Vasárnap eltá­volítottak a műtét varratokat. Mull héten az elnök kisebb adagokban már húst is ehetett és naponta mintegy másfél órát ágyon kívül tölt. Fogadta Sher­man Adams, elnöki asszisztenst s iratokat irt alá. Tiz perces tele­fon beszélgetést folytatott Dulles külügyminiszterrel és kezd visz­­szatérni a rendes életmódhoz Adams jelentést tett az augusz­tusi republikánus konvenció elő­készületeiről, amit az elnök jóvá­hagyólag vett tudomásul. Ebből arra következtetnek, hogy az el­nök az ujább megbetegedése da­cára fenntartja február 28-i nyi­latkozatát, melyben kijelentette, hogy újból jelölteti magát. Az elnök orvosai nyilatkozatot adtak ki, mely szerint a beteg­ség kiujulása tekintetében nem bocsajtkoznak vitába olyan orvo­sokkal, akik nem vesznek részt a beteg kezelésében és igy íiem is­merik az esetet. Nézetük szerint az ileatis bélbetegségnél, az el­nök életkorában (65 év) nem kell visszaeséstől tartani. “Amerika ezúttal két elnököt választ” Republikánus körökben biztos­ra veszik, hogy Eisenhower elnök jelöltsége fennmarad. Leonard B. Hall országos republikánus pártelnök kijelentette, hogy a legcsekélyebb kételye sincs, hogy a republikánus ticket más lehet­ne, mint Eisenhower és Nixon. A N. Y. Times az utóbbi na­pokban két levelet is közölt, amelynek irői orvosok és arra figyelmeztetnek, hogy ezúttal nem olyan alelnököt kell válasz­tani, akinek úgysem lehet nagy szerepe és azért személyi kivá­lasztása nem fontos. Szerintük a normálisnál nagyobb az eshető­ség, hogy az alelnök kénytelen lesz az elnöki hatáskört is ellát­ni és ezért “az alelnök kiválasztá­sának úgy kell történnie, mintha Amerika novemberben két elnö­köt választana". EISENHOWER A HÉT VÉGÉN GETTYSBURGBAN Eisenhower elnök a hét végén hagyja el a kórházat és Gettys­­burgban (Pa.) a farmján fogja tölteni a lábbadozás heteit, ahol feleségével vasárnap ünnepli házasságuk 40 éves jubileumát. Nehru indiai miniszterelnök európai látogató útra indul. — Washngtoni látogatása julius 7-ére volt kitűzve. Eisenhower kérte, halassza el látogatását és jelöljön ki újabb időpontot. Ne­hru szívélyesen válaszolt, de nem jelölt ki uj időpontot. Az elnök részt fog venni az amerikai köztársaságok Panamá­ban juli-us 21 és 22-én tartandó értekezletén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents