Bethlehemi Hiradó, 1956. január-június (34. évfolyam, 3-26. szám)

1956-06-01 / 22. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR—SZELLEMÉBEN AMERIKAI MEGJELENIK1 MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ............................. $4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as Second Class Matter May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year.............................$4.00 Official Organ of the IIungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIV. Évfolyam, 22-ik szám BETHLEHEM, PA., 1956 JUNIUS 1 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR LUDWELL DENNY, a legjobb szemű amerikai külpolitikai új­ságírók egyike a rabországok helyzetéről öt fejezetből álló cikksorozatot irt a Scripps-Ho­­ward lapokban, párttól partig. A cikkek Becsből datálódnak s nem tudjuk, vo.t e Dennynek alkalma személyesen, a helyszínen szerez­ni tájékozódásokat, de ha csak Becsben szerezte azokat, akkor is igen helytállóknak mondhatók. Alapjában vajmi kevés újat tar­talmaz a cikksorozat, de o.y tisz­tánlátással ad összefogláló, jó­zan képet a rabországi állapotok­ról, hogy a szülőföldje balsorsát, szabadsága és boldogabb jövője ügyét szivén viselő, szabadföldi magyarság legnagyobb figyelmé­re méltó. Nem követ semmiféle pártpo­litikai vonalat, nem irányzatos beállítású, noha természetesen alapszempontjaiban kommunista ellenes. Igazolja azokat, akik jól látják, hogy a Kreml uj urainak “enyhébb irányzata" a lényegi helyzeten semmitsem változtatott s nem hisznek abban, hogy a Kreml önként hajlandó volna ki­engedni karmaiból a rabországo­kat, visszaadni szabadságukat, a nemzeti és emberi önrende.kezést s polgári jogokat s ezért elitéinek minden baráti hangot, jóhi­szeműség. feltételezést és foly­tonos, féltetlen békeszándék han­goztatást a Kreml felé és sürgetik, hogy e” harcmodor" helyett áll­jon sarkára a Nyugat, állítsa élére a rabországok szabadsága ügyét, mutasson erőt, keménysé­get, igazság- öntudatot. Ezúttal amerikánus újságíró az, aki valóban hü, megdöbbentően igaz, szépitetlen, teljes helyzet­képet tart a Nyugat e ébe...... Re méljük, sok amerikai politikus is elolvasta azon napilapok egyiké­ben, melyekben a Scripps-Ho­­ward lapok külpolitikai szerkesz­tőjének magvas cikksorozata megjelent és látják, mennyire igaz Denny egyik legfőbb követ­keztetése, amelyet önmaga ki sem íhond, de amely az általa festett képből adódik: az idő Moszkvának, a kommunizmusnak dolgozik! A felszabadulás kérdé­sét nem lehet tiz éves és vagy emberöitős terminusokhoz kötni, miként azt Dulles külügyminisz­ter két legutóbbi nyilatkozatában is tette, tiz évben vagy egy em­beröltőben szabva meg nem a felszabadulás ideje eljövetelét, hanem csak azt az időpontot, amikorra olyan Szovjet kormány remélhető, amellyel azon benyo­mással lehet' tárgyalásra leülni — a “békés felszabadulásról”, hogy a megegyezést be is tarta­ná. . . Hol fog tartani a Szovjet a rabországok gyarmatosításában és bolsevizálásában, ha ilyen hosszú terminusokat engedélye­zünk számára és ha továbbra is olyan kijelentések és magatartá­sok mutatkoznak a Nyugat veze­tő helyein, mint amiket eddig kénytelenek voltunk sorozatosan kifogásolni! Úgy hisszük a Szov­jet tiz év vagy egy emberöltő múltán még kevésbbé volna haj­landó békés utón kiadni a kezé­ből a rabországokat s Denny itt következő megállapításai is vilá­gosan megmondják, miért nem! A CIKKSOROZAT ELSŐ fe­jezetének cime: “A Szovjet meg­lazítja a csatlósok elleni terrort, de csak, hogy tftég szorosabbra kovácsolja az igazi bilincseket". Megállapítja, hogy a Szovjet enyhítette a vörös terrort a rab­országokban, de a Szovjet dikta­túra alapvető elemein semmine­mű változtatás nem történt. A Kreml által uralt kommunista rendőrállami rezsimek korlátlan uralma változatlan. “Ez uralmi alapoknak bármiféle meglazitása, — mondja, — öngyilkosság vol­na és a legnagyobb mértékben valós zinütlen.” Az enyhébb módszerek alkal­mazása az egyes országok szerint különböző. Nagyjában a Moszk­vától az utóbbi években alkal­mazott formákat követi, me yeket | a moszkvai kommunista kon­­: gresszus jóváhagyott, egyidejűleg néhai Stalinnak vörös istenségbő. vörös sátánná való lef kozásával. Némi enyhülést va.ósitottak meg Csehszlovákiában, Magyarorszá­­ban és Lengyelországban, keve­sebbet Romániában. Bulgáriába: és Albániában, a legkevesebbet pedig Kelet-Németországban. Ez enyhítések hatása, folytatja, Denny, vegyes. A csatlóssá tett népek 80----90 százalékban nem­kommunista lakossága örömmel fogadta azokat, de egykedvű (szkeptikus) és a rendszer elleni gyűlő.ete semmivel sem csök­kent. A kommunista pártokat idegesítik e dolgok, kiábrándulá­sokat jelentenek számukra és gyengítik egységüket. A vörös báb főnökök óvatosan és félőn próbálják követni a homályos moszkvai vona at és találgatják, mi lesz a legközelebbi lépés. Denny lezögezi: A Szovjet­nek a rabországi kommunista pártok belső feszültsége nem fon­tos, amig katonai, rendőri é3 po­litikai hatalma fennáll ez orszá­gokban, ellenben az enyhítések a leghatásosabb propaganda módszert jelentik a “békés együtt létezésre”, Nyugateuropa, a Középke'et és Ázsia semlegesíté­sére, a NATO és a SEATO szük­séges vo ta gondolatának meg­ölésére és az Egyesült Á lamok elszigetelésére.” * * * AZ ENYHÍTÉSEK, írja Denny, kisebbek, mint ahogy hirdetik és még a legnagyobbak Lengyel­­országban. A politikai foglyok egyrészét, köztük hires vörösökét és szociáldemokratákat kieresz­tették, de a rendszerre legveszé­lyesebbeket már régen megölték s ezek a “rehabilitálásuk" dacára épp oly halottak, mint voltak. Az élők közül sokkal többen szenvednek börtönökben vagy rabszolga munkatáborokban,mint amennyit kiengedtek. A “stali­­nizmustól a lenini elvekhez való visszatérés” a rabországokban inkább Ígéret, mint tény és az Ígéretek annyi kibúvót (loop­holes) tartalmaznak, hogy elve­szítik jelentőségüket. Mindössze az történt, hogy különböző ren­dőrfőnököket bűnbakul tettek meg a diktátorok számára, akik irányították őket és még ma is irányítanak. A “törvényességhez való visszatérés”, (amelyet Rá­kosi is emlegetett május 18-i beszédében. Szerk.) komédja és nincs igazság szolgáltatás, mert minden törvényt diktatórikus erőszak szült és minden biró csak eszköz a rendszer kezében. Birálni csak a moszkvai kon­gresszus vonalán szabad, főleg a stalinizmust és heh i diktátor­nak Stalin alatt vörösök ellen elkövetett bűneit. Jobb élelmi­szer ellátást és lakásokat is sza­bad sürgetni, de semmi jele, hogy birálni szabadna a pártot vagy őszinte megjegyzést tenni a kommunista uralomra vagy orosz fennhatóságra. Nincs demokrati­kus értelemben vett sajtó, és ra­­diószabadság, nincs akadémiai szabadság, szakszervezeti és po litikai szabadság, mitöbb a dik­tátorok aggódnak, hogy a korlá­tozott destalinizáció tulmesszire megy el és mindegyikük figyel­meztetést adott ki, hegy szigo­rúan büntetik, ha va’aki “visz­­szaél” a bírálattal a kommunis­ta uralom vagy a Szovjettel va­ló kapcsolat aláaknázására. Mint a bírálat szabadságának úgy a Vasfüggöny felhúzásának hírét is eltúlozták. A magyar kommunisták széles körben meg­hirdetett Ígéretét, hogy eltávo­lítják a drótsövényeket az osz­trák határ mentén, követte a ha­tárőrség megerősítése és a hat­áron lévő “halálzóna” elmélyíté­se, megnagyobbitása, ami még nehezebbé teszi a kimenekülést. Csehsz ovE kia is már készül “fel­húzni a Vasfüggönyt” — az osz­trák határon már dolgoznak a halálzóna kiterjesztésén. Kelet- Németojrszágban megkettőzték a határ rendőrséget, hogy nehezeb­ben lehessen átszökni a szabad Nyugat-Németországba, sőt a Szovjet is növeli határvédelmét Lengyelország felé. A csatlósok változatlanul dol­goznak azon hogy zajcsinálással zavarják a nyugati rádiókat és a nyugati lapok még kevésbbé me­hetnek be a Vasfüggöny mögé, mint ezelőtt. A külföldről jövő újságírókat jobban figyelik, mint valaha. A propaganda, mely szerint a csatlósokat destalinizálták és a stalinista főnököket eltávolították és ugvnevezett kollektiv (együt­tes) fele’ősség került a helyükre, csak b’öff. Senki kivülálló nem tudja, hogy a Krem ben tényleg mennyiben áll fenn együttes dik­tatúra és menni ivei “egyenlőbb” Kruscsev, mint társai a Stalin ha­talmáért való vetéiked ősben. De annyi kétségtelen — állapítja meg Denny, — hogy együttes felelő-ség nem létezhet semmifé­le csatlós rezsimben, mert vala­­| mennyien tel'ességgel a Kreml i bábjai. A hét Staün csatlós kö­­! zül csak két főnököt tisztogattak ki, eorviküket sem id°lógiai j okokból, (eszméi miatt) s mind­egyikük helyére p'rtjanicsá került, aki stalinista volt. A MÁSODIK FEJEZETBEN Denny “Valószínűtlen, hogy a Szovjet csatlósok fel ázadnának, hatalmas tényezők tárt ák kordá­ban őket" címmel azt fejtegeti, teljesen valószinütlen, hegy a rabországokban felkelés törne ki vagy hogy nemzeti kommunista (titóista) útra térnének. Szerinte nincs kézzelfogható alap Nyugat azon reményére, hogy a rabor­szági rendőrállami rendszerek enyhülése antikommunista forra­dalomra és végül titóista nemze­ti kommunizmusra fog vezetni. Ily forradalom, ----Írja — logi­kus volna, mert a Lkoss^g 80— 90 százaléka antikommunista és orosz ellenes s a keleteuropai népek századokon át nagy nacio­nalisták voltak és ma is azok, azonban szerencsétlenségre más hatalmas tényezők döntően hat­nak. Mégcsak egy nagyobb for­rongás kisérlete sem bir valószi­­nüséggel. E kedvezőtlen ténye­zők közzé sorolandó: 1. A rab­országok katonai megszálltsága s fennáll a Szovjet uralom a ren­dőrség felett is. 2. A nyugat­­európai országok vonzódása a Szovjet gusztusa szerinti “békés együttlétezésre”, a rabnemzetek rovására. 3. félelem a németek revancsától (visszavágásától) kü. lönösen cseh. és-, lengyelországi vonatkozásban, mert a két ország a Szudeták, illetve a keletnémet­országi elszakított területek te­kintetében függőségben van a Szovjettől. 4. a forradalomra va­ló kedv teljes hiánya, kivéve egyes keletnémet és lengyel szór­ványokat. 5. Hiány alkalmas antikommunista és antiorosz ve­zetőkben, — legtöbbjük halott vagy börtönben vagy száműzetés­ben van. “A vörös uralom fennmarad”, — jósolja a jövő évekre Denny és utal arra, hogy a rabországok­ban az orosz katonai és politikai rendőrségi uralom a moszkvai “New Look” (uj politikai divat) dacára nem lazult. A tény, hogy egyes helyeken mint Magyaror­szágon és Lengyelországban eny­hítették a rendőrállami módsze­reket, Kelet - Németországban azonban szigorították, arra mu­tat, hogy a Kreml óvatosan dol­gozik. “A NATO-országok sem­legesítésére jó propaganda az irányított enyhülés és a rabnépek­ből is több termelést lehet kisaj­tolni a révén, de hangoztatja Denny, — a Kreml sohasem nenne ez eredmények érdeké­ben oly messzire, hogy miattuk a csatlósok elvesztését kockáztatná. Moszkva természetesen rosszul Ítélheti meg a helyzetet. De dön­tő jelentőségű tény az, hogy ha az enyhítés tulmesszire megy el, ahhoz képest ami a Kreml urainak megfelel, mindig megvan az akaratuk és módjuk, hogy azt megakadályozzák, akár milliók lemészárlása érán is, miként azt Oroszországban tették.” >* * » “NÁLUK VANNAK a fegyve­rek, — hangsúlyozza Denny, — minden fegyver a vörös rezsimek­­nél van, a néjs kezében pedig semmi, de a rfzsimek tit’ cs ren­dőrségi rendszerrel is rendelkéz­­nek, amely belát minden gyárba, irodába, farmta és úgyszólván minden lakáska. Az em hülés nem gyengítette, hanem erősítet­te a be'ső kérnrendszert a kriti kusoknak látszólag adott szabad­sággal.” “Másik tényező, a rabrépek­nek a Nyugatba vetett bizalma elvesztése, ami egyre növekvőbb fontossággal bir. Fz a bizalmat­lanság akkor kezdődött, amikor a nyugati szövetségesek elmulasz­tották, hogy 1953 junius 1 7-én a keletnémetek hősi, fegyvertelen felkelését megsegítsék.” "Az amerikaiak és szövetsége­seik múlt nyári színlelt parolázá- I sa és barátkozása a Szovjet dik- i tátorokkal a genfi csúcskonferen­cián, árulásnak látszott az áldó. zat rabnépek szemében. Ugyan­csak annak látszott Kruscsev és Bulganin londoni fogadtatása és a francia miniszterelnök és kül­ügyminiszter májusi Moszkvába zarándok ása. S mindéhez hozzá­járul a rabné ek aTon felismeré­se, hogy a S :ov'etnek a hidro­génbomba fe lesztése körüli ered­ményei még :nkább csökkentik az amúgy is sov'ny reményt, hogy Nyugateuropa segíteni fog­ja őket szabadságuk visszanyeré­sében.” “Ugyanakkor Nyugat-Német­­ország szemmel 1'tható g zdasá­­gi fe lendülése és u ra nagyobb katonai hatalommá válásának lehetősége, tén a német nacionalizmus feléledése rrég az anti-orosz Lengye'országot és Csehszlovákiát is abba az irány­ba szorítja, hogy ragaszkodjék a Szovjettel való kapcsolataihoz." "A rabnépek most általában nagyon elégedetlenek, de nem forradalmi értelemben. A sza­­j badságért való harc hajlama, amelyet a lengyelek a mu tban, a keletnémetek pedig három év előtt megmutattak, ma nem jel­legzetességük. — Csehszlovákia előbb Nazi-Németországgal, majd a Szovjettel szemben harc nélkül vesztette el szabadságát és ma még félénkebb. Magyarország, ahol az Oroszország elleni gyű­lölet valószínűleg a legnagyobb, (Folytatás a 4-ik oldalon) EISENHOWER SAJTÓ­­KONFERENCIÁJA A Vatikán nem köt kon­kordátumot a Szovjettel A római "Unita” kommunista lapban közlemények jelentek meg, amelyek azt Írták hogy a mostani idők alkalmasak, hogy a Szentszék és Moszkva között konkordátum jöjjön létre és ily irányban csináltak hangulatot. Az “Osservatore Romano , a Szentszékhez közelálló római napilap május 25-i száma az e közlemények nyomán támadt hí­resztelésekre célozva, elutasító álláspontot foglal el." Moszkvá­nak az egyiittlétezés utáni vágya semmi egyéb, írja, mint olyan vallásellenes offenzivának a ki­­teijesztése, amely szabad embe­rektől azt követeli, hogy aláves­sék magukat egy anyagi és lelki zsarnokságnak.” Hangoztatja a szentszéki lap, hogy ha Moszkva valóban együtt­­létezést akar, "előbb hatályon kívül kellene helyeznie azon tör­vényeket, melyek keresztény em­bereket megfosztanak a vallásuk­hoz való joguktól. Az Egyháznak most Oroszországban csak arra van joga, hogy lassan kihaljon." (Márciusban az Egyesü.t Ála­mokból kilenc református lelkész volt tanulmányúton a Szovjetben és visszatérve, legutóbb tették közzé beszámolójukat, amely megállapítja, hogy az orosz ha­tóságok mindent elkövetnek, hogy a vallásokat elsorvasszák, de e kísérletek dacára az oroszor­szági templomok igen látogatot­tak.) Naszer egyptomi diktátor a Szovjettől repülőgépet kapott ajándékba és elfogadta Chou En Lai kinai kommunista miniszter­elnök látogatási meghivás't. Mint megírtuk Naszer elismer­te a kinai kommunista kormányt és példáját más arab országok is követni készülnek. Eisenhower elnök a sajtók :nferenciáján úgy nyilatkozott, tévedésnek tartja, hogy Naszer elismerte a kinai kommunistákat, de ez az egyet­len ténykedé e nem ok arra, hogy Egyptom iránti barátságunka* feladjuk és ne dolgozzunk együtt vele közös cé ok érdekében. Egy kérdésre kijelentette Eisenhower, hogy az Egyesült Államok világpolitikai helyzeté­ben előfordulhatnak ingadoz'sok, de az időnkénti csalódások dacá­ra, van előrehaladás, ha lassan és nehézkesen megy is. Mint mon­dotta, tulsők a sötétenlátás. A fegyvernemek vezérkarai közti vitákra megjegyezte Eisen­hower, hogy azokat a helyes cél elérésére egészségesnek tartja, de ha egyszer kialakult a végleges álláspont, a haderő minden tiszt­jének követnie kell azt. A jövedelmi adócsökkentést az e nők nem tartja időszerűnek, noha 1.8 billió az ezévi költség­­vetési többlet. Ezt a fölösleget nem adó-engedményre, hanem az dlamadósságok csökkentésére tartja felhasználandónak. Eisenhower pénteken Waco­­ban (Tex.) a Baylor Egyetemen diszdoktori, odklevelet vett át és hosszabb beszédet mondott. Euzditotta a magán adakozókat és alapokat, va.amint egyeteme­ket, hogy segítsenek más nemze-l leket tudományos és kulturális intézetek felál itásában, hogy azok “a világbéke biztosítása érdekében dolgozhassanak.” A kommunizmusról azt mondta, hogy “sok országot, még Ameri­kát is veszé.yezteti, de a mélyebb értelemben óriási kudarcot szen­ved, mert nem tudja megnyerni a lelkeket, amelyeknek igazság és szabadság utáni vágyára nem vá­lasz a gyártott acél és bombázó gépek nagyobb mennyisége.” Lelkes szeretettel ünnepelték father Reseterics felszentelése 45-ik évfordulóját A DEMOKRATÁK RAGASZ­KODNAK A SOCIAL SECURI­TY MEGJAVÍTÁSÁHOZ A washingtoni szenátus jövő héten dönt a Social Security mó­­dositásáról szóló javaslatról, amely tudvalévőén a nők számá­ra az eddigi 65 éves korról 62 évre akaija leszállítani az igény­jogosultság kezdetét, rokkanta­kat pedig már 50-ik évüktől kí­ván kifizetésekben részesíteni. A képviselőház már elfogadta a javaslatot, de a kormány ellenzi, mert jelentős többkiadással és a munkások és munkaadók befi­zetései felemelésével járna együtt. A szenátus pénzügyi bizottságá­ban győzött a kormány álláspont ja, a szenátus plénumában azon­ban nagy harc várható a javaslat mellett. Lydon B. Johnson de­mokrata szenátusi vezető kijelen­tette, hogy pártkötelességgé te­szi a képviselőházban elfogadott, eredeti javaslat megszavazását. MIHÁLY ROMÁN KIRÁLY KALIFORNIÁBAN REPÜ­LŐ INSTRUKTOR Mihály, a kommunistáktól le­­mondátott román király Kalifor­niában tartózkodik és instruktori állást vállalt Santa Monicában, a Lear Co. pilóta képző iskolá­ban. Mihály 34 éves és gyakorlott pilóta, Főként magánosokat tanit repülni. REV. LABUDA ÜNNEPLÉSE Rév. Felix Labuda az SS. Cyril and Methodius Church bethlehe­­mi egyházközség plébánosa va­sárnap ünnepelte pappá szentelé­sének 35 éves jubileumát. Délelőtt ünnepi szentmise volt, este pedig bankett a Hotel Beth­­lehemben. A banketten Miss He­len Zajcic, az egyházi iskola nö­vendéke rózsacsokrót, Stephen Soltis pedig a hívők nevében ér­tékes ajándékot nyújtott át Rév. Labdának, Father Reseterics József, a beth'.ehemi Kapisztráni Szent Já­nos r. kát. magyar egyházközség általános tisztelettől és szeretet­től övezett p.ébánosa vasárnap, május 27-én ünnepelte pappá szentelésének 45-ik évi jubileu­mát, amely alkalomból hiveinek serege megragadta az alkalmat, hogy méltóan kifejezést adjon az iránta érzett nagy há ának és ra­gaszkodásnak. . Délelőtt megtöl­tötték a templomot az ünnepi nagymisére, este pedig bankett volt a Magyar Katolikus Klubban és father Reseterics a legmele­gebb ovációk központjában ál­lott. A hálaadó szentmisét father Reseterics celebrálta Rév. Frank C. Lawrence, az egyházközség káplánja és Rev. F. X. Gilly, a mi.ler heightsi Sacred Heart Church plébánosa, father Rese­­tericsnek sok éven át volt ked­ves, népszerű káplánja segédle­tével. A banketten az egyházközség­be tartozó egyesületek és más szervezetek őt ábrázoló, remek olajfestménnyel lepték még plé­bánosukat, aki több mint 38 esztendő óta nemes szellemű, lelki vezérük és szerény és ne­héz kezdetekből fáralhatatlan küzdelemmel tette naggyá egy­házukat. A festmény Wilmet Behler, Bethlehem igen sikerült alkotása. Az egyházközség férfi és női vegyes énekkara Rosewi E Fiat minor miséjét énekelte. A ban­kett előtt az egyházközség iskolá­jának növendékei adtak elő éne­keket father Reseterics tiszteleté­re. Rev. Lawrence volt a veze­tője a bankett-estnek, amely mindvégig a leglelkesebb hangu­latban folyt le és mint a leg­szebb bethlehemi magyar ünnepi összejövetelek egyike feledhetet­len marad minden résztvevője számára. A bensőséges sikerből nagy rész illeti a Charles Szilágyi el­nöklete alatti rendezőbizottság minden egyes tagját, akik vala­mennyien szívügyüknek tekin­tették, hogy az estély minél szebb és érzésteljesebb legyen, miként az annyira megilleti szivükbe­­zárt plébánosukat, aki életének és papi munkájának legjavát szentelte az egyházközségnek, Is­ten dicsőségére s a hivők üdvére! * Helyszíni tudósítónk jelentése. Május 27-én, vasárnap Főt. Reseterics József plébános papi működésének 45-ik évfordulóján a Kapisztrán Szt. János iskelft­| termében ünnepélyt rendeztek a kedves jó Sisterek előkészítésé­ben, a gyermekek, szülők és egyházközség egyesületei. Utána a Katolikus Klub helyi­ségében ünnepi vacsorán gyűltek össze: az ünnepelt Főt. Resete­rics József plébános, Főt. Francis X. Gilly, Főt. Stephen Vidóczi, Tiszt. Frank Lawrence, utóbbi töltötte be a vacsorán az ünnepi rész bevezetését. A Kapisztrán Szent János egy­házközség életben lévő alapitó tagjai, 1 4 templomi egyesület női és férfi vezetői, a teljes számú tisztikarral vettek részt a vacso­rán. Számos fénykép felvétel is ké­szült. A felköszöntők után került sor a nagyméretű portré átadá­sára. Mely az ünneplő plébánost ábrázolja. A kép meglepetésnek készült, fénykép után. Főt. Rese­terics Józsefet melegen ünnepel­ték a jelenlévők, melyet Ö, a tő le megszokott szerénységgel fo­gadott és meghatva köszönte meg-Úgy az ünnepség mint a va­csora rendezésben fő érdeme volt Tiszt. F. Lawrenc-nek, aki a bi­zottsággal karöltve fáradozott a nevezetes évforduló sikere érde­kében. A bizottság tagjai: Zaun Vilmos, Szilágyi Károly, Mákl Pál és Matus Ferenc voltak. A vacsora a magyar konyha művészet remeke volt. A kony­hán dolgoztak: Sábler Jézsefné, Radai Lajosné, id. Rozman Jó­­zsefné, id. Török Lajosné. Fel­szolgáltak: Piros Gyuláné, Mlin­­kó Lajosné, Bernáth Anna és Sábler József, háznagy. Ezt a felejthetetlen ünnepet szeretettel őrizzük meg emlé­künkben. Tudósító. REV. SANGMEISTER NEGYEDSZÁZADOS PAPI JUBILEUMA A bethlehemi Holy Infancy egyházközségben hívek és a Bethlehem Catholic High School végzett növendékei vasárnap es­te az iskola auditóriumában ün­nepelték Rev.' Joseph V. Sang­­meistert pappá szentelése 25-ik évfordulója alkalmából és $1,050 összegről szóló csekket nyújtot­tak át neki. Father Sangmeister 1948 éta igazgatója az iskolának és mint káplán működik az egyházköz­ségben. i^A^A^VVVWWVVWVWWWVVWWWSAI Vegyen U, S. Bondokat!

Next

/
Thumbnails
Contents