Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-12-23/ 51-52. szám
The Only Hungarian ncivspaper in Lehigh Valley. A magvarsáa érdekeit szolgáld független társadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS L.itj'-o.d as Second-OlasäMatter May 18, 1923, at the Post tree at Bethlehem, Pa.ander the Act of March 3. 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Bethlehem and Vicinity. Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII, Évfolyam, 51—52-ik szám----------------------------L------------------------------------------------------------BETHLEHEMjPA., 1955 DECEMBER 23—30 Egyes száma ára 8 cent VILAGTUKOR AMERIKA KARÁCSONYA ez évben is az önbizalom e3 < tetterő teljének jegyében köszön reánk és minden okunk megvan hogy forró hálával forduljunk ai Egek Urához mindazon kegyel meiért, bőségért, amellyel megái dotta az amerikai nép munkájá' és száműzte tőle a megélhetés gondjait, a szűkösséget, amelj alatt oly sokan szenvednek e világ számos országában. Az uj esztendő elé a további prosperitás legjobb .reményeivel néz az ország és ez jó azért is, mert az ismert mondás szerint, nemcsak kenyérrel él az embei, de csak olyan emberek képesek valóban bensőségesen nyugodtan magasabb kérdésekbe, vallási és más lelki és szellemi eszmékbe elmélyedni, akiknek gondolatv’ lágát nem tölti el teljesen a mindennapi megélhetés nehéz gondja. Bajos idealista hevületet várni olyan emberektől, akiket, bármint szeretnének is a materializmus rabságából szabadulni, a létküzdelem néhézségei materia lista beállítottságra kényszerítenek. Nem szeretjük a lakkcipős antimaterialistákat, akik a maguk gondtalan jólétében az anyag' szempontok megvetésének szükségét hirdetik a szegény embereknek;„ , EJlenben őszinte elismeréssel adózunk a fölényeskedni szeretőktől materialistának" csúfolt Amerikának, mert gazdasági éle. tében túlnyomóan az a felfogás az uralkodó, hogy tisztességes £frr: Jbú biztosító lizetés jár a dolgozónak. Ebbe i tagadhatatlanul hatalmas része van a munkások szakszervezett, ségének is, de tény, hogy az amerikai dolgozó sokkal ikönnyebbe.i és jobban él, mint a szabad világ más részei munkásainak legtöbbje, nem is szólva a Szovjet és rabországai munka páriáinak fájdalmasan alacsony életszínvonaláról. Ekként az amerikai mun. kások, fehérgallérosok és egyéb kisemberek fogékonyak a lelki dolgokkal es az élet más eszmei értékeivel és szépségeivel való foglalkozásra, miként azt az egyháztagságok sok milliós száma, a könyvvásárlások hatalmas arányai s sok más kulturjelenség is bi zonyitja, úgy hogy az amerikai materializmus" a gyakorlati kihatásaiban inkább az idealizmust szolgálónak mondható. Amerika nagyrészt megvalósította a régi, keresztényi elvet, ! hogy "a munkás méltó az ő béré-j re és ezzel elérte azt, hogy a! kommunizmus nem tudott itt szélesebb rétegeket megfertőzni. A 165 milliós Amerikában: nincs és nem is lesz kommunista veszély, mert a tisztességes amerikai munkabér politika kinuzta a talajt a kommunista izgatás alól. I Marx tanait hatálytalanította az' újkori amerikai kapitalizmus,' amely rájött arra, hogy Sam! Gompers kezdeményezése, az unionizmus, az osztályharcot mellőző és csak a munkának, mint árunak legjobb áron való eladására törekvő műnk s szervezkedés, nemcsak a munkásnak használ, de neki is, mert a polgári életviszonyok között élő munkás sikeresebben tölti be szerepét a termelésben és amellett mint nagyobb vásárlóerejű 1 vevő, maga is hozzájárul az 1 árupiac emeléséhez. 1 Az amerikai kommunista párt j nak csak 23,000 beirt tagja van es több százezer a tarsutas rokon-szenvezők, szabadúszók száma, , de ez csak egy csöpp az amerikai embertengerben, ellenben ' Franciaországban, Olaszország- ‘ ban és más európai országokban í nagy tagságú kommunista pártok működnek. Vájjon azok a több- ' nyire reakciós múltú országból jött, volt európaiak, akik elősze- [ retettel nézik le a ‘‘materialista Amerikát" oly emberségesek vol- J tak-e hazájukban az alájuk rendelt emberekkel, fizikai és értei- ‘ miségi munkásokkal, mint a jó r béreket fizető és kedyező munka-Gyújtsuk meg a gyertyát Magyar Karácsony 1955 RÓMA NEM ALKUSZIK A szabad földön élő magyarság ezen a Ka| rácsonyon az eddiginél is szomorúbb, nagyon í elszorult szívvel gondol óhazai testvéreire, akik immár tizenegyedik éve nem töltik örömben a Megváltó születésének, a földreszállt Szeretet eljövetelének magasztos ünnepét. A lefolyt esztendő csak csalódást hozott azoknak, akik hitték, hogy tárgyalási utón boldogulni lehet a Szovjettel és békés szóval meg lehet nyerni annak, hogy kiengedje fojtogató karmaiból a rabnépeket, köztük annyit szenvedett, szerencsétlen szülőhazánkat. Sohasem tartoztunk ez optimisták közé de a két, kudarcba füllt genfi konferencia nem is volt oly nagy baj, ha Amerika most már végleg megtanulta belőle, hogy a tárgyalásnak' semmi értelme nincs, a Szovjettel nem lehet becsületes alkut kötni és ehhez igazítja külpolitikáját és katonai programmját. Remélhető azonban ez? Ha igen, akkor is még több Karácsonyt fogunk az óhazaiak sorsára szomorúan gondolva megérni, amíg elkövetkezik egy nagy történélmi forduló, — hacsak a Szovjet mohósága, miként az könnyen lehetséges, meg nem gyorsítja a történelem menetét és valamiképpen belesodródunk egy oly helyzetbe, amelyben meg ke]', történnie a döntésnek a Kereszténység és a pogányság, a Szabadság és a rabszolgaság világa között. . . Maga az a körülmény, hogy a Szovjetnek az osztrák békéhez való hozzájárulása után Eisenhower elnök nem zárkozott el egy'kormányfői találkozó elől, nem hibáztatható és elméletileg igaza volt, hogy minden alkalmat meg kell ragadni a hidegháborús béke megteremtésének megkísérlésére. Nem kifogásolható Eisenhower azon kijelentése sem, hogj' a külügyminiszteri konferencia lesz a ‘‘genfi szellemnek”, a Szovjet őszinte békeakaratának igazi próbája. Elment Genfbe és nem rajta múlt, hogy a próba teljesen balül ütőit ki és azok igazolódtak, akik kezdettől reménytelenül néztek elébe. Nem okoljuk Eisenhowert a kudarcért, hiszen jóhiszeműen ült le tárgyalni, de ezúttal is kettőn állt a vásár és nem ő tehet róla, hogy a másik oldal ragaszkodott ahhoz, hogy nem csak azt kell megtarthassa, amit rabolt, hanem uj haszon kilátásokat is kell szereznie. (Nyugat-Németország bolsevizalásat es azon keresztül előretörést az Europa maradék szabad része feletti uralomhoz.) Amit kifogásoltunk és hibáztattunk az volt, hogy Eisenhower három héttel a kormányfői konferencia előtt kijelentette, hogy a rabországokért nem viselünk háborút. Majd a konferencián teljes általánosságban is hangoztatta, hogy Amerika sohasem indít támadó háborút, végül pedig olyan javaslatot terjesztett elő, mely Amerika béke vágyát azzal kívánta demonstrálni, hogy a Szovjet és Amerika kölcsönös légi inspekció utján ellenőrizhessék egymást, lefényképezhessék egymás atomtelepeit és egyéb fontos katonai berendezéseit. Amerikának nem csak ». békevágyát, hanem a népek szabadságvágyát is demonstrálnia kellett volna, a békét elválaszt, hatatlannak kellett volna hirdetnie a népek szabadsága. kiváltkép az annyi éve szenvedő rabnépek felszabadulása ügyétől- Nem ez történt, ranem a Szovjet konokságának respektálása, megnyugtattuk, hogy nem fogjuk fegyverrel A N. Y. Herald Tribune dec. 1 4-i számában a lap római tudósítója irja, hogy az ‘‘Osservatore Romano”, a Szentszék napilapja cáfoló cikket közölt arról, hogy a Szentszék bármiféle közeledésre volna hajlandó a kommunizmussal szemben. Az Osservatore teljesen alaptalannak mondja azon híresztelést, hogy Montini milánói érsek együttdolgozott volna Pietro Nennivel, az olasz kommunistákkal egységfrontban lévő baloldali szocialisták vezérével Nenni legutóbbi kínai és oroszországi útja előkészitésén. A Herald Tribune felemlíti, hogy Montini 1954-ig XII Piusz pápa ügyvezető államtitkára volt és mint szociál's érzületű antifascista ismeretes. Cáfolja az Osservatore azt a híresztelést is, hogy a Szentszék a diplomáciai összeköttetések felvételére készül a lengyelországi kommunista kormánnyal, miként azt egyes németországi lapok közölték. Az Osservatore hangsúlyozza, hogy a Szentszék nincs kötve egyetlen társadalmi rendszerhez A feltételeket nyújtó “amerike a materialisták"? it őszintén szólva, nem szeretjü n, azt, hogy egyesek most annyi íz ‘‘dollár karácsony' -óznak. A I- annyit szidott Amerika nem csa 1- az év egyetlen napján, a Megvá’ it tó születésének örömünnepén, d ísj mind a 365 napján gyakorolj: y az emberiességet. A munkát be a csületesen megfizetni és nem ten ni különbséget ember és embe ai között, csak a munkája értéké íi méltányolni, voltaké? természe s, tesnek és nem kiemelendő ember t, erénynek minősül, de tudjuk [, hogy némelyütt a múltban többi k kevésbbé nem ez volt a helyze n és még sok tennivaló van és les•s odaát a "munkás méltó az ő bé e rére” elv érvényes‘-lése érdeké i. ben és az embernek kizárólag i- képességei szerint való megitélé [. se terén. . . Mindent egybevéve. •- Amerika derék, keresztény széllé. •_ mü ország és akik ‘‘dollár demo kráciának” gúnyolják, örülnek, a hogy jobb, de mennyivel i_ jobb! — bért vehetnek fel itt a heti munka elvégzése után, s mint vehetnének fel ugyanazon k munkáért otthon, a régi vagy a ,-i mai bér- viszonyok között. Persze otthon nem voltak kényszerű fizikai munkások. jjj * * * I AMERIKÁBAN sem minden :- ténexig tejtet és haiaaasra, tejt loaesre meg bőven van lehető . ség, a tökélytől messze vagyunk, s Ue a marxizmustól nincs mit réts ni, amíg /ymernea nem esik vissza j i régmúlt I'Jok oaai kapitálist* i1 módszereihez. Ezt kizártnak tart. ?! juk, mégha volna is lehetősége az ilyen visszaesésnek, ami sze. rímünk nincs többé. Nincs ut i visszatelé a kiszipolyozó, éhbé. rés kapitalizmushoz, amely csak .Ja kommunizmus propagandáját . segítené. Nincs ut az unionizmus ;j helyesirányu fejlődése miatt sem, . amelyért a kommunizmus elleni harc szempontjából csak becsülés i illeti. Az American Federation of Labor és a Congress of Industrial Organizations decemberi egyesülése kapcsán jelentkeztek még egyes fölöslegesen nyugtalankodó hangok, felhorkant és ostobaságokat mondott néhány régimódi kapitalista vezető, de ez mitsem változtat a tényen, hogy eddig az amerikai módszer bizonyult a legsikeresebbnek a kommunista propagandával szemben. A Naj tional Association of Manufactur j ers- a gyárosok testületé sem áll I csupa öreg mohikánból, sőt közéleti szerepük egyre csökken, ami nagyon kívánatos is, mert mint a legutóbbi N. A. M. konvenciór Cola C. Parker és Charles R. Sligh gyáros testületi vezetők tapintatlan szereplése bebizonyitot. ■ ta, aktivitásuk, agresszivitásuk, I í émlátásuk inkább árt, mint hasz i hál az annyira kívánatos össz- i hangnak és munkasellenességük [ csak káros reakciót hívhat ki, amikor pedig a munkások részéről erre nincs szándék. Hála Istennek, nincs politikai osztályharc a unionok és a munkaadók1 között, a Fordok es más modern kapitalisták hivatása, hogy elhall-' gattassák az esztelenül provokálókat, riadózóikat, amikor a union vezérek maguk őszintén barátságot kínálnak. Reuther és Meany nem terveznek politikai pártot, munkáspártot es ne akarja senki rövidlátó, öreg kapitalista abba belekergetní őket! * * * A NAPILAPOK nem közölték Walter Reuther, a CIO-nak az egyesülés előtti elnöke, jelenleg az AFL—CIO alelnöke beszédét, ' pedig érdemes feljegyezni annak 1 legfontosabb részeit. Többi közt ezeket mondotta: — Az elmúlt húsz év küzdelmeiben megváltoztattuk Ameri- 1 ka arcát és megváltoztattuk ame- ‘ rikai családok millióinak életét. . Napfényt hoztunk Amerika sötét helveire. Az amerikai munkások millióinak és millióinak megad- j (Folytatás a 14-ik oldalon) i kényszeríteni szerződéses kötelezettsége betartására, bűnei helyrehozatalára. . . * * * Egyáltalán nem voltak időszerűek Eisen bower elsietett békegesztusai, amelyek csak felbátorították a Szovjetet, hogy még erősebben ragaszkodjék infámis módon szerzett országzsákmányaihoz. Eisenhower nem tartott egyen súlyt a békevágyának és a szabadság követelésének kifejezésében és az előbbit igen ártalmas módon túljátszottá az utóbbinak rovására! Esetleg lehet mentegetni, amiért tűrte, hogy a rabnépek ügye az oroszok kívánsága szerint ne kerüljön napirendre, mert előbb a német kérdést, az egyesülést, választást és Nyugat-Németországnak a Nyugat oldalán való meghagyását akarta elérni, hogy aztán ha Németország hadsereget állított fel, könnyebben lehessen hivatkozni arra, hogy ha Németországban lehettek szabad választások, miért ne lehessenek Magyarországon és a többi rabországokban, miért ne mondhassa meg ott is a nép, hogy mit akar és e választások követelésének elutasítása esetén, egy német hadse. reggel gyarapodott európai erőhatalmi pozícióban erőteljesebben lehessen fellépni a rabországok érdekében. Arra azonban nehezen lehet alatamaszto indpkolást találni, miért kellett Eisenhowemek. a genfi konferencián kijelentenie, hogy az orosz kommunisták békeakaratát, épp oly őszintének tartja, mint Amerikáét, hiszen minden azt mutatja, hogy Oroszország nem tett le a világuralmi kommunista célokról és békeakaratát még azzal sem kész bizonyítani, hogy visszaadná azon országok szabadságát, melyeket szerződésszegéssel és erőszakkal hajtott jármába. . . Még helytelenebb volt, hogy Eisenhower mosolytól ragyogó arccal lefényképeztette magát együtt Bulganin orosz miniszerelnökkel, annak a rendszernek első reprezentánsával, amelyhez annyi véres gazság, népek, emberek annyi kimondhatatlan szenvedése, annyi istentelenség és rémtett förtelmes emléke fűződik. Megírtuk, hogy Eisenhower kijelentéseit és ezt a fényképét minden rabországban első oldalon reprodukálták a kommunista lapok és szóvá tettük, hogy kár volt mindezzel módot adni a kommunista bitorló kormányoknak, hogy kihasználják propagandára, a ném ellentállás a “szürke háború" megcsúfolására, illuzóriussá tételére. Ez bizony elhamarkodott, műkedvelő politikai magatartás volt Eisenhower részéről, ami kár azért is, mert sohasem kételkedtünk Eisenhowemek, de kiváltkép, — személyektől függetlenül, — az Egyesült Államoknak a rabnépek szabadság- ügye iránti jóindulatában és jóakaratában! Nem kételkedünk a jövőben sem, de világpolitikai szempontból államferfiuibb vezetést szeretnénk látni Amerika élén. Nem csüggeszt el bennünket, hogy vannak köztünk is, akik arra akarnak felkészíteni bennünket, hogy “a magyar szabadság ügyére otthon nagyon tragikus idők jönnek”, mert szerintük az óhazában egyre többen lesznek azok, akik Nyugat komoly fellépésének késlekedése és az olyan jelenségek miatt, mint amelyeket fentebb szóvátetfünk Eisenhower ténykedései kapcsán, belefáradtak a ellentállásba él ráfanyalodnak arra, hogy ninca esztendőik gyötrelmei, kínszenvedései csak megacélozták dacát éí azt a hitét, hogy eljön, az idő, amikor Europa rab felének ügye nem lesz többé leszorítható a napirendről, —a történelem sorsdöntő napirendjéről . . . Nem félünk attól, hogy úgy a régi, mint a pogány maszlagokkal megkísértett uj nemzedék fogja tudni a helyét. Tudni fogja ki ellen fordítsa a kommunistáktól dőrén kezébe adott fegyvert! • * • Fájdalmas, hogy harcról kell beszélnünk a Szeretet és Béke e fenséges ünnepén, de Isten törvénye a Szabadság és Testvériesség is, amelyek nélkül nem győzhet a Szeretet és Béke, Krisztus világa. Karácsony ünnepének a Megváltót váró hangulatában mélységes bizalommal valljuk, hogy a magyarság szenvedéseire is eljön a Megváltás, amikor a magyar glóbuson nem a bitorló kommunista pribékhad, hanem Krisztus Szelleme fog uralkodni és a Magyár Szabadság feltámad egy testvéribb, nemes, szabad, nemzeti élet boldogságában. Fohászkodjunk a Szent Estén, hogy mi- I előbb úgy legyen I r. «*. gyéb hátra, mint megadni maiikat a sorsnak, kiszolgálni a itorlók végnélkülinek látszó ralmát. Különösen a Mindszenty iboros kollaborációs készsége shetőségéről elterjesztett feltevésk alapján hallunk ily felesleges ggályoskodást és ezért nyiltan reg kell itt mondanunk: helyiemnek és károsnak tartjuk az yen kishitű beszédet és bizallatlanságot korunk leghősibb lagyarja, Mindszenty bíboros és hősi névtelen magyarok milliói ránt! Hitünk és meggyőződéünk, hogy sem Mindszenty biboos, sem senkimás igaz magyar z óhazában sohasem fog lelkileg apitulálni a kommunista uralom lőtt és noha kétségtelen, hogy a salódást okozó jelenségek nem egitették az óhazai ellentálló redvet, — nem félünk attól, logy a magyar nép lemondóan lelehajtaná fejét a kommunista gába, beletörődne annak véglegességébe! Magyarország népe most a leglagyobb történelmi próbán megy it, de mindenki téved aki feltéteezi róla, hogy előbb-utóbb megörik az ellentállása s feladná kiartását. Egy nép szivét, lelkét íem lehet kicserélni, megmásitaíi, annál kevésbbé, minél erőszakosabban próbálják, A lefolyt | :m, de "a kommunizmus car megtérni, hanem minket car megtériteni." Katolikusok lagatartása, — irja a lap, — a ommunizmus rohamával szemen csak a hitbeli szilárdság é3 égső esetben a hősi tanuságtétcl hét”. A lap kifejti, hogy 1917 ta, mióta a bolsevizmus uralomí jutott Oroszországban, tart az gyház ellenes támadás és ‘ a íostani jelszó, amely “a feszültig enyhülése szükségéről" beiéi, csak taktika azon célból, ogy aláaknázzák és végül elpusztsák a katolicizmust és hason>an bátor ellenségeiket." -----------------ooo ■■ ■■■ MINDSZENTY ÜNNEPSÉG NEW YORKBA A newyorki Szt. István t. kát. emplom Fehér Termében dec. 6-án, Karácsony másodnapján hndszenty emlékünnepély lesz a ercegprimás letartóztatása heteik évfordulója alkalmából. Anol szónok Michael Pendergast Jew York állami politikus lesz, aagyar szónok Hajdú Németh -aj os volt óhazai orszgy. képvielő. Egész életünkben valami több re vágyunk, valami szebbet, job sat akarunk. Olyan különféle ej i vágy, talán egy szebb lakás, sgy jobb ruha, egy jobb munka finomabb ételek vagy egy nagj főnyereményt akarunk nyerni Vannak, akik utazni szeretnének látni a világ szépségeit, másol i gyermekeiket akarják többnél nevelni és vannak, akik a csen det, magányt szeretik. Mindnyájunk életében vannal szép emlékek, felemelő pillana tok. Emlékeztek, mikor a tavasz pompában nyíló réten vadvirág ból koszorút fontatok vagy körb« fogódzva, ispilángot játszotta tok? Az első palatáblára, mikoi fel tudtátok már Írni a neveteket' Vagy emlékeztek a búcsúra, mi kor színes szalag volt a leányol hajába fonva és repült a hinta szólt a verkli? S az első, tükrös mézeskalács-szivre, melyet kap tatok, emlákeztek? Vagy talán emlékeztek az el ső Karácsonyra? Mikor édesanyá tok kézenfogva vezetett a temp lomba, a betlehemi jászolhoz ahol a kicsi Jézus feküdt a szál mán s te csak azt láttad, hogj rád néz és feléd tárja karját? Azóta hány és hány Karácsonyi írtünk! Hányszor készültünk aj innepre, takarítottunk, sütöttünk, :őztünk. Ajándékokat készítetünk. S az ünnep estéjén megjyujtottuk a karácsonyfán a gyeryákat. Ég a gyertya, lobog a ángja s belevetiti fényét a múltja. Látjuk az édesanyánk imára culcsolt kezét, a betegágyunk fjL é hajló, könnyes, aggódó arcát, az édesapánk gondoktól megtört, barázdás arcát. De látjuk a gyermekünknek a gyertyafénybe tekintő, tágranyilt, csodálkozó szemét is. Vagy az első áldozás áhitatos, szende mosolya elmosódik a szivetekben? Vagy az esküvő tök pompája? És el tudjátok felejteni azt a sirhantot, amely a temetőben kedveseitek föle borul? Ugy-c nem? Gyújtsuk meg a gyertyát! Lobogó fénye mellett jusson eszünkre mindaz a szépség és öröm, melyet Isten nekünk jutatott. És jusson eszünkbe a könny és fájdalom is. Nézzünk bele a gyertya’ángba; azért van, hogy a sötétségben világosságot adjon. Lássuk meg a fénye mellett, hogy jön a Karácsony, Jézus születésének ünnepe. Ha uj élet jön a földre, ugy-e, hogy készülünk reá? Most pedig mindnyájunkhoz jön a Jézuska, világítsunk neki, hogy l'ssa a szivünk szeretetét, vágyát. Gyújtsuk meg a gyertvát, szivünk lobogó gyertyalángját, hogy közénk jöhessen, a hidegben melegedhessen. Kicsi, meleg kezét áldóan nyújtsa felénk itt, Karácsony éjszakáján s küldje el áldását mindenhová, ahol a hideg pogányság jégtakarója borítja a földet. Oda is, ahol nem kondulhat a harang Karácsony éjszakáján. . . Asszonyok, férfiak! Jön a Jézuska, gyújtsuk meg a gyertyát! 1955 december. Sábler Józsefné Péterffv Istvánka
