Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-10-28 / 43. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgái'Á független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS ■ B,iter«d as Second-Class Miter May 18, 1923, at the Post office at Bethlehem, Pa„ und the Act of March 8, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKaI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 43-ik szám BETHLEHEM, R., 1955 OKTÓBER 28 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR NOVEMBER 4-ÉN tízéves év­fordulója lesz a második világhá­ború utáni első magyarországi választásnak, amely a kisgazda­­pártnak közel 60 százalékos ab­szolút többséget hozott és más antikommunista pártok is jelentős eredményt értek el, mig a kom­munista párt és csatlóspártja, a parasztpárt együtt a szavazatok alig negyedét kapta meg. A hir akkor nagy örömet kel­tett a nyugati világ politikai kö­reiben és sajtó orgánumaiban, de pillanatig sem volt kételyünk, hogy az egyoldalú orosz megszál­lás vezetői le fogják törni a pol­gári parlamenti többséget. Már félévvel előbb, az utolsó cikkben, melyet az Amerikai Magyar Népszavába irlam "Rá­kosi és a demokrácia" címmel (1945 április 12) megírtam, hogy "mindenki végzetes tévedés áldozata lesz, aki azt hiszi, hogy az a Rákosi Mátyás, aki 1926- ban, a magyar bíróság előtt, fe­je felett a halálos ítélet Damok­­les kardjával, kommunistának vallotta magát, most azért vonult be Magyarországra együtt a Vö­rös Hadsereggel, hogy demokrá­ciát csináljon". S amikor kommunista belügy­miniszterrel alakult meg a nov. 4-i választások utáni kormány,— szemben az A. M. Népszavával, amely azt állította, hogy “a koa liciós kormány a kommunista belügyminiszter dacára a nem zet akaratát fejezi ki", — a Kát. Magyarok Vasárnapjában, amely­nek magyar politikáját akkor és a következő kritikus esztendők­ben egymagán. Írtam, rámutat­tam arra, hogy kommunistáknak a kormányba való bevétele vég­zetes lavinát fog megindítani. És külön is alátámasztottam e véle­ményt azzal, hogy a kommunis­ták azért ragadták magukhoz a belügyminisztériumot, mert az alá tartozik a rendőri karhatalom (akkor az egyetlen fegyveres erő, amelyet a megszállók meg­tűrni voltak kénytelenek) és a kommunista biblia szerint "azé a hatalom, aki a fegyveres erő­szervezetek felett rendelkezik”, akinél a puska. Mikor pedig Rá­kosi kívánságára, 1 946 márciusá­ban kizárták Sulyok Dezsőt és társait a kisgazdapártból, ugyan­csak a K. M. Vasárnapban Írtam meg, hogy a kommunisták épp olyanok mint a názik, ha az ember a kisujját odaadja nekik, az egész kezet kérik és jeleztem, hogy "a kisgazdapárt tragédiája megkezdődött és sajnos, ezzel együtt Magyarországé is." A válasz az volt, hogy az ame. ; rikai magyar lapok közül a K.M. Vasárnapot tiltották- ki először Magyarországról és a K. M. Va­sárnapja nyilvános megrovásban is részesült a kormány részéről, együtt a Krónika cimü amerikai lappal. . . Sajnos, a jóslat bevált és Rá­kosi, amikor bevégezte a polgá­ri pártok letörésének az orosz megszállók jelenlétében egyálta­lán nem hősi munkáját, elkérke­dett “szalámi taktikájával." Nem volt nagy művészet, amit csinált hiszen azt,aki bátorsággal nyitót- ' ta ki a száját, Kovács Bélát és másokat az orosz Gestapo buda­pesti kirendeltsége elhurcolta Szibériába vagy esetleg rövid utón egyenesen a másvilágra küldte. A nyers erőszaknak ez a tobzódása és a kisgazdapárt ak­kori vezéreinek kényszerű meg­hátrálása azonban mit sem von le 1945 november 4-ének dicsősé. gcből, a magyar népnek a nyu­gati életforma mellett tett hite becsületéből és ez a háború utáni egyetlen, viszonylag szabad és­­tiszta választás (azért viszonylag, mert csak az a párt futhatott, 1 amelyet az orosz megszálló fő-' parancsnok engedélyezett) máig' is nagy erkölcsi aktívuma a ma gyarságnak a szabadsága kiköve-1 telésében, a »felszabadulásért folytatott harcban. # # * NOVEMBER 4-IKÉRŐL azt mondotta Szakasits Árpád, a' szociáldemokraták egyik akkori1 vezére, hogy az csak ostoba! számtani művelet és állította azt í is, hogy a nyilas szimpatizánsok közül is sokan a kisgazdapártra szavaztak, holott épp úgy voltak kisebb nyilasok, akik múltjuk el­­felejtetésére becsödültek a kom­munista pártba. (Ezt még Mars­­chalkó Lajos hírhedt nyílás újság iró is elismerte egy gyenge pilla natában 1948-as cikkében, kije­lentvén, hogy “otthon már nincs nyílás, .mert mind beléptek a kommunista pártba.") Szakasits aztán, amikor elját­szotta a Rákositól neki szánt kisded játékait és Rákosinak ife­­rálta pártegyesülésre a szociálde­mokrata pártot, a saj-t bőrén tanulhatta meg, hogy a demo­krácia, a népakarati többség nemcsak közönséges szátmani művelet, hanem olyan politikai erőmennyiség is, amelynek el­hanyagolása végzetes lehit arra, aki, azelőtt a demokráciára eskü­dött. Rákosi véget vetett rö­vid elnökségének, amit segít­sége béréül kapott: a mór megtette kötelességét, a mór el­mehet. Szociáldemokrata múltja őt is a szalámi politika áldozati­vá tette, de ez áldozatok közü talán őt sajnáljak legkevésbbé mert pártja számos más vezető jének ellenzése dacára, tudatosan j játszotta pártját a kommunisták kezére. Tényleg kommunizmust akart Magyarországon, — nem úgy, mint a polgári miniszterek, akik az áruló Dinnyést és Dobit kivéve, azt hitték, hogy kisebb időleges engedményekkel kiböj­­tölhetik az orosz megszállást és aztán visszaállíthatják a belpoli­tikát a november 4-i választáso­kon meghirdetett demokratikus Programm vonalára. Tildy Zoltán nem volt puri- j tán ember, előnyöket keresett, magának és családjának, de egy 1946-ban a N. Y. Timesben megjelent nyilatkozatából a so-: rok közül világosan kiolvasha­tó volt, hogy valójában ő is az' oroszok kiböjtölésének po itikáját követi. Bámulatos naivitással azt hitték, hogy az oroszok a béke szerződés megkötése után ki fog nak menni az országból és a trianoni maradék országcsonk szabaddá tétele érdekében még azt is megtették, hogy nyilatko­zatokat helyeztek el a nagy ame­rikai világlapokban, hogy Ma-' gyarországnak nincsenek területi revíziós szándékai, csakhogy az' oroszok ne találjanak ürügyet a kivonulás elhalasztására. Mái akkor tisztában voltunk e nyilat-1 kozatok reménytelen voltával és1 tudtuk, hogy Amerika igen ko-, moly, igen erélyes és igen el­szánt beavatkozása nélkül, nem­csak az oroszok nem fognak egy­hamar kimenni, de a kommuniz­mus megvalósítását senki és semmi sem tudja megállítani sem a magára hagyott Magyaror­szágon sem a többi országokban amelyek egyoldalú orosz meg­szállásnak lettek kiszolgáltatva. * * * HÁBORÚS összeomlás utáni csődtömeget mindig balekség át­venni. Balekség volt a miniszter elnökségre vágyó Károlyi Mihály­­tól 1918-ban, pláne egy ország­ban, amelynek nem volt általá­nos titkos választójog alapján megalakult parlamentje és ahol az ipari munkásság és a három millió földnélküli kisparaszt nem birt parlamenti képviselettel, amely nyugodt törvényhozási ■utón küzdhetett volna a régóta esedékes szociális reformokért. De 1945-ben még nagyobb ba­lekség volt átvenni a második világháborúnak a nyílásoktól még súlyosan meg is tetézett csődtömegét egyoldalú, orosz kommunista megszállás alatt, aminek ténye eleve Dante poklá­nak felírását jelentette minden polgári politikus számára a Szent György téri miniszterelnökség kapuján: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Előre mérget lehetett venni ar­ra, hogy az oroszok nem fogják betartani Yaltát és kommuniz­must fognak csinálni, hiszen már a Horthy által kiküldött fegy­verszüneti bizottságnak Moszkvá­ban Gerő Ernő és Nagy Imre ki­­' vánságait adták tudtul kikből s I miként alakítsák meg az e'ső, ideiglenes kormányt, a Dalnoki Miklós félét. (Lásd Te'eki Géza, az egyik fegyverszüneti delegá­tus feljegyzéseit.) * * * AZ AKKORI kormánynak úgy­szólván semmi hata'ma nem volt, a hatalom az oroszok kezében volt és a kormány legfeljebb ki­sebb enyhitéseket volt képes ki­eszközölni kevésbbé lényeges kérdésekben, de ezt is csak azért, engedte Moszkva, hogy Yalta kijátszása kevésbbé brutális for­mában menjen végbe, nehogy tulkorán felingerelje Amerikát. De Révai József, aki 1919-ben Kun Béla első publicistája volt és marxista csodagyermeknek számított, már 1946-ban meg mondta egy tudományos szarni náriumi előadásán, amelyet a “Szabad Nép" ismertetett és szó­­vátettem a K. M. Vasárnapjá­ban, hogy “ugyanazt csináljuk, mint 1919-ben, csak kíméletesen, vér nélkül". Ami a "ver nélkült" illeti, a győztesek kivégeztették az em­beriesség elleni bűnösöket és aki­­, két a magyar hadüzenet és ké­sőbb a háború meghosszabbítása körüli bűnösöknek tekintettek azon a címen, hogy miattuk több orosz katonának kellett meghal­nia. Ezek legtöbbjét Horthy is kivégeztette volna nemzetárulás hűtlenség, esküsZegés vagy a nerryeet további hiábavaló vérez­­tetése és az emberiesség ellen elkövetett más bűnök mia'.t. A kommunisták kivégeztették Do" náth Györgyöt, az egyik "össze­esküvés" egyik vezetőjét és több más ellenforradalmárt is. A kormány polgári miniszte­reinek mindebben szavuk sem le­hetett és csak azt lehet csodálni, hogy ily időkben, amikor a mi­­nisterség ily rendkívüli, hálátlan feladatokkal van egybekötve, el­vállalták a kormányt. — Persze valakinek vállalnia kellett, az oroszok a nyilasokból vagy azok- | kai koalícióra lépett Horthysták­­ból nem alakítottak volna kor­mányt. Nagy történelmi szatíra lett vol­na, ha velük etetik meg, amit főztek, de a nyilas főkolomposok legtöbbje meg is szökött. És ha például egy hivatalnok kormány alakult volna teljesen politika­­mentes emberekből, az sem tu­dott volna semmitsem csinálni a kivégzések megakadályozására. Az oroszok győztek és egyma­­guk szállták meg Magyarorszá­­ot: nyilvánvaló volt, hogy meg. csinálják a ‘magyar Nürnberget', akár tetszik ez a magyar polgári politikusoknak, akár nem, sőt ha sokat ugrálnak, a saját bőrük sem lett volna biztonságban. A magyarországi inváziót elnyújtó Szálasi puccs miatt pláne biztos volt az oroszok bosszúja, amint­hogy sem annyi foglyot el nem hurcoltak, sem annyi szörnyűség nem lett volna egy sima bevo­nulás esetén, vagyis ha nem hiú­sul meg Horthynak amúgy is nagyon késői fegyverszüneti kí­sérlete. Egyébként, mint annakidején a K. M. Vasárnapjában megír­tam. Csornoki Viktornak, Tildy vejének, aki Washingtonban volt akkor követségi tanácsos, amikor 1946 novemberében New York­ba jött az Amerika Magyar Se­gélyakció megnyitó ünnepélyére, meg is mondottam, hogy a kivég­zések nagyon népszerütlenitő dolgok és ennek utólag ők lesz­nek kénytelenek az ódiumát vi­selni. Csornoki akkor meglepő­dött e figyelmeztetésemen — lát­hatólag először mondta ezt neki valaki, — és aztán legyintett a kezével: — Ezt nem mi csináljuk, ha­nem az oroszok, a Big Three,— mondotta és ingerülten, sietve elbúcsúzott tőlem, mint valami kellemetlen embertől. . .Alig pár hónappal később az oroszok ügynökei korrupciós és kémkedé­si vádak címén őt is kivégeztet­ték. A TÍZ ÉV e.yik különös em­léke egy budapsti ujságtudósi­­tás, amelyben, em tudom pon tosan 1947 vgén vagy már 1948-ban, Peye Károly és tár­sai elleni, "összesküvési és kém­kedési" per tálalásáról __ volt szó. -A “Magya Nemzet" napi­lap közölte a küallgatások egy., részét. Peyert ávollétében Ítél­ték el, de a töbii vádlottakat si­került elfogniok Ezek között volt egy amerilai követségi ma gyár gépirónő, kinek a Magyar Nemzet tudósítsa azt a vallo­mást adta a száába, hogy a bu dapesti amerika követség egyik titkára egyszer -áförmedt, miért várnak a ma;yarok mindent Amerikától, mért nem tesznek maguk valamit i fe'szabadulásu kért? Valószini, hogy ez a ki jelentés meg jem történt és a kommunisták Anerika "kompro mittálására" sugilLmazt.'k a vád lottnak. De hasmló hanggal ta lálkoztam 1947 végén a N. Y. Times egy cikkben is, amely pedig a középleleteuropai hely. zet oly jóÜsnerőjének tollá ból származott, mint John Mac Cormack, a Times dunatáji tudó utója. MacCormack a magyarországi polgári front rimlásán szemlé lődve, felvetette a kérdést: miért nem csinált senmit Ti'dy és Nagy Ferenc a kommunisták uralma megdöntésére? Aki amerikai magyar lapo,kban kezdettől élesen elleneztem a ko­operációt a Vö»s Hadsereg vé delme alatt legéiykedő moszkvai küldöncökkel, őszintén szólva, elképedtem a cinizmus ily fokán. Ha van amerika ujságiró, akinek tudnia kell, hog? a polgáriak so­ha egy percig sem voltak a hata­lom valódi tuladonosai és ki voltak szolgáltaivá a megszál­ló Szovjet és helytartói akaratá nak, úgy kétségtelenül MacCor­mack az, hiszen mielőtt végleg Bécsben ütötte fel ujságirói ha­­diszállását, -sűrűn fordult meg Budapesten és látta mi kerül színre orosz rendezésben. Láthat ta, hogy Mistéth Endre építésügyi minisztert sem kímélték, hanem tizenöt évre Ítélték és más ma­gyarok is tömegével szenvedtek martiriumot, mert nyíltan szem­behelyezkedtek a rendszerre), holott nyilvánvaló volt, hogy az orosz szuronyokkal, tankokkal és bombázó gépekkel, a véghe­­tetlen túlerővel szemben csak mártírok lehetnek. Minden jó szándékú polgári miniszterre, ha szembeszáll, csak Kovács Béla sorsa várt vagy az a sors, amely később és máig is Mindszenty bi­­boros keserű osztályrésze. Milyen jogon követelt MacCormack még több hiábavaló önfeláldozást ma­gyaroktól, ezzel a góliáti túlerő­vel szemben? Senkinek sincs joga gavallér­nak lenni mások életével és Mac­Cormack nagyon jól tudhatta azt is, hogy Amerika fegyveres segit sége nélkül sem a magyarok, sem egyetlen rabnép nem szaba­díthatja fel magát. Magyarország a háborúban mindvégig Hitler oldalán harcolt és a “Jaj a legyőzőiteknek” alapján nincs is semmi követelni valója Amerikától, hanem csak az Atlantic Charter magasabb erkölcse, ígéretei alapján, ame­lyeket Truman ugyan visszavont 1945 júniusban, de Eisenhower az elnöksége elején Churchillel együtt megújított. Lehet vitat­kozni azon, van e Amerikának erkölcsi kötelezettsége a rabor­szágok felszabadítására, — sze­rintem, igenis van, — lehet min­dent lehet csinálni, csak azt nem, amit MacCormack csinált, amikor kifogásolta, hogy miért nem tett Tildy és Nagy Ferenc semmit a kommunisták megdöntésére? Le­het mindent csinálni, csak azt nem kérdezni tőlük, miért nem mentek neki Sztálin győzelmes vörös tankjainak és bombázói­nak, amikor még Amerika is tű­ri a yaltai egyezmény csalárd és erőszakos kijátszását) Azóta megvolt az 1953 junius 1 7-i keletnémet felkelés is, amely nél tudvalévőén a Nyugat tétlen maradt, nem ment a felkelők se gitségére, ami külön is igázolja azt az ellenérzést, amit MacCor­mack cikke keltett bennem, — aki pedig az 1945, 1946 és (Folytatás a 2-ik oldalon) A genfi konferencia megnyitása MÉGIS TÁRGYALJÁK A RABNÉPEK CSERBENHAGYÁSÁT JELENTŐ SZERZŐDÉSTERVET ? Nixon Amerika politi­kájáról a genfi konfe­rencia küszöbén Richard M. Nixon, az Egyesült Államok alelnöke beszédet tar­tott a N. Y. Herald Tribune szo­kásos évi Fórumán. Utalt arra, S hogy az Egyesült Államok 1945- től 1955-ig 362 billió dollárt áldozott belföldi katonai véde­lemre és 5 7 billió gazdasági és katonai segélyt adott más orszá­goknak. Az első vi’ágháboruban 52,000, a másodikban 296,000. a koreai háborúban pedig 33,000 katona esett el a front-kon. Mindennek dacára Amerika so­hasem akart és ma sem akar ma­gának területi hóditást, — mon­dotta, — és nem háborút akar, hanem olyan békét, amelynek nem a magunk vagy a mások szabadságának feladása az ára Nem kötünk olyan békét, amely a világ számos népének szolgasá­gában való megnyugvást jelent. A beszédet Eisenhower elnök betegségére való tekintettel, újabb amerikai megnyilatkozás­nak tekintik azon irányban, hogy Amerika Genfben nem fog olyan megegyezést kötni, amely más nemzetek szabadság ügyének ro­vására menne. Nixon beszélt India ügyéről is, amelynek semleges magatartása az utóbbi időben nagy visszatet­szést keltett Amerikában és azt javasoltak, hogy Washington vonja meg tőle a segélyt. Nixon ellenzi ezt, mert, úgymond, a világhatalmi egyensúlyt ma 600 millió olyan ember jelenti, akik nem kötöték le magukat egyik oldalon sem. India e 600 millió­nak a fele és, mondotta, ne feled­jük, hogy India lakosainak zöme egyetért velünk a nyugati sza­badságok és parlamentáris rend­szer követésében. SZÖVETSÉGI ÁRVÍZKÁR BIZ­TOSÍTÁS TERVE Az északkeleti államokban augusztusban bekövetkezett nagy árviz-katasztrófa után a new englandi kormányzók konferen­ciája 51.8 milliós ármentesitő programmot és szövetségi árviz­­biztositás megvalősitását javasol­ta Eisenhower elnöknek. Október 1 8-án a Fehér Ház közölte, hogy az elnök a jövő évben javaslatot fog tenni a kongresszusnak vala­­mily formájú szövetségi árvízkár biztosítás megvalósítására. Arról, mily összeget szándékszik az ad­minisztráció e célra fordítani és egyéb közelebbi részletekről nem tartalmaz adatokat a közlemény. Dulles külügyminiszter múlt hét végén utazott el a genfi kon­ferenciára. Előbb Eisenhower el­nök egy levelét tették közhírré, amelyben kijelenti, hogy Dulles Genfben az ő nevében fog be szélni és cselekedni. Dulles Olaszországon keresztül repült. Romában Gronchi köz­­társasági elnökkel és Segni mi­niszterelnökkel tárgyalt, majd Párisba repült, ahol a szövetsé­ges külügyminiszterekkel egysé­ges fellépésben á lapodtak meg a genfi konferenciára. A külügyérek megegyeztek Parisban, hogy a NATO és az amerikai külföldi repülő bázisok feladásáról szó sem lehet. Bren" tano nyugatnémet külügyminisz­ter, aki a tanácskozások egyré­­szén résztvett, is megegyezett né­zetükkel. Pierre J. Huss, az Internationa! News Service szerkesztőjének párisi jelentése és más források szerint a Nyugat együttes aján­latra (package deal) készül, mely szerint a német szabad vá­lasztások és egyesités fejében biztonsági szerződést ajánlanák fel a Szovjetnek német támadás esetére, mégpedig akként, hogy egyrészről az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kanada, Belgium, Flolland és Luxemburg, a másik oldalról a Szovjet, Len" gyelország, Magyarország, Ro­mánia, Csehszlovákia és Bulgaria imák alá és abban a Nyugat fegyveres segítségéről biztositaná az utóbbiakat, ha Németország támadást intézne valamelyikük ellen. E szerződés tervével ismétel­ten foglalkoztunk és rámutattunk, hogy ha a csatlóskormányok Ír­ják alá, egyértelmű volna a rab­népek balsorsának nyugati jóvá­hagyásával, a Nyugat azon fo­gadalmának megszegésével, hogy nem ir alá oly egyezményt, amely i rabnépek járma megerősítését ^agy meghosszabbitását jelente­né és ezért még most is hihetet­lennek tartjuk, hogy Amerika ily javaslattal azonosítsa magát, sőt ízt tárgyalási alapként tegye Genf asztalárai Szörnyű ár volna ez a német gyesitésért, annál inkább, mert az 1953 évi párisi szerződésen értelmében, Németország az ígyesités után újból szabadon dönthetne, melyik oldalra akar csatlakozni vagy esetleg "semle­ges" (a mérleg nyelve) akar-e lenni. . . Ez a javaslat legalább A rabnépek közül a magyarok alkalmazkodnak legkevésbbé a kommunizmushoz Seymour Freidin, ismert ame­rikai utazó riporter, akinek cikkei több amerikai napilapban egy­szerre jelennek meg, nyolc év után ismét engedélyt kapott, hogy Budaepstet meglátogass». Azóta nagy változás történt a bolsevizálodás felé, álapija meg, de a magyarok legkevésbbé al­kalmazkodnak a kommunista életrendhez. Járt ez évben Prágában, Szó­fiában és Moszkvában és úgy látja, hogy a nyugati életmódtól legkevésbbé a magyarokat lehet elszoktatni. Budapesten a nők igyekeznek elegánsan járni, frizu­rájukra nagy gondot fordítanak s a férfiak szintén nem látszanak feladni a "burzsoa" szokásokat. A nyugati divatlapokat sokfelé látni és az amerikai jazz zenének oly nagy kultusza van, hogy szin­te a régi magyar zene rovására megy. A rendszer ébersége, ter­rorja, Írja, azonban a "genfi szel­lem" dacára is változatlan. Mindszentyt egy egyházi épü­letben őrzik. Egyetfen külföldit sem engedtek hozzá, holott a leg utóbbi külföldi látogatók közül többen kívántak beszélni vele. Rákosi egy előkelő külföldi láto­gatónak azt mondta, hogy "a külföldi újságírók beengedésével az a baj, hogy kimennek a fal­vakba és nem az uj bicikliket és a parasztok modern gépeit nézik, elmeimé » kitelik« pep­hoz és aztán mindenfélét össze­írnak a kormányról és elnyomás­ról." Freidinnek sem engedték meg, hogy beszéljen a februárban le­tartóztatott dr. Marton Endrével, az Associated Press hét éven át volt budapesti tudósítójával és feleségével, Ilonával, aki a Uni­ted Pressnek volt a tudósítója. Azt a választ kapták, hogy mindkettőjük ügyében még fo­lyik a vizsgálat és vizsgálati fog­lyok nem érintkezhetnek a kül­világgal A rendszernek a parasztság, főként a kulákok" elleni harca továbbfolyik. A múlt évben Franciaországból kellett gabonát behozni. Kormányemberek sze­rint a “burzsoa elemek" depor­tálása megszűnt és az internáló táborokat megszüntették, a bör­tönökből pedig számos embert kibocsájtottak, erről azonban nem volt módjában meggyőződ­ni. Négyszemközt bátran beszél­nek idegennel a magyarok, de hallgatagok, ha több magyar a társaságban. Freidin kihangoztatja, hogy benyomása szerint a magyarok túlnyomó többsége lelkileg soha­sem fogja elfogadni, hanem csak kényszerűen tudomásul veszi a rendszert. “Ezt Írja, azért tudja megtenni, mert a múltból gyakor­lata van olyan rendszerek eltűré­sében, amelyek nefi tetszettek PfkT oly messzi esik az 1952-es elnök­­választási kampányban hirdetett “felszabaditási politikától", mint az Északi Sark a Déli Sarktól és teljesen megrendítené a rabné­pek bizalmát a Nyugat iránt! Népszavazás a Saarvidéken és Dél Vietnamban Mint előrelátható volt, a Saar" vidék lakossága vasárnap óriási többséggel amellett szavazott, hogy nem kíván a Nyugati Vé-_ delmi Union felügyelete alatt! "Europa közi" ország lenni. Ezt a népszavazást egy francia-német egyezmény irta elő és eredménye hátrányos a francia-német vi­szony alakulására, noha úgy Faure francia miniszterelnök, mint Adenauer kancellár ellen­kező értelemben adtak ki nyilat­kozatot a népszavazás után. Az eredmény nem jelen­ti azt, hogy az ipari válla­latokban és nyersanyagokban gazdag Saarvidék, amelyet a franciák 1945-ben leszakítottak Németországról, ne maradna to­vábbra is francia "gazdasági irányitás" alatt, de kétségtelen, hogy a túlnyomóan német lakos" ság visszakivánkozik Németor­szághoz. Népszavazás volt Délvietnam­­ban is, ahol a lakosságnak a leg" kritikusabb időben külföldön szórakozó Bao Dai császár és Diem katolikus miniszter elnök között kellett választani. A nép kevés kivétellel Diem mellett szavazott, aki kikiáltotta a köz­társaságot és az uj államfőt. Kínában i960.ra meg AKARNAK SZÜNTETNI MIN­DEN MAGÁN FÖLD. TULAJDONT A kínai kommunista kormány angolnyelvü lapja, a People’s World legutóbbi vezércikke közli, hogy a kormány erősen dolgozik azon, hogy 1960-ig Kina egész területén megszüntessék az egyé­ni föld gazdálkodást es minde­nütt megvalósuljon a ko’choz rendszer. BEVAN NAGY VERESÉGE Az angol Labor Party marga. tei kongresszusán Bevan, a párt balszárnyának vezére 5 :1 arány ban kisebbségben maradt a párt pénzügyi vezetői állására történt szavazáson. Vele szemben Hugh Gaitskill volt gyarmatügyi mi­nisztert, a jobboldal egyik veze­tőjét valásztották meg. A kongresszus kimondta, hogy ezidőszerint nem kívánja a nagyiparok államosításának foly­tatását. A Magyar Demokrata Kör politikai “Rally”-t és vacsorát tart A Magyar Demokrata Politi­kai Kör vasárnap, nov. hó 6-án “Rally”-val egybekötött csirke­vacsorát rendez a Magyar Ház­ban. Remek vacsora kerül fel­szolgálásra és mindenki kitünően fog szórakozni a kedélyes han­gulatos magyar összejövetelen, amelyre a Kör vezetősége ezúton is tisztelettel meghívja a nagyér­demű magyarságot. A muzsikát Tóth János kitű­nő zenekara fogja szolgáltatni Részvételi jegy $2.00. A rende­zőség minden előkészületet meg­tesz, hogy a közönség jól mulas­son s a vezetőség szeretettel el­várja a magyarságot. A politikai “Rally”-n és va­csorán jelen lesznek a városi és megyei jelöltek. A mi részünkről csak azt hangsúlyozhatjuk, hogy városi és megyei életünk bizton­sága függ attól, hogy a polgárság hűséges sáfárokat válasszon meg a közélet vezetésére, s azért is­mételten kérjük magyarszárma­­zásu polgártársainkat, hogy mi­nél nagyobb számban jelenjenek meg ezen a nagyszabású politikai “Rally”-n és vacsorán. Jöjjön el ÖP ill _ _ ______

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents