Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-07-08 / 27. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáid független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ íUIERIOAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre...............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS ■ E.iter«d as Second-Class Matter May 18, 1923, at the Post office at Bethlehem, Pai under the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year . „...........................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 27-ik szám BETHLEHEM, PA., 1955 JULIUS 8, 1955 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR EISENHOWER elnök a junius 29-i sajtókonferenciáján kijelen­tette a julius 1 8-i genfi kormány­fői konferencia kapcsán, hogy a világfeszültség enyhítésének és a népek háborús félelme csökkené­sének kilátásai most némileg ked­vezőbbek, mint két hónap előtt hinn-i lehetett. De úgymond, to­vábbra sem szabad a konferen­ciától túlsókat várni. William Theis, az International News Service hírügynökség szer­kesztője megkérdezte az elnököt, van-e tudomása arról, hogy kon­gresszusi körökben állásfoglalás­ra gondolnak a rabországok sza­badsága ügyében és vájjon fel­bátorítana vagy támogatna ily lépést a jelen helyzetben? Nem tudom, válaszolta az el­nök, mily szavakba volna öltöz­tetve ily határozat. Őszintén szól va, nem hallottam ily szándék­ról. Az elmúlt években állandóan hangoztattam érdemleges felfo­gásomat erről a kérdésről, misze­rint amig ily országok, melyeket megillet a jog, hogy szabad aka­ratukból maguk határozzák meg kormányukat és jövőjüket, nem nyerik vissza e jogukat, nem le­het igazi béke a világban és biz­tos vagyok felőle, hogy ez igy igaz. E kérdésbe bekapcsolódva MrsMay Craig, a Maine állami új­ságok képviselője megkérdezte az elnöktől, van c tudomása a képviselőház előző heti határo­zatáról, amellyel 367 szóval egyetlen ellenző szó nélkül elfo­gadta McCormick massacLusettsi demokrata párti képviselő azon indiványát, amely rokonszenvet nyilvánít a rabnépek iránt, elitéi minden gyarmatosító politikát és felhívja az Egyesült Nemzeteket, valamint minden más intézményt, melyben résztveszünk, hogy te­gyenek meg minden lehetőt fel­­szabadulásuk érdekében? Helyes­li az elnök ezt a határozatot? Volt e tudomása róla? A tényvalóság az, válaszolta Eisenhower, hogy nem volt tudo­másom róla. Lehet, hogy aznap halászni voltam és azért nem tu­dok róla. Itt Mrs. Craig közbeszólt: Há­romszázhatvanhét szavazat volt mellette és egyetlen egy sem elle­ne. Ismét csak azt mondhatom, felelte az elnök, hogy az ilyen nyilatkozatok szövegében min­denféle árnyálatok lehetnek, amelyek bonyodalmakra vezet­hetnek és igy nagyon óvatosnak kell lennünk egy hivatalos nyilat­kozat megtételénél. Például arra nézve, mily messze mehetünk el? Ugy-e ön sem akar háborút 'üzenni e kérdés miatt? Mint ahogy ön korlátozza magát, med­dig véli helyesnek elmenni eb­ben az ügyben, nekünk, mint népnek is hasonlókép kell ten­nünk. Azt jelenti ez, folytatta az elnök, hogy csak békés eszközö­ket használhatunk, olyan esz­közöket amelyek nem kihivóak. Elutasítunk magunktól mindent, ami a jelenlegi helyzet jóváha­gyása látszatába hozhatna ben­nünket, de fegyelmeznünk kell álláspontunkat, amint továbbme­­nően van szó erről a kérdésről. Ez egy probléma és nem oly egy­szerű mondani valamit és aztán elfelejteni. * * * AZ ELNÖK e nyilatkozata hü marad az 1952-es elnökválasztá­si kampány azon külpolitikai jel­szavához, amely “békés eszkö­zökkel folytatott felszabadító politikát” Ígért a rabnépek ügyé­ben. Akkoriban ismételten szó­­vátettük, hogy nem hiszünk a békés eszközökkel, diplomáciai tárgyalások utján való felszaba­dítás lehetőségében és sajnos, a Szovjet 1955 május 26-iki jegy­zéke, valamint a Szovjet hivata­los hírügynökségének, a TASS- nak ezt követő közleménye, melyben kategorikusan elutasitot­­ták, hogy a rabnemzetek ügyéről a genfi konferencián tárgyalás le­­' gyen, e régi álláspontunkat iga­­' zolja. Lehet vitatkozni arról, j hogy a Nyugat felkészülésében elérkezett e már a megfelelő idő­pont, de változatlanul áll azon tételünk, hogy felszabadítani csak felszabadítással lehet. Eisenhower, Dulles, sőt néhai Taft sohasem Ígértek mást csak békés eszközökkel való felszaba­dítást: az igaz. Csak épen a vá­lasztási kámpányban a "felszaba­­aitási politika" varázsigét hasz­nálták a Truman éra "feltartóz­­tatási politika" jelszava helyett, mert az akkori célnak, a szava­zat szerzésnek ez jobban meg­felelt. Most kerülik a "felszaba ditó politika” kifejezést és min­den hangsulyja "békés eszközö­kön” van. Pedig a Szovjet jegy zékkel és a TASS nyilatkozatta' szemben snájdig hang lenne he lyén a genfi konferencia küszö­bén ! * * * NEM CSODÁLNÁNK, ha Moszkva bel- és külföldi sajtója diadalmasan meghátráláskéni kommentálna ezt a nyilatkozatot és bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy Eisenhower őszintén hive és harcosa a rab­országok ügyének, tagadhatatlan, hogy az előzmények perspektívá­jából a nyilatkozatnak valóban meghátrálás-ize van. Ha az elnök semmit sem mon­dott volna, jobb lett volna, mert az olyan kitételen, hogy békés eszközökkel akarjuk visszasze­rezni a rabországok szabadságát, Moszkvában csak nevetnek, a rabországok kormányait bitorló Kreml ügynökök pedig megköny­­nyebbült röhögéssel lélekzenek fel hiszen Eisenhower előre Ígé­ri, hogy nem fogja élére állítani a kérdést, nem fog a sarkára áll­ni a rabországok érdekében. Igazán csodálni való a magyar nép, hogy ilyen kijelentések sem tudják megrendíteni a kommu­nizmussal szembeni ellenállását, kitartását! Biztos, hogy Rákosi, Hegedűs és társaik m globogtat­ják feléje ezt a kijelentést azzal, hogy látjátok, Génitől sincs vár­­nivalótok, mi értelme a makacs­­kodástoknak, a rendszerrel való együttdolgozástól való vonako­dástoknak? HA VALAKIVEL szemben közönséges adásvételi ügyoen ,követelésem van és elutasítja, hogy követelésem jogosságáról egyáltalán beszéljen velem, ak­­ior fogom legkevésbbé álláspont ■. ja megváltoztatására bírni, ha azt mondom neki, hogy úgysem fogom beperelni. Eisenhower ki­jelentése ezzel teljesen e gyértel­­mü s misem természetesebb, mint hogy a Szovjet bátorítást merit belőle a közel száz milliós euró­pai országbitorlásai fenntartására. | Nem először Írjuk meg, hogy i ha Korea megért Amerikának, egy nagy háborús áldozatot az "európai Koreák" (ahogy, min­dig aposztrofáltuk az európai : labországokat) még inkább meg kell érjék, hiszen régi, évezredes civilizációju kulturnépekről van szó, akik már évek sora óta szenvednek a Szovjet gaz szer­ződésszegése miatt. Formosára nézve is kijelentet­te Amerika, hogy ha a kommu­nisták fegyveres erővel kísérel­nék még az elfoglalását, háborús okul, casus belli ül fog szolgáim. Sajnálunk minden népet, ame­lyet kommunista szolgaság veszé­lye fenyeget és nem akarunk pár­huzamot vonni a között, hogy az emberi kultúra és civilizáció szempontjából Koreának és For­­mosának a például Magyaror­szágnak vagy Lengyelországnak a kommunizmus csápjaiból való kimentése fontosabb-e. De válto­zatlanul fenntartjuk, hogy a rab­országok közel százmilliós tömb­jét ugyanazon alapon, mint Ko. reát vagy Formosat megilleti g szabad világ tettrekész szolidari­tása. Nem helyes, hogy mostohább bánásmódban van részük, mert ha egyikben másikban voltak is Hitler barát, háborút meghosz­­szabbitó fejlemények, azok, mint például Magyarországon nem az egész nép szabad akaratából, ha­nem német erőszak következmé­nyeként adódtak elő. És min­­denelőtt itt van Lengyelország példája, amelyek területi integri tása és szabadsága miatt a má­sodik világháború megindult és amelynek ügyében a ^leplezet­lenebb ballépések történtek Yal­­tában. Valóban igaz lenne, hogy Yaltában voltak titkos érdek­szféra egyezmények is? Külön­ben nem értjük, miért kevésbbé fontos a középkelet európai és keleteuropai népek ügye, mint Koreáé volt vagy Formosáé most? * * * TÁRGYILAGOS embernek nem lehet feledni azt sem, hogy i Nyugat teljesen vizbenhagyta az 1945 évi rabországi demokra­tikus választási többségeket, igy a magyarországi Kisgazdapártot, amelynek vezetői, (miként Mind­­szenty bíboros is), abban re­ménykedtek, hogy a Nyugat be fog avatkozni a kommunisták egyre tűrhetetlenebb túlkapásai ellen. Hiába próbáltak lavírozni, hiába küldték az S. O. S. üzene­teket a nyugatiak budapesti kö-J vétségéi utján, hiába próbálták kiböj tölni a kommunistákat, hogy hátha az oroszok kimennek a békeszerződése után, az oro­szok nem mentek ki és Amerika nem avatkozott be fegyveresen, hanem szabad folyást engedett a megszálló oroszok fegyverei vé­delme alatti kommunista hata­­lomragadozásnak, a szalámi tak­tikának ... A koreai kommunis­ták megkapták a véres leckét. F ormosát sem adjuk, — csak az európai rabországokban türtük a rabló erőszakot anélkül, hogy mégcsak fenyegetődzünk volna is beavatkozással. Magyarorszá­got 1945-óta nem a polgári ma­gyar politikusok szolgáltatták ki a kommunistáknak, hanem őket is, Magyarországot is,’ a Nyugat! Ez az igazság és ezt sem először hangoztatjuk. . . Amig ezek a népek csak mos­tohagyermekei a szabad világ­nak és annyi kiállást sem érnek meg a számára, mint Korea vagy Formosa, addig álomviLgban éi mindenki, aki akár a genfi kon­ferenciától, akár a Nyugat vala­mely más, diplomáciai akciójától bármit is remél! A "békés eszközökkel való felszabadítás” politikája hangza­tosabb szavakkal ugyanaz a fel­­tartóztatási politika, amelyet an­nakidején a Dullestől elcsapott George Kenunan, egykori State Department osztályvezető ötlete­­zett ki az emlékezetes "Mr. X” cikkével és amelyet Truman és Acheson folytattak. Amig erről a platformról nem mozdul el az amerikai külpolitika a Szovjet méltán hiheti és hitetheti el a rabnépekkel, hogy a Nyugat csak elméleti harcot folytat a rabné­pek ügyében, csak negativ for­mában helyteleníti balsorsukat, de értük síkra szállni nem haj­landó és igy azt gyakorlatilag nem kell komolyan számításba venni. • * • GENFIG még van két hét. Vájjon meg tudunk e mozditáni képviselőket, szenátorokat, hogy Eisenhower vonja vissza kijelen­tését, s változtassa meg politiká­ját a rabországok ügyében. Nem mintha ettől sikert várnánk Géni­ben, de Amerika ezzel tartozna önmagának, sokszor hangoztatott világvezetői elhivattatásának és a reményt, biztatást, harcos szoli. daritást váró, szenvedő rabné­peknek ! Az idő a Szovjet csarnokoknak «Jolywik, Nem »zabád hogy a rabországokbrn uj nemzedék nő­hessen fel kommunista nevelés­ben. Ez az egész szabad világ érdeke is és olyat appeasement­­izü elszólások, mint az, hogy a íabországok miatt nem fogunk háborút viselni, akaratlanul Is n kommunistáknák válnak haszná­ra. Szeretnék remélni. hogy Eisenhower Genfben helyrehozza e sajnálatos kijelentését és maga­tartásával felvillanyozza majd a rabnépek kitartását. De legyünk tisztában azzpl is hogy szavak nem elegendők, a felszabadítás nem késhet a végte'enségig, ad­dig, amig a régi nemzedék telje­sen kipusztul Magyarországén és a többi rabországokban és olyan ifjúság jön a helyébe, amely me­rőben idegenül áll s emben az Istenhittel és a szabadság nyugati eszményével s cinikus fölénnyel lemosolyogja azokat. Mérhetetlen a felelősség a rabnépek ügyének mostoha ke­zeléséért, sürgősen fel kell hagy­ni vele és meg kell gyorsítani a szabad népek felkészülését, mert közel a tizenkettedik óra, ami­kor már későn lehet. . . Isten óvja ettől a rabnépeket, de az emberiséget is! r. o.-ooo-Meghalt Szekfü Gyula, a rendszer értelmiségi “eszközembere” Dr. Szekfü Gyula, hires ma­gyar történelemtudós Budapes­ten elhunyt. Szekfü régebben konzervatív nányu történésznek számított és sok éven át ő volt a hivatalos magyar tör'énelemi­­:ás elismert tekintélye. Élesen szembenállt átokkal, akik a tár­sadalmi kirobbanások elkerülésé­re fejlődést, demokratikus hala­dást, igazságosabb birtok elosz­lást stb.. sürgettek. A második világháború folyamán, nagyrészt a németekkel való szövetkezés miatt, módosította nézeteit, de tulmesszire ment el és később nem szakított az 1945 utáni rendszerrel akkor sem, amikor az egyre rohamosabban kommunis­tává és orosz gyarmativá fajult. A háború után egyideig mosz­kvai magyar követ volt, majd a husztagu Elnöki Tanács tagja lett, mint az értelmiség képvise lője. A kommunista rendszer te nyerén hordta, hogy úgy állithas sa óda, mint a történelmi ma gyár értelmiségi osztály olyan exponensét, aki megértéssel vi­seltetik az osztályhatalmi válto­zások iránt és azokat korszerű­nek tartja. Arról, hogy ezek az osztályha­talmi változások véres erőszak­kal és embertelenségekkel, egész osztályok kifosztásával és tönkre­tételével és Magyarország orosz protektorátusá alacsonyitásával jöttek létre, sohasem vett tudó» mást megnyilvánulásaiban Szek­fü Gyula. Halálával a magyar­­országi kommunista rendszer sze­gényebb lett egy "eszközember­­rel". A szabadság magyar harco­sai a tévútra sodródott egykori nagy tudóst már régén az elvesz­tett közé sorozták. NEHRU BÉCSI ÉS BEL-15 CENT ÓRABÉR EMELÉSSEL LÉTREJÖTT A “UKRÁNIA KIRÁLY JELÖLT­JE” MEGHALT EGY OROSZ HALÁLTÁBORBAN GRADI VIZITJE Nehru indiai miniszterelnök Bécsen keresztül Belgrádba uta­zott, ahol Tito kommunista dik­tátor indiai látogatását viszo­nozta. Bécsben megkérdezték a sem­­legeskedő Nehrutól, mit látott a Vasfüggöny mögött? Nehru sie­tett kijelenteni, hogy sehol sem találkozott a Vasfüggönnyel és az nem is létezik. Mint emlékezetes 1947-ben ifjabb Masaryk cseh külügyminiszter tett hajszálra 'Ugyanily kijelentéseket, röviddel azelőtt, hogy ki ugrott vagy ki­dobták a prágai külügyminiszté­rium ablakán és holtan maradt a kövezeten. . . Belgrádban Tito nagy eszem­­iszoma áldomást rendezett Nehru tiszteletére és a felköszöntőkben szorgalmasan áltették a ko-exisz­­tenciát. A Vasfüggönyt Nehru itt már nem tagadta le egészen, hanem azt mondta, hogy na­gyobb baj az agyakban lévő Vas­függöny, amelytől úgymond né­melyek nem akarják meglátni a kínai kommunisták jogos kíván­ságait, a távolkeleti, a német és a leszerelési kérdéseket. A belgrádi parlamentben tar­tott beszédében Nehru újból han­goztatta a Nyugat és Kelet békés együttélésének szükségét. Nezete szerint a háborús hadviselés bar­bársága a mai atomkorban már elavult, mert világpusztulásra vezetne. Nem fontos, kinek esz­méje a helyes, mondotta, ha az érte való háború az emberiség pusztulását eredményezné csu­pán. Figyelmeztetett, hogy "aki kardot ránt, kardtól vész el”, ugyanakkor .sronban tiltakozott az olyan béke propaganda ellen is amely "csak jelszavakból áll és nékülözi a kölcsönös enged­ményekre való fogékonyságot.” Nehru felejti, hogy vannak kérdések, amelyekben kompro­misszum nem lehetséges. Ilyan a rabországok szabadágának ügye, amelyről Nehru mindenkor mély­ségesen hallgat. . . MEGEGYEZÉS AZ ACÉLIPARBAN-ooo-A most a Szovjetből hazaen­gedett, osztrák hadifoglyok el­beszélése szerint Vilmos Habs­­burg-föherceg 66 éves korában meghalt a wladimir-wolenski munkátáborban. Vilmos főherceget az orosz politikai rendőrség bécsi osztá­lyának ügynökei 1 95 1 -ben hur­colták el. Iván főhercegnek volt a fia, aki 1916 végén a központi hatalmak megbízásából átvette az uralmat az elfoglalt lengyelor­­szág és Kkránia királyául volt ki­szemelve. Az orosz bolsevik forradalom után Vilmos folytatta apja, kirá­lyi ambícióit és orosz fehérgár­dista csapatokat szervezett, de a világháborús összeomlás maga alá emette e fehérgárdista csapa-* tok reményeit és Vilmos urkánia? trón-ambicióit is özvegye és két gyermeke Ausztriában él. Argentina a kiűzött (ő pap visszatérését kö­veteli Perontól A sztrájk csak félnapig tartott. $7.50-nel emelték az acélárat. Csütörtök éjfélig nem jött lét­re megegyezés az acélipari bér­szerződés ügyében, s a gyárak munkássága éjfélkor sztrájkba állt. Azonban az állandóan folyó tárgyalások már pénteken dél­előtt megegyezésre vezettek Da­vid J. McDonald, az acélmunkás­­union elnöke és a U. S. Steel Corp. között, délután pedig a többi öt nagy gyár képviselői, a Bethlehem Steel, Republic, Jones and Laughlin, Inland és Youngs­­town Tube and Sheet is aláírták az egyezséget. A legrövidebb sztrájk volt ez, amelyre az acéliparban valaha is emlékeztek. Mindkét fél töreke­dett elkerülni a sztrájkot és ehelyett együtt élvezni a jelenle­gi kedvező acélipari üzleti hely­zet gyümölcseit. Mint megírtuk, a nagy gyárak 10—10 Zi cent órabér javítást kínáltak, mig a union eredetileg 21 centet kért. A sztrájk órájá­tól mindkét fél úgyszólván cen­tenként közeledett egymáshoz és végül középütt, 15 centnél alál­­koztak. A rendezés mint egy 600,000 acélipari munkás bérét érinti. A kivivott béremelés átlagban 1 1.5 százalékos emelést jelent, különleges szakmunkásoknál fél százalékkal többet. Az átlagos órabér $2.44-re emelkedett, a minimális bér $1.68-ra. Röviddel az egyezmény után a U. S. Steel közölte, hogy az acélárat tonnánként $7.50-nel felemeli. A többi nagy gyár ha­sonló áremelést léptet életbe. Eddig tonnánként $125 körül volt az acél ára. A sztrájk Bethlehemben A Bethlehem Steel helyi tele­pén csütörtök éjjel rendben ment végbe a munka abbahagyása. Pi­­keteket állítottak fel, amelyek az éjszaka hátralévő része és a dél­előtt folyamán a munkástársak­kal és a kapuőrökkel folytatott derűs, reményteljes beszélgetés, sei töltötték az időt. Már déltájbán megérkezett a megegyezés hire, de a piketek csak este félhat órakor álltak le, amikor hivatalos utón, a union­­tól kapták meg az értesítést a szrájk végéről. C. B. Newell, a union 9 sz. distrietjének igazga­tója délután telefonon kapta az első hivatalos hirt, hogy meg­egyezés jött létre a Bethlehem Steellel is és azonnal értesítette a helyi sztrájkvezetőket. Ugyanakkor a Bethlehem Steel igazgatósága nevében J. M. Lar­kin alelnök adott ki hivatalos közleményt a megegyezésről. A sztrájk 18,000 Lehigh völgyi acélmunkást érintett, mig a Beth­lehem Steel többi 7000 alkalma­zottjára nem terjedt ki. A mun­ka újbóli felvétele a lehető leg­nagyobb gyorsasággal ment vég­be. A SZOVJET VEZETŐK A MOSZKVAI KÖVET­SÉG JULIUS 4-1 ÜNNEPSÉGÉN Peron argentínai diktátor új­jászervezte kormányát és kicse­rélte a belügyminisztert és a mun­kaügyi minisztert, akik ellen a legtöbb vád hangzott el egyház­­ellenességük miatt. A munkaügyi miniszter leváltócsa annál feltű­nőbb, mert a szakszervezetek egyik exponált vezetőembere volt. Peron enyhíteni akarja a kato­likusokkal fennálló ellentéteket, de továbbra is ragaszkodik az egyház és allam szétválasztásá­hoz, ami felett az alkotmány ér­telmében népszavazásnak kell döntenie. Késznek nyilatkozott, hogy alkalmas időben konkordá­tumot köt a Szentszékkel. Keresztény demokrata párt alakítását Peron ezentúl sem akarja eltűrni és minden ily irá­nyú m ta golódást a rendőrállami apparátusával csirájában törek­szik elnyomni. Julius 2-án, a buenos airesi Plaza de Mayon lévő székesegy­házban tartott szentmise után tízezernyi tömeg vonul fel a kö­zelben lévő, két felgyújtott temp­lom előtt és hangos tüntetéssel követelték Msgr. Manuel Tato, buenosi helyettes püspök állásá­ba való visszahelyezését. A püs­pököt, Peron, dacára hogy argen­tínai állampolgár, junius I5-én repülőgépre kényszeritette és Ro­mába deportáltatta. Copello argentínai biboros betegsége annyira javult, hogy újólag kezébe veheti az egyházi vezetést. Vasárnap minden temp­lomban felolvasták pásztorleve­lét, amelyben azonosítja magát azokkal, akik a katolikus ellenes akciókkal »wmbenijlngk. K^uscsev, az orosz kommunis­ta párt főtitkára, Bulganin mi­niszterelnök, Mikoyan, Kagano­­vics, Malenkov és más Szovjet­­vezérek meglepetésszerűen meg jelentek a moszkvai U. S. követ­ség julius 4-i ünnepi garden par­­tyján és ott szokatlan barátságos hangon reményüket fejezték ki, hogy a genfi konferencia ered­ményes lesz. Elsőizben történt, hogy a Szovjet vezetők személyesen résztvettek a követség független­ségi ünnepén. Stalin a háború alatt, az amerikai szövetség élet­mentő segítsége idején sem ment el ennyire az Amerika iránti ba­rátságosságban. (Nagy csapda készül a Nyugat számára a Kreml boszorkánykonyháján, ha a kommunista vezérek már azt sem tudják, hogyan halmozzák el eléggé Amerikát a "barátságuk" jeleivel. Szerk.) Kruscsev kijelentette, hogy a Szovjet nem kényszerűségből, hanem békevágya miatt kíván tárgyalni és élénken cáfolta, hogy a Szovjetebn belső gazdasági bajok volnának. Eisenhower el­nök nyilatkozataira kijelentette, hogy voltak részek, amelyek tet­szettek neki és voltak, amelyek nem tetszettek, de, mondotta, HAZAÉRKEZETT A HÉT LE­­LŐTT REPÜLŐ épen ezek miatt van szükség a konferenciára. Bulganin toastot indítványo­zott a konferencia sikerére. Hegedűs megy, Gerő jön? Budapesten az amerikai követ­ségen rendezett fogadáson meg­jelent Rákosi Mátyás és a kor­mány számos tagja, feltűnt azon­ban Hegedűs András miniszterel­nök távolléte. Európai rádió jelentések sze­rint Hegedűs több hét óta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt és azt hiszik, hogy állása megren­dült. Budapest tele van híreszte­lésekkel, hogy Moszkva már He­gedűs utódját is kijelölte Gerő Ernő helyettes miniszterelnök személyében. GENFHEZ IDŐZÍTETT FELKELÉSEK A RABORSZÁGOKBAN ? Teljesen ellenőrizhetetlen euró­pai hírforrások szerint a rabor­szágokban, egyidejűleg azzal, hogy a genfi konferencián Eisen­hower elnök szőváteszi szabad­ságuk helyreállítása ügyét, for­radalmi fellobbanások várhatók. Különösen Budapesten izzó, a hangulat és a kommunista fegy­veres erő készenlétben áll min­den megmozdulás vérbefojtására, A PÁPA NEM AKAR NYARALNI A Szovjet szabadon engedte a hét amerikai repülőt, akiket ju­nius 22-én orosz katonák lelőttek a Bering Tengeren, Alaska köze­lében. A sebesült amerikai repü­lők hétfőn repülőgépen már meg is érkeztek San Franciscoba és hordágyon vitték le őket a gép­ről. Némelyikük az arcán oly sú­lyosan sebesült meg, hogy hoz­zátartozóik fel sem ismerték. A Szovjet tudvalévőén sajná­latát fejezte ki és késznek nyilat­kozott a kártérítési összeg felét fizetni. A SZÁGULDÓ HALÁL ARATÁSA Hivatalos jelentés szerint az Independence Day weekenden összesen 404 ember vesztette életét közlekedési baleset követ-1 kdében. A N. Y. Times római jelentése szerint XII Piusz pápa nagy el­foglaltságára való tekintettel ez. évben nem kívánja elhagyni a Vatikánt, hogy a nyarat a ke­vésbbé meleg castel gundolfói villájában töltse. Környezetének rábeszélésére beleegyezett abba, hogy a Vati­kán kertjében sátrat rendezzenek be számára, ahol a szabad leve­gőben dolgozhat.-ooo-MEGHALT A PÁPÁK MA­GYAR ARCKÉPFEST ö JE Vatikánvárosból jelentik, hogy Szoldatics György magyar festő­művész Romában meghalt. Szol­datics állandóan Romában élt és ő festette meg Piusz, valamint XII Piusz jelenlegi pápa portré­ját a Vatikán wámáíi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents