Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-07-01 / 26. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáid független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNG ÁRIÁN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ...........................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Ejtar^a as Second-Class Matter May 18, 1923, at the Post wtiice at Bethlehem, Pi., under the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 26-ik szám BETHLEHEM, PA., 1955 JULIUS 1 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR JULIUS 4-IKE, Amerika an­gol gyarmatiság alóli dicsőséges leiszabadulásának ünnepe, szív szerinti, igaz ünnep nemcsak min­den benszüiött amerikai, de a be­vándorolt nemzetiségek számára is. A mai Amerikát menekültek alapították, nagyrészt a val­lásszabadság eszméjének, az em­beri lélek függetlenségének hit­vallói és amikor felszabadították magukat az angol világbirodalom járma alól, nemcsak kifelé, de befelé is a szabad emberek or­szágává nyilvánították Amerikát. Akkori, mint jövőbeli lakosai számára egyaránt biztosították a polgári jogok és az egyéni bol­dogulási törekvések szabadságát, nem téve különbséget Isten gyer­mekei, ember és ember között sem fajra, sem felekezetre, sem osztály helyzetre való tekintettel. Vérrel, hősi háborúban harcol­ták ki ezt a külső és belső függet­lenséget, nemzeti és emberi sza­badságot és mi amerikai ma­gyarok, akik itt valóban min­den megkülönböztetés nélküli részesei vagyunk az amerikai egyenlőségnek, a mostani julius 4-én nem hódolhatunk szebben, lelkesebben a Függetlenségi Nyi­latkozat sztlleme előtt, mint hogy ennek, az utóbbi negyedszázad­ban, a világ annyi más részén hol jobbról, hol balról annyira meg­tiport, vérbe és gyalázatba tapo­sott, egyedül keresztényi, egye­dül emberséges szellemnek vi­lág-győzelmét áhitsuk a tévelygő, újra és újra vérbünbe esett em­beriség jövő boldogulása biztos, erkölcsileg kifogástalan, krisztusi alapjául. , , * * * AZ IDEI julius 4-ike számos olyan honfitársunkat találja már az amerikai állampolgárság büsz­keségre méltó kiváltsága birtoká­ban, akik az utóbbi öt-hat évben érkeztek közénk. Hozzá­juk szól a szavunk, amikor kér­jük, legyünk a jövőben még nagyobb számban terjesztői és gyakorlati harcosai az egyenlősé­­gi elveknek, Amerika ez eszmé­nyének és utasítsuk vissza Ame­rikának “materialistaként” és “habarék országként” stb. való leszólását, bármiféle lekicsinylé sét, bármely oldalról történjék is ez. Az uj állampolgárok közül pe­dig azokat, akik egy, reméljük mielőbbi magyarországi felszaba­dulás esetén, mint immár ameri­kai állampolgárok, az Egyesült Államok katonai vagy civil meg­­bizottaiként (mint a második vi­lágháború végén Kovács György alezredes vagy Capt. Kuczka Pé­ter és több más, amerikai állam­polgárrá lett bevándorolt) jelen lesznek Magyarországon a felsza­badulás és az átmenet napjaiban, arra hívjuk fel, hogy majdan en­nek az igazi humanista, amerikai szellemiségnek legyenek ott tevé­keny munkásai a helyes magyar megújulás elősegítésére, azon a poszton, amelyre Amerika bizal­ma állítani fogja őket. Amikor a Függetlenségi Nyi­latkozat idei ünnepén őszinte gra­tulációnkat küldjük minden egyeshez közülük, reméljük, hogy mindenkor annak szellemé­ben fognak gondolkodni, beszél­ni, cselekedni. Az amerikai állampolgárság nemcsak utat nyitó kedvezmény, nemcsak jogokat biztosit, de er­kölcsi obligóval is jár. Aki fel. vette, elkötelezte magát az ame­­tikai elvekhez és ha eddig talán nem állt mindenben azok alap­ján, illő, hogy lelki szükségét érezze nézetei revidiálásának, uj életet kezdjen. Járjon elől jó példával az emberi méltóság és emberi testvériség Isten akarata és kedve szerinti megbecsülésé­nek szolgálatában itt és esetleg majd a felszabaduló szülőföldön! * * * LEGTISZTÁBB örömmei kö­­fzöntjük az amerikai szabadság« ünnepet azért is, mert az Egye-1 sült Államok nemcsak a maga nemzeti és egyéni szabadságaira j rátarti, de a másokéra is, még­pedig minden önző utógondolat nélkül. Nem akart soha más or­szágot gyarmatosítani és a jövő­ben sem akar; ezt minden tárgyi­lagos ember tudja, elismeri róla Szövetségeseinek, az angoloknak és franciáknak gyarmatait sem nézi jószemmel; nem csinál tit­kot belőle, hogy elvben a gyar­mati népek teljes szabadsági mellett van és ha valamelyiknek mozgolódása tárgyalásra kerü1 az Egyesült Nemzetekben, csak azért nem élezi ki állásfoglalását a gyarmatosító hatalom ellen, nehogy ezzel a kommunizmus e1- leni, jelenlegi főharca szövetsé. gi összhangját zavarja, aminek csak Moszkva örülne. . . Valóban nem mondunk uj dolgot azzal, hogy a rab kisor­­szágok szabadságáért a nyugati szövetségesek közül leginkább Amerika hajlandó exponálni ma­gát. Kitűnik ez újólag is a Dulles külügyminiszter san franciscoi be­szédét követő ang-liai kommen­tárokból, amelyek szerint “sok egyszerre követelni, hogy a Szov­­! jet nyugodjék bele Nyugat-Né­­metországnak a Nyugathoz való politikai és katonai lecsatlakozá­sába és egyben adja vissza az európai rabországok szabadságát is." Így London. De Amerikában eddig nem volt hang, amely so­­kallotta volna, hogy Dulles a né­met kérdésen kívül a rabországok ügyében is szeretne haladást elérni. Mégsem szűntek meg a1 “Free Europe” elleni támadások, sőt vannak heves hangok az el­len is, hogy Magyarország részt­­vesz a Rabnemzetek Kongresszu­sában, e másik kiváltképen Free Europe intézményben, csak mert a csehszlovákiai csoport hátteré­ben ott lappang némely olyan cseh és szlovák politikus is, aki­nek része volt a felvidéki ma­gyarság elleni 1 945-46 évi, üldö­ző, jogfosztó akciókban. Megért­jük az idegenkedést a kollektiv I bűnösség alapján bűnösen eljárt 1 cseh és szlovák politikusok ellen, de semmiesetre sem haragszunk ' magára a "Free Europera”, mert * ha kissé vegyes is a Rabnemze- I tek Kongresszusának nemzetiségi összetétele, Amerikát és ez intéz­ményét csak hála és elismerés il­letheti a Rabnemzetek Kon­­' gresszus megalakításáért, azért, hogy ily formában is a világpo- 1 litika és világsajtó napirendjén tartja a rabnépek ügyét. Ha a kommunisták és lapjaik ■ támadnák a Free Europeot, azt megértenénk, mert valóban te­vékeny, őszinte ellenfelük. De hogy vannak magyar csoportok, amelyeknek az a specialitásuk, hogy állandóan azt az amerikai intézményt marják, amely leg­többet áldoz és tesz a magyar és a többi rabországok ügyéért, oly furcsaság, amely csak valamely beteges lelki eltorzulással, legin­kább vak németimádattal ma­gyarázható. Örülni kell, hogy Amerika nem veszi tulkomolyan ezt az évek óta intézményei, vagyis ő maga ellen folytatott hangulat­­keltő, ellenséges hajszát. Úgy látszik tisztában van azok múlt és jelenbeli felfogásával, akik ezt 1 a kommunistáknak munkát taka­rító anti-amerikanizmust űzik és frulteszi magát a szüntelen nyelv­­öltögetésen, hálátlan piszkolodá­­sokon. Néha azonban szinte cso­dálkozik az ember, hogy Ame­rika nem unja meg az egészet és nem vág vissza, hogy “nem kény­szer a disznótor” és hogy utó­végre abba is hagyhatja a segít­séget, ha annyira nem tetszik. De nem mondja! Nem mondja, mert önzetlen harcosa a nemzetek szabadságá­nak és e harca kedvéért lenyeli az igazságtalanságot is azoktól, akik a kritikára a legkevésbbé jogosultak, nem is szólva a rá­galmaikról . . . De nem titkoljuk resteil kedésünket, hogy ezt ma­gyarok teszik Amerika intézmé­nyeivel szemben a legindokolat­lanabb tiszteletlenséggel, holott nem ártana emlékezniök arra, hogy pusztán a háborús regulák értelmében Amerika voltakép semmivel sem tartozik nekik, hi­szen Pearl Harborkor. 1941 de­cember 12-én, nem Amerika üzent háborút Magyarországnak, hanem Bárdossy akkori miniszter­­elnök; igaz, hogy a magyar par­lament megkérdezése nélkül tet­te, de ezt mindig megbocsájtot­­ták neki azok, akik Horthynak nem bocsájtották meg, hogy 1944 október 15-én, a győzelmes oroszokkal Budapest kapuja előtt és a Gestapóval a saját nyakán, nem kérdezte meg a képviselők egyrészének német koncentrációs táborokba történi elhurcolása miatt csonka, önha­­ialmuságában megcsufolt parla­mentet és — inkább hiábavalóan továbbfolyatták a magyar vért egy régóta elvesztett háborúban, amely Amerika háborúja volt a hitleri német világuralmi mánia, “felsőbbrendüségi" imperialista őrület ellen, mint ahogv Ameri­ka most is kénytelen felkészülni a Hitler által szövetségi szerző­déssel Európába behozott orosz bolsevik hordák világuralmi vér­szeme ellen. . . * * « MINT ISMÉTELTEN rámutat­tunk, előbb utóbb Németország, de kisebb országok is képesek volnának superbombákat előállí­tani. Felvetettük a kérdést lehet e reájuk bizni, hogy maguk dönt­senek ily országpusztitó bombák használata felett és esetleg terü­leti vagy más hatalomgyarapo­dást szolgáló zsarolásra is felhasználhassák? Vegyük észre hogy az atomkorszakban va­gyunk, amelyben kétségessé váll az egyes országok régi értelem­ben vett biztonságának és ezzel függetlenségének gondolata és felmerült egy közösen kiépítendő, magasabbrendü függetlenség szüksége.. . Uj világpolitikai rendre van szükség és e rend kialakulásának kontúrjai már kezdenek is kibon­takozni a NATO-ban, amely egész országcsoportokat foglal egybe a Moszkva-Peipíng blokkal szembeni védelemre. Akin hamiskásan hirdetik, nogy Amerika jóindulatára szük­ség van ugyan, de Európában,— szerintük, — a jövő döntő ténye­zője Németország lesz és ezzel megint a németektől akarják ruggövé tenni Europa és benne Magyarország sorsat, még nem ocsúdtak rá az atomkorszak tu­datara. Németország hetven mil­liós ország, lélekszámra a legna­gyobb Európában, de magában véve eltörpül a Moszkva-Peiping tengely erejével és várható fel­­készültségével szemben. Az atomkorszak és a bolsevik világveszede.em elavulttá tette az egyik vagy másik európai ha­talom felé vató orientációt, sőt a kontinentális határokhoz való ra­gás zkod ás is célszerűtlenné vált. A szabad világ erőineK szoros összetogása most feltétlen szük­ségesség. Igaza van Adenauer­­nek s külügyminiszterének, Bren­­tanonak, amikor attól félnek, hogy Németország “semlegesség” esetén előbb utóbb Moszkva há­lójába kerülne és ez kezdete vol­na a kommunizmus uralmának a keresztényi kultúra és civilizáció Európája felett. Nem hiszünk a készülő kor­mányfői világkonferencia sike­­íében, de tálán sok szemet ki fog nyitni amelyek eddig nem akar­tak tisztán látni. . . Nem hiszünk abban, hogy a bolsevizmussal kiegyezés, béke lehet. A “fegyverszünet" vagyis az u. n. együttlétezés csak csaló­ka látszat volna, mert a kommu­nista világuralmi vágy egy pilla­natra sem nyugodna, legfeljebb időlegesen rejtettebb formában folyna tovább a szabad világ alá­­aknázására. Imperialista, terroris­ta gangsterek, amig melegek! * * » HA AMERIKA számos okból, köztük a szuperbombák világ­­pusztitó veszélye miatt nem is érzi még elérkezettnek az időt, hogy katonailag élére állítsa a rabnemzetek szabadsága ügyét, tagadhatatatlan, hogy azt egye­dül ő viseli szivén és hogy Ma­gyarország felszabadulásának is Amerika az egyetlen reménye nem pedig Németország, mint ahogyan a suttogó és nem sutto­gó propaganda hirdeti ma Ma­gyar Amerikában és egyebütt, ahol szabad magyarok élnek. — Németország mindig csak a saját érdekét nézte, annak csatlósaiul, segédnépekül, szolganépekül akarta felhasználni a kisebb európai népiket, be akarta szo­rítani őket egy hitleri Europa “uj rendjének" szégyen kalodá­jába és haso.iló sors érhetné Ma­gyarországot újból, ha, mint né­mely javíthatatlan, német szolga lelkek buzgón ajánlják, a ma­gyarság újból csak Németország­hoz kötné a sorsát. Egyedül Amerika az, aki nem akart hódí­tani Európában, nem akar pro­tektorátusokat, gyarmatokat, mint akart Németország a múltban és bitorol Oroszország a jelenben. Du'les mondotta sanfranciscoi beszédében, hogy “a raborszá­gok csöbörből vödörbe jutattak.” Ehhez hozzátehetjük, h gy ha a magyarság méltányolja Amerika tiszta nemes segítő szándékait és elsősorban leiéje orientálódik, nem fog majd vödörből csöbör­be, orosz tzogaságból német szolgaságbií ha egyszer fel­szabadul a mai bolsevik járom alól! Nem rajongunk egyetlen na­gyobb európai ország felé irányu­ló orientációért sem. Anglia és Franciaország a trianoni béke­diktátum kegyetlenségeivel ré­gen levizsgáztak a szemünkben, Németországgal szemben pedig méltán vagyunk bizalmatlanok, hogy újra a “urnépi" imperializ­mus véres mániája kerekedhet felül benne. De még ha a német szabadság-gesztényéket a tüzből kikaparó, öreg Adenauer után nem térne vissza a nazismus, ha­nem egy demokratikus koalíció venné át a hatalmat akár Nyugat- Németországban, akár egy egye­sített Németországban, akkor is a majdan beérő és diadalmas leszámolás után szükség lesi egy Európán kívüli önzetlen, kizá­rólag szabadságbarát és igazsá­gos elrendező szándékú, minden imperialista céltői mentes, lelki­leg a régi európai marakodáso­kon, hatalmi civakodásokon kí­vül és felülálló hatalmasság ga­ranciájára. Ilyen hála Istennek, van egy: a világ leghatalmasabb szabad országa, az Egyesült Álla­mok, ama julius 4-iki Független­ségi Nyilatkozat népe, amelynek világviszonylatban a lelkek tör­vényévé emelése, hisszük, egy boldogabb, tisztultabb, testvé­ribb, uj emberiséget teremtene. r. o. Mindkét fél az acélipari sztrájk elkerülésére törekszik Az acélmunkás union és a gyá­rak közti tárgyalások során a gyárak 10—lO1/^ cent óráber emelést ajánlottak. David Mac­Donald az acélmunkás union el­nöke az ajánlatot, mint az acél­gyárak mai kitűnő üzletmenete mellett elfogadhatatlant elutasí­totta és utasításokat adott a csü­törtökön, junius 30-án éjfélre esedékes sztrájk előkészületeire. A tárgyalások azonban tovább­folynak s általános benyomás szerint mindkét fél a sztrájk el­kerülésére törekszik. A union 20 cent körüli órabér javítást kíván. Ha létrejön a megegyezés, va­lószínűnek látszik, hogy az acél­árakat megfelelően felemelik. Lapunk zártakor uj tárgyalá­sok vannak folyamatban. McCarthy és a rab­országok ÜGYE Megirtuk, hogy McCarthy sze­nátor a szenátusban állást fog­lalt a julius 18-i genfi kormány­fői konferencia ellen, mert úgy látta, hogy a Szovjet azon csak Németország és Formosa ügyét kívánja tárgyalni, vagyis olyan területekét, amelyek még nincse­nek a kommunisták birtokában és ezzel szemben elutasítja az európai rabországokról való tár­gyalást. A szenátor javaslatot is terjesztett be, amelyben kimon­datni kívánta, hogy Eisenhower elnök ragaszkodjék ahhoz,hogy a rabországok ügyét tárgyalják és csak akkor vegyen részt a kon­ferencián, ha a Szovjet ehhez előzőleg hozzájárul. A javaslatot Knowland re­publikánus szenátusi vezető sem tartotta szerencsésnek, mert ne­hézséget gördített volna Eisen­­howernek a konferencián való részvétele útjába, holott a nyu­gati miniszterek időközben San­­franciscoban megegyeztek Molo­tov orosj külügyminiszterrel, hogy a konferencián bármely kér­dés felhozható. McCarthy erről értesülve, vissza akarta vonni az: indítványt, de ellenfeleinek ak-J ciója következtében ez már nem volt módjában, az inditvány sza­vazásra került a szenátusban és 77 szóval 4 ellen elvetették. Az inditvány mellett McCarthyn kí­vül csak Jenner, Malone és Lan­ger szenátorok szavaztak. ELŰJAtEK SAN FRANCISCÓBAN Dulles és Molotov vitája rávilágított a Genfben várható nagy nehézségekre. KORMÁNYVÁLSÁG OLASZ­ORSZÁGBAN Scelba olasz miniszterelnök a keresztény demokrata pártban támadt egyenetlenségek követ­keztében lemondott. Uj kor­mányalakítással Antonio Segni tanár, képviselő kísérletezik, aki az olasz földreform egyik terve­zője volt. Segni Gronchihoz, az uj köztársasági elnökhöz hason­lóan a keresztény demokrata párt baloldalán áll. Sanfranciscoban, az Operaház­ban, ahol a megalapítás történt, az elmúlt hetet betöltő ülések­kel zajlottak le az Egyesült Nemzetek tízéves jubileumi ün­nepségei. Mint múlt számunkban jelentettük, a megnyitó beszédet hétfőn junius 20-án Eisenhower elnök mondotta és kihangsúlyoz­ta, hogy Genfben csak az Egye­sült Nemzetek alapokmánya szel lemében jöhetne létre a hideghá­ború békéje. Moszkva nem változtatott politikát A naponként tartott üléseken e 60 tagország egy-egy képvise­lője húsz percre korlátozott be­szédet mondott s előfeltétel volt, hogy az alkalom ünnepiségére való tekintettel, a szónokok egyetlen tagállamot se támadja­nak beszédükben. A beszédek igy nagyrészt csak sablonos általánosságokra szorít­kozhattak és többnyire untatták a résztvevőket és hallgatóságot. Áll ez még Molotov orosz kül­ügyminiszter beszédére is, aki másoktól kölcsönzött idővel egy óráig beszélhetett, de lényegében semmi újat nem mondott, hanem csak az utóbbi idők orosz jegyzé­keiben szerepelt követeléseket és ál értelmű szólamokat ismételte meg. Dulles külügyminiszter fele annyi időbe sem tartó beszédben adta meg rá a választ. A két beszéd együttvéve, mintegy elő­játékként adott képet a Nyugat és Kelet közti ellentétekről ki­vált arról, hogy a Szovjet köve­telései érdemlegesen miben sem változtak és mivel Eisenhower nyilván tanult München, Yalta és Potsdam esetéből és appease­­mentre nem hajlandó, a genfi kormányfői konferencia kilátásai fölötte soványak. A bizalom kérdése Molotov hét pontban ismétel­te meg az orosz követeléseket, köztük a NATO felbomlasztását, . a külföldi repülő bázisok felosz- i látását, a fegyverkezések leszál­lítását, az atomfegyverek betiltá­sát, a megszállók kivonulását Németországból, a kommunista Kína felvételét az Egyesült Nem­zetekbe együtt a formosai kor­mány kihaj itásával és Formosa átengedésével stb. Felmelegitette a berlini konferencián tett azon javaslatot is, hogy fektessenek le egy kölcsönös biztonsági szerző­dés hálózatot az európai orszá­gok között, az Egyesült Államok bevonásával. Molotov végül ki­jelentette, hogy a Szovjet az osztrák békeszerződés megköté­sével és egyebekkel már bőven kimutatta békevágyát és most a Nyugaton van a sor. Dulles a válaszában elutasítot­ta Molotov hét pontját és han­goztatta, hogy elég egy pont is, mégpedig az, hogy mindenkor az Egyesült Nemzetek alapokmánya értelmében kell eljárhi. Dulles talpraesetten célzott arra, hogy Molotov hivatkozásai a Szovjet által mutatott békegesztusokra, nem feledtetik, hogy a Szovjet késleltette annyi éven át az osz­trák békét, ami pedig a koreai és indokínai ügyeket illeti, a Szov­jetnek a megoldás iránti tevé­kenysége nem feledteti, hogy ré­sze volt azok felidézésében. A rabországok ügyét Molotov szóra sem méltatta. Nem arról beszélt, hogy bűnei helyrehozata: Iával akarna bizalmat kelteni, | hanem, hogy a Nyugatnak kelle­ne bizalmat keltenie maga iránt azzal, hogy — feloszlatja a repü­lő bázisok gyűrűjét, amellyel kö­rülzárja a Szovjet blokkot . . . Dulles felsorolta a Moszkva- Peiping blokk bünlajstromának számos pontját és többi közt a rabországokkal kapcsolatban ki­jelentette: — Kelet-Europában hosszú és büszke múltú nemzetek estek Felszabadittattak az egyik zsarnokság alól, csak hogy ünnepélyes nemzetközi megegye­zések megsértésével egy másik alá kerüljenek. Dulles a beszéde végén meg­ismételte Eisenhower elnök beve­zető beszédének azon szavait, melyek szerint az Egyesült Álla­mok mindent el fog követni az igazságos és tartós béke érdeké­ben. Béke fogadalom A záró beszédet Truman volt elnök mondotta, aki szintén az Egyesült Nemzetek alapokmánya betartásának fontosságát hangoz­tatta, nehogy a világ anarchiába sülyedjen. (Sajnos az alapok­mányt már az alapításnál nem tartották be, amikor a nem a nép szabad akaratából való kormá­nyokat is felvették, sőt köztük a Szovjetnek vétójogot is adtak. Szerk.) Az ünnepi ülésszak vasárnap ért véget amikor Eelko van Klef­­fens hollandi politikus, a jelenle­gi ülésszak elnöke felolvasta az elfogadott deklarációt, amely megújítja az Egyesült Nemzetek fogadalmát a béke eszméje és az érte való munka mellett. Megint lelőttek egy amerikai gépet A jubileumi üléseken számos delegátustól hangoztatott béke­vágy kontrasztjául pénteken ar­ról érkezett hir, hogy orosz re­pülők az Alaska közelében levő ner.izetKÖzi vizeken lelőttek egy amerikai járőr-gépet. Molotov Sanfranciscoban saj­nálatát fejezte ki az eset felett és a kár felére kártérítést ajánlott fel, de Dulles ezt, mint nem ki­elégítőt elutasította. Az amerikai gép kigyulladt és 1 1 tagú személyzetéből heten komoly sérüléseket szenvedtek. A kongresszusban az orosz béke­szólamokkal annyira ellenkező incidens számos kedvezőtlen kommentárra adott okot. TITO MEGHÍVÁST KA­­P0TT MOSZKVÁBA Tito jugoszláviai kommunista diktátor nyilvánosságra hozta, hogy elfogadta a Szovjet meghí­vását, hogy Bulganin és Kruscsev látogatásának viszonzásául Mosz­kvába menjen. A látogatás hir szerint csak a genfi konferencia után fog megtörténni. Prica jugoszláviai n. külügy­miniszter és a nyugati szövetsé­gesek belgrádi követei háromna­pos konferenciát tartottak. A ki­adott közlemény csak annyit mond, hogy a tárgyalások meg­elégedésre folytak le de semmi érdemleges felvilágosítást nem ad. Washingtoni hírek szerint Ti­to továbbra is megkapja az ame­rikai támogatást, néha egyes kongresszusi tagok azt nem min­denben tartják helyesnek. A pápa a szakszervezeti kérdésről XII Pius pápa fogadta az olasz vasutások kongresszusának kül­döttségét s hangoztatta előttük, hogy erős szakszervezeti mozga­lomra feltétlenül szükség van, de annak a keresztény erkölcsiség határain belül kell mozognia s mielőtt erőszakoseszközöket al­kalmazna, meg kell fontolnia, hogy a várható haszon arányban áll-e a másoknak okozandó kár nagyságával ? A kommunistákról, mint “mo­dern farizeusokról" emlékezett meg a Pápa s óvta a munkásokat hitromboló befolyásuktól és ha­mis Ígéreteiktől. . A Pápa hétfőn kihallgatáson fogadta az európai körúton levő Wagner new yorki polgármestert & feleségét,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents