Bethlehemi Hiradó, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-06-24 / 25. szám

TU Only Hungarian news­paper in Lehigli Valley. A magyarság érdekeit szolgáld független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HONG ARI AN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre .. ,.......................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Euiarfia as Second-Olasi Matter May 18, 1923, at the Fost office at Bethlehem, Pa„ under the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year................................$4.00 Official Organ of the II ungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII, Évfolyam, 25-ik szám BETHLEHEM, PA., 1955 JUNIUS 24 Egyes száma ára 8 cent E HÉTEN VOLT TÍZ ÉVE, hogy Csehszlovákiában megkez­dődött a felvidéki magyarok el­leni bestiális üldözés, kitelepítés, vagyonfosztás, mindaz az ember­telen szörnyűség, amely hitleri viszonylatban, már a háború alatt egyre dermesztőbben, lesuj­­tóbban, századunk gyalázataként borzongtatta meg a tisztességes emberek lelkiismeretét. 1945 jú­nius 2 1 -én jelent meg Benes, a visszatért csehszlovákiai elnök kormányának rendelete, amely kimondta: ,'Az állam azonnali hatállyal és kártalanitás nélkül kisajátítja a német és magyar nemzetiségű egyének földbirto­kait, tekintet nélkül azok nagysá­gára és a tulajdonosok állampol­gárságára." Röviddel később pe­dig jött Benes másik rendelete: "A mai nappal német és ma­gyar nemzetiségű csehszlovák ál lampolgárok automatikusan el­vesztették állampolgári jogaikat. 1 945 augusztus 2.” * * * BENES, Hitler ellenfele ezzel — Hitler nyomdokaiba lépett. Megkezdődött a ezeréves felvidé­ki magyarság 1918 óta folyó Kálváriájának legfájdalmasabb fejezete, ami ha pusztító módsze­rei és arányai szörnyűségében mögötte is maradt annak, ami a dunavölgyi zsidósággal történt, mégis örök szégyen marad cseh­­nek, szlováknak egyaránt és örökre beszennyezi a cseheknek a trianoni rablás után amúgy is megrendült demokratikus becsü­letessége hírnevét. Mintegy 2öÖ,UÜ0 felvidéki magyart kergettek el az ősi rög­ről a több mint 600,000-ből és aki megpróbált valamit magával vinni és ezért éjszaka megkísé­relte átszökni a Dunán, ha elfog­ták kegyetlenül elbántak vele. Azoknak, akiket nem tudtak elér­ni a Dunán, utánálőttek és nem egyszer el is találták......Később a külföld, közte az amerikai ma­gyar sajtó felháborodásának ha­tása alatt némileg enyhült a hely­zet, de aztán Csehszlovákia leg­távolibb részeibe, tiszta cseh nyelvterületekre telepítettek át felvidéki magyarokat, olyan he­lyekre, ahol senki sem ért ma­gyarul, hogy kényszerűén elcse­­hesedjenek. Többi közt Par­­dübitzban és más Istenhátame. getti szincseh helyeken a vásá­ron kínálták az elűzött felvidéki magyarokat munkára, mint régen a rabszolgákat. A cseh gyáros vagy földbirtokos mgtapogatta az ereiket, elég erősek, munka­bírók lesznek-e, valóságos ember­vásárok folytak velük. Lehet e ezt elfelejteni, amikor sem Benes életben lévő hívei, Ripka, Zenki, Prohazka, Lettrich, Peroutka.'stb., sem a Hitler alat­ti cseh és szlovák rezsim, a Berá­­nok épp oly kevéssé, mint a Dur­­csánszkyak, soha meg nem ta­gadták az emberiesség elleni bűnöket, soha bűnbánóan a mellüket nem verték e bestialitá­­sokért? * * * IGAZ, közben volt “lakosság­­csere" is, Benesék 1946-ban sok ezer felvidéki magyart átküldték Magyarországra és helyettük ma­gyarországi, főleg Békés-megyei szlovákokat kaptak, persze sok­kal kevesebbet, mint amennyi magyart áttettek a határon. Ak­kor egyes felvidéki magyaroknak megengedték, hogy lakberende zésüket vagy szerszámaikat ma­gukkal vihessék, de persze a föld­jüket és valutáris értékeiket kár­pótlás nélkül vették el tőlük. El­rabolták szorgalmas életük gyü­mölcseit és ezzel — bolsevik mó­don jártak el. Nem stílustalan, hogy viszont a moszkvai bolse­vikek utóbb hasonló jogi mód­szerekkel, a csatlósaik puccsával elrabolták az országot, magát Csehszlovákiát. Nem kárörvendezünk ezen, csak megállapítjuk. A lakosság­­csere, kényszer kitelepítés egyhu­ron pendülő fogalmak. Egyaránt a legnagyobb barbárságot, Hit­ler követést jelentin. A legele­mibb emberi jog a szülőföld rö­géhez, az otthonhoz való jog. Sajnos ezt a “Nagy Négy” felad­ta Potsdamban és ez a yaltai egyezménynél is szégyenteljesebb bún volt. Yaltában legalább volt egy fügefalevél, egy “egyez­mény", hogy Stalin nem fog akadályokat támasztani, hogy az általa elfoglalt országok népe szabad választások utján maga dönthesse el, milyen kormányt akar, mégha indokolt volt is az, a sajnos Roosevelttöl és Ch ir­­c.hilltől nem eléggé átérzett bi­zalmatlanság, hogy a Szovjet ezt az egyézményt úgyis ki fogja ját­szani. A Szovjet foglalta el eze­ket az országokat és azokután, hogy a Nyugat nem állított fel frontot a Balkán felől is és Né­metországnak, mint Europa köz­ponti országának négy zónára va­ló felosztása fontosabb volt szá­mára, mint Magyarország s a töb­bi, mellék terepet jelentő dunai kisország nem lehetett sok két­ség ez országok tragikus kiszol­gáltatottsága felől. De ezt leg­alább némileg magyarázza, ha távolról sem igazolja is, hogy e kisországok a Szovjet előnyomu­­lási vonalán feküdtek. De van-e mégcsak ily gyenge mentség is az emberiség azon elárulására, ami Potsdamban történt, a lakos­ság elűzésekre, emberek százez­­íeinek, Némtország keleti felében pláne millióknak elkergetésére, a rögtől, az otthontól, ifjúságuk életük kereteitől,' eddigi exiszten­­ciájuktól való megfosztására? A Kelet Németországból ki­űzött több millió németnek át kellett adnia helyét a len­gyeleknek. — A nyugati or­szágrészbe kellett költözniök, ahol legalább saját nemzetbeliek között vannak, bár Németország már a háború előtt is nagyon sű­rű lakosságú volt. Most még ki­sebb területre szorult össze a la­kosság és bizony a keleti jövevé­nyek közül az idősebbeknek ne­héz újból elkezdeni az életet. De ők legalább a saját hazájukban vannak emigrációban és ez enyhí­tő körülmény, amennyiben enyhi tő körülményről lehet beszélni azok kapcsán, akik arra kénysze­rítenek valakit, hogy másutt él­jen, mint ahol született, ahol élni szeret és életgyökerei van­nak ... Mi más ez is, mint súlyos sérelme az ^emberi jogoknak, — a “Négy Nagy" közös elhatáro­zásából?. * * * A FELVIDÉKI MAGYAROK mindig vágytak vissza az anyaor­szághoz, de a földdel együtt, melyen éltek melyhez, mint ma­gyar földhöz hozzánőttek őseik óta. Elkergetésük az ősi földről különösen igaztalan volt, mert mig a Szudeta németek nagyré­sze tényleg alkotmány ell-nes te­vékenységet fejtett ki, amikor a csehszlovákiai állammal szemben Hitler Németországához való át­­csatlakozásért dolgozott, a felvi­déki magyarok, miként az törté­nelmi tény 1938-ban, az ausz­triai német inváziót követő na­pokban, amikor a csehszlovákiai államtákolmány alatt egyre vul­­kanikusabb lett a talaj, örültek ugyan a titkos reménynek, hogy visszacsatolják őket az anyaor­szághoz, amelytől megkérdezé­sük nélkül elszakították őket, de lényegében passzive viselkedtek. I Nem revoltáltak a Csehszlovákiái állam ellen, mint a Szudéta-né­­metek legtöbbje, akik fegyveres gárdákat szerveztek és nyíltan propagálták a Csehszlovákiától való elszakadást. , Amikor aztán a Szudeta néme­tek Hitler nyomása és a münche­ni appeasement révén tényleg elszakadhattak, neiji titkoltuk felfogásunkat, hogy amit tettek, voltakép sértette Csehország tör­ténelmi jogait, mert a Szudeta vi­dék évszázadok óta Csehország szerves része volt. De a csehek­kel szemben, akik nem átallották a trianoni békekonferencia szél­hámos megtévesztésével elbito­rolni Magyarország ezeréves fel­vidéki, történelmi területeit, nem éreztünk részvétet, hiszen _yelük csak ugyanaz történt más becste­len módszerrel, mint amit ők tet­tek Magyarországgal. Nem szán­tuk az áldozatot feldaraboló gaz­fickót, amikor egyszer ő kerül terítékre és felszeletelésre . . . * * * POTSDAMBAN Roosevelt he­lyén már Truman, Churchill he­lyén pedig Attlee, a Labor ve­zér tárgyalt Stalinnal. Akkor már birtokában voltak a Hitler feletti győzelemnek. Nem lehetett tehát többé arról szó, hogy az engedé­kenység veszélyeztetheti a Hitler feletti végső győzelmet. Az orosz német különbéke veszélye, amely egyébként már Yalta idején sem volt komoly, mert Stalin termé­szetesen a konkurrens totalitariz­mus totális megsemmisítésénél nem adta volna alább, többé nem létezett. Nem mentség Truman számára, hogy Roosevelt hirtelen halála után, csak épen azon na­pokban vette át az ügyeket. Mint az erkölcsi fogalmakkal tisztában lévő, régi politikus azonnal fel kellett volna ismernie a helyzetet, hogy emberek százezreinek a szü. lőhely rögéről való elkergetése, földönfutóvá tétele nem méltó a Nyugat emberbaráti, demokrati­kus szellemiségéhez, ahhoz a szellemhez, amelynek Hitler a tel jes ellentéte volt és egyik főok­ként emiatt viseltek ellene há­borút. Ha a felvidéki magyaro­kat, a Szudeta németeket, bács­kai svábokat, erdélyi szászokat stb. nem is küldték a gázkam­rákba stb., mégis amikor jóvá­hagyták az életkereteikből való kitépésüket, nagyot vétettek a humanizmus nemzetek feletti er­kölcse, a legelemibb emberi .jo­gok ellen. Truman, sajnos csak úgy tekin­tette potsdami szerepét, mint akinek az a feladata, hogy Roo­sevelt visszahagyott feladatait befejezze. Nem önállósította ma­gát és nem bírálta felül a restan­ciákat. De még meglepőbb volt ez a magatartás Attleetcl, az an­gol munkásság vezérétől. A kite­­lepitési javaslatokat Moszkva szorgalmazta, nekik pedig csodá­latosképen nem voltak aggályaik. A hitlerizmus példátlan bar­bár rémtettei miatti elkeseredés uralta a légkört, ami akkor fel­tétlenül érthető és indokolt volt, de nem szabadott volna bizonyos fokig szintén beleesni a kollektiv vád és a bizonyítás nélküli kol­lektiv megtorlás bűnébe! . Különbséget kellett, volna ten­ni például az árulásban tevéke­nyen bűnös Szudeta németek és az árulásban nem részes felvidé­ki magyarság között. . . De a Szu­­deta-németek ügyét sem szaba­dott volna átengedni a csehek kegyetlen bosszújának, a tömeg indulatok tombolásának, hanem nemzetközi bizottság ellenőrzése alatt, egyénenkénti felelősségre­­vonás lett volna helyén, azt kö. vetelt volna az emberiesség é3 igazságszeretet. Itt kell beszélni arról is, hogy Jugoszláviában Tito rezsimje is rengeteg kegyetlenkedést, tömeg­irtást követett el, amit nem ment az sem, hogy azt hasonló rémtet­tek előzték meg 1941-ben Újvi­déken, kivált hogy Horthy kivizs­gáltatta és elitéltette az újvidéki tömeges emberirtások tetteseit. Tito emberei mint a romániai magyarirtók is a potsdami kollek­tiv megtorlási szellemiségből mentettek bátorítást rémtetteik­re, melyeknek legfőbb protekto­­ra természetesen a Szovjet volt. Emlékszünk rá, hogy néhai Vis­­hinsky még az 1946-os párisi békekonferencián is mily vad hévvel támadta az amerikai de­legátust, itki szót emel* a kollek­tív kiűzetések különösen a felvi­déki magyarság kiűzetése ellen, valósággal letorkolta. Ma, csak­nem tiz év útin, még sokkal fur­csábbnak éreizük, mint amennyi­re bántóan hatott már akkor is, hogy megisnéte jiik az ellenség hibáit, amelyeket Németország­ban, Magyarországon, Csehor­szágban, Romániában stb. a hábo ru alatt elkövetett, ha nem is J tesszük ezt olyan szörnyűséges legförtelmeselb módon és leg j nagyobb arányokban, mint azt őkI tették. . . * * -A MAGYARORSZÁGI néme- j tek, svábok kizt bizony s k volt, aki vétett a «agyar állameszme ellen, sokan léptek be a német katonai alakulatokba, akiknek azelőtt valóban semmi panaszuk . nem lehetett, mert zavartalan, jó ! dolguk volt Magyarországon. De j nem szabad Feledni, hogy Hor- j thy kormánya német nyomásra kénytelen veit megengedni a visszanémeteskő propagandát, a svábok államfeletti helyzetét az országban, sőt akadt két képvise­lő, Hubay és Vágó, akik ezt tör-1 vényileg is ki akarták mondatni. . De voltak kőven köztük, akik- | ben volt annyi intelligencia é3 emberi érzés, hogy Hitler ked­véért nem let;ek hűtlenek a ma­gyar hazához és sajnos, ezek kö­zül is sokat kiűztek külföldre. — Tudjuk, hgy ez a felületes, igaz­­tálan, kollektiv hazátlanitás Pots­dam határozatból és a megszál­ló oroszok kényszerének hatása alatt történt, de itt is a legtüze­­tesebb egyéni elbírálások, tárgyi­lagos kivizsgálás utáni megítélé­sek lettek volna helyükön. — Aránylag nemrég, 1953-ban Ma­gyarországból Amerikába jött Pest környéki magyartól hallot­tuk a minap, hogy sok olyan svábnak vett" el a házát és föld­jét s kergették ki őt magát az országból, akinek alig vagy egyáltalán nem volt vaj a fején, viszont sok olyannak hagyták meg mindenét, aki tényleg bünÖ3 volt, de sietett belépni a kommu­nista pártba és ott lázas buzgó­­ságával és nagyhangú vörösködé sével titkolni tudta múltját. . . * * * A KORMÁNYFŐK jul. 18-iki konferenciájának kilátásai egyre mélyebben szállnak a fagypont alá. De ha egyszer jön egy uj i világelre'ndezés, nem lehet való-1 ban teljes, valóban erkölcsös, igazságos, emberséges a szülő­földjüktől, hazájuktól igaztalan, kollektiv általánosítással meg­fosztott emberek, állampolgárok biztnságos egyenrangú, hazatéré­si lehetősége nélkül. A kollektiv bíráskodás bar­bársága a totalitárius rendszerek specialitása, de Potsdamban a nyugati demokrácia is segédkezet nyújtott a folytatásához. E szé­gyenbélyeget le kell törölnie magáról és nemcsak igazságos te­rületi elrendezésnek kell végre el­következnie, de olyan erkölcsi vi. lágelrendezésnek is, amely álta­lánossá teszi azt a mi belső ame­rikai. vezérelvünket, amely ősz­­lályra, származásra, vallásra stb. való tekintet nélkül teljes embe­ri egyenlőséget, többi közt a tör­vény előtti egyenlőséget is bizto­sit Isten minden emberi teremt­ményének. De remélhető e ez, amíg az Istent tagadó kommunizmus vagy bármely más önistenitő totalita­rizmus torlaszolja el az útját? r. o. AZ ACÉLIPARI BÉR­TÁRGYALÁSOK---------------ooo---------------­A SZOVJET SEGÍTI A MA­GYARORSZÁGI ATOM­­KISÉRLETEKET A TASS orosz hivatalos hir­­ügynökség jelentése szerint a Szovjet atomgyártási nyersanya­gokat és felszereléseket bocsájt a magyarországi és bulgáriai kom­munista kormányok rendelkezésé­re hogy atomkutatásaikat és kí­sérleteiket elősegítse. A U. S. Steel és az Acélmun­kás Union között folyt tárgyalá­sok eddigi eredményeként John Stephens, a U. S. Steel alelnöke hétfőn adta át az igazgatóság el­lenjavaslatát, amely részben mél­tányolja a union bér javítási kí­vánságait. David McDonald union elnök kijelentette, hogy az ajánlatot a hét folyamán a union bérpolitikai bizottsága elé terjesz­ti. A kollektiv szerződés junius 30-án jár le. Mint már jelentet­tük, a U. S. Steel a hírek szerint l/l cent órabér javítást ajánh jóval kisebbet, mint a union kí­ván. Kedden és szerdán öt más nagy céggel, a Bethlehem Steel­­lel, Republic-kal, Jones és Laughlinnal, Youngstown Sheet and Tube-bal és Inland Steelle) kezdődtek meg a union tárgyalá­sai. Valószínű, hogy e cégek aján­lata egybevág a U. S. Steelével. MAGYAR KÜLDÖTTSÉG DULLESNEL AZ OROSZ KIVONULÁS ÜGYÉBEN Dulles Titoizmust java­solna Magyarország és Csehszlovákia számára? Edward Murrow, hires rádió­kommentátor, a Columbia Broad­casting System hírszolgálatának vezetője egy legutóbbi kommen­tárjában azt állította, hogy Dul­­lesről hírlik, Genfben azt kíván­ja javasolni, Csehszlovkiának és Magyarországnak adjon lehető­séget a Szovjet,hogy ugyanolyan, Moszkvától független kommunis­ta rendszerre térhessenek át, amilyen Tito Jugoszláviájában van. Nemzetközi diplomáciai körök nem hiszik hogy Dulles ezt java­solni akarná vagy hogy a Szov­jet ehhez hozzájárulna. Kruscsev és Bulganin azért tették meg megalázkodó útjukat Titohoz, hogy elvonják a Nyugat oldaláról és hogy ezzel kedvezőtlenebbé tegyék a Nyugat tárgyalási pozí­cióját a genfi találkozón, de — vélik e diplomáciai megfigyelők, — nem hihető hogy a Szovjet valaha is önként hozzájáruljon a függetlenkedő Titok szaporítá­sához. Ellenkezőleg azért tették meg kínos látogatásukat Titónál, hogy a kibéküléssel erősítsék helyzetüket azon esetre, ha vala­mely csatlósállamban ily törek­vések ütnék fel fejüket, mert a kibékülés után kevésbbé valószí­nű, hogy Tito azokat kívülről tá­mogatná. Egyébként sem hiszik, hogy ily törekvések Magyarországon vagy más rabországokban felme­rülhetnének, mert Rákosi és a többi rabországbeli Nr, 1. kom­munisták valamennyien Moszkva hűek és a megszálló orosz haderő mögöttük áll, a régi titoista haj­lamú kommunista vezetőket pe­dig a legtöbb rabországban ki­végezték. Dulles amerikai, MacMillan angol és Pinay francia külügymi­niszterek múlt héten megbeszélé­seket folytattak a new yorki Waldorf Astoria szállóban és utóbb bevonják a New Yorkban tartózkodó Adenauer nyugatné­met kancellárt is. A tárgyalások a julius 18-i genfi kormányfői konferencia előkészítésének kér­déseivel foglalkoztak, hogy a nyugati miniszterek egyöntetű ál­láspontot képviselhessenek ez ügyben Molotov orosz külügymi­niszterrel szemben San Franciscó­ban. Molotov mult héten érkezett meg New Yorkba és vonaton ment le San Franciscoba, hogy résztvegyen az Egyesült Nemze­tek tiz éves jubileumi ünnepsé­gein. Molotov útközben New York ban váratlanul meglátogatta a Metropolitan Múzeumot. Chica­góban megnézte a vágóhidat és a U. S. Steel telepét. Cbeyenne­­ben (Wyo.) egy cowboy-kalapot adtak neki, amelyet fel is pró­bált. Mindenütt a mai Szovjet­taktikának megfelelően igyeke­zett barátságos lenni és moso­lyogni. Omahában (Neb.) azon’­­ban a litvánok és lettek egy cso­portja tüntetett ellene, amikor vonata berobogott és táblákat tartottak a magasba “Menj a po­kolba, ne San Franciscoija” és "Szabad emberek vérétől csöpög­nek a kommunisták kezei!" fel­írásokkal. Molotov az egész utazása alatt úgy viselkedett, mint aki azt mondja, hogy feejtsük el a múl­takat’-. De lehet-e elfelejteni a förtelmek és erőszakos gazságok özönét, kivált amikor tudni sem akarnak a rabországok szabadsá­ga visszaadásáról? Molotov junius 26-án vasár­nap este rádión és televízión vá­laszolni fog amerikai újságírók feltett kérdéseire, ami elsőizben töténik meg. Kivonulást, szabad választásokat! , Amikor Dulles New Yorkban tartózkodott, megjelent nála egy new yorki magyar küldöttség, amelynek Jáger Lajos, az Ame­rikai Magyar Szövetség newyor­­ki keleti kerületének elnöke, Ft. Szlezák Imre, new yorki magyar plébános, Nt. Urbán József new yorki ref. esperes és Nt. Kovács Imre, a 69 utcai ref. egyházköz­ség lelkésze voltak a tagjai. Memorandumot adtak át Dulles­­nek, melyben az oroszok teljes magyarországi kivonulását sürge­tik és kérik, hogy azután nem­zetközi ellenőrzés alatti szabad választások legyenek Magyaror­szágon. Adenauer washingtoni megállapodásai Adenauer nyugatnémet kan­cellár egy heti amerikai tartózko­dás után múlt szombaton tovább­utazott Londonba, ahol Eden mi­niszterelnököt látogatja meg. Eisenhower elnökkel és Dulles külügyminiszterrel folytatott tár­gyalásain sürgette, hogy Eisen­hower és Bulganin a genfi kon­ferencián a fegyverkezések le­szállításáról tárgyaljanak. Tagad­ta, hogy a német militarizmus valaha is feltámadhatna. Wash­ingtoni diplomáciai körök azt hi­szek, hogy a fegyverkezések le­szállítására vonatkozó javaslata ily irányú megnyugtatás célját szolgálja. De lehet e leszállítani a fegyverkezést, amig a függőben lévő nagy ellentétek ügye a Szov­jettel rendezve nincs, igy többi között a rabországok ügye? A nyilatkozat, amelyet Eisen­hower és Adenauer közösen ad­tak ki, hangsúlyozza, hogy mind­ketten elvetik Németország sem­legességének gondolatát és szo­ros együttműködést fogadnak meg a jövőre. Moszkvai vizit csak , Genf után Adenauer kijelentette a sajtó­­konferenciáján, hogy Németor­szág semlegesítése oly “vacuu­­mot”, politikai űrt jelentene Europa szivében, amely állandó veszély volna mindenki számára és előbb utóbb orosz csatlóssá Posthumous Award for Bond Crusader In a ceremony at Lorain, Ohio, the first posthumous award by the U. S. Savings Bonds Division is presented in memory of Miss Helen Kolesz, a naturalized Hungarian-American who died last November. Mrs. George M. Humphrey, wife of the Secretary of the Treasury, presented the award to mark Miss Kolesz’ service as one of America's top Savings Bonds volunteers. Miss Kolesz personally «old more than $5,000,000 in Savings Bonds. Shown with Mrs. Humphrey are (left to right): Rt. Rev. Abbot Theodore G. Kojis, Cleveland, 0.; Msgr. George Michaylo, Pittsburgh, Pa., and Rev. Paul Barnyock, who accepted the award for St. Nicholas Greek Catholic Church, Miss Kolesz’ spiritual home. The ceremonies were broadcast by the Voice of America to countries behind the Iren kényszeritené Németországot", ami rövid időn belül arra ve­zetne, hogy a Szovjet kiterjesz­tené hatalmat egész Nyugateuro­­pára.” Rámutatott arra, hogy Francia- és Olaszországban nagy kommunista pártok vannak. Né­zete szerint a Szovjetnek nagy belső gazdasági nehézségei van­nak ée ezért akar nyugodtabb vi­lághelyzetet; nem békevágy, ha­nem saját érdeke vezeti. Adenaur kijelentette, hogy a moszkvai emghivást valószinü­­leg elfogadja, de a látogatás elő­készítése több heti időt igényel és igy arra valószínűleg csak a genfi kormányfői találkozó után kerülhet sor, bizonyos körülmé­nyek esetén. Adenauer megegye­zett Eisenhowerrel, hogy egyikük sem köt egyezményt a Szovjettel, anélkül, hogy előzőleg nem ta­nácskozott volna a másikkal a megegyezési ajánlat őt érintő kérdéseiről. Az elszakított német ' területek. , Adenauer hir szerint a wash­ingtoni megbeszéléseiben fenn­tartotta magának, hogy a máso­dik világháború alatt elszakított keleti német területek visszaadá­sára igényt jelentsen be moszkvai látogatása alkalmával. E terüle­tek közül Königsberg és vidéké­nek a Szovjethez csatolását Ame­rika is elismerte, mig a breslaui és stettini körzetekre nézve Ame­rika álláspontja az, hogy ezek megszállására Lengyelország a háború alatt csak ideiglenesen kapott jogot és végleges hovatar­tozásukról egy végső német bé­kekonferencia lesz hivatott dön­teni. A Szovjet viszont végleg elcsatoltnak tekinti e területeket. Pinay francia külügyminiszter Washingtonban neheztelését fe­jezte ki, hogy az Adenauerrel kötött megállapodásokat előbb adták ki az amerikai sajtónak, semmint Franciaország értesült róluk. )-ooo-A SZÖVETSÉGI ALKALMA­ZOTTAK FIZETÉSEMELÉSE A washingtoni képviselőház hétfőn l/i százalék fizetéseme­lést szavazott meg több mint 1,070,000 fehérgalléros szövet­ségi alkalmazott számára. A szenátus néhány nappal előbb tiz százalékot szavazott meg és most egy közös bizottság fogja össze­egyeztetni a javaslatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents