Bethlehemi Hiradó, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-14 / 2. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgál* független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HONG ÁRIÁN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Eutsrqd as. öecond-Oass Mattor May 18, 1923, at the Post „íT;ce at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year................................$4.00 Official Organ of the IIungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 2-ik szám BETHLEHIM, PA., 1955 JANUÁR 14 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR XII PIUSZ PÁPÁNAK a be­tegsége miatt megkésett karácso­nyi üzenetét Vizkereszt ünnepén hirdette meg a vatikáni rádió a világ népeihez huszonkét nyel­ven. A szózat sajnálatot fejez ki afölött, hogy a nyugateuropai egyesitő tervek alapját képező EDC közös hadseregterv megbu­kott. A ‘‘békés együttlétezés” je­lenlegi szólama a “hideg háború­tól” a “hideg béke”-hez vitte el a világot, ami, úgymond, lépés a helyes irányba, de még mindig nem méltó arra, hogy békének neveztessék. Az atomfegyverek következtében létrejött a kölcsö nős félelmen alapuló békés együtt létezés, de ez épp úgy nem az igazi, mint amely a gazdasági kérdésekre és a gazdasági sza­badság biztosítására helyezi a fősulyt. Az erkölcsi rendet el­sőbbség illeti meg a gazdasági renddel szemben. A téves ala­pokon való együttélés veszélyez­teti a világot. Csak az Istenfélel­men, vallásos erkölcsi elveken alapuló béke lehet igazi, csak a hit igéi alkothatnak szilárd hidat a két part között. Az európai egyesitő tervek kudarca kapcsán a Pápa különö­sen elitélő hangon beszélt a túl­tengő nacionalizmusról és aggo­dalmát fejezte ki, hogy az egye­sitő eszmék elejtésével ismét fel­támad a nemzetek hatalmi vetél­kedése, holott az önmagukban zárt egységet alkotó nemzeti ál­lamok, úgymond, iszonyú tö­megű emberi életek és javak ál­dozatába kerültek és pusztító gazdasági és lelki terhekkel jár­tak. A nemzeti állam a versengé­sek -magját hordja magában és az egyenetlenségek felidézője”. Hangoztatta aggodalmát, hogy a nyugati államok egymás közti egyenetlenségei kritikus időkben gyengeségnek fognak bizonyulni az ellenféllel (a kommunizmus­sal) szemben. (A Pápa ez intelme minden­kinek eszébe kell juttassa Stalin utolsó beszédét, amelyben a nyu gáti országok közti egyenetlensé gek szitására hívta fel a kommu nistákat, hogy ezzel sikerüljön uj háborúkat felidézni köztük, ame­lyekből aztán a kommunizmus pofitálna. . . ) Rámutatott a Pápa arra is hogy csak a politikusok azok, akik a nemzetek egyesülésének útjában állnak, nem pedig a né­pek, amelyek ellenzik a véreng­ző háborúkat. A hatalmas ter­jedelmű beszéd szószerinti szö­vegében megjelent az amerikai katolikus egyházi lapokban és melegen ajánlható tanulmányo­zásra azon Íróknak és szerkesz­tőknek, az áruló Írástudóknak, akik sovén közönnyel vagy ellen­zéssel fogadták az egyesitő esz­méket és akik a nemzetek-közti és faj ok-közti gyűlölet terén oly ártalmas buzgólkodást visznek véghez s mindenkit skrupulus nél kül túllicitálni törekszenek e po­­gánykodásaikkal... A Pápa Is­ten gyermekének tekinti Isten -minden emberi teremtményét és nfm kevésbbé Ítéli el azokat, kik e magasztos elv ellen vétenek mint a kommunistákat. Mint annyi előző beszédében, békét, testvériséget áhit a nemzetek, az Istentől teremtett népcsalád tagjai között. A beszédet tanul­mányozva, újólag kiviláglik, hogy a Pápa egyaránt elvetendő­­nek tart minden imperialista na­cionalizmust (fascizmus, nazis­­mus), mint a kommunizmust, minden háborúval és más eszkö­zökkel az emberi életet pusztító rendszert. Minden embernek tisztességes megélhetési lehetősé­geit Isten parancsának tekinti, oly magas erkölcsi szempontnak, amelyet a gazdasági élet szabad­sága védőinek is méltányolniok kell. A Pápa fenkölt szózata az is- j teni világrend szerinti életre hiv­­ta fel a világ népeit, de a — 1 kommunizmus nem ismer Isten­­íéieimet, nem ismeri el Istent és megtagadja törvényeit. Korunk tragédiája ez, mert a lélek és er­kölcs fegyvereivel nem lehet meggyőzni Isten ellenségeit, még Isten földi helytartójának rész­rehajlás nélküli, legtisztább igaz­ságaival sem! * * * MOSZKVA magyarországi csat lósai most ülték meg a "debre­ceni országgyűlés” megalakulásá­nak, helyesebben Debrecen el­foglalásának tízéves emlékünne pét a “kálvinista Róma” törté­nelmi nevezetességű református nagytemplomában. Az egész bu­dapesti “parlament” leköltözött erre a napra Debrecenbe és a nagytemplomban tartotta ülését, zer vendéget hívtak meg, köz­tük főként az u. n. Hazafiai Népfront nagyválasztmányának tagjait és sok pártbérenc falu :i embert. A férfiakat rámás csiz­mában, a nőket fekete fejkendő­vel népi statisztériául vonultat­ták fel és utána bőven megvan­­dégelték a Bikában. A vezetők számára külön gálafogadás volt. Megjelent az orosz követ is ami fölötte érthető, mert a tiz év előtti nap csak az oroszok számá­ra jelentett ünnepet, a politikai­lag jártás, látó magyarok előtt azonban kétségtelen volt, hogy a zöld nyilas terror rémuralma után kezdődik a vörös terror ré muraima, a csöbörből vödörbe: félreeső, kis országnak lenni, "pa­rasztnak" lenni a nagyhatalmak sakktábláján végzetes balsors, kisországok függetlensége a kri tikus órákban csak csalóka illu ■ zió, tragédia, a kor erő-akkumu lációitól meghaladottá tett állás­pont. . . A diszülés főszónokai Ráko­si Mátyás, a kommunista párt első titkára” és Nagy Imre a bitorló kormány elnöke voltak. A londoni Times debreceni je­lentése szerint az ovációk köz­pontjában Rákosi Mátyás állott. Kijelentette, hogy a Nagy Imre által a földmivesek számára be vezetett “uj politikai szakasz­nak” (a kommunizmust bizonyos mértékig felvizező) rendelkezé­seit teljesen helyesli, továbbá, hogy nem kell aggódni a "Haza­fias Front” megalakítása miatt, mert a hatalom továbbra is a kommunista párt kezében marad. Az utóbbi iránt sohasem is volt j kétségünk, mert a “Hazafias! Front” nem egyéb, mint néhány! polgári emberrel kifelé való szé-1 pitgetése a kommunista diktatu- [ rának és a bevezényelt emberek-1 nek sem imtényleges cselekvőké-j pességü szerepe nincsen. Rákosi hozzátette, hogy ‘ Tépé- j seket fognak tenni” azok ellen, i akik az “uj szakaszt” a párt gyengesége jelének magyarázzák, vagyis újabb terrorral fenyege­­tődzött. Mi mást is tehetett vol­na, hiszen a megszálló orosz haderő védelme alatt a terror volt és marad az egyetlen fegy­verük, amellyel tiz év előtt el­kezdték rémuralmukat és máig is fenntartják! A debreceni ünnep az idegen fegyverek tizévé folyó terror-korszakának ünnepe volt ott, a megszentségtelenitett de­breceni nagytemplomban! * * # A LONDONI TIMES tudósí­tásából világosan kitűnik, hogy az ünnepség egyik politikai cél­ja az volt, hogy Rákosi ujcla”­­fedezze a Nagy Imrének Moszk vából a gazdasági válság enyhi­­tése reményében feldiktált "uj szakaszt” és ezzel úgy lássék, mintha nem állna fenn ellentét a párt bal- és jobboldali szárnya között. Rákosi Moszkvához tűzön vizen át lojálisán, pártolta ugyan az “uj szakaszt”, de értésre ad­ta, hogy a párt monopol-diktatú­rája változatlanul folytatódik,— értsd a “Hazafias Front" csa' homlokzati firlefánc, uj pártról, különvéleményről, ellenzékről r jövőben aem lehet #zó. Nyilván* való, hogy a' baloldali kommu­nisták a régi szigorú bol§eviz­­mushoz való ragaszkodást, az “uj szakasz" ellenzését akarták kifejezésre juttatni a Rákosi mel­letti nagy tüntetéssel és ha rajtuk múlna, azonnal véget vetnének az engedményeknek. Ez azonban pártügy. Ami a nemzetet illeti, szabadulni sze­retne úgy a jobb mint a balolda li kommunistáktól és mindenfé­le kommunizmustól, de erre sa ját erejéből nem képes. A Nyu­gat fegyveres segítsége nélki l sohasem lesz módja a felszaba dulásra. A vörös terror tízéves évfor­dulóján újólag meg kell ezt á‘­­lapítanunk, annál inkább, mert Bentley michigani republikánus képviselő egy newyorki Mind­­szenty-ünnepélyen Washington nak a rabnépek ügyében jelenlet; fennálló álláspontját ismertetve, fokozottabb erkölcsi ellenállásra szólította fel a magyar népet a Voice of Americán át Magyaror­szágra sugároztatott beszédében, még pedig egyszuszra azzal, hogy kijelentette, Amerika nem indit külön háborút a rabnépek felszabadítása érdekében és ma­gyarul kioltotta: Talpra, Ma­gyar! Szép, hogy Bentley megtanul ta Petőfi halhatatlan versének e híres mondatát, de az orosz túle­rővel szemben minden magyar talpraállás épp úgy vérbe fullad­na, mint az 1953 junius 1 7-iki cserbenhagyott keletnémet felke­lés. Nagyon hálásak vagyunk Bentley képviselő igaz magyar­barátságáért, de engedje meg, hogy azt válaszoljuk: Talpra, Amerika! Mert enékül csak épp oly feles­legesen vérezne a magyar, mint amily hiábavalóan vérzett Hor­thy és kivált Szálasi idején! * * * ITT KELL BESZÉLNI arról a naivul optimista irányzatról, amely egyes menekült körök és egyik becsült amerikai magyar köziró részéről újból jelentke­zik az utóbbi időben. Eszerint egy két éven belül békés meg­egyezés jönne létre Kelet és Nyugat között a kínai kommunis­ták elismerése Németország egye­sítése, úgyszintén Ausztria kiürí­tése s rabországi szabad választá­sok ügyében. A kommunisták továbbra is létezhetnének mint szabad párt, de csak mintegy 25 százalékot érnénk el a választásokon és an­­tikommunista többségű kormány alakulna Magyarországon, vélik e jósok. És úgy látják: “A ma­gyar határok ismét megnyílnának és akik nem exponálták magukat túlságosan, azok hazamehetné­nek, aminthogy az is valószínű, hogy azok a kommunista vezé­rek akik erősen exponálták ma gukat a Szovjet mellett, eltávoz­nának az országból. A béke ese­tén sem a Rákosiaknak, sem a Zákóknak nem lenne helyük Ma­gyarországon-Aki nálunk kévésbbé rajong a Rákosiakért s Zákókért egyaránt, az már csal. De a pillanatnyilag, arccal az 1956-ös elnökválasz­tás felé, oly sűrűn elhangzó pasz­­sziv amerikai békenyilatkozatok dacára, nem hiszünk abban, hogy a vázolt megoldásba akár Ame­rika, akár a Szovjet belemenne. Amerika ezidőszerint kijelenti ugyan, hogy a rabországok miatt nem kezd külön háborút, de is­mételten kijelentette azt is, hogy nem köt olyan hidegháborús bé­két, amely a rabországok balsor­sának meghosszabbítását vagy állandósítását elfogadja. Viszont biztosra vesszük, hogy a Szovjet nem megy bele olyan alkuba, amely visszacsinálná a magyaror­szági és más rabországi szalámi­politikát, vagyis nemkommunis­ta kormányt és szabad pártrend­szert vezet be a jelenlegi kom­munista kormány és egypárt-dik­­tatura helyére. Ily kormánv nyíl­tan vagy titokban Amerikával kötne szövetséget, belpolitikáig pedig természetszerűleg épp ug/ visszaadná úgy az államtulajdon­ban lévő földeket, mint ahogy elősegítené a kolchozok teljes megszűnését, a mezőgazdaságnak az egyéni gazdálkodáshoz való visszatérését, úgyszintén visszaad­ná a gyárakat régi mazán-tulaj­­donosaiknák, — egyszóval visz­­szaállitaná a kapitalizmust. Nem hisrünk abban, ho'y az uj szakasz . tovább fog kiépülni jobboldali irányba, hanem úgy látjuk, hogy amint a termelési nehézségeket sikerülne legyőzni s a Nyugattal való külpolitikai tár­gyalások siámára sem látszik szükség olyin átmeneti enyhitő trükkökre, nint a kolchozokból való kilépél megengedése és a "Hazafias Front” fe állítása, Moszkva úja a szigorú bolseviz- Uius visszaálitása és állandósi á­­sa alapjára fog helyezkedni Ma­­gyarorzágra és a többi raborszá­gokra nézve Nem hisszük, hogy politikai téren valaha is tűimen ne a “Hazafias Front” önálló pártokat meij nem engedő kere­tein. * * * KÉRDJÜK a háborús meg­oldástól értljető humánus okok­ból irtózó és ezért békés meg­­oldások után vágyakozó jósokat, elképzelhető 1 e, hogy a Szo/jet belemenjen a függetlenség, párt­verseny és kapitalizmus teljes visszaállításába, a nemzeti és emberi szabadság visszaadásába békés utón? A Szovjet, — nem először hangoztatjuk, — nem visszaadni akar, hanem most is abban sántikál, hogy még többet kapjon, szerezzen, előbbrevigye a kommunizmus vilá~uralmi cél jait. Kár hamis illúziókat táplál­ni és terjeszteni Persze amit CA mondunk, szin­tén csak jóslás és az optimisták­nak a szabad Amerikában épp úgy megvan a joguk a jóslásra. De úgy hisszük, a múlt minden tapasztalata inkább a mi felfogá­sunkat támogatja, mint az övé­ket. És ezért újra azt mondjuk: Talpra Amerika! Ezt mondtuk a K. M. Vasár­napjában 1945-46-47-bfn irt cikkeinkben is, amikor oly sokan gúnyolódtak Earle egykori penn­sylvaniai kormányzó “rögeszmé­je” felett, hogy a rabországok sorsát addig kell ultimativ for­mában eldönteni, amig a Szovjet nenr jut az atombomba titkának birtokába. És most, e késői órán sem hallgathatjuk el, hogy akár­mennyire dilettáns politikusnak is kicsinyük le némelyek Know­­land szenátort, van alapja azon aggályának, hogy addig kellene kihasználni az időt, amig a Sziv­­jet a békés együttlétezés” jelsza­vával és egy látszólag enyhébb külpolitikával való manőverezés félrevezető taktikájával időt nem nyer arra, hogy utolérje Amerikának a szuper bombák te­rén fennálló fölényét! r.o. EISENHOWER ELNÖK KONGRESSZUSI PRO­­GRAMMBESZÉDE Még nem hozták nyilvánosságra Hammarskjöld és Chou tárgyalásainak részleteit JOGERŐS LETT A KONMU­­NISTA VEZÉREK MÁSODIK GARNITÚRÁJA ELLENI ÍTÉLET A szövetségi Legfelsőbb Bíró­ság (Supreme Court) hétfőn, végső fokon elutasította a fe­­lebbezést az 1953 januárjában elitéit tizenhárom new yorki kommunista vezető ügyében, akik a pártvezetőség második garnitúráját alkották. A kommunista vezetőket an­nakidején 1—3 évi börtönre Ítélték. Köztük van Weinstock Lajos magyarországi származás kommunista vezér is. Irving Kaufman szövetségi biró az Ítéle­tek jogerőre emelkedése folytán elrendelte a biztosíték elléneben szabadlábon lévő elitélteknek azonnali letartóztatását, hogy megkezdjék büntetésüket. Eisenhower elnök személyesen mondta el “State of the Uni n beszédét a kongresszus két há-! zának január 6-i közös ülésén. Hangoztatta, hogy Amerikának “mindenkor résen kell lennie, egy atomkatasztrófával szem­ben”, noha reméli, hogy sikerül; a békét továbbra is megóvni.' Ma, úgymond, még bizonytalan a béke. És a világ helyzete ma olyan, hogy a Szovjet és céljai “kijózanító problémákat” adnak j lel számunkra, de a szabad világi egységének erősödése bátorítóanj hat reánk. Kifejtette az elnök, hogy <: : Nyugat és Kelet közti fescültsé > I némileg enyhült, de egyes helye 1 ken nehezebb a helyzet. A Szov­jet “békés együttlétezésről” szó-1 ló propagandáját semmiféle je ■ lentősebb engedménnyel nem ki­sérte, kínai kommunista szövet­ségese pedig egyes ügyekben fe­nyegető magatartást tanúsít. — Európában a franciák jóváhagy ták a párisi szerződéseket, de további akadályokkal kell szá­molni. Ázsiát illetőleg a szövet­ségesek nem egységesek a kínai kommunistákkal szemben. Meggyőződése, hogy a kom­munistáknak változatlanul a vi láguralom a céljuk, felforgatás, beszivárgás és ugylehet aggresz­­szió segélyével. A szabad nem­zeteknek egyenértékű haderőket kell fenntartániok, hogy a kom­munisták lássák, minden aggresz­­szi- és kísérlet hiábavaló volna. Meg kell hiúsítani a kommunis­ták beszivárgás:. kísérleteit is. A szabad nemzeteknek fokozniok kell nemzeti biztonságukat, poli­tikai és gazdasági életerejüket. Az elnök részletes programm­­ja nem sok újat tartalmazott. Ki­jelentette, hogy adóleszállitásra 1955-ben nem lehet gondolni, de talán 1956-ban. A minimális órabért 75 centről 90 centre re­méli felemeltetni. Javasolni fog­ja egy Közmunkaügyi Hivatal felállítását, amely a munkanélkü­­iség emelkedése esetén kiváltkép fontos szerephez jutna. A junius 30-án lejáró sorozási törvény két évvel való meghosszabbítását, katonai kiképző Programm meg­valósítását, a katonai tartalékok szaporítását és a superfegyverek erőteljes továbbfejlesztését kí­vánja. A munkanélküliség némileg emelkedett, de a gazdasági élet kilátásait jónak tartja. A farme­rek segélyezését illető programm­­ját sikeresnek tekinti és további javításokat kiván eszközölni. Az iskolák szaporítására súlyt kiván! helyezni és nagy útépítkezéseket I akar megvalósitani. Az elnök újból tárgyaltatni I akarja a 83-ik kongresszuson ki-1 sebbségben maradt egészségügyi lakásügyi stb. javaslatait. A de­mokraták úgy látják, hogy a Programm némi New Deal­­hatásra vall, azonban a párt Ste­venson- szárnya ezt nem tart­ja kielégítőnek. A külpolitikában támogatni kívánják Eisenhowert, mert nézetük szerint, Eisenhower a demokraták külpolitikáját vet­te át és folytatja tovább. Belpo­litikai téren azonban egyes javas­latoknál harcra van kilátás. Eisenhower a beszédében a demokrata többséghez fordult és hangsúlyozta, mily szüksége van támogatásukra a programmja megvalósításához. Beszédébe gra­tulációt szőtt bele Sam Rayburn 'exasi képviselő születésnapja al­kalmából, akit Joseph Martin re­publikánus helyébe újra a képvi­selőház elnökévé választottak. Tréfás kommentárok szerint a Fehér Ház uj jelszava: “Dicső-Dag Hammarskjöld, az Egye­sült Nemzetek főtitkára négy na­pon át tárgyalt Chou En Lai kí­nai kommunista miniszterelnök­kel a tizenegy amerikai repülő és i más fogoly amerikaiak szabadon­­bocsájtása ügyében. A tárgya­lásokat hétfőn fejezték be és Hammarskjöld útban van vissza New Yorkba, A tárgyalások végén Ham­marskjöld és Chou közös közle­ményt adtak ki, amelyben azon­ban említés sem történik az amerikai repülők ügyéről. Csak azt mondja általánosságban hogy a nemzetközi feszültsé x enyhítésével kapcsolatos kérdé sekről tárgyaltak. “Érzésünk szerint, mondja a közlemény, a beszélgetések hasz- J nosak voltak és reméljük, hogv | folytathatjuk az e találkozásokon megkezdett kapcsolatot.” Abból, hogy a közlemény a beszélgetéseket hasznosnak mond ja, arra következtetnek, hogy Chou álláspontja nem volt kere­ken elutasító, sem pedig nem ál­lított fel olyan feltételeket, ame­lyek teljesítése szóba sem jöhet. Hammarskjöld Kina elhagyása után táviratot küldött Chounak s megköszönte a “szívélyes” fo­gadtatást, amelyben része volt. New Yorkba való visszatérésé1 ség a magasságban Istennek, bé­kesség a földön a jó?:karatu de­mokratáknak”. Sam Rayburn képviselőházi el­nök a székfoglaló szavaiban cél­zott McCarthy szenátornak a de­mokratákra. Pctt sértő kijelenté­seire és kijel'éíltette, hogy a de­mokraták nem fogják követni a rossz példát. A nyugateuropai sajtó jó fo­gadtatásban részesítette Eisen­hower beszédét, de a Szovjet apjai úgy kommentálják, hogy Amerika folytatja a fegyverke­zési versenyt.----------------ooo---------------­A magyar nép hálája az árvizsegélyért A N. Y. Times közli az Asso ciated Press magyarországi tudó­sítójának cikkét, mely szerint a győri pályaudvaron mintegy száz környékbeli árvízkárosult gazda kérte az átutazó amerikai újság­írókat, fejezzék ki köszönetüket az Egyesült Államok népének az Eisenhower elnök által küldött, mintegy 2.8 millió értékű árvizse­gélyért, amely búzát, babot, olajmagvakat, különféle gyógy­szereket stb. tartalmazott és a Vörös Kereszt utján került ki­osztásra mintegy 50,000 magyar árvízkárosult között. A zsákok Vörös Kereszt-jel­zéssel voltak ellátva és magyar nyelven “az amerikai nép aján­déka” felírást viseltek. A tudó­sító egyik magyar kísérője meg­jegyezte, hogy hosszú idő óta most látott először mosolyt ma­gyarok arcán. A megajándéko­zottak elkérték a zsákokat is az­zal, hogy “jó lesz nadrágot csi­nálni belőle a gyerekeknek". szombatra várják és hir szerint, a tárgyalások részletei addig nem kerülnek nyilvánosságra, amig Hammarskjöld azokat nem ismertette az Egyesült Nemzetek tagjaival. Kommunista támadás a Tachen szigetek ellen A kínai kommunisták hétfőn egész napon át több mint száz orosz gyártmányú MIG-géppel bombázták a Foromsától mintegy száz mérföldnyire lévő Tachen­­szigeteket, amelyeket a nemzetiek tartanak megszállva. Tiz ház el­pusztult és számos sebesülés tör­tént. A kommunisták jelentése szerint a nemzetiek egy hadihajó­ját elpusztították, egy pedig meg­sérült. Több mint 300 bombát dobtak a Tachen szigetekre, de legtöbbjük a tengerbe esett. A kommunisták hétfőn ki­sebb bombatámadást intéztek a két Quamoy sziget ellen is, ame­lyek szintén a szárazföld és For­mosa között fekszenek. (Mind­ezen kis szigetekre nézve az Egyesült Államok nem vállalt kö­telezettséget a megvédésükre. Kedden a kommunisták újra bombázták a Tachen-szigeteket és a nemzetiek elletámadásba mentek át, hogy elkergessék a bombázókat. A Vatikán szkeptikusán fogadta a Mindszenty bí­borosról szóló “híreket” Az atomerő felhaszná­lása a magániparban Az Atomerő Bizottság nyil­vánosságra hozta, hogy támogat­ni. kívánja az atomerőnek ipari célokra való felhasználását és e célból kész segélyt nyújtani olyan magánvállalatoknak, amelyek ily ipartelepeket kívánnak létesiteni és üzemben tartani. Segélykérő javaslatokat ápri­lis elsejéig kell benyújtani a Bi­zottsághoz, amely a rendelkezés­re álló anyagi alapokhoz mérten fog segélyt nyújtani. Szakkörök nézete szerint az atomerő ipari célokra való fej­­használása számos iparág szem­pontjából óriási jelentőségű kö­vetkezményekkel járhat és idővel beláthatatlan átalakulást idézhet elő gazdasági életünkben, E cimtnel jelenti a National Catholic Welfare Conference hír­szolgálata : “A vatikáni rádió közölte, hogy nem ad hitelt a Mindszenty bíboros szabadonbocsájtásáról szóló híreszteléseknek, amig Mindszenty nem hallathatja újra szavát a az esztergomi Baziliká­ban és saját kézjegyével ki nem adhatja pásztorleveleit a magyar hierarchiához. “A Vatikán rádiója e közlést annak jelentése kapcsán tette, hogy Mindszenty bíboros herceg­prímás megkezdte fogságának hetedik esztendejét. A leadás je­lezte annak valószínűségét is, hogy a bíboros szabadonbocsáj­tásáról szóló híreket a magyaror­szági rezsim terjeszti politikai célból. “A híresztelés, mondta, a va­tikáni rádió, kiváltkép alkalmas arra, hogy elterelje a közönség figyelmét arról, hogy most volt a letartáztatks hatodik évfordu­lója. A kétes hírek terjesztése nyilván teljesen beleillik a jelen­legi magyarországi kommunista kormány politikájába.” “Bécsbe továbbra is állandóan érkeznek jelentések és híresztelé­sek, hogy valamilyen formában megtörtént a bíborosnak a bör­tönből való kibocsájtása. Az egyik jelentés azt állítja, hogy Czapik Gyula egri érsek, a Ma­gyar Püspöki Kar jelenlegi elnö­ke közölte a magyar püspökök­kel, hogy a kormány “megszün­tetett bizonyos rendelkezéseket, amelyek Mindszenty biboros sze­mélyes szabadságával, kapcsola­tosak és Magyarország herceg­prímásának bizonyos mérvű moz­gási szabadságot engedélyezett”. “Egy másik riport azt állítja, hogy a biboros édesanyja és Czapik érsek jelen voltak, ami­kor a magyar kormány egyik képviselője a kormány azon elhatározását közölte a bíboros­sal, hogy visszaadja szabadságát. A biboros, e jelentés szerint, kö­zönnyel fogadta a közlést és to­vábbra is makacsul hallgatott. A bíborost úgy irja le a tudósítás, hogy hat évi fogsága alatt sokat öregedett és elvesztette erőteljes­ségét”, — fejeződik be a N. C. W. C. Vatikánvárosból kelt köz­leménye. Vegyen U. S, Bondokat!

Next

/
Thumbnails
Contents