Bethlehemi Hiradó, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-02-04 / 5. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgai* független tár­sadalmi hetilap. BETHLEIIEMI HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Eutered as Second-Class Matter May 18, 1923, at the Post uifice at Bethlehem, Pa., ander the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year . ............................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and^ Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyéhen Vol. XXXIII. Évfolyam, 5-ik szám BETHLEHEM, PA., 1955 FEBRUÁR 4 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR BÍRÓ BENEDEK atya halálá­nak most volt három éve. Hat­vanadik évében volt, amikor fá­radhatatlan munka közben elra­gadta a halál. Ihletett papi mun­kássága mellett abból állt ez a munka, hogy megbékélést akart létrehozni a második világhábo­rú alatt és után külföldre szakadt magyarság között. Tervezett, tárgyalt az utolsó napokig s máig is nehezen éljük bele magunkat hogy nincs többé, nem folytatja megbékítő, összehozó akcióit, amelyekkel egységet akart terem­teni azok között, akiket oly sok minden választ el egymástól. Egész szivével leikével csün gött e célján és hitte, hogy sikerű megvalósítania. Közben szinti észre sem vette, hogy a szivt romlik, szervezetét kór ássa alá. Nyolc nappal halála előtt irt le­velében épen csak futólag irta szívrohamáról: “Baj van a mo­torral, de majd rendbejön, ha kissé vigyázok”. A levele még te­­le volt optimizmussal, a megbé kitő tervei sikerének reményével, bizakodó tettkészséggel... Öt nappal később megismétlődött a roham és kórházba vitték, három nappal később pedig itthagyott bennünket. Nem volt szakbeli politikus, de szeretete a magyarság iránt vég­telen volt és a mag ar ügy annyi­ra életeleme, szívügye volt, hogy e hev.ét, odaadását még azok is meghatott tisztelettel nézték akik az utolsó években egyes kér­désekben nem tudtak mindenben egyetérteni és sokat vitatkoztak vele. Tulajdonképen luloptimis­­tán Ítélt meg mindenkit és lehe­tetlen célt tűzött maga elé, de e a jóhiszeműség, mindenki iránti szerető jóakarat volt benne az igazi papi kiválóság, a feltétle nül tiszteletreméltó, vonás, amit oly sokban nélkülözünk olyik saj tóbeli s közéleti hátramaradottjá­nál. . . * * * AKIK figyelmeztették, hog ' jóhiszemű, atyai szava nem talál megértésre azoknál, akiknek leg­­hálásabbnak illenék lenni érte, csakhamar igazolódtak. Megbé­kítő törekvéseiért durva támadás jelent meg ellene a németországi “Hídverők" és az angliai “Hun­garian Week” szélsőjobboldali lapokban. Mindkettő olyan gya­lázkodó hangon irt Biró atyáról, aki kezdettől annyira szivén vi­selte a menekültek ügyét és se­gítését, mint rajta kívül csak igen kevesen, hogy azt lehetett hinni, ez el_ fogja kedvetleniteni. De nem kedvetleneden, el, megbo­­csájtó mosollyal fogadta véden­ed támadásait és úgy dolgozott tovább, mintha semmisem tör­tént volna. A Szeretet papja, a Szeretet embere volt és tudta, hogy mindnyájan gyarló földi te­remtmények vagyunk, nem men­tesek a hibáktól, tévedésektől, bűnöktől. Vitáinkban elismerte, hogy “egyik rendszer tévedései nem igazolják a másikéit”, de hitte, hogy az évszám szerinti emigrációk közti megbékélés fon­tos és hogy lehetséges, anélkül is, hogy nyíltan bevallanák és meg­bánnák a múltakat, ki-ki a maga kisebb vagy na~y tévedéseit. . . Ebben az elnéző felfogásban nem osztoztak sem védencei, akik oly illetéktelenül ültek magas lóra, sem azok, akik ezt az igazi meg­békéléshez elengedhetetlennek tartották és tartják, de ez is csak magyar szeretete határtalanságá­nak, lelkességének volt bizonyí­téka. Az önmaga elleni támadásokat fel sem vette, de helytelenített minden durva és demagóg táma­dást, szélső-jobbolali egyoldalú, vad hangot és ha Isten továbbis élteti, biztosan nem fajultak vol­na az emigrációs harcok olyan mélypontra Amerikában, leg­alább is a hozzája közelálló saj­tóban, mint amennyire azt ma fájdalmasan tapasztaljuk. Isten talán nagy csalódástól mentette meg, amikor elazólitotta a földről, de kétségtelen, hogy ha tovább élteti, fékező erőve. lépett volna fel minden elvadu lás ellen és ezzel nagy hasznára lett volna a menekült magyarság­nak, elsősorban azoknak, akik önigazoló vagy védenceiket iga­zolni próbáló féktelenségükben már a legelemibb harci szabá lyokról is megfeledkeznek, amint hogy öntelten megfeledkeztek halálának harmadik évfordulójá­ról is. . . Biró Benedek atya emléke to vábbra is úgy él bennünk, mint a Szeretet nagy papjáé, a meg­békélés lankadatlan harcosáé és a három év utáni helyzet mutat­ja legfájdalmasabban, távozásá­val mily betöltetlen ür maradt utána. . . A WASHINGTONI szenátus nult pénteken 85 szóval három ellen megszavazta Eisenhower el­nök formosai felhatalmazó javas­latát, amelyet a képviselőház már kedden elfogadott 409 szó­val ugyancsak három ellen. — Eisenhower szombaton aláírta az elfogadott javaslatot és a kínai nemzetiek előkészületeket tesz­nek a Tachen szigetek kiüritésére, melynél a 7. számú amerikai flot­ta segédkezni fog. Az Egyesült Államok hadikészültségbe he­lyezte távolkeleti légi s vizi erőit. A szenátusi szavazás előtt Eisenhower nyilatkozatot tett, hogy a távolkeleti parancsnokok egyikének sem lesz fegyverhasz­nálati elhatározásra joga, ha nem ily irányú döntéseket ma­gának tart fenn. Hangsúlyozta, hogy az akció kizárólag védelmi szándékú lesz. A javaslat ellen Langer, Lehman és Morse szená­torok szavaztak, akik a javaslat­ba be akarták foglalni, hogy nem történhet támadás a kínai száraz­föld vagy attól 1 2 mérföldön be­lül fekvő terület ellen, de indít­ványukat elvetették. Hasonló sorsra jutott Kefauver szenátor indítványa is, amely azt kívánta, hogy a szárazföld közelében fek­vő Quemoy és Matsu szigeteket ne védje meg Amerika. N A határozat ekként csak a Formosa és a Pescadores szige­tek védelmére terjed ki, de meg. enged oly hadműveleteket is, amelyek meggátolnák a kommu­nista előnyomulást e szigetek el­foglalására. Több szenátor aggo­dalmát fejezte ki, hogy a határo­zat nagy háború eshetőségét se­gítheti elő, de a külföld felé szükséges egység érdekében igenlően szavaztak. * * * | EDEN angol külügyminiszter pénteken békés magatartásra hiv- ( ta fel a kínai kommunistákat. Hir szerint olyan megoldást szeretne elérni, hogy mindkét kínai kor­mány tagja volna az Egyesült Nemzeteknek, vagyis Formosa másik Kina és önálló államként nyerne elismerést, a kommunistá­kat pedig felvennék az Egyesült Nemzetekbe, anélkül, hogy For­­mosára való igényükről le kelle­ne mondaniok. Csiangnak át kel­lene engednie számukra azon szigeteket, amelyeket Amerika hadászati védelem szempontjá­ból nem tart fontosnak. Londonban van Nehru indiai miniszterelnök, aki szintén békét | akar közvetíteni, mégpedig azon | alapon, hogy a nemzeti kínaiak adják át a kommunisták által j igényelt kis szigeteket, a kommu- 1 nisták pedig kötelezzék magukat ! hogy tartózkodni fognak a For­­| mosa és Pescadores szigetek el­leni támadástól. Ily feltételek nagy szkepszis­sel találkoznak nemzetközi dip­lomáciai körökben és jellemző, hogy nem is azt tartják a legn hezebben megvalósíthatónak, hogy Amerika egyezzen bele a j kommunista Kinának az Egye I sült Nemzetekbe való felvéte1 be, holott ezt Amerika mindig nagyon ellenezte és ha most hoz­zájárulna, úgy festene a világ , előtt, hogy megzsarolni hagyta magát a kínai kommunistáktól. .. Hétfőre egybehívták az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsát, amely Angliának és Uj Zealand­­nak fegyverszüneti javaslatát tár­gyalná és arra meg akarják hivn. a kínai kommunista kormány égj képviselőjét. Knowland szénától tiltakozást jelentett be az ellen, hogy az amerikai repülőket fog­va tartó kínai kommunisták eg, megbízottja Amerika földje léphessen, de a biztonsági tanács tárg, alásai egyébként sem adnak alapot sok reményre, mert Chou En Lai kínai kommunista minisz terelnök szombaton az előző nyi latkozatainál is élesebb hangon jelentette ki, hogy ragaszkodnak Formosa és a többi szigetek el­foglalásához és szembeszállnak Amerika haderejével, ha meg­próbálja útjukat állni. Csiang kormányát újból lázadónak és bitorlónak mondotta, Amerikát pedig más országok belügyeibe való beavatkozással vádolta. — Egyben elvetette a fegyverszünet gondolatát is. Londonban remé’ik, hogy Chou nem mondotta ki az utolsó szót. A moszkvai angol követ meglátogatta Molotov külügy­minisztert és kérte, támogassa az angol és uj-zealandi javaslatot, de Molotov nam sok jóval biz­tatta ás szintén amerikai beavat­kozást és aggressziót emlegetett * * * CSIANG beleegyezését adta a Tachen szigetek kiürítéséhez de az Amerikában mutatkozó nyugtalanság egyik főoka a féle­lem, hogy a szigetek kiüritésénél, vagy szembeszáll egy esetleges kommunista provokációval, vagy maga fog felidézni olyan össze­csapást, amely nagy háborúra ve­zet. Vannak azonban, akik úgy látják, hogy Csiang a maga fél­millió körüli seregével nem is gondol komolyan a száraz föld elleni harcra, hanem életfogytig­lan biztosítani akarja magának amerikai segélydollárokat. Abban mindenki megegyezik, hogy a helyzet veszélyeket rejt magában, de senkisem tagadja, hogy Kinának kommunista kézre kerülésével lecsökkent a szabad világ egyensulyfölénye és a7' Kina kommunista uralom alól való felszabadításával kellene helyrehozni. Azonban sokan ké­telkednek, hogy a Távolkelet és a végtelen Kina a megfelelő harc­tér volna e a kommunizmussal való összecsapásra és attól tarta­nak, hogy miközben Amerika a Távolkeleten volna elfoglalva, a Szovjet kihasználhatná a helyze­tet Europa még szabad része el­len. . . A Tachen szigeteket kiürítik és kommunista kézre kerülnek. Az amerikai feltartóztató politika (Containment) frontján az indo­kínai egyezség ütötte az első rést és most újabb területekkel gya­rapodik a kommunista blokk. Meddig lehet még csinálni ezt a meghátrálási politikát azoknak, akik a feltartóztatási politika el­vetésével és azzal jöttek, hogy felszabaditási politikát fognak csinálni? Meddig folytatható még ez az irányzat, anélkül, hogy Amerika tekintélye végzetesen alásszállna az ázsiai népeknél, az európai rabországokban gyengülne a biza lom a felszabadulás iránt, de itt Amerikában is sokan szégyenle­tesnek éreznék a helyzetet? * * * MAGYARORSZÁGRÓL olyan hírek szivárogtak ki Párisba, hogy január második felében a terror ismét fokozódott és számos poli­tikai letartóztatás történt, az “enyhébb időknek" végük van. A hir hitelességét nem sikerült ellenőrizni, de némi alátámasz­tást ad számára a Times jan. 26-i számában John McCormack­­tól, a lap keletközéneuropai szer­kesztőjétől Bécsből kelt követke­ző tudósítás: “Moszkva január 24-én meg­hirdette a nehézipari termelés új­bóli elsőbbségének politikáját és ezt követte 25-én Rákosi Mátyás­nak, a magyarországi 1 sz. kom­munistának egy bányászgyülésen mondott beszéde: "A Nyugat háborús támadásának veszélye és Németország felfegyverzése miatt — mondotta Rákosi, — szüksé­gessé vált, bogy Magyarország hozzá alkalnnzza termelését a? egész béketábor katonai szükség­leteihez. A védelmi politika kö­vetelményei arra kényszeritenek bennünket, hogy a nehézipar fej lesztését szorgalmazzuk”. “Rákosi e rádión is tovább adott beszéde teljes ellentétber van azzal a politikával, amelyet Nagy Imre miniszterelnök más­fél év előtt míghirdetett és amely az élelmiszer- és szükségleti cikk­ellátásra kívánta fektetni a fő­­sulyt. Egyben ellentétben van a régi kommunista kurzus elleni ál­landó bírálatul is, amelynek leg­jellemzőbb adata, hegy Vas Zol­tán múlt év októberben “szélha mos nagyzási mániának” nevez­te a tervet, amely Magyarorszá­got a vas és acél országává akar­ta tenni. "Január 22-én Vas Zoltánt hirtelen felmentették” a minisz­tertanács titkára" fontos állásá tói és a külkereskedelmi minisz­térium miniszterhelyettese jelen téktelen állásába fokozták le. — Rákosi január 25-i beszéde meg adja erre a magyarázatot. Nyil­vánvaló volt a másfél év alatt hogy Nagy Imre erőltette az uj kurzust, mig Rákosi csak tűrte Rákosi megint az élen van s ezt nemcsak beszéde, de a “Szabad Nép” országos kommunista párt­lap vezércikke is mutatja, amely hangsúlyozza, hogy szükség van a nehéziparnak uj beruházások (Folytatás a 4-ik oldalon) Hitvallás a feltartózta­tási politika mellett A nézeteiben a washingtoni külügyminisztérium politikáját követő N. Y. Times janu'r 30 i vasárnapi “A béke pol tikája cimü első vezércikke többi közt ezt Írja a formosai háborús ve­szély kapcsán: "Csak akkor leszünk nehéz szivvel hajlandók háborúba men ni, semmi mást csak pusztitáso kát várva, ha bennünket vagy szövetségeseinket olymódon tá madnak meg, hogy a szabadság fennmaradása kétessé válik. Ha a bizonytalan túlélés és biztos szolgaság között kell választa­nunk a bizonytalan túlélést fog­juk választani. Nem fogjuk vá rosainkat életünket és anyagi ci­vilizációnkat megmenteni mind­annak feladása árán, ami az életet élni érdemessé teszi. Ezt tudniok kell azoknak, akik há­borús ellenségeinkké válhatnak Tudniok kell azt is, hogy semmi­képen sem akarjuk fenyegetni őket mindaddig, amig nem fenye­getik szabadságunkat vagy azon népek szabadságát, amelyek még szabadok. Nem szeretjük a kommunista rendszert,. de nem fogunk háborút csiná'ni az el­pusztítására a világ egyetlen olyan részén sem, ahol jelenleg fennáll.” Remélhetik ilyen politikától a felszabadulásukat azon európai íabországok, ahol a kommunis­ta rendszer szerződésszegő erő szakkal jött hatalomba és az oro­szok fegyveres védelme alatt im­már közel tiz éve áll fenn? HÁBORÚ VAGY BÉKE? FEGYVERSZÜNETI JAVASLAT A BIZTONSÁGI TA­NÁCSBAN. — MEGHÍVTÁK A KOMMUNISTA KÍNÁT. A Kapisztráni Szent János r. kát. egyházközség 1954 évi jelentése mutatja, hogy virágzásban kezdte meg fennállásának második félszázadát Most jelent meg a bethlehemi Kapisztráni Szent János r. kát. egyházközség szokásos kimutatá­sa az 1954-es év bevételeiről és kiadásairól. Ez volt az egyház­­község első esztendeje fennállá sának uj félszázadában. Az 50 éves jubileumot, mint emlékeze­tes, múlt év novemberében a hi-l vők örömujongása közt tartott nagy egyházi ünnepségekkel ül­ték meg, amikor is XII Piusz pá­pa meleghangú eiismerő levelet küldött father Reseterics József­nek, az egyházközség közszere­tett és a Lehighvölgy népe közt osztatlanul annyira becsült plébá­nosának, aki az egyházközség vallási kiválóságának és gazda­sági létének megteremtője volt és immár közel négy évtizede ve­zeti az egyházközséget a mind­szebb és gyönyörűbb felvirágzás fényes utján. A jubileumi ünnep­ségen a philadelphiai egyházme­gye érseke püspökével képvisel­tette magát, aki szintén a legna­gyobb elismerését nyilvánította Reseterics plébános és az egyház­­község lelkes, hitbuzgó férfi- és női tagjainak serege iránt. Az uj félszázad első éve, mint a jelentés számadataiból kitű­nik,méltó folytatása volt az előző éveknek és ha nem is tünteti fel azt a nagy bevételi eredményt, mint a jubiláris esztendő, kétség­kívül újabb bizonyságot ad az egyházközség szilárd gazdasági helyzetéről és egyben a hívők nem lankadó jámborságáról és áldozatkészségéről. Mig a jubilá­ris év bevételei $65,968 rekord­­eredményt értek el, addig 1954- ben a bevételek összege $59,171 volt, ami normális évben igen respektábilis eredmény és kétség­kívül párját ritkítja az amerikai magyar egyházközségek között. Az előző évből $12,228 volt a készpénz maradék, mig a kiadá­sok $50,22 1.68-ra rúgtak, úgy hogy az egyházközség az 1955- ős uj esztendőt $21,186.36 kész­pénz egyenleggel kezdte meg. De túl a rideg számokon, mindnyájan tudjuk és örvendező lélekkel tapasztaltuk a lefolyt , évben is, mily nagy és nemes vallási és nevelő tevékenységet fejt ki az egyházközség papi ve­zetősége városunk magyarsága, a régi és az uj generáció lelki éle­tének ápolása terén. Father Re­­sterics örökifjú fáradhatatlansága erős kézzel vezeti az egyházköz­séget, népszerűsége a hivők kö­pött a legmagasabb fokon áll, hiszen generációk nőttek fel lelki vezérlete alatt, az idősebbek pe­dig tanúi voltak a hatalmas mun­kának, amellyel oly szerény kez­detekből és annyi nehézség le­küzdésével minden tekintetben minta- egyházzá emelte etgyház községét. Ha mást nem alkotott volna, mint csak a legmodernebb berendezésű és elsőrendű vallási és magyar szellemű oktatást nyúj­tó, gyönyörű iskolát, amelyben magyar apácanővérek a legkivá­lóbb oktató munkát végzik, mái ezzel is örökre beírta volna nevét a bethlehemi magyarság szivébe. Az iskola a múlt évben is a legszebb eredménnyel működött és megnyugtató biztosítékot nyújt a hívőknek, hogy a gyermekek a legjobb szellemű, valláserkölcsi okatást nyerik ott. De az iskola csak egyik nagy alkotása Father Resetericsnek, csak egyik oka an­nak amiért a hivők büszkék pap­jukra és imádkoznak, hogy a Jóisten még hosszú egészség ál­dását árassza reá, hogy sokáig folytathassa még életművét, a bethlehemi katolikus magyarság lelki vezetését! Az egyházközség ezévben sem feledkezett meg a szerencsétlen óhaza nyomorgóiról és újabb adománnyal fejezte ki együttér­zését. Ugyanakkor tízezer dollá­ros adományt juttatott az uj ka­tolikus High Schoolra kifejez­vén ezzel, mennyire összeforrt az amerikai katolikus élettel is. Fa­ther Reseterics bölcsen és meleg szivvel végezte nagy hivatását a lefolyt évben is, mint oly régóta és az évi beszámoló kapcsán csak a bethlehemi katolikus ma­gyarság mélységes hálájának és köszönetének újabb kifejezésével kívánhatjuk: Ad Multos Annos! Isten tartsa meg sokáig, minden | hívének örömére és üdvére 1 Lesz e háború Formosa és a környező szigetek miatt? Ez a kérdés izgatja Amerika népét, de a többi földrész közvélemé­nyét is. Kivált Nyugat-Europa né­pei elleneznek minden háborús akciót, mert atom-vi ágháboru kitörésétől félne :. Angliában a Labor Party vezére, Attlee volt miniszterelnök azt követeli, hogy F ormosát helyezzék ideiglenesen az Egyesült Nemzetek alá és Formosa lakossága népszavazás­sal dönthessen a Vörös Kínához akar-e tartozni? Követeli továb­bá, hogy az amerikai haderő tá­vozzék Formosáról és a környe­ző vizekről, Csiang é3 kormánya pedig hagyja el Formosát. A Londonban folyó angol bi­rodalmi konferencián Churchil’ és Eden hangoztatták, hogy tá­mogatják Amerikát, de a kom­munista Kína féle is barátságos hangot mutattak és arra töreked­nek, hogy kompromisszum jöjjön létre, amely a kommunistákat a szárazföldi Kina, Csiangot pedig egy formosai Kina kormányául ismerné el. Nehru indiai minisz­terelnök Formosát az Egyesült Nemzetek kezelése (trusteeship) alá kívánja helyezni. Az Egyesült Nemzetek bizton­sági tanácsában hétfőn a Szovjet delegátusa, Sobolev javaslatot terjesztett be, amelyben azt állí­totta, hogy az Egyesült Államok megszállva tartja Formosát, be­avatkozik Kina belügyeibe és tá­madásra készül a kommunista Kina ellen. A javaslat követeli, hogy az Egyesült Államok had­ereje távozzék a Formosa körzet­ből. Egyben az Egyesült Álla­moknak támadóként való megbé­lyegzését indítványozza. Az ujzealandi delegáció javas­latot tett a Formosa körüli szige­teknél folyó harcokat beszüntető fegyverszünetre és e célból meg­hívni kívánja a kommunista Ki­na képviselőjét. A javaslatot ki­lenc szóval egy ellen elfogadták. Hammarskjöld főtitkár már el­küldte a meghívást a kommunis­ta Kinának és azt hiszik, hogy el fogja fogadni, már azért is, hogy propagandára használja fel a biz­tonsági tanács világ-nyilvánossá­gát. A biztonsági tanács úgy az orosz, mint az ujzealandi javas­latot napirendre tűzte, de az orosz javaslatot, csak az ujzea­landi javaslat után fogják tár­gyalni. Amig a Vörös Kina dönt, hogy elfogadja-e a meghívást és delegátusa megérkezik, elnapol­ták az ülést. William Douglas, a Federal Supreme Court bírája állást fog­lalt a “két Kina” megoldás mel­­ett és a szenátus egyes tagjai szintén közeledtek ily megoldás ötletéhez, amely szerint úgy a nemzeti, mint a kommunista Ki­na, mint külön államok, tagjai volnának az Egyesült Nemzetek­nek. Washingtoni derülátók azt hiszik, hogy Hammarskjöld a Chounál tett látogatása alkalmá­val már előkészített ily megol­dást és hogy a Vörös Kina ezt végű elfogadja olyan kompro­misszummal együtt, amely neki juttatja a Formosa körüli kisebb szigeteket, mig Formosa tovább­ra is a nemzetiek birtokában ma­radna. (Chou szerint az 1943-as kai­rói konferencián Roosevelt elnök Kinának Ígérte Formosát és a kérdéses kisebb szigetek-1. Ak­kor azonban Csiang kormányáról volt szó!) Pesszimisták kételkednek ab­ban, hogy Chou beleegyezne ab­ba, hogy Formosa a nemzetiek tulajdonában maradjon és For­mosát önálló, második kínai or­szágul ismerje el. Lehetségesnek tartják, hogy Chou elhalasztja a Formosa elleni támadást, de nem hiszik, hogy hajlandó volna le­mondani Formosáról. A Peipingi vörös rádió kedden azzal vádolta az Egyesült Álla­mokat, hogy atomháborút készít elő ellene. A Tachen és más ki­sebb szigetek ellen a kommunis-. Iák kedden újabb repülő és hadi­hajó támadásokat intéztek. A Tachen szigetek katonai kiürítése kedd délig nem kezdődött meg. A Szovjet külön tárgya­lásra csábítja a nyu­gatnémeteket A Szovjet múlt héten, csütör­tökön deklarációt adott ki, amely az 1941 -ben megindított hábo­rút, egész Németországgal befe­jezettnek- nyilvánítja és kilátásba helyezi, hogy hazabocsájtja azo­kat a német hadifoglyokat, akik még mindig nem tértek haza. A megszállás továbbra is fennma­rad. A Szovjet célja ezzel az volt, hogy Adenauer nyugatnémet kormánya közvetlen tárgyalások­ra lépjen vele. Adenauer azon­ban kijelentette, hogy a régóta hazavárt foglyok szabadon bo­­csájtását ugyan örömmel üdvö­zölné, de az orosz deklarációt egyébk-ént csak olyan formális lépésnek tekinti, amelyet a nyu­gati szövetségesek már három év előtt megtettek. Néhány nappal megelőzően a Szovjet felajánlotta, hogy diplo­máciaiig elismeri Nyugat-Né­­metországot, ezzel is megpróbál­va elcsábítani a bonni kormányt a Nyugat oldaláról. Adenauer azonban erre nem kapható. El­lenben a szabad demokraták és szociáldemokraták újólag négy­hatalmi konferenciát sürgetnek még a felszerelés jóváhagyása előtt, mert attól tartanak, hogy a hadsereg felállítása beláthatat­lan időre elodázza az ország egyesítését. A Szovjet, mint jelentettük, jegyzéket küldött Angliának és Franciaországnak, hogy a háború alatt kötött kölcsönös védelmi szerződéseket megszűntnek te­kinti, ha hozzájárulnak Nyugat­Németország fegyverkezéséhez. A két ország külügyi hivatalai most küldték el válaszukat, melyben kijelentik, hogy “semmiféle fe­nyegetés nem térítheti el őket ed­digi irányuktól.” Kiszabadult a börtönből egy halottnak hiresz­­telt magyar iró Budapestről kerülő utón érke­zett hírek szerint a kommunista kormány szabadon engedte Igno­tus Pált, az ismert Írót és hír­lapírót, akit a katonai bíróság kémkedés vádja alatt tiz évi bör­tönre Ítélt és akiről egyidőben az a hir jelent meg amerikai ma­gyar lapokban, hogy meghalt a börtönben. Ignotus Pál, néhai Ignotus Hu­go iró fia, demokratikus irányú, nagymüveltségü iró, akit 1945- ben Londonba neveztek ki sajtó­attasénak. Amikor 1 948-ban ha­zalátogatott, letartóztatták s azó­ta volt börtönben. Azzal enged­ték ki, hogy tartózkodnia kell minden politikai tevékenységtől. ---------------ooo---------------­AMERIKA SUPER-HIDRO-génbombát készít A washingtoni Atomerő Bi­zottság közlése szerint egy uj superbomba van munkában, amelynek pusztitó ereje három­szor akkora, mint az eddig ki­próbált legnagyobb hidrogén­bombáé. A bizottság jelentése szerint a múlt évben a Pacificon és Néva­dóban kipróbált bombák előállí­tása nagyarányuan folyik és az uj bomba is a megvalósítás stá­diumában van.

Next

/
Thumbnails
Contents