Bethlehemi Hiradó, 1954. július-december (32. évfolyam, 28-53. szám)

1954-12-24 / 52-53. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarsáa érdekeit (I szolgai* független tár­sadalmi netilap. HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ...............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS „ - Eutered a.s Second-Class Matter May 18, 1923, at tlie Post wffice at Bethlehem, Pa., ander the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year .................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXII. Évfolyam, 52—53-ik szám BETHLEHEM, PA., 1954 DECEMBER 24-31 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR A NEMZET KARÁCSONY­FÁJÁT Eisenhower elnök pénte­ken, dec. 1 7-én este gyújtotta meg a Fehér Ház melletti Elypse parkban. Emelkedett * szellemű beszédében hangoztatta, hogy “nem szabad, hogy e fényes Ka­rácsonyt f egy olyan kövesse, amely általános tragédia volna”, de, mondotta, “keveset érne a béke, ha minden áron való béke volna és elveinket a rossznak le­mondó tűrésével cserélnénk be és átmeneti engedményekért elzálo­gosítanánk becsületünket”. Eisenhower intelmet intézett a semlegeskedőkhöz és utalt a két világ harcának kritikus voltára, amely nem engedi meg, hogy bármely nemzet is kivonja ma­gát a világ sorsára kiható felelős­ségből. Majd kommunista ellen­ség címére kijelentette, hogy “a világ elég nagy, az emberi tudás elég erős, hogy minden ember számára bőségben legyen élelem, ruházat és lakhely és ez a köztu­domású igazság eredményes ki­indulópontja lehetne egy prospe­ráló együttélésnek”. Az elnök megismételte egyik legutóbbi kijelentését, hogy Amerika “a türelmessé * kemény útját választotta, fáradhatatlanul kutatva mindenféle módozatok után, amely békés céljainak jobb megértését eredményezheti" a kommunistáknál. Sajnos, a türelmesség szép, de negativ erény és nem hisszük hogy a kommunista világ impe­rialistáknál megértésre . talál. . . Am tudjuk, Amerika n tétlen és igyekszik megszer- ezni a sza­bad világ táborát, egybefogni a kommunizmus ellen minden sza­bad nemzetet. Ez a felkészülés lassan mégy, úgy lelki, mint ka­tonai téren, holott az idő sürget, a rabnépeknek, köztük magyar testvéreinknek már tizedik éve nincs igazi Karácsonyuk! Boldog és lelkes részesei va­gyunk mindannak a jónak és szépnek, amihez Amerika elvei és életrendje juttattak hozzá és Karácsony ünnepén mély hálával borulunk le a Mennybéli előtt, hogy ebbe a hatalmas, szabad, nagy országba vezérelt bennün­ket. Boldogságunk azonban nem teljes, amig el nem jön az idő, amikor szabad lesz Magyarország és minden fia és szabadok lesz­nek a többi rabországok is. Hin­ni kell, hogy ez a legszebb Ka­rácsony sincs már messze. . . * * * AKI MAGYARÁZATOT ke­res arrra, miből tartják fenn azo­kat az időszaki lapokat, amelyek­kel Hitler egykori magyar csat­lósai különböző helyekről el­árasztják Magyar Amerikát és a többi világrész azon országait, ahol magyarok élnek, érdekelni fogja Albion Rossnak, a N. Y. Times régi munkatársának, aki jelenleg a Times nyugat-német­országi tudósításait látja el, Münchenből kelt és a Times de­cember 12-i számában megjelent cikke, amely többi közt ezeket mondja: “Egykori názik, akik most a bonni nyugatnémet kormány hi­vatalaiban töltenek be állásokat, mozgalmat folytatnak, hogy Hit­ler egykori keleteuropai kollabo­­rátoraival szorosabb kapcsolatra lépjenek. Dél-Németoszágban, különösen Baj oroszágban nagy számmal vannak oroszok, akik a németek oldalán harcoltak, ma­gyar foscisták, román Vasgárdis­ták, szlovák Hitler-kollaboránsok és az egykori csehországi nazi­­rezsim ügynökei. A második vi­lágháború végén nyugat felé me­nekültek és Németország e részé­ben telepedtek meg." “Münchenben most tartották meg az “egykori önkéntes ban­dák” kongresszusát. Ez alatt azon keleteuropaiak, köztük ukrá niai oroszok értendők, akik mint önkéntesek harcoltak Hitler olda­lán. Minlez említettek segítésére és a velük való jobb összekötte­tések megvalósítására a németek felállították a Hontalan Idegene­ket Segítő Hivatalt. “Az akciót Alfred Rosenberg (Hitler fő-teoretikusa) egykori “Keleti Hivatalának" volt tagjai akik jelenleg a nyugatnémet Külügyminisztérium keleti ősz tályának tisztviselői, erkölcsi é~ egyéb támogatásban részesítik. F tisztviselők az összgermán Blokk­hoz tartoznak, amely az uralko dó Adenauer-koalició tagja. — Kétségtelen, hogy támogatást ad a menekültügyi miniszter, dr. Theodor Oberlaender is, aki az előtt szintén Rosenberg Keleti Osztályának volt a tagja.” "A mozgalom alapgondolata hogy törődni kell ez emberekkel, akik a háború alatt Németország oldalán kitartottak és most me­nekültek Németországban, de ed­dig elhányagolták őket a nyuga­tiak megszállásának ideje alatt. A romániai és magyarországi fa­­cista menekültek már segítségben részesülnek erről a helyről. E fascista csoportok közül egyesek időszaki lapokat adnak ki és köl­csönös segitségi alapon vannak megszervezve. Kapcsolatot tarta­nak fenn a keleteuropai nemzeti­ségi menekültekkel és a Szudeta­­videk német menekültjeivel". A tudósítás aztán részletesen elmondja, hogy a keleteuropai fascista menekültek részben ön­kéntesen harcoltak Hitler mel­lett, részben politikailag támo­gatták Hitler céljait és hogy ez t%s-i érthetővé, hogy az -gylíori Rosenberg hivatalnak jelenleg a külügyminisztériumban dolgozó tagjai feladatuknak tekintik, hogy e menekülteket anyagilag segít­sék és állásokhoz juttassák, hi­szen annakidején Hitler-barátsá­­guk miatt váltak menekültekké és a jövő érdekében meg kell nyerni őket. Ez világos beszéd. Egy uj európai nazi “Uj Rend” számára akarják előre csatlósul lekötni az egykori szélsőjobboldali mene­külteket, hogy annakidején, ha eljönne egy uj németországi na zi uralom, annak megint Quis­­lingjei legyenek és segítsenek ''segédnéppé” tenni Magyaror­szágot és a többi európai orszá­gokat. A veszedelem tehát már ma is létezik, nem is a kulisszák mögött, hanem szinte egészen nyíltan, csak épen nem a régi hangosságai, mert még nem lát­ják elérkezettnek az időt. A régi Nazi-Németországot új­jáépíteni akarók dolgoznak se­rényen a háttérben, mialatt Ade­nauer az uj német szabadság és függetlenség gesztenyéit kaparja ki a nemzetközi politika tüzéből. Sokan azért szavaztak rá a leg­utolsó választáson, hogy végered­ményben nekik kaparja ki, ők akarnak Adenauer külpolitikai vívmányainak örökösei lenni. Albion Ross fenti adatai ért­hetővé teszik, miért hirdetik a németországi és más országi nazi lapok már most is a magyarság uj német orientációjának szüksé­gét és harangoznak németbarát cikkekkel elébe a német názis­­mus feltámadásának. Akik sem orosz, sem újabb német igában nem akarják látni Magyarországot, a felszabadulás utánra csak erőteljes amerikai orientációnak lehetnek hívei. — Amerika nem akarja segédnépé­nek, szolganépének a magyar nemzetet, függetlennek és sza­badnak akarja látni és a Times fent-idézett cikke is bizonyítja, hogy máris itt az ideje, hogy egy német neonázi orientáció ellen és az amerikai orientáció mellett1 dolgozzunk a legnagyobb eltö­kéltséggel . * * * MÉG FIGYELEMREMÉLTÓBB Albion Ross december 16-iki cikke, amely szintén Münchenből kelt: (Folytatás a 14-ik oldalon) Magyar Karácsony 1954 Most tiz éve már reménytelen volt Hitler helyzete, de Magyarországon egy hataloméhes társaság, csakhogy néhány hónapig ura le­hessen a közvagyonnak, e&küszegéssel hűtlen­séggel tovább véreztette az ország1 népét, ifjúsá­gát. Rengetegen haltak meg hiába a “fronton” és az összebombáztatott Budapesten, emberek, akiknek élete megmenekedett volna, na nem akadnék, akik Horthy amúgy is elég késői fegy­verszüneti nyilatkozatával szemben odaállnak a vesztes oldalra, hogy a magyar életek számlálat­­lan ezreit ágyú tölteléknek dobják oda Hitler el­vesztett háborújába. ... A magyar történelemnek legvészesebb kará­csonya volt ez és nem szabad elfelejteni, akár­mennyire is hirdetik a bűnösök mai vakmerő és lelkiismeretlen nagyravágyó pártfogói, hogy e nemzetárulásról beszélni — nemzetárulés. Aki szereti a magyar népet, csak azt kívánhatja, hogy a mai nemzedék és az utódok okuljanak és soha, soha többé ne legyen ilyen magyar Kará­csony! Nemcsak mert az oroszok és románok a háború felesleges folytatása miatt vadállatokként pusztították az országot és népét de mert az áru­lás, amely rájuk hozta a tragédia e meghatvá­­nyozódását, a magyar történelem egyik Iegszo­­morubb, legfájdalmasabb fejezetét, a nemzet fölébe kerekedett kalandorok remudalmának vé­res, népgyilkos gyalázatát, örök elriasztó példa­ként kell éljen az utókor emlékezetében. Soha. soha többé nemzetárulást! Tiz esztendő óta a Szovjet és kommunizmusa lett úrrá Magyarországon. Mi történt e tiz év alatt, mindenki tudja, nem szorul részletezésre. Problémánk ma kettős. Eljön e végre a felsza­badítás és ha eljön, méltó kezekben lesz e az újjáépítés, nemzeti megújulás, nagy feladata? Kételkedünk a “békés együttlétezés" lehe­tőségéről elterjedt "szólamok igazságában. Nem hiszünk abban hogy a rabnépek felszabadítása nélkül lehet igazi béke a világban. Amerika, bárki lesz is az elnöke, sohasem fogja elalkudni a rabnépek szabadságát egy látszatbéke kedvé­ért. Ha cinikusak volnánk, azt mondhatnánk, a “békés együttlétezés" kérdését rá kell bizni a Szovjetre, — a kommunizmus nem szűnő, leg­feljebb kisebb szünetet tartó, féktelen világural­mi nyughatatlanságára. Idővel ők maguk fognak újabb és újabb ragadozó kísérleteikkel gondos­kodni arról, hogy a “békés együttlétezés” lehe­tetlenné váljék... talán előbb, ahogy némely, mostanában oly reményvesztett honfitársaink gondolják. Amerika ma még békés eszközökkel való felszabadításról beszél és szeretünk hit nélkül is hinni e megoldási lehetőségben. . . De bármi jöjjön is, bizni kell Amerikában, az emberi sza­badság igazságos ügye végső győzelmében. A szabad világban élő magyarok feladata inkább a felkészülés és felkészítés legyen a másik döntő feladatra. Katonai erőt nem sokat tudnak adni Amerikának a felszabadításhoz, Amerikának er­re nincs is szüksége, több mint tiz millió katonát tud kiállítani, ha szükséges. A szabad földön élő magyarok közül azok, akik amjd vissza akarnak térni Magyarországra, inkább azzal foglalkozza­nak, hogy soraikban általánossá váljék az a jó­zan, civilizált« igazi krisztusi erkölcsiség, amely biztosítja, hogy hazatérve, méltóan fognak be­illeszkedni olyan lelki és fizikai uiááépitésbe amely nem juttatja ismét egyik tragikus szélső­ségből a másikba Magyarországot hanem hosszú, nyugodt, demokratküs fejlődést, rendet, szabad­ságot, jólétet biztosit * magyarnak, aki a költő szavai szerint megbünhődte már a méltat és jö­vendőt.” * * * Karácsony szent estéjén fénylő magyar jö­vendő reménye emeli fel lelkünket a mai és az ] 944-es karácsony fekete bánatából. . . Lesz uj magyar élet, boldog Magyarország, ha Annak er­kölcsén fog épülni. Aki ~ napon e világra jött, hog> a népek, emoerék testvérisége, a Szeretet eszméjével egváltsa az emberiséget bűneitől, | tévelygéseiből. Krisztus szeretet igeinek gyakor­lati követése a jövendő magyar üdvösség titka is. A világ minden baja abból származott, hogy a nemzetek eltértek Isten Erkölcsétől, eltánto­­rodtak Krisztustól és igazságos, emberies szere­tet szellemétől. Álmodjunk erről az uj Magyarországról a Szeretet Ünnepe estéjén. . .A feudalizmus kor­szakát nem lehet többé visszahozni abban a nagyon megviselt, elszegényedett országban, amely a felszabadított Magyarország lesz. Nem volt testvéries, hogy amig némely rétegeket majdnem felvetett a bőség, hagyták, hogy má­sok tengődjenek, nyomorogjanak, enyésszenek. Semmiféle osztály vagy kaszt ne legyen kivált­ságos ne uralkodhassék a másikon, ne Ítélje a másikat emberhez méltatlan Ínséges pária életre, hogy a maga számára abbój biztosítson dús elő­nyöket, amit a másiknak éhes szájától elvont. Szeretni kell a szegénynépet, miként Krisztus Í3 a szegényekkel elnyomottakkal, elesettekkel és nyomorúságban lévőkkel érzett és enyhületet adott a Lázároknak. . . Az embernek a másik emberhez vagy az államhoz való viszonyában nincs többé helye a pária kiszolgáltatottságnak, miként a népek egy­más közti viszonyában sem szabad, hogy a mai orosz kommunista zsarnokság rabszolgaságát egy uj német “urnépi" Európa, a kisországoknak szánt megalázó, szipolyozó segédnépi, szolga­népi ebsors tragédiája váltsa fel. Isten nem te­remtett urnépeket és szolganépeket, hanem azt rendelte, hogy minden népek igazságos, családi testvériségben éljenek egymással. Akik az önistenitő és embertelen kommuniz­musnak épp úgy ellenfelei vagyunk, mint a töb­bi totalitarizmusnak, az állami monopolisztikus kizsákmányolás és élet kisajátítás minden fajtá­jának, hisszük és valljuk, hogy semmiféle erő­szak alkotmányra, Isten törvényeivel, Krisztus szeretet tanításaival ellenkező terror rendszer­re nincs szükség ahhoz, hogy minden dolgozó embernek tisztes kenyere és a feje fölött biztos fedele lehessen, minden dolgozó ember megkap­ja a polgári életviszonyok közé való felemelke­dés lehetőségét! Nemcsak nincs szükség leninizmusra, sztá­linizmusra, titoizmusra, sem pedig hitlerizmusra, fascizmusra, de ellenkezőleg csakis a szabadság sugárzó napfényében, Krisztust követve, valósít­ható meg minden nemes cél, minden helyes fej­lődés igazságosan, emberségesen. Krisztus Szel­lemének minden kérdésre van válasza. Igazságai örökérvényüek, — de ne csak az ajkakon, a szi­vekben is legyenek, tetteinkben is alkalmazzuk őket! Krisztus nem akarta az embert államosíta­ni, hanem az államot emberiebbé tenni. . . Az immár tizedik Szentestén imádkozzunk i a magyar felszabadulásért és a világ ée benne 1 Magyarország olyan megújhodásáért, amelyben nem álpróféták véres demagógiája, hanem Krisz­tus igazsága és emberiessége uralkodik a közéle­ten és személyi életünkön. Nemcsak boldog uj esztendőt, de megigazult, boldog uj világot is kívánunk I (g. o.) | BETHLEífEM... Benjamin Franklin, 1778 már­ciusában, két évre az Egyesült- Államoknak, mint nemzetnek a megszületése után, Iranciaor­­szág kormányhoz irt levelében ezeket a jelentőségteljes szava­kat irta: “Az, aki a közügyek rányitásába és vezetésébe bevi­szi azokat az elveket melyek a Kereszténységből eredőznek, meg fogja változtatni a föld színét” Szerencsénkre, nekünk a krisz­tusi igazságok és tanítások: örök igazságok, s következésképen na is ugyanazok, mint 1900 év­­/el ezelőtt. De a legnagyobb saj­­íálattal kell megállapítanunk azt i tényt, hogy a történelemben evés azoknak a vezető egyének­nek a száma, akik lélekkel töre­kednének arra, hogy a krisztusi eszméket, tanításokat belevinnék a kormányzásba, a tanításba, ne­velésbe és más fontos problémák megoldásába, amire az emberi­ségnek, a társadalomnak oly nagy szüksége van. Újabb és újabb elgondolásokkal, tervekkel kísérleteznek, de siker nélkül. Mennyire igaza volt Victor Hu­gónak, amikor azt mondotta, hogy Krisztus háttérbe szoritása a népek és nemzetek közti politi­kában, gyászos következmények­kel jár!. . Vissza, vissza tehát Bethlehem­­hez! Uj világot a bukott, rom­lott világ helyébe, ezt hirdeti az uj ember, ki ma született, az Ur Jézus Krisztus! Bethlehem az evangélium bekezdő Betűje. A bethlehemi Kisded "pólyákba takarva, jászolba fektetve" ezt meghaladni sohasem lehet. E Kisded tölti ki lelkünket; az ő evangé ’an-^a határozza meg vi­lágnézetünket s az ő világosságá­val hintjük be a kétség és az aggodalom éjtszakáját, melyben kultúránk botorkál. Az ő arca a szellemi világ mennyboltján az a győzhetetlen nap, melyet köd s éjtszaka, mondjuk: kritika és dekadencia el nem boríthat so­ha. A ragyogó Krisztus-arc, tör­ténelmi korszakok és kulturális tónak fölött jár. Ragyog és vonz, éltB és vezet! A kritika maga a bethlehemi éjben csak statiszta lehet. Látja a Felségest, ki a világba lép. kinek legfőbb okmánya mégis csak az, hogy "telve van ma­­iaszttal és igazsággal”. Mit kifo­gásoljon és mit magyarázzon ezen? Mit tagadjon az emberek fiainak legszebbikén? S gondol­­hat-e nálánál igazabbat, jobbat és édesebbet ? A kritika néha nagybizalmu ki­jelentéseket kockáztat meg, ami­lyen az is, hogy Bethlehem és evangéliuma már meghaladott álláspont? De mit is haladtunk meg Krisztus éta? A világba be nem férünk; szűk az nekünk és a csillagpályák fényeinek távolsá­gai nekünk csak lécek és deszkák. A csillagos mindenség nekünk kurta takaró. Nem födi el a leg­kurtább embert se, s már az imádkozó egyermek sem fér meg alatta. Milyen gyámoltalan is a kritika a bethlehemi barlang nyí­lásánál! Karácsony annyit tesz, mint hogy Isten egyenlő lett velünk. Az egyenlőtlenségek e nagy vi­lágában ez az egyenlőségnek a nagy tana. Az isteniben egyen­lők vagyunk; örök aspirációink­ban, örök célra való rendelteté­sünkben, örök érvényű erkölcsi törvények szolgálatában, örök szépeszmények szeretetében test­vérek vagyunk és szabadságunk van az életnek örök, eszményi mintád sz rint való kialakítására, bármily állásban álljunk és bár­mily ruhában járjunk. . . Meghaladni való állapot-e ez? Nem. A bethlehemi isteni Kisded tanítását meghaladni nem szabad, de nem is lehet! Nagy László Magas hegyek között, égig érő fenyőfák. Számtalan jégcsep csüng rajtuk. S a behavazott uta­kon repül a szán. A lovak nya­kán kis csengő, halkan csilingel. Az utasoknak csak mély lélekzet­­vételük hangzik. Tiszta a levegő és nagyon hideg van. Az égen a csillagok is fényesebben ragyog­lak, a tej-ut is látszik. Amott egy kis gyalog ösvény, a szomszéd faluból jönnek rajta az amberek a templomba. Nagy bekucs rajtuk, a fejükön a kucs­ma majd az orrukig van lehúzva. Csizmájuk alatt ropog a hó. Nagy nap van ma, karácsony éjszaká­ja 1892, Az egész világ szent áhitatba tölté a szent éjszakát. Az emberek hisznek és szivükben a Kis Jézus szereteté él. Ekkor még az egész világon éjfélkor meg­csendültek a harangok s a temp­lomokban felhangzott az ének ezrek ajkán s ezer nyelven. "Di­csőség Menyben az Istennekl” 1954 Hová sietsz? Ma még eljutok Floridába, a repülő pár perc múl­va inlul. Ott akarok a napsütés­ben a tengerben lubickolni. Ott) akarok lenni a jó levegőn, ott; töltöm a karácsonyt. Mások csak had szíják ezt a füstös, párás le­vegőt. Mit törődöm velük. Hová sietsz? Megyek a postá­ra, vagy 80 lapot Írtam, oly sok az ismerősöm. Tudod az üzlet megköveteli ezt a csekély áldo­zatot. Hová sietsz? Jaj olyan fog­lalt vagyok, annyi ajándékot kell még venni, tudod a rokonok és barátok olyan sokan vannak. De­­hát úgyis visszakapunk mi is any­­nyit. Nincs elveszve a pénz. Hová .sietsz? "Karácsonyi Party-ra” pulyka vacsora lesz és zene. S nagyon jól fogunk mu-! látni. Hová sietek én? Hová? Egy ingyen jegyet kaptam az egyik csillagra s onnan megnéz­hetem» hogyan készülnek, a vas­függöny mögött, a karácsonyra, mely most otthon a fenyők ünne-' pe lett. Benéztem egy ablakon, s úgy találtam, mintha meghíztak vol­na az emberek, de aztán észre vettem, két-három ruhát viselr. egymás fölött, mert nincsen t zelő és jéghidegek a lakások. A konyhákban nem sütnek, főznek. Nincsen kenyér és krump­li. S hús még ünnepre is, csak né­ha néha jut. A ruhák kopottak, az aréok sápadtak, a szemekbe egy néma fájdalom ül. A szivekben már csak akkora a remény sugár mint a mécses pislogó fénye. Minden­ki vár lalakit, aki kiűzi a vörÖ3 zászlós felszabadítókat. Minden­ki nyugat-felé küldi sóhaját. A munkatáborok lakói, a börtönök ártatlan foglyai. Az apátián gyermekek és a Szibériába kül­dött foglyok. A Koreában és Kí­nába küldött "önkéntesek." Füstölnek a gyár-kémények, magyar munkások verejtéke ta­pad a szabaditóknak küldött árukra. Dübörögnek a vonatok, | viszik a fegyvert, élelmet, Kiná­­ba, Ázsiába s mindenhová, ahol a várás sarló-kalapácsos lobogó leng. Hová siessünk? Hová? Karácsony napján, mikor meg­­kondulnak. a harangok, gondol­junk a meleg szobából a televi­sion, mellől, a puha karosszékből, mindazokra a magyar testvéreink­re, akik mártír hősieséggel vállal­ták a vasfüggöny mögötti életet. Kulcsoljuk kezünket könyör­gésre, hogy a betlehemi Kis Jé­zus puha kis kezével, töröljön le minden könnycseppet, gyógyít­son meg minden szenvedést. Te­­] gyen boldoggá mindenkit Szent Karácsony éjszakán. Ezt kérem minden olvasómtól karácsony ünnepén. SÁBLER JÓZSEFNÉ, Páterffy István!» Hni)tí siets7.? Hniiri?

Next

/
Thumbnails
Contents