Bethlehemi Hiradó, 1954. július-december (32. évfolyam, 28-53. szám)

1954-07-09 / 28. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre...............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered aa becund-Olass Natter May 18, 1923, at the Post íí'.ce at Bethlehem, Pa„ luder the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year . ..............................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXII. Évfolyam, 28-ik szám BETHLEHEM, PA., 1954 JULIUS 9. Egyes száma ára 8 cent AZ ÓHAZAI ifjúság jövője sok szabad földön élő magyar­nak okoz álmatlan éjszakákat. Mi lesz belőlük, !ha még eszten­dők soráig tart a kommunista lélekrontás? A felszabadítás egyebek közt miattuk is sürgős. Ha a kommunistáknak idejük jut ahhoz, hogy egész uj nemzedé­ket nevelhessenek fel keresz­tény-ellenes tanaik szellemében, ki lesz Magyarországon, aki ifjú erővel és hévvel áll majd küzde­lemre készen a nemzeti és embe­ri eszményekért, humanizmusért, szabadságért, békés rendért és testvéries haladásért? Az idő a lelkek háborújában kétségtele­nül a kommunisták javára dol­gozik! ~­De jaj volna a magyar jővén dö számára akkor is, ha az ame­rikai fiuk által felszabadítandó Magyarországon újból azok ka­landor-erkölcsei kerülnének ura­lomra, akik most tiz éve oly för­telmes felelőtlenséggel ejtettek foltot a magyarság keresztényi erkölcsei és nyugtisága hírnevén! Münchenben évek óta megjele-i nik egy “Magyar Nemzeti Ifjú­ság” cimü, költségesen kiállított, vastag fedelű és vastag tartalmú folyóirat, amely minden más magyar nyelven Európában vagy Amerikában megjelenő náci la­pon tultevő féktelenséggel űzi Szálasi és Hitler emlékének kul­tuszát. A lapon valami Berlin­­szky Béla, nem éppen turáni ős­magyar nevű egyén szerepel mint felelős szerkesztő, de a lap ha­­sábjáit Marsalkó Lajos, a mün­cheni nungária es a “Hadak Útja” munkatársa írja tele olyan cikkekei, melyeket még ezek a szélsőséges irányú nyomtatvá­nyok sem tartanak MA célszerű­nek a közlésre. A “Magyar Nemzeti Ifjúság" az örjöngően Szálasista, dema­góg és összevissza rágalmazó Marsalkó legsötétebb Írásainak lerakodó helye és kétségbe kel­lene esni, ha erre gondolunk, hogy a hazatérő ifjúság majdan e förtelmes írásoktól fertőzötten venne részt Magyarország újjá­építésében. A májusi szám élén cikket ta­lálunk, amelynek cime: “A fák­lyát tovább kell vinni!" A cikk­író Szálasi fáklyájára gondol, amely feleslegesen felgyújtotta Budapestet, lebombáztatta Ma­gyarország gyönyörű fővárosát és lakóit, amikor márcsak arról volt szó, miként lehetne a leg­kevesebb veszteséggel kikerülni a régóta teljesen elveszett hábo­rúból. A jövendő magyar ifjú­ság nevelésére vonatkozólag pe­dig azt a több mint kétes és fö­lötte veszélyes “megállapítást’’ találjuk a cikkben, hogy “a val­lási alapon szervezett ifjúság ko­ra lejárt”. Ezt feltűnő nyomással kiemelve közli a lap és arra lyu­kad ki a cikk, hogy nincs többé szükség katolikus vagy reformá­tus ifjúsági egyesületekre. A majdani Magyarországon nyil­ván épp úgy meg akarja szüntet ni a felekezeti ifjúsági egyesüle­teket, mint ahogy Rajk László sorra megszüntette 1 946-47-ben. * * * BESZÉLNI kell erről már azért is, mert akadt egy ujamerikás hetilap, amely a "Magyar Nem­zeti Ifjúságra” felhívta olvasói jóakaratu figyelmét és pártfogá­sukba ajánlva a lapot, mutatóba leközölte ezt a mételyező cikket. Tiltakozni kell az ellen, hogy amerikai magyar lap lenyomtat ily Írást. Nincs lelkesebb hive ná­lunk a sajtószabadságnak, de épen elég az az egyházellenes j szellem, amely a Vasfüggöny; mögött tombol, nem akarjuk, I hogy ez a pogány hang beférkőz­zék az amerikai magyarság köz­zé is. Régen tudjuk, hogy a keresz­tény vallásokkal és a keresztény erkölcsnek a közéletben való érvényesülésével szemben önkén­telen egységfront áll fenn náciz­mus és kommunizmus között és mindenkit kérünk, segítsen távol­tartani ezt a veszélyes irányzatot az amerikai magyarságtól és saj­tójától. Elég baj, hogy a kom­munisták new yorki lapja ter­jeszti ezt, de még nagyobb baj lehet belőle, ha magyar nem­zeti csomagolásban sikérül be­fészkelnie magát. Van egy Marsalkó-cikk a “Magyar Nemzeti Ifjúságban", amely közli Szálasi 1 944 október 1 7-iki kiáltványát, amelyben a fiontharctól pártszolgálat címén felmentett társaival együtt biztos hinterlandi fedezékből, hiábava­lóan vágóhidra küldte a magyar ifjúság szine-virágát, hogy ő még néhány napig vagy hétig bi­torolhassa a német erőszaktól ne­ki juttatott csatlósi hatalmat. Ez a cikk is Szálasit, a ma­gyar ifjúság feleslegesen elvérez­­tetőjét állítja oda a jövő esz­ményéül és többi közt óva inti a magyar ifjúságot, a “leendő honvédeket, nehogy a Vatikán Európájában keressék a magyar jövőt. Berlinszkynek és Marsal­­kónak nem kell a keresztény Europa, nekik uj Hitler-Szálasi- Europa kell, azért dicsérik annyi­ra a német nácizmust a lap min­den oldalán, hogy az ember kénytelen elgondolkodni, vájjon honnan veszik a pénzt hozzá?! Nem lehet szemet hunyni a “Magyar Nemzeti Ifjúság” ifju­­ságrontó mesterkedései, ke­­reszténytelensége felett és oda kell kiáltani nekik: El a kezekkel a magyar ifjuságtóL a magyar jövenlőtől! * * * A FRANCIA kormány múlt héten harc nélkül feladta Y let- | nam északi részének, a Red Ki- j ver deltájának, ennek a légtér-' mőbb és nagy részt tengerpartra nyíló vidéknek mintegy 1500 négyzetmérföldnyi részét, me­lyen két és félmillió ember lakik, köztük sok katolikus. A harcok már mintegy 15 mérföldre Ha­noitól, Északvietnam fővárosától folynak nagy hevességgel és az északvietnamiak félnek, hogy a franciák Hanoit és Haiphong i nagyfontosságu kikötővárost is feladják. Washingtont meglepte a Delta délkeleti részének feladása, a­­melyről Mendés France francia miniszterelnök nem is értesítette. Mendés a francia néphez intézett rádióbeszédében azt állítja, hogy a nagy visszavonulásra hadászati okokból volt szükség. Washing­tonba akar jönni, hogy Eisen­hower elnökkel tárgyaljon, de er­re aligha kerül sor az indokínai “béke" megkötése előtt. Washingtonban, de a vietnami népben is fennáll a gyanú, hogy Mendés France a junius végén közte és Chou En lai kommunis­ta miniszterelnök közt Bernben történt kettős találkozón már le­mondott a Delta védelméről és borúlátással figyelik Mendés France mind inkább lehangoló politikáját. Azt kérdik, a genfi konferencia nem-e egyéb, mint tárgyalásokkal álcázott kapitulá­ció? Genfben most csak a hatalmak alsóbbrendű képviselői vannak jelen és várják, hogy a Hanoitól 25 mérföldnyire egy Trunggia nevű faluban a francia és kom­munista tisztek megállapodnak a fegyverszünet technikai előké­születeinek kérdéseiben. Hir sze­rint a hadifogolycsere kérdésében már megállapodtak, hogy azt jú­lius 1 4-én kezdik meg. A Genfben tartózkodó viet­nami megbízottak attól tartanak, hogy országuk legnagyobb és legértékesebb része kommunista kézre jut. Chou En lainak a kom­munistákkal való kiegyezés lehe­tőségében hivő Nehru indiai mi­niszterelnöknél tett látogatásáról szóló tudósításokból arra kell következtetni, hogy a kínai kom* munisták nem kívánják Vietnam kettéosztását, hanem amellett vannak, hogy a felkelők tartsák meg táborozási zónájukul az ál­taluk elfoglalt vietnami területe­ket és alakuljon koalíciós kor­mány választások kiírására: azt remélik, hogy a választásokon a kommunisták többséget vagy legalább is annyi mandátumot kapnak, hogy a Moszkva-Peiping tengely nyomása segítségével be­kerülnek egy koalíciós kormány­ba, amelyben aztán az ismert ke­leteurópai recept szerint maguk­hoz ragadhatnák a hatalmat az egész ország felett. Indokína másik két társálla­mára, a Kambodzsára és Laosz­­ra nézve azt ígérik a kommunis­ták, hogy azokból kivonulnak, ha a választások után a franciák kivonják onnan csapataikat. Ez országokban nincs nagy terület a kezükben, de ha ki is vonulná­nak, a franciák távozása után uj helyzet állna elő, amelyben a két országot állandóan a kommu­nista invázió veszélye fenyegetné és nagy kérdés, hogy ily invázió esetén a Nyugat harcba menne e függetlenségükért ? EISENHOWER elnök a junius 30-iki sajtókonferenciáján kije­lentette, hogy sohasem lesz “szerződő fél olyan egyezmény­ben, amely bárkit is rabszolgává tesz". Kijelentette az elnök azt is, hogy a világ reménye a kommu­nizmussal egymás mellett való élésben, az egyiittlétezésben (coexistence) van, de ez nem vezethet appeasementre, békit­­gető engedékenységre, amely va­lamely nemzetet idegen uralom alá kényszerítene. Ez elvi kijelentés után azon­ban az indokinai kérdés gyakor lati megoldására tért át és úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok nem lesz szerződő fél egy indokinai békeegyezmény esetén. Különbség van aközött, mondotta, hogy az Egyesült Államok szerződő fél-e valamely egyezménynél, vagy pedig csak hajlandó annak támogatására. Hangoztatta, hogy tévedés volna arra következtetni, hogy az Egyesült Államok nem volna hajlandó mindenben együttmű­ködni egy Indokinát felosztó egyezménnyel. Minden helyzetet a felmerülésekor tanulmányoz­ni fog és esetről esetre fogja el­dönteni, miként foglaljon ahhoz állást. Az elnök annak eshetőségéről is beszélt, hogy az egyezmény meg fogja engedni, hogy azon vietnamiak, akik nem akarnak kommunista uralom alatt élni, kivándorolhassanak az országból. Egyébként épp oly kiváncsi mint mindenki más, hogy miféle béke­fog létrejönni Indokinában? Ez utóbbi kijelentés azt lát­szik mutatni, hogy az elnök még mindig kételkedik abban, hogy olyan “béke" jön létre, amelyet Franciaország mint becsületes bé­két elfogadhat és lehetőnek tart­ja, hogy végül a franciák mégis abbahagyják a megalázó dicste­len tárgyalásokat és megembere­lik magukat. Nem tuljuk, való­ban ezt reméli-e az elnök, de annyira kétségtelen, hogy a fran­ciák elvesztik nagyhatalmi sú­lyúk végső maradványait is, ha •kapitulációs feltételeket írnak alá és uj területi gyarapodáshoz juttatják a Moszkva—Peiping tengelyt. A németek elnyerték a magyarok elől a football világbajnokságot Svájc fővárosában, Bernben vasárnap folyt le a football-vi­­lágbajnoksági döntő mérkőzé-s a német és magyar válogatott csa­pat között 55,000 néző jelenlé­tében, akik közül sokan a jegy­árak 1 0—-1 5-szőrösét is megfizet ték a jegy-üzéreknek, hogy a ne­vezetes mérkőzés szemtanúi le­hessenek. A magyar csapat ismételten megverte Anglia hires együttesét és az előmérkőzésben 8:3 árány­­ban győzött a németekkel szemben is. Ekként a világbaj­nokság biztos várományosának látszott, de a mérkőzés végül 3:2 arányban a németek javára dőlt el. A magyarok mindjárt a játék kezdetén két goalt lőttek, de a németek erre nagy dühhel feküd­tek bele a játékba és végül sike­rült nemcsak behozniok a ma­gyarok előnyét, de a mérkőzés végén egy goallal fölénybe ke­rültek. A N. Y. Times tudósítá­sa szerint a Németországból át­jött "druckerek” ezrei örömük­ben átakarták törni a pálya kor­látáit és 300 főnyi rendőrségre és katonaságra volt szükség, hogy visszatartsák őket. A né­met játékosok ujongva borultak egymás nyákaba, Írja a Times, mig “a magyar játékosok leg­többje könnyekben tört ki". A tudósítások szerint a mér­kőzés előtt a svájci köztársasági elnök beszédben üdvözölte a két csapatot és a zenekar a né­met és a magyar nemzeti him­nuszt játszotta. A magyaroknak ez volt az első vesztett mérkőzésük négy év óta. A csapatban a két jelen­leg legjobbnak elismert játékos, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán is résztvettek. A világbajnoksági kupát Ja­kob Rimer, a Nemzetközi Foot­­ball-Szövetség elnöke adta át Fritz Walternek, a német csapat kapitányának. A magyarok a második, a harmadik helyet pe­dig az osztrákok nyerték el. Berlinben ez volt az első álta­lános örömünnep a háború vége óta. Az emberek az utcán táncol- j tak, vendéglőkben hajnalig folyt az ünneplés. Reuss elqök és Ádenauer kancellár gratuláltak a győztes csapatnak, sőt még a Szovjet-zóna rádiója is szerencse­­kivánatokkal próbált propagan­dát csinálni a kommunizmus szá­mára. Budapesten, vasárnap Kovács József futóbajnok legyőzte Emil Zátopek cseh olympiai bajnokot a 10,000 méteres távfutó ver­senyben. sem érnék bei Vietnammal, ha­nem folytatnák délkeletázsiai, vagy más terjeszkedéseiket. A konfliktus csak elodázódna és még súlyosabbá válna... Ausztrália é> Uj Zealand mult héten kijelentették, hogy készek csatlakozni egy közös délkelet­ázsiai védelmi szervezkedéshez, de biztosak vagyunk afelől, hogy ily szervezkedés, amely leírná Vietnamot vagy annak nagyré­szét, semmiben sem riasztaná meg a kommunista blokkot és legfeljebb a világ más helyein keresnének uj gyenge pontokat, ahol polgárháborús aknamunká­val, csatlósok maguk helyett va­ló harcoltatásával törekednének uj terjeszkedésre. Ezt nevezik ők együttlétezésnek. Ha Indokínában léket kap a feltartóztatási politika, mi más jöhet utána mint a felszabaditási politika, az igazi szembefordu­lás a kommunista világimperia­lizmussal? Most az indokinai keserű lab­dacs lenyelése a "békés együtt­létezésnek" az ára. Hányszor le­het ezt még megcsinálni? Hány­szor lesz Amerika még hajlandó lenyelni a keserű labdacsot? Prága után Varsó következett és a szelíd, esernyős Chamberlain nem habozott többé. . .Churchill téved, amikor most egykori el­lenfele, Chamberlain müncheni szerepét próbálja játszani. Cham­berlaint is csak ideig óráig csap­hatta be Hitler a "békét a mi időnkre" igéró papirrongygyal, ma is a becsületes béke, a “peace with honor" korunk problémája és Churchillnek is rá kell jönnie, hogy azt merőben indokolatlan, naiv jóhiszeműséggel nem lehet megoldani! “POTOMAC CHARTERT” irt alá Eisenhower és Churchill a washingtoni konferenciájuk utol­só napján. Ebben újra életbelép­tetik az Atlantic Chartert, ame­lyet Roosevelt és Churchill kö­töttek 1 941 augusztusában, az Atlanti Óceánon, a québeci par­tok közelében. Az Atlanti Charter nemzeti önrendelkezést Ígért minden népnek és kilátást nyújtott az első világháború szörnybékéi re­víziójára is. Truman elnök azon­ban 1945-ben, a győzelem után kijelentette, hogy a legyőzöttek­­re nem vonatkozik. Sajnálatos akaratlan buzdítást adott ezzel a Chartert szintén aláirt Stalinnak a földrajzilag és katonaliag szá­mára kiszolgáltatott keleteuropai országok elleni erőszakra. Nem kételkedünk abban, hogy Eisenhower lelkes meggyőződés­sel irta alá a Charter e felújítá­sát. De már kevesebb bizalom­mal vagyunk a többi közt belpo­litikai okokból teljesen a Labor Party politikájára átnyergelt Churchill iránt, aki pedig 1941- ben szintén aláírta a Chartert. Stalin azt hagyta híveinek örök­ségül, hogy igyekezzenek ellen­téteket támasztani a szabad or­szágok között. Alighanem máris kaján örömmel és duzzadó re­ménnyel dörzsöli kezét az alvi­lágban s ördögi kacajjal f ogadja az uj Charter azon bizakodását is, hogy a Szovjet bármit is visz­­szaadna "békés eszközök utján”. Mrs. Eleanor Roosevelt, az elhunyt elnök özvegye a National Education Association és a Na­tional Congress of Parents and Teachers New Yorkban tartott közös konvencióján junius 30-án nagyszabású beszédet mondott a gyermekek nyelvtanítása szüksé­géről. Hivatkozott arra, hogy férjhezmenetele előtt maga is nyelvtanárnő volt a new yorki Todhunter Schoolban és hang z­­tatta, hogy a gyermekeket egé­szen fiatal koruktól kezdve kell nyelvekre tanítani, mert akkor tanulnak nyelvet a legkönnyeb­ben. Különösen fontosnak tartja ezt a bevándoroltak családjai esetében: — Feltétlenül szükség van arra, — mondotta, — hogy a bevándorolt családok életben tartsák régi hazájuk nyelvét. A szülőknek és nagyszülőknek kö­telességük, hogy az itt született nemzedéknek továbbadják a régi haza nyelvének ismeretét. Az uj generációt már a kora gyer-McLerncn számvevő uj ellenőrzési rendszert ja­vasol a városi autokellékek bevásárlása körül történt szabálytalanságok elkerülésére A “MAGYAR” KÖZOKTATÁS­­ÜGYI MINISZTÉRIUM OROSZ VIZSGÁI AJÁNDÉKKÖNYVEI Budapesten és a többi magyar városokban most voltak a kor­mánytól elrendelt orosz nyelv­tanifolyamok idei záróvizsgái. A "magyar" közoktatásügyi mi­nisztérium jutalomkönyveket osz­tott ki a vizsgázók között, — ki­zárólag orosz írók és költők cyrillbetüs müveit. Az orosz könyveket azzal ad­ták, hogy a tanfolyam résztvevői gyakorolják magukat az orosz nyelvben. Legtöbbjük hivatali előmenetele érdekében vagy pa­rancsra iratkozott be a tanfo­lyamra és keservesen kínlódik a magyarok számára különösen ne­héz orosj; nyelv elsajátításával. Megírtuk, hogy Schaffer pol­gármester május 20-án felfüg­gesztette állásuktól George Ober­­le és Willis Sherer, a városi ga­rage régi alkalmazottjait, mert a B. F. Goodrich auto-kellék cég bethlehemi űznének figyelmez­tetése alapján megállapítást nyert, hogy a garage autokellék­­vásárlásai körül szabálytalansá­gok fordultak elő a város anya­gi rovására. Joseph McLernon városi szám­vevő a legutóbbi tanácsülés elé juttatta a városi jármüvekkel kapcsolatos elszámolását, amely kimutatja, hogy 1953 január I. és 1954 április 1. között tul­­nagy költekezés folyt a jármüvek karbantartása körül. Javasolja, hogy központosítsák a jármüvek ügyét és állítsanak fel egy “mo­tor poolt”. McLernon példákkal mutat rá arra, hogy túlsók a kiadás városi I jármüvekre és olyan bevásárlá­sok is történek, amelyek elkerül­hetők lettek volna, az árak egy­részt pedig drágának találja. A j "motor pool” felállítását azért is javasolja, hogy a jövőben gaz­daságosabban lehessen gondos­kodni a jármüvek üzemben tar- I tásáról. A bevásárlási nyilvántar­­. tások és számlák fokozottabb el­­í lenőrzésére uj rendszert javasol, i nehogy olyan szabálytalanságok, A jövedelmi adójavaslatok a Szenátusban BÁRMINT lesz is, tény, hogy ily egyezmény uj kommunista állam létesülését, a feltartóztatá­si politika nagy kudarcát jelen­tené és “Távolkeleti München­nel" volna egyértelmű. Nem tar­tana sokáig. Miként a Szudeta­­vidék elfoglalását pár hónap múl va követte Hitler szószegő prágai bevonulása, úgy a kommunisták áldozatra, csak az itthoni kis­emberek terhén nem könnyitünk. Az adminisztráció különböző kedvezményeket javasolt részvé­nyesek számára. A demokraták ellenezték ezeket és végül a sze­nátus csak azt a javasolatot fo­gadta el, hogy a részvény-oszta­lékok első ötven dollárja adó­mentes legyen. Az egyéb kedvezmények kö­zött vata, hogy a nyugalomba vonult, 65 éven felüli adófizetők adómentes létminimumát 600 dollárról 1200 dollárra emelik fel. Dolgozó anyák, ha jövedel­mük nem haladja meg az évi 4500 dollárt, gyermekük gondo­zása költségeire 600 dollárt le­vonhatnak az adó alá eső összeg­ből. A javaslat a kereset azon részét, amelyet az adófizető jó­tékonysági célokra adhat és nem esik adó alá, húsz százalékról harminc százalékra emeli fel stb. A képviselőházban elfogadott javaslat némileg különbözik a szenátusétól és egyeztető bizott­ság fog összeülni. A végleges szöveg ismertetésére részleteseb­ben vissza fogunk térni. TONNÁNKÉNT HÁROM DOLLÁRRAL FELEMELTÉK AZ ACÉL ÁRÁT Az acélipari munkások uj kol­lektiv szerződése öt cent órabé-­­emelést, öt cent órabér-emelés­nek megfelelő nyugdíj és két cent órabér-emelésnek megfelelő biz­tosítási előnyöket tartalmaz. A Bethlehem Steel, azon állás­pontra helyezkedve, hogy a munkabérek nagysága messze­menően kihat a termékek árának megállapítására, pénteken közle­ményt adott ki, melyben bejelen­ti, hogy az acéltermékek árát tonnánként átlagban három dol­­' lárral felemeli. Vegyen U. S. Bondokatí mint amilyeneket Oberle és Sherer elkövettek, megismétlőd­hessenek. McLernon H. H. Duyckink, a Goodrich cég kerületi managere segélyével megállapítottá, hogy ; a város olyan autókerekeket és más autókeiiékeket is kifizetett, amelyekről Oberle vagy Sherer elismerték egy szállítójegyen, hogy azokat a város megkapta, holott a valóságban a cég azokat nem szállította le, hanem ehelyett a két alkalmazott kapott egészen más háztartási és egyéb gépeket, amelyeket a magük számára ér­tékesítették. Összesen tizenkét ilyen szabálytalanság derült ki. Tizenhat kerék szerepelt, mint amelyet a cég leszállított, de a város tulajdonképen sohasem kapott meg. Az autókerekek kö­rül történt csalások összege $1,053.56 volt. McLernon tár­gyalt a Goodrich céggel és úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy a városnak Oberle és Sherer visszaéléseiből származott kára $608.96-ra redukálódott. A Goodrich-cég, amint rájött a visszaélésre, azonnal elbocsáj­­totta azt az alkalmazottját, aki­ről kiderült, hogy összejátszott ; Oberlevel és Shererrel. A város az összes ügyoszályok jármüveire $74,788.76 összeget adott ki. Ebből $29,392 esett az útügyi osztályra, $22,559.21 az általános ügyek osztályára, $14,250.99 a parkok és középü­letek osztályára és $8,586.14 a közbiztonsági felszerelésekre. — McLernon ajánlja az üzemből ki­vont egyes régi kocsik újbóli , használatba vételét és hangoz­tatta, hogy javaslatainak elfoga­dása biztosítaná, hogy a város a jármüveit olcsóbban jés jobban használhatná. mekségtől hozzá kell szoktatni, hogy a régi haza nyelvén is fo­lyamatosan tudjon beszélni és a szülőknek nem szabad elmu­­lasztaniok, hogy a régi haza nyelvét gyakorolják gyermekeik­kel, hogy ezt a nyelvtudásukat épségben megőrizzék. — Voltak idők, — mondotta még Mrs. Roosevelt, — amikor némelyek szégyelték a régi hazá­jukkal való kapcsolatot. Remé­­.lem azonban, hogy eljutunk odáig, hogy büszkék leszünk ar­ra, hogy az Egyesült Államok oly nemzet, mely sokféle nép­ből tevődik össze. Mrs. Rooseveltet, aki tudvalé­vőén a Scripps-Howard lapok régi rovatirónője, legutóbb a "Look” magazin a Szovjetbe akarta kiküldeni egy tudósítás­­sorozat megírására. A Szovjet neki megadta a boutazási enge­délyt, de egyik sajtótitkárától megtagadta és‘ erre Rooseveltné lemondott riport-utjáról. A szenátus múlt héten tárgyal­ta a jövedelmi ádójavaslatot, amely nem tartalmaz általános adóleszállitást, de kedvezménye­ket biztosit egyes kivételezettek számára. A demokraták részéről George szenátor a jövedelmi adó alá nem eső létminimumnak 600 dollárról hétszázra való feleme­lését javasolta. A republikánu­sok erre rögtönzött javaslattal j válaszoltak, amelyben azt indít­ványozták, hogy minden adófi­zető 20 dollárt, hazáspárok a közös adóvallomásban negyven dollárt vonhassanak le az adó­jukból. Mindkét javaslatot 49 szavazattal 46 ellen elvetették. E javaslatok^ bukása az admi­­nisztráció sikerét jelenti, mert a | költségvetési deficitre való tekin­tettel mindkettőnek elvetését kí- i vánta. Az előző napon azonban j 3.5 billió dollárt szavaztak meg külföldi segélyekre és többfelről zokszó hallatszik, hogy segítünk j a külföldi országokon, amelyek j olyika-másika éppen e napokban I tesz bizonyságot arról, hogy] í nem nagyon szolgál rá * nagy Mrs. Roosevelt: A bevándorolt szülők köteles­sége a régi haza nyelvére tanitatni az itt született nemzedéket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents