Evangélikus főgimnázium, Besztercebánya, 1916

I. Az 1916—17. iskolai év története.

Istenbe vetett hittel, számitva hiveinek buzgó áldozására tette meg a beszterczebányai ág. hitv. ev. egyház ama nagy lépést az 1913 év tavaszán, mellyel megkezdette iskolánknak teljes kifejlesztését. Mily szép képeket szőttünk ekkor. A jövő száz- arcéi, de virághimes fátyolán át láttuk az első matúra képét, az első teljes nyolc osztályt, mely egyházunk történetében majd örökre emlékezetessé teszi a reformáció négyszázados fordulóját.

Az ily fordulókat a kürtölés évének nevezik az írás szavai. El-elgondoltuk, hogy mily büszke örömmel fogunk visszaemlékezni majd a négyszázados múlt egy egy kilobbanó fényére s újra kigyúló szövétnek lángja mellett magunk előtt látjuk majd Baumhackel Giföiyy délceg alakját, a beszterczebányai diákét, ki a wittenbergai kalapácsütések hangjára elsőnek serken fel és siet Lutherhez, kinek első magyar tanítványa.

Mily büszkén mondtuk volna el, hogy iskolánk csak húsz évvel fiatalabb a reformációnál, hogy a nagy megújhodás után már ötven évvel Schremel Abrahám már nyolc osztályúvá tette ez intézetet, hogy azóta hétszer ötven év letelvén, mint valami zordon álomból ébredve, legyőzve az igézetet, újra egészek és erősek vagyunk ez Eszme szolgálatában.

Fájó örömmel idéztük volna fel a múltnak szomorúbb képeit is. Felemlegettük volna Steller Tamás nemes és példaadó alakját, kit a zsarnoki uralom és vallásüldözés a tanári székből Trieszt gályáira hurcol, hogy ott énekelje a vértanuk dalát.

Igen, így kellene írnunk ma a kürtölés évében. Igen, de ma nem az öröm harsonája zeneg szerte e házában, de a harci-