Evangélikus főgimnázium, Besztercebánya, 1916

4

kürt riogat; nem az örömtől lüktető szivek dobogását halljuk, de a katona temetések tompa dobszavát.

Lángban áll a világ. Az írás tanítása szerint valamikor vízözönben ujult, tisztult meg az emberiség; s most a szeretet vallásának huszadik századában vérözön borítja a földi tereket.

Nem teljes azért a mi örömünk, mert sokan hiányzanak közülünk; van kit elnyelt már az ár, van ki most küzd vele, van ki most száll a bíboros habokra. Tanártársaink sora nem teljes, felsőbb osztályaink tanulóinak is jó része már fegyverrel védi a magyar hazát.

Nem teljes ami örömünk, de meg nincs is sok időnk az örömre. Kevesebben voltunk, időnk is kevesebb volt, ezért cselekedni a rendes kétszeresét kell vala.

Erről a nehéz évről, véres zivatar és kegyeletes emlékezés esztendejéről krónikás rendben a következőkben számolunk be.

Miután intézetünk osztályainak száma ez évben nyolc lett, másrészt a volt igazgató nyugalomba vonult, szükségessé vált egyes tanszékek betöltése. így az iskolai év megkezdése előtt új helyettes tanárokul választattak az intézethez: dr. Rödei Ede latin-magyar szakcsoportú okleveles tanár és Stibrányi Gyula, kinek magyar-német a szaktárgya. Mindkét kartárs új munkamezői nyitott meg ifjúságunk előtt. Dr. Rőder megalkotta a zene és daloskart, mely több Ízben igazán, sikeresen lépett fel ; míg Stibrányi az oly hasznos gyorsirászatot honosította meg úgy, hogy tanítványai az orsz. szegedi versenyen elismerést arattak.

A tanévet felsőbb rendelkezésre csak szeptember derekán nyitottuk meg. Szeptember 11-én megtartottuk a javító vizsgákat, majd szeptember 12., 13. és 14. napján a beírások folytak le. Noha felsőbb osztályaink tanulói közül már ezidőben sokan katonák voltak, a létszám mégis hatalmas emelkedést mutatott, mert tanulóink száma a múlt évi 212-ről 271-re szökött fel. Erősebb számban jelentkeztek a leánytanulók is, kik ama kedvező hir miatt vonzódtak e tanulmányi útra, hogy Beszterczebányán leány- gimnázium lesz. Ezt javallottá volna ma a szociális helyzet, a jövő munkás képe ; ezt kérte a város és megye még sem