Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
A beszterczebányai evang. gymnasium története .*) 1875—1895. Midőn a tanári testület és a fentartóság kitüntető bizalma folytán hozzáfogtam intézetünk történetének megírásához, tisztában voltam a feladat nehézségeivel. Mégis félszszel ragadom meg a tollat, hogy kitűnő Rosenauerünk munkáját, a felvidéki Minerva egyik gyöngyének történetét, folytassam. Az indító okok közül első helyen áll a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministcrnek 1895. évi máj. 17-ikéről 26,211. sz. a. kelt rendelete, melyben kívánatosnak tartja, hogy azon középiskolai értesítők, melyekben hivatali elődjének 1893. évi juh 21-én 31,805 sz. a. kelt intézvénye értelmében a millennium alkalmából az intézetek története közöltetni fog, egyéb tekintetben is lehetőleg tartalmasak legyenek s az illető középiskola jelenlegi állapotát a rendelkezésre álló adatokkoz képest minden irányban röviden foglalják egybe. Szavai ezek:**) »Általában súlyt helyezek arra, hogy a középiskolák millenniumi értesítői a jövő kor szemlélője és kutatója előtt a lehető teljességben tüntessék fel azt, hogy középiskoláink nemzetünk 1000 éves fennállásának idejében szellemi és anyagi tekintetben mily állapotban voltak«. Igen, legyenek ezen értesítők művelődéstörténeti emlékiratok, ezredéves létét ünneplő nemzetünk önérzetének tettre intő emléktárgyai. És ezen önérzetben a mi intézetünk is 360 éves múltjánál fogva részt követel. Legyen a mi értesítőnk is harmatcsepp, mely a mindenséget visszatükrözi, homokszem az ezredéves kiállítás fényes épületéhez. Ha tollforgató elődöm kimutatta, mikép nőtt ki a mustármagból a gymnasium terebélyes fája, ha kimutatta, hogy egyházunk »veteményes kertje« annyi jeles embernek igazi alma mater-e, mikép gyűltek össze a legnemesebb áldozatkészség fillérei, mily csöndesen és észrevétlenül sorakozott egyik tégla a másik fölé, mikép mentette meg iskolákat szervező és fentartó felekezetűnk történeti múltjánál s életösztönénél fogva intézetünket is több ízben a végenyészettől; szerény czélom kimutatni, hogy ezen életösztön még nem halt ki, sőt intensitásban nyert, mert hisz »palma sub onere crescit.« Sokkal rövidebb ideig vagyok ezen intézet tagja, semhogy személyes tapasztalatok s hallomásból tudott élmények és események alapján gymna*) Lásd a beszterczebányai ev. gymn. 1874/75. és 1875/76-iki értesítőjét. **) Lásd Hivatalos Közlöny 1895. 11. sz.
