Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
6 intézetünk s a püspök úr által a tanári kar ajánlása szerint több részletre osztatik. Az 1876/77-iki tanévben az iskolai igazgató tanács a helybeli ev. egyház- község, mint gymnasiumunk egyedüli föntartója által, választás útján újjá alakíttatott és pedig következőképen: Elnöke: br. Radvánszky Antal Ő méltósága, főispán stb. stb.; alelnöke: Dillnberger Károly, illetőleg Dr. Dilln- berger Emil: tagjai: t. Pénzéi Antal és Mockovcsák János T., lelkész urak, Burkovszky Kálmán, Bothár Samu, Drexler Frigyes, Gally Samu, Greisinger József, Hulley Dániel, Dr. Mályusz Károly, Szumrák Pál, Thurzó Lajos, Tur- csányi Ödön, Vágner Károly, Grossmann Lajos, Heinlein Adolf, Lindtner Dániel, Orphanidesz Károly, Polevkovics János és Rosenauer Károly e. é. gymn. igazgató. Az ez évben befolyt számos és tekintélyes adományok közül különösen egyet kell kiemelnünk. S ez az 1876-ban feloszlott zólyommegyei olvasó- és társalgási egyletéé, melynek fenmaradt és a helybeli városi tanács kezelésére bízott készpénzének évenkinti kamatjai az egyleti alapszabályok 19. §-a értelmében felerészben minden év végén intézetünknek szolgáltatandók ki oly czélből, hogy azok egy, a magyar nyelvben társai között legnagyobb előmenetelt tanúsított növendéknek adassanak. Az ösztöndíj csakugyan az 1877/78 isk. év végétől folyósítva lett. Érdekes még, hogy ezen évben Dillnberger Ede kereskedő úr egy díszes albummal kedveskedett könyvtárunknak, mely a gymnasium tanárainak arcz- képeit foglalja magában 1824-ik évtől kezdve a legújabb időkig. E kívánságnak a mai napig elég lett téve. A Deák Ferencz ösztöndíjra nézve, mely a helybeli hitelbanknál van gyümölcsözőleg elhelyezve, a tanári kar akként határozott, hogy ennek adományozása csak akkor kezdhető meg, ha tőkéje legalább 500 o. é. forintra növekedett s hogy ekkor eme 500 forintnyi összegnek — mint alaptőkének - kamatjai már az első évben is részben ösztöndíjakúl osztassanak ki, részben pedig a tőkéhez csatoltassanak. (Mindez mily arányban történjék, minden évben a tanári kar határozza meg.) Miután pedig ezen ösztöndíj már az 1877/8 tanév végével 515 forintot tett ki, már ekkor két tanuló 6—6 írtjával jutalmaztatott belőle s a maradék a határozathoz képest híven a tőkéhez csatoltatott. A ki gymnasiumunk történetét figyelemmel átlapozta, az azon meggyőződésre juthatott, hogy annak egyedüli fentartója és támasza, mely vele jóban és rosszban híven osztozott, érette a legnagyobb áldozatoktól sem rettent vissza soha, a helybeli evang. egyházközség volt. És ezen protestáns hitbuz- góság, mely az apák szíveiben honolt, azon áldozatkészség, mely ezen iskolát több mint három századon át oly nagy erőfeszítéssel fentartotta, mai nap is nemes örökölt erényei helybeli ev. egyházunknak. Tekintve azt, hogy az egyházközség elemi fi- és leányiskolái mellett egy öt osztályú gymnasiumot tartott fenn, s a nélkül, hogy talán jelentékenyebb alapítványokra vagy egyéb segélyforrásokra támaszkodhatott volna, 10 rendes tanárt és tanítót fizetett: az 1878. évi julius hó 14-én lefolyt
