Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
7 conventnek egyhangúlag és közlelkesedéssel hozott határozata fényes és páratlan példája hitbuzgóságának és áldozatkészségének. A convent kimondotta: hogy gymnasiumunkon az 1880/81-iki tanév September 1-ével már a hatodik osztály is meg fog nyittatni s ez által egyházunknak évek óta táplált s gymnasiumának teljes főgymnasiummá való kiegészítését czélzó nemes szándéka valósulása felé közeledni látszott. Az utolsó változás iskolánk állapotában ugyanis 1858-ban történt, a midőn az akkor háromosztályú gymnasium öt osztályúvá lön. (Lásd a beszterczebányai á. h. ev. gymn. ért. 1875/76. 65. 1.) Azon remény és jó szándék vezérlék ezen intézkedésében egyházunkat, hogy iskoláját kedvezőbb viszonyok beálltával fokonkint teljes főgymnasiummá kiegészítheti. Immár húsz éve múlt, hogy mi sem történt e tekintetben. De bizony ezen örvendetes esemény, e nemes szándék a pia desideria-k sorsára jutott. Az 1879-80-iki értesítő bizonyos keserű rövidséggel tudomására hozza a szüléknek, hogy intézetünkön a jövő tanévben a hatodik osztály nem fog megnyittatni. De míg egyrészről e körülmény és Rosenauer igazgatónak e tanévben is súlyos betegsége lehangolta a tanári testületet, másrészről április hó 25-én ritka örvendetes ünnepélyt élt meg. Érdemekben megőszült kartársa ugyanis, a 72 éves Polevkovics János, félszázados tanári működésének jubileumát ülte. Az ünnepély legkiválóbb részét a templomban — az ünnepeknek és családjának, az egyházi elnökségnek és presbyteriumnak, a tanári karnak és a tanuló-ifjuságnak s az ünnepelt egyéb, nagyszámú tisztelőinek jelenlétében — lefolyt hálaistentisztelet képezte. Az ez alkalomra választott, úgy tartalomra, mint külalak és dallamra nézve is gyönyörű énekek elzengése és az ünnepelt köztiszteletben álló, az egyházi téren is jó névnek örvendő fiának, nt. Polevkovics Gusztáv récsei lelkész úrnak, következő igék alapján (Móz. 5. könyve 33. r. 25. v.): »és erős, hatalmas lészesz, míg élsz« mondott remek beszéde után, egyházunk nevében, ennek érdemdús felügyelője, Dr. Dillnberger Emil úr, fejezte ki legmelegebb elismerését az agg tanárnak a tanügy terén kifejtett félszázados, kitartó, lelkiismeretes fáradozásai iránt s átnyújtotta neki az egyház részéről kiállított s külsőleg is gyönyörűen elkészített díszokmányt, melynek erejénél fogva az — ötven évi hű szolgálatai után — folyó évi julius 1-től kezdve teljes fizetéssel nyugdíjba helyeztetett. Heinlein Pál egyházi presbyter úr pedig, a jubilánsnak egy, az ő egykori tanítványai által neki emlékül hozott díszes ezüstserleggel kedveskedett. Isten áldása kisérje mindenkoron a derék beszterczebányai ev. egyházközséget, mely elaggott tanáráról ily nemeslelküleg gondoskodott! Itt meg kell még emlékeznünk Dillnberger Károly úrról, ki 1860-tól kezdve, mint a beszterczebányai ev. egyház másodfelügyelője, lankadatlan buzgalommal vezette ennek ügyeit, míg 1879. jul. 31-ikén bevégezte tettekben gazdag életét, nem feledkezett meg azon iskoláról, melynek élete legszebb részét szentelé s 1876. aug. 31-éről kelt többrendű alapítványainak egyike gymnasiumunknak szól. Ugyanis 400 forintot hagyományozott intézetünknek, hogy ennek kamatjaiból az ifjúságnak alkalmas könyvek jutalmul kiosztassanak az évzáró vizsgán. Ezóta az évenkint kiosztott jutalomkönyvek az ifjúság
