Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
A) Általános rész. Jeles Rosenau erünk azon évvel végzi történetét, melyet gymnasiumunk - nak jelenleg hivatalra nézve legidősebb tanára, Kmety János, a hallei egyetemen töltött. így ezen 1875/76-iki tanévben őt Hlavatsek Andor helyettesítette. — Valóban lélekemelő, mikép örökítette meg a tanári kar nagy hazánkfiának, Deák Ferencznek emlékét. Elhatározta ugyanis, hogy intézetünkön e nagy férfi nevét viselő ösztöndíj alapíttassék. Elégtelennek találta gymnasiumunk tanári kara Deák Ferencz iránti hálakötelezettségének lerovására csak a megtiszteltetésére rendezett gyászünnepélyben részt venni s érdemeit jegyzőkönyveibe feljegyezni, hanem f. é. február hó 10-én tartott tanácskozmányában elhatározta, hogy Deák Ferencz emléke mint emberé és honpolgáré intézetünkön örökíttessék meg, s hogy ennek folytán intézetünkön, Deák ösztöndíj alapíttassék, mely hathatós eszköz leend a tanári kar kezében a vezetésére bizott tanuló ifjúság, a nemzet majdani vezetőinek szivében hasonló polgári erények fejlesztésére és fölvirá- goztatására. Ily nemes szellem lengte át dicsőernlékü Rosenauerünk igazgatósága alatt a tanári testületet, akkor, midőn testvérintézetünkön a kath. gymnasi- umban mondhatni tervszerűen folytatott izgatással sikerült az ifjúságot any- nyira szaturálni a magyar nemzet elleni gyűlölettel, hogy 1867-ben annak nagy része magyar nemzeti zászló alatt már az intézeti majálisra sem akart kivonulni s csak egy kék szalagnak hozzájárulásával kielégítvén tótszín érzékeiket vettek benne részt az intelligenczia legnagyobb megütközésére. (Lásd: A beszterczebányai kir. kath. főgymn. értés. 1894/95. 105. s. k. 1.) E tanév zárünnepélyének napján 1876. jun. 24-én intézetünket megtiszteld magas látogatásával a bányai egyházkerület főpásztora, Főtisztelendő Dr. Szeberényi Gusztáv superintendens úr s tanúja volt a tanév ünnepélyes befejezésének. E váratlan s emlékezetes megtiszteltetés egyrészt bátorítólag és serkentőleg hatott a tanári karra, meggyőzvén ezt azon élénk érdeklődésről s hathatós támogatásról, melyet az önzetlen törekvés s buzgó tevékenység O Főtisztelendőségétől mindenkor tapasztalt; — másrészt főpásztorunk megismerve közvetlen szemlélet nyomán intézetünk állapotát, irányát s munkálkodását, az itt töltött órák emlékét azzal örökíté meg, hogy nagybecsű pártfogásával intézetünk nehány szegény sorsú és iparkodó növendékének javára az egyházkerület segélyezését kieszközölte. Az 1876. évi október 11-én tartott kerületi gyűlés jegyzőkönyvének 46-ik pontja ugyanis e sorokat tartalmazza: »A beszterczebányai egyház .... kérelmének hely adatván, ösztöndíjakra számára ez évben 100 frt utalványoztatik.« Azóta e 100 frtot évenként élvezi