Evangélikus algimnázium, Besztercebánya, 1881
6 Az emberi lélek egyik kiváló rugója a tudvágy, mely abban nyilatkozik, hogy az embert az észrevett tárgyak és tünemények mibenlétének, illetőleg okozati összefüggésének (nexus causalis) kipuhatolására ösztönzi. Az ember nem éri be avval, hogy a jelenséget lássa, hanem azt kérdi: mi ez? és mi ennek az oka? Sőt ha a tünemény legközelebbi okát felfedezte, tovább megy, azt kérdezvén: hát ennek megint mi az oka? S így megy az addig, míg az emberi ismeretnek szabott határt el nem éri: a végső okot fel nem fedezi, így volt és így van az a nehézkedés erejével is. Míg Newton ki nem mutatta, hogy azon végtelen különféle jelenségek melyeknek mindegyikét külön-külön megfejteni igyekeztek, mind egy közös forrásból erednek: addig épen azt a közös forrást az általános nehézkedést keresték. A midőn ez felvolt fedezve és a tudósok által megerősítve, elfogadva: új kérdés keletkezett. A tudósok azt mondták: jól van, a nehézkedés valóban oly általános erő és azon törvények szerint működik a mint azt Newton kimutatta, de már most mi voltaképen a nehézkedés maga? Mert más a hatás és annak törvénye és más a ható; Newton megmutatta, miképen történik a hatás: a hatónak mibenlétét azonban meg nem fejtette. Es valóban ezen kérdés foglalkoztatja a tudósokat két évszázad óta s a legújabb időben e tekintetben a mozgalom bizonyos élénkségre emelkedett. Vett és vesz abban részt sok tudományos férfiú. Én szándékozom ezen szűk keretben csak néhány, bizonyos nevezetességre emelkedett elméletet mulat- ványul azon célból adni, hogy egyrészt magát a kérdést közelebbről megvilágítsam, másrészt pedig az ebbeli kutatás természetét megmutassam. Mielőtt azonban magokat az elméleteket előadnám, legyen szabad Dr. Seydler A., kire egyébb tekintetben is támaszkodom, igen elmés kritériumát röviden felhoznom, mely világot vet a felhozandó elméletekre, mennyire vezetnek azok célhoz, mennyire nem. Már fennebb volt említve, hogy az emberi léleknek egyik rugója, mely azt kutatásra, vizsgálásra, magyarázásra ösztönzi, a tudvágy vagy — más szóval — az okozati összefüggésnek felismerésére irányzott törekvés. Ezen törekvés ösztönképen nyilatkozik és a mennyiben annak kielégítése a cél elérését jelenti, azt lehet mondani, hogy tudományos vizsgálódásaink főcélja, a tünemények okozati összefüggésének kimutatása. Mint minden egyes nyilatkozata a léleknek az illető egyednek jellegét magán hordozza: ép oly egyéni lehet valamely tünemény okozati összefüggésének felismerése, vagyis annak magyarázata. Valóban úgy áll a dolog, mert ha az egyes emberek kívánalmait tekintetbe veszszük: akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyik oly magyarázattal éri be, a milyen a másikat távolról sem elégíti ki. Midőn tehát az imént oly kritériumról volt szó, mely szerint meg lehet Ítélni, váljon a felhozandó magyarázatai az általános nehézkedésnek kielégítők-e vagy sem: korántsem volt az alatt, egyéni mérték értve; sőt ellenkezőleg, oly kritériumot kell felállítani, mely minden emberre nézve és mindenkor kielégítő; szóval tárgyilagos kritériummal kell bírnunk. Ahoz következő logikai okoskodások vezetnek.
