Evangélikus algimnázium, Besztercebánya, 1881
7 Ha természeti vizsgálódásaink csak a belső ösztöntől függnének, akkor ismereteinknek határtalanoknak kellene lenniük, ámde a mi véges elménknek háromféle végtelenség szab határt. Az első végtelenség térbeli, a második időbeli, a harmadik pedig az egyszerű felbontatlan törvények végtelen egyszerűsége. A térbeli végtelenség abban nyilatkozik, hogy míg a természeti törvények az összes mindenségre érvényesek, addig mi ezen mindenség eltűnő töredékét magunk előtt látjuk; az időbeli végtelenség akként szab határt élénkbe, hogy a természeti tünemények határozatlan időtől fogva egymáshói folynak: a mi életünk eliez képest végtelen kicsiny. A harmadik végtelenség a (örvény raagyarázhatlanságában rejlik, melyet aztán alapnak felveszünk s arra építjük fel ismeretünket. A mi a logikában az egyszerű fogalom, az a természettanban az egyszerű törvény. Ebből világos, hogy míg a kutatások különféle irányban végtelenségig folytathatók: addig egy tüneményből kiindulva az okozati összefüggés láncolatán végtelenségig nem haladhatunk, mert végre oly egyszerű okra kell bukkannunk, mely tovább nem fejthető meg. Tudván már most azt, hogy természeti kutatásaink végcélja az ily egyszerű oknak, illetőleg egyszerű törvénynek felkeresése: lássuk, melyek azok a módok, melyek ezen célhoz vezetnek, vagyis miképen történik valamely tünemény és törvénymagyarázata, hogy az tárgyilagosan kielégítő legyen? Mindenek előtt közvetlen tapasztalásunk körébe esik a tünemény. Ez felhív bennünket magyarázásra, mi abból áll, hogy előbb felkeressük a megelőző tüneményeket és azon körülményeket, melyek közt lefolyt, s megállapítjuk azon módot, mely szerint az lefolyt. Ilyenkor a tüneményt megfejtettük. A tünemény lefolyási módja szavakban kifejezve adja a törvényt. Hatóbb hasonló tüneménynek oly törvények felelnek meg, melyek tartalmuk egy része szerint közösek : ezekből megnyerjük a magasabb törvényt. Az ily magasabb törvény magyarázatánál három eset fordulhat elő: az vagy egyidejűleg, vagy egymásután érvényre jutott törvények összege: vagy pedig még magasabb törvény különös eseteként tűnik fel. Az elsőre szolgáltatnak példát a légáramlatok, melyek (különféle erők összehatásának eredménye, milyenek: a, nehézkedés, a lég ruganyossága, hőfoka, villanyossága stb. Ezen erők mindegyike egyidejűleg saját törvénye szerint hat. — A másodikra nyújtanak példát az élet- és vegytani, egymásból fejlő tünemények. A harmadikra lehet példaképen felhozni, hogy a szabad esés törvénye a nehézkedés törvényének egyik különös esete. Ezen magyarázási módok mindegyike felsőbb törvényhez vezet, mint a milyen a megmagyarázandó. Ezen felsőbb törvénynek jellenzője az alsóbbhoz képest az, hogy amannak kell kiilterjileg terjedelmesebbnek, beltartalmilag pedig egyszerűbbnek lennie ennél. — A nehézkedés törvényére ezt alkalmazva mondhatjuk, hogy ezen törvény addig megfejtetlen, mig helyébe olyat nem állíthatnak, mely több tüneményre vonatkozik, de belső tartalma szerint egyszerűbb. Tekintvén most azt, hogy a nehézkedés törvénye lehető legáltalánosabb s belső tartalma szerint nagyon egyszerű: bizonyos mértékben jogosult két
