Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1880

9 Renne a szegény, de érdemes tanulók legbuzgóbb pártfogójukat bírák; az ő hathatós befolyása következtében s üdvös közvetítésére egyházunk sokat részesített közülök tan- és tápdíj-elengedésben. Nemeslelkű emberbarátok kegyadományaiból — melyeket legnagyobb részben maga gyűjtött össze — számukra ő létesítette a dicsöült nagy ha­zánkfia nevét viselő Deák-féle ösztöndíjat, melynek tőkéje ma már felülha- ladja az 500 forintot. Abban is nagy érdeme van, hogy a ft. bányakerület 100 forintnyi, ösztöndíjakúl szolgálandó segélyben részelteti évenkint inté­zetünket. Szóval, nagyon sok az, a mit ő intézetünkért tett. Rosenauer tevékenysége igénybe vétetett más oldalról is. Az egyházi gyűléseken nemcsak az általa oly tapintatosan igazgatott iskola érdekében mondotta el több Ízben tartalomdús, érvekben gazdag beszédeit; de nem volt foutosabb egyházi ügy — kivált az utóbbi években —, melynek sikeres elin­tézésénél neki is kiváló szerep ne jutott volna. 1876-ik évben tagja lett a városi, majd pedig a megyei képviselő testületnek. Meghallgatták — több­nyire egyháza érdekében elmondott — szavait itt is. Egészséges nézetei helyesléssel találkoztak s igazságszeretetéért úgy r. kath., mint protestáns vallási! polgártársai részéről is általános tiszteletben részesült. így folytak le folytonos munkában Rosenauer életének napjai. Ő bol­dog volt s megelégedett, mert munkálkodhatott. Boldogságát megzavará 1876-ban atyjának halála, a kiben nemcsak a gondos, szerető és szeretett atyát veszté el, de a derék útmutatót is, a kinek nemes példáján indulva, ő maga is oly jeles férfiúvá lön. Talált azonban gazdag kárpótlást nejének, szül Barna Róza asszonynak, igaz szeretetében, kit engedve szíve legbensőbb ér­zelmeinek, 1876. évi február hó 17-én vezetett oltárhoz s véle oly boldog néhány hónapot töl ött. Talált kárpótlást férje halálán kesergő anyjának s testvé­reinek iránta tanúsított hű ragaszkodásában és néhány meghitt barátjában, kiknek körében oly szívesen időzött és oly jól érezte magát. Rosenauer valóban sokat munkálkodott; rövid élete áldásteljes s gazdag tettekben. De az erőteljes s életének delén álló férfiúra, ki terveinek valósulását csak a jövőben várhatá, fáradságának gyümölcseit csak évek múl­tával élvezhette volna, a tetteknek egész sora várt még; igen, mi tőle még sokat reménylettünk. Munkájának azonban — úgyszólván elején — megállíttatott. E reményteljes élet egy hosszas s kínteljes, majdnem két évig tartó betegségnek! mely időközben fájdalmas hatgerincz-csigolya-gyulladássá fejlődött, esett áldo­zatul. — Sem az orvosi tudomány, sem övéinek önfeláldozó szeretete nem menthetők meg őt többé. Rosenauer szellemének nagysága betegségében jelentkezett a maga valójában. Azon kínok, melyeket ő több, mint egy esz­tendeig állandóan ágyhozszegezetten átszenvedett, leirhatatlanok. Rettenetes fájdalmai éjjel-nappal gyötörték s voltak betegsége alatt időszakok, a midőn kínjai egy pillanatra sem enyhültek, midőn övéi egész napokon át csak szív­rázó jajszavait s kiáltozásait hallhatók, midőn szemeit álomra egy perezre sem csukható le s csak altatószerek alkalmazása által tudtak a borzasztó

Next

/
Thumbnails
Contents