Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1880
10 szenvedések által megtört s kimerült betegnek egy pillanatra nyugalmat nyújtani. 1SS0. évi november lió 1-éu végre az Úr szenvedéseinek határt szabott s hű szolgáját, ki keresztjét türelmesen s Isten akaratjában való megnyugvással viselte, e nehéz megpróbáltatás után, a minőt csak oly nagy lélek, a minő az övé volt, bírhatott el, magához szólította. Temetése november 4-én ment végbe. Egyházunk nagy halottját fényes végtisztességben részesítő s elismerésének e hű fia érdemei iránt, kiben szent ügyének ren- dithetlen harczosát veszítő, a legkiválóbb módon adott kifejezést. Emlékét jegyzőkönyvileg örökité meg. A számos koszorú között, melyek koporsóját boríték, ott feküdt a boldogult elhunytét felettébb fájláló beszterczebányai ev. egyház díszes koszorúja is. A drága tetemek felett, melyek a boldogult számos tisztelője kíséretében a halottas háznál elvégzett gyászszertartás után szentegyházunkba vitettek s ott az oltár előtt letetettek, a mely kitüntetésben csak az egyház legkiválóbb hívei szoktak részeltetni, Moczkovcsák János lelkész és főesperes mondott megható, az elhunyt érdemeit híven ecsetelő, kenetteljes beszédet. Az Űr házából kivittük a boldogultat oda, a hol nincs többé fájdalom, a hol annyi szenvedés után végre nyugalmat talált. Gyászolják kora elhunytét neje, egyetlen kis fia, rokonai, egyháza, iskolánk és kartársai. Ezen csakis 37 évet élt jeles férfiúról sokat lehetne még írnom; de nem engedi ezt a számomra kijelölt szűk tér. A mit még jellemzésére nézve néhány szóval elmondok, az inkább csak összegezése azon kitűnő ész - és szívbeli tulajdonságinak, melyeket életének egyes mozzanatainál már érintettem. — Bámultuk Rosenauerben mindnyájan az ő mélyen gondolkodó eszét, melynek Írott müvei mindvégig hű hirdetői maradnak; az ő ritka akaraterejét, mely minden akadályával megbirkózott; az ő munkaszeretetét, mely mindenütt nyilvánult, a hol embertársainak használhatott. Életének ékességei közé számítandók továbbá az ő ritka becsületessége és igazságszeretete; mert a mily bátor és állhatatos harczosa volt ő mindenkivel szemben a jognak és igazságnak, oly igazlelkű' volt maga is, ment a kétszínűségnek még árnyékától is. — Nagyrabecsülte őt mindenki az ő határozott jelleméért, mely életének minden viszonyai között rendületlen s következetes maradt. — Benne a protestáns férfiúnak s igaz hazafinak valódi példányképe múlt ki. Rosenauer finom miveltségű ember, nagy és sokoldalú tudománynyal bíró tanár, példás férj és apa és jó kartárs volt. Rosenauer a benne helyezett bizalomra méltónak bizonyult. Munkájának jutalmát megtalálta kötelesség-teljesítésének megnyugtató tudatában. Az ő nemes czéljai valósulnak-e? tervei létesülnek-e? —-------Ki tudná m a megmondani? A derék előharczos, a bátor úttörő nincs többé! Vajha azon szellem, mely a boldogultat vezérlé, lakoznék mindenha közöttünk is! Vajha munkája méltó gyümölcsöket teremne! Érzem, hogy halvány a kép, melyet e nemes alakról nyújtók; halvány főleg azok előtt, kik őt nálamnál jobban ismerték. Szolgáljon védelmemül azon körülmény, hogy aránylag nagyon is rövid volt azon idő, melyet a boldogulttal, mint ennek kartársa eltöltöttem, — ki fájdalom! épen i
