Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1880
7 minek tanítását Rosenauer egyszer magára vállalta, ott a siker biztos volt. A gondjaira bízott ifjúság lelkének mívelésén, szívének nemesbítésén kiváló nevelői tapintattal, atyai szeretettel és nyájassággal, szigorral párosult igazságossággal működött. Tanítványai tisztelték, szerették őt s fiúi bizalommal ■ ragaszkodtak hozzá. Tudom, hálás szívvel fognak sokan még későbbi korukban is megemlékezni a kitűnő tanárról, kitől annyi szépet, jót és hasznosat tanultak; de nem egykönnyen fogják elfelejteni ama kedves órákat sem, melyeket az növénytani kirándulásai alkalmával — városunk majd egyik, majd másik gyönyörű pontján —; víg beszélgetés és danolás közben velük oly szívesen eltöltött. Mily öröme telt benne, ha ilyen alkalommal az őt körülvevő s örömében ugrándozó gyermeksereget egy kis ozsonnában is részesíthette. Rosenauer sokoldalú s termékeny munkássága az 1870. évvel kezdődik. Egyházának irányában mindinkább fokozodó bizalma működésének csakhamar tá- gabb tért jelele ki s a munkaszerető tanár rövid idő alatt bevonatott egészen az egyházi ügyek szolgálatába. Reá bizaték a gymnasium igazgatása, megválasz- taték egyházi jegyzőnek, majd át kelle vennie az egyházi levéltár gondozását is. Mindezen hivatalokat ritka buzgalommal s lelkiismeretességgel, a hívek megelégedésére, megszakítás nélkül viselte egészen haláláig. A jelzett évtől megbetegedéseig terjedő időközre esik irodalmi működése is. Egy értekezése, melyben a Herodotosi nyelvet az attikai nyelvjárással hasonlítja össze, huzamosb ideig tartó tanulmányozás gyümölcse s bizonyítja szerzőjének az ó classikai irodalomban való tájékozottságát; de meg kell emlékeznem kiváltképen az ő nagybecsű történelmi munkáiról, melyek közül „A beszterczebányai ág. hitv. ev. gymnasium története“ czíműt az 1874/5. és 1875/G-ik, — „A beszterczebányai ág. h. ev. egyházközség történeté-t“ — pedig az 1877/8-ik évi iskolai értesítőben tette közzé. Ezen kiváló gonddal, ékes nyelven irt s felette érdekes monographiái, melyeket számos forrás fel- használásával, főleg pedig Beszterczebánya városának s egyházközségünk levéltárában található s fáradsággal felkutatott adatok alapján írt meg, megjelenésükkor hitfeleink részéről igen kedvező fogadtatásban részesültek s kétségkívül eddigelé különben is szegény hazai protestáns egyháztörténelmi irodalmunkban Rosenauernek kiváló helyet biztosítanak. Ezen rendkívül nagy erőfeszítést igénylő munka megtámadta egészségét is; a levéltárak okmányait ellepő por oly veszedelmes szemgyulladást okozott neki, hogy már-már komolyabb következményektől kellett tartania s hosszú időn át kényszerítve lön minden nyilvános hely kerülésére. Az utóbbi mű egyházközségünk keletkezésétől 1560-ig terjed; folytatásában fájdalom! megakadályozta őt korán bekövetkezett halála. E műveinek megírásánál nem azon czél lebegett csupán a tudós szerző szemei előtt, hogy egyházi irodalmunkat gazdagítsa, hogy hű képét adván a beszterczebányai ág. hitv. ev. egyházközség és gymnasium múltjának, egyház- községét az apák emlékének oly fényesen való megörökítése által egy szerfelett becses ereklyével ajándékozza meg; de nemes intentiója főleg oda irányult, hogy e dicső múlt feltüntetése által lelkesítőleg hasson híveinkre, bennük az egyházi és iskolai ügyek iránt meleg érdeklődést keltsen; szóval,
