Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1880

hogy őket az egyházi téren a.áik példájának követéire buzdítsa. Rosenauer Károly említett müvei hangosan hirdetik, hogy a beszterczebányai ág. ev. egyházközség dicső feladata a jelenben is az, a mi a múltban volt: éleszteni és ápolni tagjaiban a valódi Protestantismus szellemét; s mert dicsőült kartársunk lelkének teljes meggyőződésével hitte, hogy e czélt csakis az iskolák —• főleg pedig a protestáns egyházát híven szolgáló középiskolák — útján érhetni el, azért képezte — mondhatni — életczélját a gondviselés által neki ajándékozott fényes szellemi erők segélyével a beszterczebányai ág. ev. szerény gymnasium érdekének előmozdításán, ennek felvirágoztatásán nemes buzgalommal munkálni.

Ezen iskolában Rosenauer első sorban saját egyházközsége és szülővárosa számára kívánt nevelni hitbuzgó s lelkes protestánsokat, értelmes, munkaszerető s hazafias polgárokat; de bele akarta ő vonni a szomszéd megyékben lakó protestáns szülök gyermekeit is, hogy itt mintegy központot alapítva számukra, náluk is az említett czélt érhesse el. — Ennek az iskolának élt ő; ezen intézet körül érdemei számosak és nagyok. — Nemcsak a conventekben igyekezett füveinket iskolánk szent ügyének megnyerni, őket ékes szavaival ennek érdekében áldozattételre bírni; de mindenütt, a hol csak megfordult: társas összejövetelek alkalmával, barátai, rokonai, ismerősei körében számára pártfogókat és jóakarókat keresett. Midőn 1878. évi október hóban a magyarországi egyetemes gyámintézet Beszterczebányán tartá évi közgyűlését s ezt az áldott Gusztáv Adolf-féle egylet lipcsei íiok-intézetének titkára is szerencséltető megjelenésével, Rosenauer ezen alkalmat is megragadta, hogy egy terjedelmes s állapotunkat hiven ecsetelő „emlékirat“ át- nyujtása által még németországi hitrokonaink figyelmét is iskolánk felé irányozza.

Mindenekelőtt buzgón törekedett a közvéleménynyel szemben iskolánknak jó hírnevet szerezni, melyre oly féltékeny volt, miszerint nem tűrhető, hogy azt a legkisebb gyanú is élje,-ennek becsületét megőrizni, ezt a támadások ellen védelmezni, legfőbb kötelességének ismerte. Jól tudta ő továbbá, hogy minden iskolának sikeres működése — a hivatással liiró és jellemes tanárok mellett — főképen az oktatást megérthetővé s gyümölcsözővé tevő, jól felszerelt gyűjteményektől s egyéb, elkerülhetlenül szükséges, segédeszközöktől feltételez- tetik. Ezek folytán nagy súlyt fektetést a tanári-könyvtár gyarapítására s számára több becsesebb müvet szerzett meg. Az egyháztól évek során át tetemes összegeket eszközölt ki a physicai museum felszerelésére s ezt több értékes készülék s eszköz megszerzése által oly karba helyezte, hogy e tekintetben bátran kiállják a versenyt sok, a mienknél nagyobb és gazdagabb intézettel is. Növénytani gyűjteményünket a legnagyobb részben neki köszönhetjük; az állat- és ásványtani museum alatta jelentékeny gyarapodást nyert.

Mennél nagyobb, hatáskört biztosítani iskolánk számára, képezte főtörekvését s nemcsak a meglevőknek épségben való fentartásán s lehetőleg legjobb karba helyezésén munkált lelkiismeretesen; de folyton táplálta azon reményt, hogy gymnasiumunkat idővel isten segedelmével sikerülend majd nyolczosztályúvá kiegészíthetni.