Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1880
6 életének legszentebb törekvése volt,: örömmel ragadta meg tehát a kedvező alkalmat s tanárrá lett intézetünkön. Tudta ő jól, a mint mindnyájan tudjuk, hogy a választotta pálya a minő magasztos, épen olyan nehéz is; de hivatásának tudatában, egyházának czéljaiért való szent küzdelmében, eltűntek annak tövisei a kellemek mellett. Tudta ő jól, hogy a pályán, melyre lépett, mily felelősség vár reá isten és önlelkiismerete előtt; mert hiszen az iskola működésétől függ a legnagyobb részben a haza, az egyház jövője, sok ember jóléte vagy boldogtalansága. Azon kínzó gondolattól: hátha működését a legbuzgóbb törekvés mellett sem követi a kívánt és megérdemlett siker; hátha keserűen keilend majd tapasztalnia, hogy fáradozásai iránt nem lesznek az emberek elismeréssel: elhatározásának pillanatában ment ő sem lehetett. Tudta azt is, hogy a munkájáért járó tiszteletdij sincs arányban képességeivel és fáradozásaival: mindezek daczára örömest állott a tanügy szolgálatába; mert nem a megélhetés lehetősége, nem a tudománynak kenyérkeresetté való lealacsonyítása, de a legbensőbb hivatás s azon magasztos czél vezérelték őt a tanári pályára, hogy áldott életét egyházának áldozatul hozza, hogy ezen egyháznak iskolájában magasan lobogtassa a tudomány fényes szövétnekét, hogy a tiszta erkölcsiség romlatlan magvát ültesse be a reá bízott ifjúság szívébe, hogy a maga tiszta életével ennek példányképül szolgáljon, hogy tanítsa szent vallásunkat a valódi Protestantismus szellemében, hogy terjeszsze s diadalra juttassa mindazon üdvös eszméket, melyeknek harczosául istennek kegyelme őt ezen egyházba vezérelte. Ily gondolatok honoltak Rosenauer kebelében, midőn ezen szegény és szerény intézet tanárává lett. S azon jeles férfiú, kit elsőrendű hazai protestáns intézeteink oly szívesen mondottak volna magukénak, mindvégig velünk maradt s nem fogadta el azon kedvező ajánlatokat, melyek neki időközönkint a pozsonyi ev. főiskola, a pesti ev. és a helybeli róm. katli. főgymnasium részéről tétettek. Az ő működésének tere — mert ő akarta úgy — csak a besztercze- bányai gymnasium lehetett. Neki itt missiója volt. Itt — a mi körünkben — ernyedetlen szorgalommal építve azon alapon, melyet a német protestáns egyetemeken megvetett, a beszterczebányai ev. egyháznak és iskolának legfőbb ékességévé, a hazai protestantismusnak egyik kitűnőségévé lön. Tanári oklevelét a classica philologiából s a hellen-római történelemből 1869. évi október 28-án nyerte a bányakerület budapesti tanárvizsgáló bizottságától. Az iskolában is főleg ezen tudományokat tanítá; ezek képe- zék mindvégig tanulmányának legfőbb tárgyait; szép könyvtárát is legnagyobb részben szakmájabeli művek diszíték. — Az algymnasiumoknál azonban gyakori eset az, hogy a tanárnak szaktárgyán kívül — a körülményekhez képest — egyebet is kell tanítania. Nem kerülte ezt el Rosenauer sem. Márkus halálával ugyanis a terményrajz előadása bízatott reá, oly tárgyé, melylyel ezelőtt épenséggel nem foglalkozott. E körülmény öt legkevésbé sem hangolá le, sőt ellenkezőleg, a legjobb kedvvel fogott a neki jutott tudomány tanulmányozásához s vasszorgalma mellett néhány év íefolyta alatt — különösen a növénytanban — oly alapos ismeretekre tett szert, hogy kiválóbb szakemberek elismerőleg nyilatkoztak az általa e téren is felmutatott szép eredményekről. A
