Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1880
o ország kát elsőrendű theologusa is: Tholuck Frigyes és Müller Ágoston; 1863/6-ban a téli semesteren át Tübingenben s a nyáriban Ueidelbergben tartózkodott; az első helyen kivált Beck és Palmer, az utóbbin pedig Rőtbe előadásai gyakoroltak reá nagyobb vonzerőt. Azon időt, mely számára az egyetemen eltöltött órákon kívül fenmaradt, magántanulmányaiuak szentelte. Az egyetemi gazdag könyvtáraknak szorgalmatos látogatója volt s nem egy kitűnő munka beható s alapos áttanulmányozása által öregbítő tudományban gyönyörködő lelkének gazdagságát. Ha a tanulás kifárasztá, majd hont fogott kezébe, hogy egyet-mást rajzolgatva szórakozhassék, majd pedig elővevé fuvoláját, melynek kezelésében kiváló ügyességgel bírt, hogy eljátszsza ked- vencz darabjait. Az egyetemi első és második félév közé eső, nemkülönben a főünnepekkel egybekötött szünnapokat részint rövidebb kirándulásokra, részint pedig hosszabb utazásra használta fel. Beutazta Németországnak legnagyobb részét s meglátogatta Svájcznak egyes gyönyörű helyeit, szorgalmasan tanulva s tapasztalatokat gyűjtve mindenütt, a hol csak megfordult. A tudomány Rosenauernek annyira életelemévé lön, hogy még barátival való összejövetelei alkalmával is, ezeknek figyelmét legszívesebben tudományos dolgokra irányozd s egy-egy ilynemű kérdés órákig birta őt foglalkoztatni; sőt igen gyakran atyjának írt leveleiben is a tudomány körébe vágó tárgyakat érintett, a midőn majd egyes, általa elolvasott munkákat birálgatott, majd pedig tanárai előadásait illetőleg mondá el megjegyzéseit. Az 1866-ik esztendőben sokoldalú s gazdag ismeretekkel, tapasztalatokkal megrakodva, hazájába érkezett s még ezen évi deczember hó 6-án letette kitűnő eredménynyel a hitjelölti vizsgát Pesten dr. Székács József, bányakerületi superintendens előtt. Ez időtől fogva, bevárandó, mig gyakorlati működhetésre kellő alkalom kínálkoznék, szüleinél tartózkodott Beszterczebányán. 1867. évi február hó 14-én váratlanul meghalálözván a beszterczebányai ág. ev. gymnasium kitűnő tanára, Márkus Sándor, a ki főleg az algák körül tett kutatásai által tette nevét emlékezetéssé, Rosenauer az ekként megüresedett óráknak a tanév végéig díjtalanul való tanítását szívesen magára vállalta, ekkor még legkevésbé sem sejtvén, hogy ez intézettől többé megválni nem fog. Az 1868-ik év forduló-pontot képez Rosenauer életében. A beszterczebányai ág. ev. egyházközség ugyanis, melynek a lefolyt néhány hónap alatt alkalma volt az ő kitűnő erkölcsi és szellemi tulajdonságival megismerkedhetni, meghívta őt Márkus tanszékére. Rosenauer elfogadta egyházának bizalomteljes meghívását, minden habozás nélkül a tanári pályára lép, azon határozott szándékkal, hogy a lelkészből örökre búcsút vegyen. Csak az, a ki őt közelebbről ismerte, fejtheti meg e lépését s fogja tudni kellőleg méltányolni elhatározását. Rosenauer a lelkiismeretesség ritka példája, ki minden cselekedeténél követé nemesen érző szívének sugallatát s tetteinek rúgója az önző számítás sohasem volt. Tanulmányainak befejeztével mindinkább tapasztok! magán, hogy hajlamainak legmegfelelőbb pálya a tanári; igen, mint tanár remélt ő legáldásosabban működhetni; ehhez járult még azon körülmény is, hogy épen azon egyház tiszteié őt meg bizalmával, melynek boldogságán munkálhatni kora ifjúsága óta szívének legforróbb vágya,
