Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1880
4 kettőt a protestáns, a harmadikat a róra. kath. gymnasiumon. Örömmel tapasz- tahik a fiukon fokozódó szeretettel csüggő s ennek fejlődését folyton figyelemmel kísérő, gondos szülők a testileg is egészséges, virgoncz gyermeknek mindinkább mutatkozó szép tehetségeit; nem egyszer örömtől sugárzának szemeik, midőn őt órákig könyvei között ülni láták s nagy lelki gyönyörrel olvasgatták az ő időnkint haza hozott kitűnő iskolai bizonyítványait. Bevégezvén a gymnasium harmadik osztályát, a szülék határoztak az ő leendő életpályája iránt s egyértelmüleg abban állapodtak meg, hogy belőle, ha ez hajlamainak megfelelő leend, papot fognak nevelni. Miután arról meg voltak győződve, hogy fiukra — mint leendő lelkészre nézve — sokkal czélszerűbb és előnyösebb leend, ha ez már a középiskolai tanfolyamot is evang. intézeten végezendi, e czélból őt, szándékuk kivitelében anyagi körülményeik által sem gátoltatván, a soproni protestáns lyczeumba küldötték. Itt az intézet derék tanárainak vezetése mellett, mindvégig a legjelesebb tanulók közé tartozván s magaviselet tekintetében is tanulótársainak példányúi szolgálván, kitűnő előmeneteli sikerről bevégezte gymn. tanulmányait s 1862. július 2-án kiadatott számára az ezt igazoló „érettségi bizonyítvány.“ Szülei óhajtása szerint, de engedve önszive vonzalmának is, a következő évben Pozsonyba ment theologiát tanulni, hol jeles tanáraink a nemesretörekvő s komoly magaviseletű ifjút kiváló figyelemre méltaták s főleg Licbner Pál, kinek Rosenauer csakhamar kedvenezévé lön, vele gyakrabban társalogván, reá jóakaratú tanácsai, bölcs útmutatásai által emelőleg s buzdítólag hatott. Két semester elteltével elbúcsúzott Pozsonytól is s 1863. évi szeptember havában Németországba utazott, hogy az ottani egyetemeken, a protestáns theo- logiai tudományosság eredeti forrásánál, olthassa tudományszomját s nagynevű tudósok ajkairól hallhassa a tudomány éltető, igaz szavait. Kedvező anyagi viszonyai folytán azon ritka szerencse jutott néki, melyben fiatal theologusaink közül vajmi kevesen részesülhetnek, hogy itt teljes három évet tölthetett s az isteni gondviselés által fényes szellemi tehetségekkel megáldott ifjú, bírván magasztos hivatásának tudatával, meg lévén arról győződve, hogy majdan bekövetkezendő munkásságának eredménye szerzett ismereteitől s tapasztalataitól és azon módtól, melyen azokat tudni fogja érvényesíteni, feltételeztetik ; hozzájárulván azon nemes törekvése, melynélfogva ő már kora ifjúságában is a középszerűségen felül kívánt emelkedni: a tudományok egyes ágúiban — megőrizvén szivének tisztaságát — olyannyira kiműveié magát, hogy mindazok, kik őt ismerték, ritka készültségéről, erkölcsös, kegyes életéről csak díesérőleg nyilatkozhattak. A theologiai tudományok mellett főleg a történelem és a classica philologia, mely utóbbi iránt már soproni tanuló korában nagy előszeretettel viselteték, voltak s maradtak később is foglalkozásának kedvencz tárgyai; de nagyon érdekelte őt — kivált utóbb — a bölcsészet is. Berlinben, a hol az 1863/4 évet töltötte, a theologia mellett szorgalmasan s nagy szellemi élvezettel hallgatta Haupt Mór és Niedner Keresztéi)' hírneves tanárok előadásait, - az elsőnél a cl. philolngiát, a másodiknál pedig a történelmet. — lS64/5. a hallei egyetemen tanult, főleg theologiát; tanárai közt volt Német-
