Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1879
15 Sok az, a mit a legnagyobb homály borít s melyet, legalább részben, a tudomány van hivatva eloszlatni. — Állítható ez — egyebek között — azon néposztályról is, melynek jogviszonyairól az első századok törvényei nem szólnak, a többi okmányokban pedig csak gyéren tétetik róluk említés: értem a szabadok birtokain tartózkodó jobbágyokat. A váradi regestrumban akadunk egyes esetekre, a hol jobbágyai ügyében az illető földesúr mond ítéletet; de több példa ismét a mellett bizonyít, hogy felettük majd a várispáni cúria, majd pedig a nádor s egyéb királyi bírák bíráskodnak. A ki egv kitűnő közjogi Írónknak azon nézetét, mely szerint a földesuraknak mindig megvolt azon joguk, hogy jobbágyaik felett ítélhettek 4), a váradi regestrum egyes helyeivel, melyeknek tanúsága szerint a jobbágyok felett közhatóság ítélt, összeegyeztetni akarná, az vagy akként fog vélekedni, hogy a peres ügy többé vagy kevésbé jelentős voltához képest a jobbágy majd uránál, majd pedig a közhatóságnál keresett jogorvoslatot- vagy a váradi regestrumban előforduló kétféle eset közül az egyiket rendes, a másikat kivételes állapotnak fogja tartani. Az első véleményt a szóban levő nagybecsű okirat nem támogatja, a mennyiben az itt feljegyzett esetekből kitűnik, hogy a jobbágyokra nézve hasonló ügyekben, úgy nagyobbakban, mint kisebbekben, majd a földesúri, majd pedig a köztörvényszék hoztak Ítéletet. Nem marad egyéb hátra, mint elfogadni a másikat. De melyik legyen a kivételes állapot? Azon körülmény, melynél fogva a váradi regestrumnak aránylag csak kevés helye teszen említést a földesúr bírói eljárásáról jobbágyaival szemben, de annál több a közhatóságáról, — nemkülönben a XIII. században királyaink által sűrűn osztogatott törvénykezési kiváltságok azt látszanak bizonyítani, hogy az Árpádkorszak első két századában jobbágyaik felett csak azok Ítélhettek, kik erre privilegium által kivételképen jogosítványt kaptak; az ilyennel nem bírók jobbágyai pedig a várispán hatósága alatt állottak; — vagyis, hogy a jobbágyokra nézve is rendes törvényszék a közhatóság volt* 2). És e helyen nem mulasztom el felemliteui őseink jellemének egy szép vonását. A váradi regestrum 28S-ik és 334-ik pontjának bizonysága szerint azokat jobbágyaikhoz azon bensőbb viszony fűzte, melyben a hajdan dicső Rómának patríciusa clienséhez állott. Őseink ugyanis jobbágyaikat a törvényszékeknél, hol ezek csakis uraik kíséretében tartoztak megjelenni, képviselték3 4); e szép szokásuk nemcsak humánus gondolkozásmodjukra, hanem egyszersmind a magyar jobbágyság eléggé kedvező állapotára is, enged következtetést vonnunk. A várispáni törvényszéken kivid ítéltek a jobbágyok felett még a nádor és a király által időnként delegált bírák is4). ') Bartal I. tóm. 337. 2) V. ö. Heg. 57, 69, 101, 269, 292, 293, 313, 334, 387. 3) L. Hajnik: Alkotni, és jogtört.. 164 1. 4) Váradi regestrum 712. lap 288. p.; 724. 1. 334 p. 5) Reg. 321., 182.
