Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
28 adván, hogy az esztergomi érseki törvényszék Stegernek egyoklalúlag kedvez, a beszterczebányai tanács irányában pedig elfogultságot tanúsít, azt kiváná, hogy a szóban lévő per e törvényszéktől elvétessék, s más elfogúlatlan bírák Ítéletére bízassák; mibe a nevezett követ bele is egyezett, Piccolomini nevű auditorát, bízván meg a per átvételével, a ki a tanácsot 1554. apr. 4-én az egyházi átok alól oly föltétel alatt fölmenté, ha a szóban lévő pert ő előtte tovább folytatja. E fölmentő levelet a pápai követ saját pecsétjével ellátta, Oláh Miklós pedig sajátkezűleg aláírta. A következő napon a nevezett auditor Steger ellen idéző levelet kibocsátott; e levél által minden egyházi személy, bármi rangú s állású lett légyen, fölhivatott, hogy Stegert fi nap alatt 3 ízben a templomban, a szállásán, vagy akármely más helyen, a hol az előtaláltatnék, az auditor elé idézze, mely utóbbit az idézett köteles leend 24 napi időköz alatt azon helyen fölkeresni, melyen az ekkor történetesen tartózkodni fog, t. i. vagy Bécsben Ferdinánd király udvaránál vagy pedig bárhol másutt, és pedig a végett, hogy e biró előtt a beszterczebányai tanács vádjára feleljen; ezenkívül e levélben kijelentetett, hogy a két félnek idő közben minden egyéb lépéstől tartózkodnia kell. A pápai követ egyúttal az esztergami érseki helyettest arra szólítá föl, hogy Steger ügyét az említett auditorhoz tegye ál, indokoláséi fölhozván, hogy az utóbbi ezen ügyet feltűnés nélkül fogja elintézni, s hogy a beszterczebányai tanács eddigi biráinak rész- rehajlatlanságában nem bízik. Más részről a beszterczebányai tanács az érseki helyettesnek jun. 2-án a fönt említett fölmentő levelet tudomás vétele végett Nagyszombatban kézbesíthette, a ki azt átolvasván, úgy nyilatkozott, hogy ámbár a kérdéses ügy a pápai követhez nem jutott a rendes utón, t. i. az esztergami érsek révén, mégis az apostoli szent szék és ennek követsége iránt táplált hódoló tiszteletből nem fog további lépéseket tenni, míg ezen ügy iránt az érseket s a pápai követet alaposan föl nem világosítandja. Ellenben az esztergami érsekségnek István nevű ügyésze, a ki két kanonokkal együtt e jelenetnél jelen volt, ünnepélyesen tiltakozott az ellen, hogy a szóban lévő per rendes lefolyása az érseki szék jogainak rovására a pápai követ által megakasztassék, s arra szólítá föl az érseki helyettest, hogy a nevezett követ levelét tekintetbe nem vévén az ország határozata szerint, mely Leo pápa által is meg van erősítve, a folyamatban lévő pert tovább tárgyalja, mivel e határozat értelmében minden ügynek a rendes fórumokon végig kell mennie, szabadon hagyatván a feleknek a hozott ítélet ellen föllebbezni'). Az érseki helyettes fönt említett nyilatkozatának daczára valóban engedett is az ügyész e felszólításának s a legközelebbi tárgyalást Pozsonyban megtartván, ezen alkalommal a beszterczebányai tanács képviselőjének védő beszédét meghallgatta. Ezt a pápai követ zokon vevén az érseki helyettesnek szemrehányásokat tett, a ki egyebek közt mentségéül azt is felhozá, hogy a Steger ellen kibocsátott idéző levélről nem volt tudomása. Ennek következtében a beszterczebányai tanács az említett idéző levelet az érseki helyettesnek bemu') V. 1. 355, 1.: „ . . . . praesentibus ibidem Illasio Zathay et Joanne Veliky, canonicis ecclesiae strigoniensis, ad praemissa vocatis et rogatis.“
