Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877

29 tattn, Stegei’ ellen pedig az idézést az előirt módon végrehajtani szándékoz­ván időközben vallomásokat gyűjtött, melyeket a Sz. Benedeki zárda által hitelesíttetett. De párhuzamosan a most említett intézkedésekkel ekkor is kísérleteit tett az udvarnál, Steger ügyének eldöntése végett királyi biz­tosok kiküldetését kieszközölni akarván; azonban e kísérlete ismét siker­telen volt'). Midőn Steger az új váratlan veszély közeledését észrevette, ennek ki­kerülése végett az ispotályból megint nyomtalanul eltűnt, mire a pápai követ auditora Nissny János ügyvéd kívánságára máj. 25-én ellene új idézést kibo­csátott, melyben őt engedetlenség esetében egyházi átokkal, hivatalvesztéssel és 200 aranynyi bírsággal fenyegette, egyúttal pedig a beszterczebányai taná­csot az excommunicatio alól véglegesen fölmentette. Mivel Steger sehol sem volt található, a tanács az új idéző levelet másolatban a vártemplom és az ispotály ajtajára kiszegeztette; Bécsbe pedig harmad ízben követeket küldött a királyi biztosok kiküldetésének sürgetése végett. Azalatt Steger Oláh Miklós érseknél járt s ennél a beszterczebányai tanácsot és Hanko Márton plébánost protestáns hitvallásuk miatt újból bevádolván, magának az érseknek további pártfogását újból biztosította, melynek első jele rögtön abban mutatkozott, hogy a király az érsektől nyert informatio alapján az annyiszor sürgetett királyi bizto­sok kiküldetését megtagadta. Oláh M. a maga részéről 1554. máj. 27-én a zó­lyomi fődékánt fölszólító, hogy Steger életéről, a beszterczebányai plébános hitvallásáról és prédikálásáról, valamint arról is, hogy az utóbbi hol és ki által avattatott föl pappá, kimerítő jelentést tegyen. Az érsek ezen intézke­dése, melyben a beszterczebányai tanács a protestantismusra nézve nagy veszélyt megpillantott, az utóbbit oly félelembe ejtette, hogy inkább hajlandó lett Stegerrel egyezkedésbe bocsátkozni, mint a prot. hitvallást támadásoknak kitenni; ehhez járúlt, hogy a költséges pert a katli. egyházi törvényszék előtt úgy is csak akarata ellenére csupán kénytelenségből folytatta vala, s hogy 0 Felségének a Protestantismus iránt táplált ellenszenve következté­ben a legkisebb kilátással sem bírt, hogy érdeke ennek részéről a klérussal szemben támogatásban részesülhetne. Ezért készséggel elfogadta a kincs­tári rézbányák igazgatójának, Hohenwarther Farkasnak közvetítését, ki Ste- gerrel jó lábon állott, s 1555. jan. 13-án a Nagyszombatban székelő eszter­gami érsekség káptalana előtt Stegerrel következő egyességet kötött2): a két fél közt minden ellenségeskedés megszűnik, s ennek helyére barátság s jó szomszédi viszony fog ezután lépni; az ispotály az ehhez tartozó tem­’) V. 1. 7-1, 46. sz. a. 2) V. 1. 855, 1. sz. a.: „Wie die Stadt gesehen, dass diese Streitigkeit sehr gefährlich und sonderlich wegen des angenommenen Evangolii und der evangelischen Kirchendiener invidiosa, weil die Bischöfe sehr dawider und auf des Siegers Seiten waren und ihm beige- standen und auch Ihre Majestät sehr eingenommen hatten, und weil auch der Rath gerne Ruhe gehabt hätte; hat die Stadt sich auf Unterhandlung fürnehmer Herrn und guter Freunde, und sonderlich Wolfgangen Hohenwarthers, Verwalters allhie in eine gütliche Vergleichung mit dem Steger eingelassen, welche auch zu Tyrnau vor dem Capitel ist rati- iicirt und bekräftigt worden.“

Next

/
Thumbnails
Contents