Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
plorn drágaságaival s az azt illető okmányok másolataival együtt Stegeinek kiszolgáltatik, az eredeti okmányok pedig a szerződő felek és Hohenwarther Farkas pecsétjeivel ellátva biztos helyre letéteményeztetnek; a kostfülirers- dorfi városi malomba a hetivásárból nem szabad gabonát vinni erőltetés végett, ellenben Steger az ispotály malmaiban elegendő lovat fog tartani a inegőrlendő gabona elszállítására; minthogy Ő Felsége az ispotályt a városra bízta vala, mely ennek jövedelméről Ő Felségének bizottsága előtt számot adott, a tanács nem lesz köteles Steger előtt e számadást ismételni; mindkét fél viseli saját perköltségeit, de a város jobb viszony helyreállítása végett Stegernek önszántából 150 irtot fog megtéríteni; végre kiköttetett, hogy a mely fél e szerződést megszegné, 10 márka aranyból álló bírságban lesz elmarasztalandó, mely a másik félt és az esztergami érsekség pénztárát fogja illetni. —• E szerződést Oláh M. is megerősítette, s e megerősítést tartalmazó levelét 1555. márcz. 23-án a tanácsnak a zólyomi fődékán által kézbe- síttette. A mint Steger az ispotályi javadalom kezelését átvette, ismét vissza- sülyedt előbbi tékozló és kicsapongó életmódjába; az ispotályban három zenészt tartott s elvetemedett személyekkel dorbézolt, hivatalának kötelességeiről pedig s a szegények javáról egészen megfeledkezett. Az utóbbiak eltartására csak fél annyi gabonát adott, mint hivatalbeli elődei, s azon szegényektől, kik a Szt. Annáról elnevezett ispotályi alapítványból eltartattak, az addig szokásban lévő segélyt, mely hetenkint egy mérő gabonából s egy hordócska sörből állott, megtagadta. Sőt egyszer egy ökröt, mely az ispotály lakóinak adományoztatott vala, czimboráival együtt elköltött, anélkül hogy abból a szegényeknek valamit juttatott volna. Még az egyházi drágaságoktól sem tartózkodott, hanem egyes becses darabokat elzálogosított, csakhogy aljas szenvedélyeit kielégíthesse; miután pedig költekezésének fedezésére mindez elégtelen volt, Lengyelhonba eltávozott, hogy magának ott még más egyházi javadalmat megszerezzen, s az alatt az ispotály jószágának kezelését egy ispánra bízta, ki neki a jövedelmet időről időre átküldte, az ispotályi malmokat bérbe adta, a szegények javára begyűjtött perselypénzt pedig önkényes módon más czélra fordította. Steger Lengyelhonban, nevezetesen lerakóban időzvén, kihágó, paphoz nem illő életmódját tovább folytatta: világi ruhát viselt, kardosán s puskával ellátva utazgatott, és rósz hírű személyekkel isme- rettséget kötött. Egy ízben bizonyos hírhedt, férfi ruhába öltözött nővel, ki erkölcstelen élete miatt később Krakóban lefejeztetett, Túrócz megyébe utazott. — Mindez a beszterczebányai tanács tudomására jött, mely látván az ispotály birtokának czélellenes kizsákmányolását s az ott eltartandó szegények nvomorgását, és attól tartván, hogy e birtok rósz gazdálkodás következtében adósságokkal túlterheltetik s idővel tán idegen kézre is kerül, mint ezen intézet pártfogója Ő Felségéhez kérvényt fölterjesztett, melyben Steger életét s az ispotály hanyatló állapotát lefesté s ezen intézetnek a város gondviselésébe való átadatásáért folyamodott, egyúttal Ígérvén, hogy a szegények javát szívén fogja viselni s alkalmas papról is fog gondoskodni, kivel az esztergami érsek meg lesz elégedve. Ily értelemben írt az érseknek is s kikérte
