Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
11 Későbbi időre nézve fölajánld a tanácsnak szolgálatát1). — A tanács mindent megtett, hogy e buzgó és jeles tehetségű férfit a városnak megnyerje; új meghívó levéllel elküldte hozzá a múlt évi bírót, Schaffer Györgyöt, ki Faltérrel Boroszlóban találkozván ezzel a beszterczebányai viszonyokról részletesebben beszélgetett. Ennek következtében Faber az utóbbi városban igen szép levelet írt a tanácshoz, melyet valószinűleg Schaffer Györgynek átadott kézbesítés végett. E levélben először megemlítő, hogy a tanács helyes reményeket táplált, midőn tőle az igazi isteni tisztelet behozatalát várta, mely az isten hamisítatlan igéjének prédikálásából s a szentségeknek helyes használatából áll. mert ő el nem tűrhetné, hogy a mise, mely Beszterczebányán még divatban van, tovább is megtartassák, mivel ez oly visszaélés az úr vacsora szentségével, melynél az utóbbi egész lényegéből kivetkőztetik; ő pedig lelki- ismeretében az isten színe előtt nem vállalhatna felelősséget az oly isteni tiszteletért, mely az isten előtt utálat tárgya, minthogy ennek igéjével s akaratával ellenkezik. Fölszólítja tehát a tanácsot, adná tudtára, váljon bele- egyezik-e abba, hogy a régi mise, miután a közönség annak beszüntetéséhez prédikácziók által kellőleg előkészítve leend, abba hagyassák, s e helyett az igazi mise, vagy is az Ür vacsorája oly alakban behozassák, a mint azt a megváltó tanítványaival megtartotta vala. s a mint arra Pál apostol a Korin- thusbeliekhez írt első levelének 11-ik fejezetében utasítást adott; egyszersmind pedig ajánlja, hogy a misei alapítványok, melyek alapján külön oltár- nokok eltartottak, más hasznosabb czélra fordíttássanak, mely által az Isten és Jézus Krisztus igazán magasz tál tatnék, s a hívek vigaszt és épülést nyernének. Ez nem állana ellentétben azzal, hogy azon alapítványok örök időre alapíttattak, mert hiszen azok tovább is fönállhatnak, csak jövedelmüknek helytelen és az Isten rendeletével ellenkező fölhasználása szíintettessék meg, mert az Ür a misét, azaz szent vacsoráját nem azért alapította, hogy vére és teste az élők- és halottakért áldoztassék, hanem azért, hogy a hívek a kenyérben és borban igazi testét és vérét élvezzék bűneik bocsánata s hitük megerősítése végett, úgy hogy magokat azután azok számába tartozóknak vallhatják, kikért Krisztus ártatlan vérét a keresztfán kiontotta. Továbbá kifogásolja azt is, hogy a lelkész, kinek úgy is elég dolga van, ha a prédiká- czióhoz kellőleg elkészülni s egyéb papi teendőit is lelkiismeretesen elvégezni akarja, a templomban a karéneknél is segíteni kénytelen; végre pedig kijelenti, hogy a szántás-vetés, melyben neki gyakorlata nincsen, szintén inkább másra bízassák és ne a plébánosra, s hogy a tanács átvévén a plébániai jószág kezelését az utóbbinak készpénzben való fizetéséről gondoskodjék, hogy ') Y. 1. 209, X. — Levelét e szavakkal végző be: „Ich versehe mich aber, dass wo ihr mit rechtem Herzen, hitziger und inbrünstiger Zuversicht und Glauben den Herrn der Ernte werdet bitten um einen treuen Arbeiter und Baumeister, er werde ohn allen Zweifel seinen edlen Weingarten, welchen er erkauft hat durch das unschuldige Blut und bittern Tod seines eingebornen Sohnes, seines allerhöchsten Schatzes, nicht verwüsten, sondern durchackern, bauen, befeuchtigen und fruchtbar machen; dazu will ich auch mit sonderlichem Gebet und Flehen helfen, anstehn und anhalten. Der Friede Gottes und die rechte Erkenntniss Jesu Christi sei mit euch allzeit Amen. Lieguitz am Sonntag nach Mathiae 1541“.
