Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

27

Az elválasztás sajátitójával összefűzi Herodot oupi'Sstv igét is (att. opííjsiv); 2‘ 16: NsíXo; cúpí^st. xv|v ’Agítjv -rij? Soph. Philoct. 636: *i)fj.ä<;

7coXi> iréXayo? ópí£si x*rjp ’0hvaoétíp. vs<óc. Att. prózában : opfésiv xxvá ára xtvop.

c) racxsütö*aí Two?: 173,3 : oí xapsóvxsp Soaxop-óvep xmv xpswv xouxswv s7ráaavxo. Od. 1*124: Ssúrvou Tcaaaáp.svop. Ezen élvezést kifejező ige att. prózában nem fordul elő.

d) xopsvvúvat xiva xivop; 1 '212,2: y) [rév cs s’yw xaí a'rcXiqffxóv áo'vxa aijjLaxop xopsco). Od. 18*372: ßosx xexopvjóxs raí**)?. Att. prózában igy nem szerkesztetik.

e) Részelő sajátitót vonz Herodotnál xakXwxsúsiv ige; 7'180: xüv ^mßaxsuv xov xaXX'.cxsvcvxa.

f) ávxía xivo’p; 7*209: ávxía cső; Od. 15*377 : ávxía hzCKoirqc. Att. prózában nem találtatik.

Ebből kitetszik, hogy Herodot az esettanra nézve csak annyiban tér el az att. prózától, hogy némely szót használ, mely ott elő nem fordul; de ez valóságos eltérésnek nem is mondható, minthogy ezen szavakkal azon szabályok szerint él, melyeket az attikai nyelv más rokon jelentésű szavaknál követ.

II. Névelő, a) A névelő néha magánosán néha más szócskák által támogatva mutató természettel bir Herodot, Hómér és más költőknél, de nem az attikai prózában; 1*51.1 : xai xáSs á'XXa áp.a xoíci — att. <x\s.a xoúxotf; 2*173,2: 3 ys Homerismus el is maradhatott volna, mert nélküle is világos vonatkozással birnának a szavak: Xaßroi áv *rjxo(, p.avsip vj 3 ys ára- tcXv]xxoc ysvóp.svop; II. 10*503 — 505: aóxáp o p.spp.rjpi?s pivuv őxi xu'vxaxov sp5oi, *í] 3 ys 5t'9pov sXüv pup.oő s^spuo'. x. x. X.

b) b 8s az utómondatban visszautal az előmondat valamely fogalmára 1*13: rjv jj.lv 8r( xo xpTiö'C7í?t0V ávsXy) ij.iv ßact,Xsa sívai AuSwv, xbv 8s ßaciAsösiv x. x. X. Att. kifejezés volna: xoöxov ßaciXsusiv. — II. 11*408—410: 05 Ss x’ápiaxsúyjai. uá'/yj svi, xov 8s p.áXa ypsw scxau.svoa xpaxspu?.

c) Herodot néha elhagyta a névelőt oly főnév elől, melyhez ovxoc vagy 38s névmást csatolt; 4'8: éc, yijv xauxT]v, attikai s’? xyjv yvjv xaoxvjv, — vagy: sp xaux*»)v xi(v yíjv. Ezt azonban ritkán tette; 4*9,2: x,opv)í xijpSs, és ugyanott helyesen: xvjpSs vrjp y/jp^íIII. Névmások, a) piv (acc. sing. pron. pers. 3. per.) Herodot és Hómérnál nemcsak személyes de személytelen fogalmakat is helyettesit; az att. nyelv e helyett aúxov vagy aüxó-t használ; 1*36,2; 1*70,2; 2*37,3 stb.

ccpsa (acc. pl. neutr.) dolgoknak neveit helyettesíti Herodotnál; att. = aúxá; 8*36, 7*50: stb.

c<pí, enklitikon aúxcí? helyett áll Herodot 5*3: s Homernál.

a epici Herodotnál vagy visszahozó névmás (pr,m. reflexivum; mint az attikai nyelvben (p. o. 5*1,2: 09(01 auxoíci, att. cepíoiv avxoip), vagy viszonos névmás (pron. reciprocum) p. 0. 1*57,2: cepici ojJio'yXuccot.; att. áXXríXap.

09SÍÍ 4*43,3: ö9sX)v 5*1,2: és G9sa; helyett az attikai nyelv aűxoí, aúxűv, és a'jxoúp-t használ.

• v\í\* ' > 'VV1.! *.<*,,