Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

9

téshez tartozó him- és nőnemű melléknevek többes számú nominativusá- ban (nevezőjében): aoyysvs'sp (3'2), sm&sssp (7'29,2), xays'sp (II. 6 514); úgy- szinte az első és második személyi! névmás többes számú nevezőjében: xu7us'sp (5’23,2). Homer az első e-t sokszor meghosszitja: ßaffiX-rjsp, ETaujsp (II. 2'810). Az attikai nyelv az ss-t mindig st-vé összevonja: ßaaiXsip stb.

6. es'.-nél: aEps's'. (3'4,2) Soxs'si (II. 6'90); att. aípsí, Scx.si.

7. eo-nál: ysvsop (8'42), s’ysvso (1 '35,2), sXtoo (II. 20'201), S'.íxso (II. 19186), s’pio (Her. és Horn. II. 10124), oso (1424), xso (1'58), att. -ysvoup,

SO.G’J stb.

8. os-nál: S^p-ospyop (731, Od. 17' 383), ayairospy«] (3'IGO), att.

§7]pt.oupyóp stb.

9. sou-nál: aEps'ouat -(5420), áiaxsXsouoi (8'41), xoxs'ouaa (II. 23'391), att. ooEpouoi stb.

10. ao-nál: arcscp^vao (7'52), cpáop (II. 20'95), att. aTCstprJvo, ©wp.

11. oo-nál: vóov (6'130, Od. 2'124) att. vouv.

12. sói, őst, oo'., ow, sw, sr, vjai-nál: ouvspjat. (5'23,2) sue. (4404)

ToavxsXéwp (4'95), arcaipsirs'« (3'65), ©xvímc. (1 ‘41), opp.nj'i'sooi (1*47), tSvjaí

(II. 19444), fisvosíxsa (Ii. 19,144), att. cuvs'yj), spYjynxoa, uai stb.

b) Sokszor azonban Herodot és Homer is összevonnak találkozó kemény magánhangzókat. Az eltérések, melyek náluk az összevonást illetőleg észrevehetők, a következőkben állanak:

1. so-t su-vé vonnak össze: az összevont igéknél és az összevont

jövő időnél: dp.uvsúp.s,ira(8'l43), apt<pißaXsüp.ai (Od. 22403), Sisvosüvxo (6433,2), TcasófjLTjv (II. 9'495), x.aXsűvxsp Od. 10'229), áii'xsuv (11.124 60); a közönséges M igék aligmult idejében, Il-ik aoristosában, stb. raßtsu (840,5), ßaXsü. (7*51,2), sxpáasu (840,5), síXsu (3'52), a futurum atticumnál: xofjusújteíra (8'62), omapisOvxsp (4472), iroXup (illetőleg Herodot szerint aoXXo'p) középfokánál : aXsüvsp (4405, a rövidített zXsovsp-böl, att. ToXsíovsp), 7t;Xsuvap (14,3), a személyes névmások egyes számú sajátitójában: p.su (3419,2), sp.su (4'97), csu (5-24), su (csak 3435), xsű, oxsu (8'26).

Herodotnál csak két helyen találunk so-t ou-vá összevonva: pupoűvxsp (2'65), s7ap.sxpoup.svou (3 91,2), Homernál többször: ávs^pfexouv (Od. 13'78) stb. Az attikai nyelvben so mindig ou-vá vonatik össze.

2. sou su-vé vonatott össze : tcoisuoi (5'4; 4'64,2), áTxsiXsűct. (4’94), áp.uvsűo'. (9’6, fut. contr.), ávírsúarjC (6427,3), vsixsügi (II. 20'254), ctpsöat (Od. 3'322). Herodotnál sou majd összevonatik, majd nem, Homernál többnyire nem, az attikai nyelvben mindig, még pedig ou-vá.

3. sa savé vonatott össze: Esíai (4'62,3), auvxi^siai (4'67), xösiot (II. 16 262; Od. 2425), att. [óta'., x&saoi.

4. is avé: Epóp és xo Epo'v (7‘55, 4403,1) att. tspóp, xb Espóv. Homer majd az att. majd az ióniai alakot használja (p. o. II. 2'420, 2'305), xax'.pűoai. (1464, 1), Epoaúv») (3442,3. helyesebben Epoffúvi)), íprfe (2‘65,2, 11. 21'494), att. Es'pocp.

5. ia t-vá: az tp-re végződő 3-ik ejtegetéshez tartozó neveknek többes számú tárgy esetében: xáp rcX'.p (7409); és S*p5(.p (541); Homer ősz-