Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

10

szevonatlanul hagyja: toXvxc (II. 4’308, Od, 8-560), néha Herodot is: (xáv- xlac (4-69), ellenben néha Homer is összevonja: áxoíxíc (Od. 107), rfíic (II. 6 94). Az attikai nyelvben ezen nevek tövének végső i-ja e-ná átváltoztatván, eac, si?-szé vonatik össze: xa? -zílac.

6. ua ű-vá: a) a jn igék jelentőmódú jelen idejének többes számú 3-ik személyében: ésixvüöi (1 * 171), ojjlvügí. (4106), á7roXXüai (4'68,2), xaxep- ■yvöot (4’69), p-rjyvüfft. (l-80, 11. 17751); att. Ssixvúaoi stb. Az utóbbi Hero- dotnál is előfordul (2‘86).

ß) az o?-re végződő, o jegybetiivel biró nevek többes számú tárgyesetében : ojj-c-jc (3’98,2), íxu? (7"89), ocppüc (II. 16740), vsxu?

(Od. 24-417).

Megjegyzendő, hogy az attikai nyelv lágy magánhangzót következő keménynyel nem szokott összevonni.

7. or) feltűnő módon összevonva találtatik oly szavaknál, melyeknél azt az attikai nyelv vonja össze.

a) oy&wxovxa (1 ’ 163, II. 2"568), att. oySo-Jjxovxa.

b) ßoa« jövő idejénél és I. aoristosánál: ßwüojxat. (6'85, Od. 2'143), ßuaarrcc (5*1, II. 12'337), agßuaas (1'8,2), sro.ßa>flovxoa (5*1,1), eßaa'Srp (8.124) att. ßoTj<jop.at., avaßo-rjoai stb.

c) néha ßo^ireu-näl: sroßwirsov (81), ellenben: sßonjirsov (5‘102), att. Iitsßo-^ouv. Homernál nem fordul elő.

d) vosu-nál:svvsvwxaat. (3*6), Sisvsvuvto (7'206),svsvwvto (7*206); ellenben: £TCvoTjí?Y]v (3-122; 6115). Homer az attikai alakokat használja : svvsvo-íjxact. stb.

Diaeresis.

1. A kettőshangzók Herodot és Homérnál többnyire elemeikre felbontva találhatók. Ezen felbontás, vagyis a diaeresis, kétféle módon van véghez vive:

a) a kettőshangzók felbontatnak, a nélkül, hogy a magánhangzók változást szenvednének: xpwj'psi' (6'133), lm (4‘95), xXr'ísí (5"2), ßaatXIC (5"2), xakxTjpsi (II. 4'469), AiopíSeí (II. 5*1), [Saí^M (II. 17*535), 8aí<ppuv (II. 2'60); att. xpMjpsi, ßaciXsi stb.

b) a kettőshangzók felbontatnak, s kemény magánhangzóik egyszersmind meghosszittatnak : Cp-ujiov (4'62,3) ßaaiXrpiv (3‘3,2) cxpaxTjftrjv (3"3,2), p.avx7]tov (1-91,2), yvvauojíoc (1-91,1), itpuxavirjí-») (6’ 110), áp^ÍMV (4'62,1), oixr'fo? (4'104), ßa<j'.X-»)ioc (3*128,2), 7uopír(JL7)iov (7"25), írepamr)fti] (7"55), Xt)ÍV) (4-104), npovTjíV) (8-39), Cspv'iov (II. 22159), X-ijtfc (Od. 3'106), Xr/iá? (II. 20193> att. íspsíov, ßaciXsiav, ;j.avxsíov, oíxsíc?, Xsta, lipoma stb.

Homernél efféle felbontás ritkább, Herodotnál igen gyakori.

Herodotnál a diaeresissel néha bangcsere is együtt jár: írwüp.a (3‘23), (1. hangcsere 5. pont).

2. Az t subscriptum a bosszú hangzó mellé iratik, elláttatván a diaeresis jelével és szótagot képez: TtaxpuíVj (4'67), Ayiíoxt]? (1'99), itepixX-ijtei (7-198), -qí'axuffs (3-127,2), prjtSioc (II. 12-54), ©pifé (5'3, II. 2-595), att.