Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875

GO

ritkán jelennek meg oly korszerű és talpraesett értesítvények, mint a melyekről most volt szó. A bennök közölt, szellemesen irt értekezések szép tanúbizonyságai szerzőjük komoly életirányának, fenkölt szellemének, s buzgó és valóban paedagogai működésének. A mély erkölcsi alappal, jeles intellectuális erőkkel és idealistikus életnézetekkel biró szellem, melyet ezen értekezések sorai visszatűkröztetnek, a rábízott fiatalság fogékony szivében bizonyosan szította a szép, jó és igaz iránti lelkesedés nemes tüzét, s megóvta azt azon szánandó ürességtől és förtelmes blazirozottságtól, mely a fiatal emberben minden finomabb fogékonyságot és magasabb törekvést csirájában el szokott

Equis nam non cernit? En ardent proxima tecta!

Ardent, vixque ulla pendet ab arte salus.

Undique praeruptis resonant singultibus ora,

Undique lugubri murmure cuncta sonant.

Armorum fera tempestas nos undique cinxit,

Fervebat rabidi Martis ubique furor.

Et quid erat tandem sperandum Marte furente

Eos circum? quam ut mox turbine cuncta ruant, Quam certum exitium, quam fata novissima mundi,

Quam sors Sisyphea, pomaque Tantalea.

Vix tamen haec hominum tangunt incommoda quemquam, Votis illa suis nemo levare studet.

Scilicet et dira vitiorum semina florent,

Luxuries, fastus, fasque nefasque viget.

Nummorum cui farrago, qui vivere quaestu

Novit, (nam virtus nunc jacet) ille valet;

Et pretium annonae et rerum constringit egestas, Mortalesque fames perniciosa promit.

Ex his tot casus, tot luctus, tristia tanta!

Pandorae est nostri pyxis aperta mali!

Laus mulierum.

Qui cupis esse beatus vincla jugalia fuge:

Nam mulier mores vix habet ulla probos.

Pulchra quidem vultu blanda est, sed pectore ficto;

Deformis vero taedia multa creat.

Docta viros didicit frenare, indicere leges;

Insipiens nugas tractat inepta leves.

Et juvenis pictas poscit quotidie vestes;

Fit vetula irarum proelia crebra movet.

Dices avara tibi nummos occludet in arcam ;

Pauper vix ullam ferre valebit opem.

Qui cupis esse beatus, vincla jugalia fuge:

Nam mulier mores vix habet ulla probos.

Epigramma ejusdem.

Ter tantum quidam senos adoleverat annos,

Cum vetulaqua subit divite jura tori.

Miraris? causas tanti perquiris amoris?

Non pulchra huic, verum mox morituraplaeet.

Joh. Kollár.

Alexius Kmosko.