Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
58 a tanulók testi és lelki kifejlődését előmozdítja, s melynek lakói a tanügyért buzgólkodnak. Ha az ily iskolának sikerült az emberiségnek legalább kis töredékét valódi emberekké fölnevelni, balhatatlan érdemeket szerzett magának. Nem fog elveszni az igazság és erény magva, mely benne eltüntetett, hanem a család, az iskola, az egyház, a haza, az emberiség számára bő és üdvös gyümiilcsöt fog majd hozni. — Ezen értekezéshez Magda kimutatást csatol az intézetnek akkori állapota fölött, egyszersmind megjegyezvén, hogy kívánatos volna, ha minden magyarhoni gymnasium ily évi jelentést közzé tenne. E szerint az intézetnek az 1811/12-iki tanévben 183 gymnasiumi és 67 elemi növendéke volt; ezek közt volt 21 primánus, 31 rhetor, 43 syntaxista, 55 grammatista. A tápintézetet az első félévben 58 növendék látogatta, a con- victust 35; 19 tanuló ösztöndíjban részesült. Csak a kitűnő tanulók névsora közöltetik; a prímában volt 8, a rhetoricában 6, a syntaxisban 12, a gramma- ticában szintén annyi, a Donatusban 7 jeles tanuló; ennélfogva a gymnasiumi növendékek 24 százaléka jeles osztályzatot nyert. Egyes tanulók még külön megjegyzések által is kitüntettettek; p. o. „Simeon Lehoczky, Thurociensis, primanus, omnium eminentissimus, ingenii plenus, in labore indefessus, vita innocens et probus. — Franciscus Kubiny, Neogradiensis, inter rhetores emi- nentissimus, iuvenis magni talenti, maioris industriae, maximae spei. Et patria, et res evangelica, et schola firmam olim in eo habere possunt columnam, si ideas suas et orationem sensui discipulorum suorum accommodandi, atque abstractissimas etiam veritates individualisandi (sit venia verbo) evolvendique conceptus; intima naturae humanae cognitio in genere, et in specie psychologica facultas praesagii in dijudicandis et cognoscendis ingenii viribus juvenis; sagacitas in observandis intellectualibus et moralibus defectibus alumnorum suorum; ars quemvis eorum indoli convenienter tractandi; severitas conjuncta cum hilaritate animi et serenitate vultus, tacilitateque jocandi, quae tameu procul remota sit a studio obscoenis scurrilibusque jocis solutos risus discipulorum suorum captandi; comitas et affabilitas, quae sensum inferioribus gravem ex cogitatione discriminis inter se, et superiores suos ortum lenit ita tamen, ut nunquam obliviscantur, illis, qua superioribus cultum venerationis deberi; porro constantia sine morositate, et pertinacia; benignitas et facilitas sine effoeminata mollitia, et fluctuante inconstantia; patientia etiam in durissimo agro colendo; studium utilitates communes augendi, non quia sibi, sed quia aliis prosunt; propensio voluntatis, suas inclinationes, suam commoditatem, nec non tempus suum omne alumnis suis immolandi; indefessus conatus ad unum scopufn omnia dirigendi, etiamsi plura jam adminicula inefficacia fuerint; cupiditas totum campum veritatum illarum pervagandi, quae discipulis utiles esse possunt, sed remota tum a studio difficiles et inutiles nugas anxie persequendi, seu a pedantismo, ut Galli loquuntur, atque a contemtu alienorum studiorum, tum a superficiali polymathia; donum communicandi, nec non attentionem discipulorum excitandi et conservandi; praesentia animi penes improvisos casus; placidus animus procul tamen remotus ab insensibili, omnisque affectus vacuo torpore; animositas oppugnandi praejudicia noxia, moresque saeculi depravatos; sincerus et efficax amor juventutis sehol, generositas et fortitudo animi, quae superne despicere scit factiones, malevolas obtrectationes, offensiones, injurias, ingratitudinem eorum, quibus benefactum est, neque confundi se deprimique patitur sinistris hominum inperitorum et malignorum judiciis, contemtu, persecutionibusque ; tenerrimus sensus moralis, et ignis ille sacer, qui in animo aestuat pro veritate, pro virtute, pro salute patriae, totiusque generis humani, atque desiderium excitat, studiumque acuit, regnum sapientiae et virtutis inter homines promovendi; denique vita exemplaris äd regulas prudentiae ac decoris conformata.
