Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875

in via virtutis ad gloriam constanter tendere voluerit.^ A végén néhány primanus sikerültebb költeménye közöltetik, részint a szerzők kitüntetése czéljá- ból, •részint a többiek ösztönözése végett; e dolgozatokon Magda, mint maga megjegyzi, szántszándékosaii semmit sem változtatott, hogy azok egészen csak az illető növendékek művei maradjanak.') Hazánkban még napjainkban is

• 5!)

1) Kém lesz tán érdektelen, ha néhány ezeu versek közül itt másod Ízben lenyomatik, mivel az iskolai munkálatok legtisztább belátást nyújtanak valamely iskola működésebe.

Hymnus in luudes Christi.

1. Nunc meo clemens faveas labori Christe ! nunc fac, igne meum calescat Cor; tuas laudes etenim, decusque

Carmine dicam.

2. Tu viam veram facilemquae nobis, Quae ad polos ducit, miseris parasti; Duce te possunt homines beatam

Scandere sedem.

3. Perditum nostrum genus atque saevae Mortis in fauces properans levasti,

Ac oves pastore bono carentes

Ipse fovisti.

4. Morbidis fidus medicus fuisti,

Esque tu semper, miseros et aegros

Ut pater clemens beuignusque nunc jn vare paratus.

5. Tu decus mundi, soboles divina Esque tu mortis squalidae domator. Nec tuum nomen series dierum

Longa delebit.

6. Nam tibi nemo fuerat par unquam,

Nec erit certe similis in orbe,

Tu genus donas hominum benigne

Candida luce.

7. Occidet mundus, Tua gloria et laus, Artibus sanctis Tibi quam parasti, Temporis longi fugiet terentem

Omnia dentem.

Vivitur parvo bene.

Gaudia vera tenet, non qui bona possidet ampla, Nec qui divitias, jugera, mille boves,

Nec qui congestos fulgentes aeris acervos,

Nec qui sublimes marmoreosque lares:

Talem nam semper cruciat furiosa cupido,

Et vexant curae perpetuusque timor.

Verum, crede mihi, paucos qui possidet agros,

Qui non immensas divitiasque tenet,

Is vivit gaudens, hilaris, menteque serena,

Contentus semper paupere sorte sua.

Non timet is fures nocturnos, nonque latrones Huic est perpetuo dulcis et alta quies.

Sim. Lehotzky.

Georg Scholtz. Lipt.

Deploratio praesentis status Hungáriáé.

0 miseram, nostris male dum sic vivitur annis,

Pannoniam! quo te, quo mala fata ferunt? Siccine, et in tantum rigidas exarsit in iras

Fortuna, et tetrico volvit in ore minas? Heu! veluti, vasto cum saevit in aequore caeca Tempestas, adfert mille pericla rati,

Sic quoque fatum in nos atro spuit ore cruorem, Infestat nostrae dissita membra ratis.

0! igitur tristem tu nunc Elegeia vestem

Indue, nunc mitte questus ab ore graves.

%