Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
I-J A beszterczebányai ág. h. ev. gymnasium története. A beszterczebányai ev. gymnasium mint egyházi intézet 1678-tól a legújabb időkig. Miután a beszterczebányai ev. gymnasium a város intézete lenni megszűnt, sokkal sanyarúbb sorssal kellett megküzdenie, mint előbb. Mert valamint fiz élőfa, mely jó termő földből gyökerestül kiszakíttatott, a rajta elkövetett erőszakot sokáig megsínli, habár azonnal más földbe ültetteték is át; vagy valamint a hajó, mely biztos és nyugalmas révből a magas tenger hullámai és viharai közé kisodortatott, az elstilyedéstől csak a legnagyobb erőmegfeszítés és óvatosság mellett megmenthető, és sokáig ide s tova hányatván népét gyakran igen keserű nélkülözésekre kényszeríti: úgy cserélte fel a szóban lévő intézet is előbbi biztosított léteiét az önfentartás meg nem szűnő küzdelmeivel. Egyedüli pártfogója, mely vele jóban roszban mindig híven osztozott, s ügyét mái napig buzgón felkarolta és sajátjává tette, a beszterczebányai ev. egyházközség volt. A most leírandó korszakban különösen két hatalmas tényező hátráltatta sőt néhányszor teljesen meg is akasztotta e gymnasium felvirágzását t. i. a beszterczebányai jezsuita telep által felbizgatott bécsi kormány erőszakoskodásai, és anyagi segélyforrásainak koronkinti kimerülése; amannak sújtó hatalmát leginkább a 18-ik század közepe táján, az utóbbit pedig kiváltképen a 19-ik század második évtizedében érezte meg. Az előbb nevezett kormány önkénye úgyszólván koronájának tetejét s legvirágzóbb ágait vagdalta le; az utóbb érintett anyagi hiány pedig gyökereiben támadta meg újonnan erőteljes hajtásokat kibocsátó fáját. — Annál nagyobb érdemet szerzett magának a beszt. ev. egyház, hogy eltűrvén a magas kormány kegyének elvesztését s szembe szállván az idők mostohaságával pártfogoltját mostanáig fentartotta: ez bizonyára aránylag sokkal nagyobb áldozat volt részéről, mint a melyet az előbbi korszakban az egész város hozott volt a tanügynek; — pedig ez vala az utóbbinak is legdicsőbb s legáldásosabb, de egyszersmind legtöbb áldozatot igénylő tette. Az ev. iskola fentartásának terhével együtt igazgatásának jogai is átszállottak az ev. egyházközségre. A „status evangelicus“ választotta és hívta meg ezután a tanárokat, megállapította azok fizetését, gondoskodott tanhelyiségekről és tanszerekről, kiválóbb tagjaiból iskolai bizottságot alakított, mely az oktatás rendjét szabályozta, "a tanárok által benyújtott tan- és lecz1
