Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-10-15 / 1850. szám

1954. október 15. BfiRNUNKA S 7 oldal A nagy háború esélye MINDEN ESETBEN ÖNGYILKOSSÁGHOZ VEZET A HAR­MADIK VILÁGHÁBORÚ. A második világháború vége felé, — egészen pontosan 1945 augusztus 6-ik napján az egész emberiséget megrettentő hir járta be a világot: egyetlen bombával elpusztították Japán egyik virág­zó ipari városát, a százezer lakossal biró Hiroshimát. Három nap múltán az atombomba egy másik nagy japán várost törült le a föld színéről. Az ily szörnyű pusztításra ké- ® pes atombomba feltalálása újra felvetette azon régen hangozta­tott felfogást, hogy az állandó­an fejlődő fegyverek egyszer csak olyan pusztító hatásúak lesznek, hogy azok automatiku­san Végetvetnek a háborúknak, mert a velük való háborúskodás az emberiség kiirtásához vezet­ne. A háború után megindított nagy fegyverkezési versenyben azonban egy-kettőre feledésbe ment ez a felfogás. Feledésbe ment leginkább azért, mert az Egyesült Államok vezető politi­kusai úgy tartották, hogy csak ez az ország rendelkezik atom­bombákkal és igy elérkezett az alkalom, hogy leszámoljanak nem csak az ellenséggel, hanem a vetélytársakkal is, akiket ha­marosan ellenségnek bélyegez­tek. Ilyen vetélytársra akadtak az iparát rendkívül gyors tem­póban fejlesztő Szovjetunion- ban. A Szovjteunion hatalmas had­ereje azonban egyenlőre elegen­dőnek mutatkozott az ellene irá­nyuló támadás elhalasztására dacára azon őrületes háborús propagandának, amit Ameriká­ban kifejtettek. Közben aztán a Szovjetunión is megkezdte az atombomba kísérleteket, majd áttért a hidrogénbombára s ma már ebben a tekintetben is oly erős, hogy nuclear támadásra hasonló módon válaszolna. A JAPÁN HALÁSZ Most aztán újból felmerült a kérdés, hogy vájjon lehet-e még öngyilkosság nélkül nagy hábo­rút folytatni. Különösen előtér­be nyomult ez a kérdés az 50 éves Aikichi Kuboyama nevű japán halász halálával kapcso­latban, aki a “Szerencsés Csil­lag” nevű halászhajón 82 mér- földnyire volt attól a szigettől ahol az amerikaiak ez év már­cius elsején felrobbantották a hidrogénbombájukat, mégis ő és 22 más társa halálos rádió- aktív égési sebeket kaptak a robbanás okozta hamutól. Ennek a szegény halásznak a halála nem csak nagy szánalmat és mellékesen amerikaellenes hangulatot keltett, de egyben uj értékelés alá vették az atom-, illetőleg a hidrogénbomba pusz­tító lehetőségét is. Részben az Atom Energia Bizottság, rész­ben pedig a hadvezetőség által kiadott nyilatkozatokból szak­emberek a következő magyará­zatot adják: Az atombombák pusztió ha­tásfokát általában a Hiroshimá- ra dobott bombáéval hasonlít­ják úgy, hogy azt egységnek, — egy “megatom”-nak veszik. Az a hidrogénbomba, amelyet március elsején robbantottak fel s amely képes volt 82 mérföldre halálos égési sebeket okozni, öt megatom erősségű volt. Most azonban már képesek 10, 20, sőt 50 megatom erősségű hid­rogénbombát is készíteni. ÖNGYILKOSSÁG LENNE De a kérdés az, hogy lehet-e ilyen nagyon erős bombákat használni ? Először is azért, mert ma már egész bizonyos, hogy a Szovjetunión is rendel­kezik ilyen bombákkal és onnan hasonlókkal válaszolnának. De van ennél még fontosabb ok is, mert erre azt lehetne mondani, hogy ha elegendő bombát do­bunk le a potenciális ellenségre, akkor az már nem tud válaszol­ni sehogyan sem. Hát ez nem egészen biztos. De tegyük fel, hogy igy áll a dolog. Szakemberek számítása szerint 2-300 öt megatomos bombával el lehetne pusztítani a Szovjet- uniont és a hozzá csatlakozott népköztársaságokat is. Igen ám, de ha egyszerre elrohanna 1000- 1500 megatom nuclear atom vagy hidrogénbomba, abból annyi rádióaktiv hamu kerülne a levegőbe, hogy elpusztítana a földön minden életet, tehát a bombavetők éppenugy elpusztul­nának, mint azok, akikre a bom­bákat hajigálták. Ebből következik, hogy most már csakugyan elértünk azon időponthoz, amelynél maguk a fegyverek teszik lehetetlenné a háborút. Háborút ma már csak abban az esetben várhatunk, ha valamely nagyobb országban olyan emberek kezébe kerül a hatalom, akiket a háborús őrü­let annyira elvakit, hogy nem bánják, ha saját maguk is el­pusztulnak, csak a vélt ellensé­get elpusztíthassák. Ilyen őrületre a magánélet­ben sok példát láttunk már. És láttunk hasonló példát a vallá­sos őrület hatása alatt is. A sovinizmus szintén hason­ló őrülteket' termelhet ki. DÉLI DEMOKRÁCIA FLAT ROCK, North Caroline — A déli államok egyik legis­mertebb politikusa, Burnet R. Maybank demokrata szenátor szívbaj következtében hirtelen elhalt 55 éves korában. Maybank mint a szenátus bankügyi bizottságának az el­nöke nagyon erélyesen harcolt azért, hogy a szövetségi kor­mány építsen olcsó lakásokat a munkásság részére. Midőn azon­ban a Supreme Court úgy dön­tött, hogy az ilyen állami laká­sokból nem lehet kirekeszteni a negró népet. Maybank egyszer­re megváltoztatta nézetét és az állami építkezések legnagyobb ellensége lett. — Lehet, hogy talán a másvilágon is abban a mennyországban, vagy pokol­ban helyezkedett el, amelyet ki­zárólagosan csak a fehérek ré­szére tartanak fenn. A tudomány martirjai AMERIKA TUDÓSAI VÉDELMEZIK DR. OPPENHEIMERT. NEW YORK — Az ország vezető tudósaiból álló “Institute for Advances Study” tudományos intézmény 15 tagból álló vég­rehajtó bizottsága egyhangú szavazással igazgatójává választot­ta az 50 éves Dr. J. Robert Oppenheimer atom tudóst, akit négy hónappal ezelőtt eltiltották attól, hogy az Atom Energia Bizott­ság vezetése alatt folyó atomkutatásokban tovább is résztvegyen. Eddig szól a Princeton, N. J. városból világgá röpített kis hir, amely egy az emberiség jövőjé­re igen nagy befolyással járó szenzációs dráma kulisza titkai­ra enged vetni egy röpke pillan­tást. Mert a tudósok Dr. Oppen­heimer megválasztásával egé­szen érthetően azt mondották, hogy lejárt már az az idő, ami­kor a babona, avagy hatalmi ér­dekek szolgálatában máglyára vittek komoly tudósokat. Nem véletlen, hogy ezen emi­nens tudósok éppen most hoz­ták nyilvánosságra az Oppenhe­imer felé irányuló bizalmukat és tiszteletüket. A napokban meg­jelent egy nagyon “beharango­zott” könyv, amelyet James Shepley és Clay Blair, Jr. új­ságírók írtak, amelyben Dr. Op­penheimer! a szó szoros értel­mében az “áruló” színében igye­keznek feltüntetni azért, mert amikor először vetődött fel a hidrogénbomba eszméje, Oppen­heimer úgy vélte, hogy arra nem lesz szükség és azt mondot­ta, hogy arra már nem kellene billiókat költeni. Amikor azon­ban a bizottság tagjai a H-bom- ba mellett döntöttek, Oppenhei­mer nem csak dolgozott érte, hanem több eszmével segítette a bomba létrehozását, mint bár­ki más. Ezzel a könyvvel kapcsolat­ban most az alábbi “kulisza” tit­kok kerültek napfényre: STRAUSS, A NAGY HŐS Az Atom Energia Bizottság jelenlegi elnöke, Louis L. Stra­uss mint tudós a korlátolt te­hetségek közé tartozik, máskü­lönben azonban igen gazdag és hatalomravágyó ember. De még kicsinyes politikus is, aki a há­borús feszültség emelésével igyekszik hatalmi pozícióját megerősíteni. A Truman adiminisztrációja alatt nem sok szerep jutott en­nek az embernek, habár tagja volt az Atom Energia Bizott­ságnak, de ott nem sokat szá­mított. A bizottság elnöke ak­kor Gordon Dean volt s Strauss- nak erre a tisztségre fájt a fo­ga. A republikánus párt kor­mányra jutásával Strauss elér­te a célját, kiszorította Gordon Deant, aki azzal vádolt meg, hogy barátja és pártfogója volt Dr. Oppenheimernak, akinek vi­szont több olyan ismerőse és barátai voltak, akik kommunis­tákkal is barátkoztak. Strauss, illetve a bérencei megkezdték az Oppeiheimer el­leni áskálódást, akire a “loyalty risk” (kockázatos hűség) bélye­get sütötték rá. Az említett könyv irói már valóságos áruló­nak bélyegzik Oppeiheimert, mert egy ideig ellenezni merte a H-bombát. PUBLICITÄSI TRÜKK De most jön a dolog java: Mi­dőn az említett könyv megje­lent, beharangozták, hogy az igen gazdag Strauss, akinek a szerzők bemutatták a kéziratot, azt meg akarta venni, hogy 25 évig ne lásson napvilágot. Már­pedig ez a könyv igazi nagy nemzeti hősnek mutatja be Strausst, aki az emberiséget, de főleg Amerika népét megvédte a “kommunista Oppenheimer” ármánykodásaitól. És ime, ez a hős mégis sok pénzt akart adni csak azért, hogy ez a könyv ne lásson napvilágot. Az Alsop testvérek állítása szerint azonban a könyv kézira­tának megvásárlása csak publi- citási trükk volt, hogy az Op- penheimert gyalázó és Strausst magasztaló könyvnek nagy rek­lámot csapjanak. Szóval lénye­gében ez is csak egy Strauss trükk volt, amely szépen beleil­lik a jelenlegi háborús uszítás­ba is. Ez a nézete nem csak Gordon Dean, volt AEC elnöknek, ha­nem ezt állítja Dr. Norris E. Bradbury, a Los Alamos atom­telep vezetője is. Természetesen Straussnak is vannak segítői, többek között egy magyar szár­mazású Edward Teller nevű atomtudós is, aki felhasználva az Oppenheimer elleni hajszát azt igyekszik elhitetni a világ­gal, hogy ő a hidrogénbomba feltalálója. Oppenheimer fent említett ki­tüntetése az igazi tudósok vála­sza ezen gyászos intrikára. NEMZETKÖZI DIÁKTÁBOR NYÍLIK BUDAPESTEN A Dolgozó Ifjúság Szövetsé­ge vezetősége a tavalyihoz ha­sonlóan ismét nemzetközi diák­tábort szervez Budapesten. A diáktábor vendégei a nyugati or­szágok diákszervezeteinek tag­jaiból kerülnek ki. Előrelátha­tólag mintegy 45 fiatal érkezik Hollandiából, Dániából, Auszt­riából, Angliából, Belgiumból és Finnországból. A szépen berendezett zuglói diáktábor sportfelszerelésekkel, árnyas kerttel, kényelmes tár­salgókkal várja a fiatalokat. A kéthetes táborozás idején a kül­földi fiatalok megtekintik a X. nyári Főiskolai Világbajnokság eseményeit, meglátogathatják Sztalinvárost és a Balatont. El­látogatnak néhány egyetemre, ipari tanuló otthonba, termelő- szövetkezetbe is. Budapesten az uttörővasut ,a csillezérvi úttö­rőtábor, s több kerületi úttörő- ház megtekintése szerepel a programon. Találkozókat szer­veznek a külföldi fiatalok s ma­gyar diákok és ifjúmunkások között. A delejtü nem az északi sarok felé mutat, hanem a föld mág- nesos sarkpontja felé, amely Kanadában van a sarkkör köze­lében.

Next

/
Thumbnails
Contents