Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-15 / 1850. szám
1954. október 15. BfiRNUNKA S 7 oldal A nagy háború esélye MINDEN ESETBEN ÖNGYILKOSSÁGHOZ VEZET A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ. A második világháború vége felé, — egészen pontosan 1945 augusztus 6-ik napján az egész emberiséget megrettentő hir járta be a világot: egyetlen bombával elpusztították Japán egyik virágzó ipari városát, a százezer lakossal biró Hiroshimát. Három nap múltán az atombomba egy másik nagy japán várost törült le a föld színéről. Az ily szörnyű pusztításra ké- ® pes atombomba feltalálása újra felvetette azon régen hangoztatott felfogást, hogy az állandóan fejlődő fegyverek egyszer csak olyan pusztító hatásúak lesznek, hogy azok automatikusan Végetvetnek a háborúknak, mert a velük való háborúskodás az emberiség kiirtásához vezetne. A háború után megindított nagy fegyverkezési versenyben azonban egy-kettőre feledésbe ment ez a felfogás. Feledésbe ment leginkább azért, mert az Egyesült Államok vezető politikusai úgy tartották, hogy csak ez az ország rendelkezik atombombákkal és igy elérkezett az alkalom, hogy leszámoljanak nem csak az ellenséggel, hanem a vetélytársakkal is, akiket hamarosan ellenségnek bélyegeztek. Ilyen vetélytársra akadtak az iparát rendkívül gyors tempóban fejlesztő Szovjetunion- ban. A Szovjteunion hatalmas hadereje azonban egyenlőre elegendőnek mutatkozott az ellene irányuló támadás elhalasztására dacára azon őrületes háborús propagandának, amit Amerikában kifejtettek. Közben aztán a Szovjetunión is megkezdte az atombomba kísérleteket, majd áttért a hidrogénbombára s ma már ebben a tekintetben is oly erős, hogy nuclear támadásra hasonló módon válaszolna. A JAPÁN HALÁSZ Most aztán újból felmerült a kérdés, hogy vájjon lehet-e még öngyilkosság nélkül nagy háborút folytatni. Különösen előtérbe nyomult ez a kérdés az 50 éves Aikichi Kuboyama nevű japán halász halálával kapcsolatban, aki a “Szerencsés Csillag” nevű halászhajón 82 mér- földnyire volt attól a szigettől ahol az amerikaiak ez év március elsején felrobbantották a hidrogénbombájukat, mégis ő és 22 más társa halálos rádió- aktív égési sebeket kaptak a robbanás okozta hamutól. Ennek a szegény halásznak a halála nem csak nagy szánalmat és mellékesen amerikaellenes hangulatot keltett, de egyben uj értékelés alá vették az atom-, illetőleg a hidrogénbomba pusztító lehetőségét is. Részben az Atom Energia Bizottság, részben pedig a hadvezetőség által kiadott nyilatkozatokból szakemberek a következő magyarázatot adják: Az atombombák pusztió hatásfokát általában a Hiroshimá- ra dobott bombáéval hasonlítják úgy, hogy azt egységnek, — egy “megatom”-nak veszik. Az a hidrogénbomba, amelyet március elsején robbantottak fel s amely képes volt 82 mérföldre halálos égési sebeket okozni, öt megatom erősségű volt. Most azonban már képesek 10, 20, sőt 50 megatom erősségű hidrogénbombát is készíteni. ÖNGYILKOSSÁG LENNE De a kérdés az, hogy lehet-e ilyen nagyon erős bombákat használni ? Először is azért, mert ma már egész bizonyos, hogy a Szovjetunión is rendelkezik ilyen bombákkal és onnan hasonlókkal válaszolnának. De van ennél még fontosabb ok is, mert erre azt lehetne mondani, hogy ha elegendő bombát dobunk le a potenciális ellenségre, akkor az már nem tud válaszolni sehogyan sem. Hát ez nem egészen biztos. De tegyük fel, hogy igy áll a dolog. Szakemberek számítása szerint 2-300 öt megatomos bombával el lehetne pusztítani a Szovjet- uniont és a hozzá csatlakozott népköztársaságokat is. Igen ám, de ha egyszerre elrohanna 1000- 1500 megatom nuclear atom vagy hidrogénbomba, abból annyi rádióaktiv hamu kerülne a levegőbe, hogy elpusztítana a földön minden életet, tehát a bombavetők éppenugy elpusztulnának, mint azok, akikre a bombákat hajigálták. Ebből következik, hogy most már csakugyan elértünk azon időponthoz, amelynél maguk a fegyverek teszik lehetetlenné a háborút. Háborút ma már csak abban az esetben várhatunk, ha valamely nagyobb országban olyan emberek kezébe kerül a hatalom, akiket a háborús őrület annyira elvakit, hogy nem bánják, ha saját maguk is elpusztulnak, csak a vélt ellenséget elpusztíthassák. Ilyen őrületre a magánéletben sok példát láttunk már. És láttunk hasonló példát a vallásos őrület hatása alatt is. A sovinizmus szintén hasonló őrülteket' termelhet ki. DÉLI DEMOKRÁCIA FLAT ROCK, North Caroline — A déli államok egyik legismertebb politikusa, Burnet R. Maybank demokrata szenátor szívbaj következtében hirtelen elhalt 55 éves korában. Maybank mint a szenátus bankügyi bizottságának az elnöke nagyon erélyesen harcolt azért, hogy a szövetségi kormány építsen olcsó lakásokat a munkásság részére. Midőn azonban a Supreme Court úgy döntött, hogy az ilyen állami lakásokból nem lehet kirekeszteni a negró népet. Maybank egyszerre megváltoztatta nézetét és az állami építkezések legnagyobb ellensége lett. — Lehet, hogy talán a másvilágon is abban a mennyországban, vagy pokolban helyezkedett el, amelyet kizárólagosan csak a fehérek részére tartanak fenn. A tudomány martirjai AMERIKA TUDÓSAI VÉDELMEZIK DR. OPPENHEIMERT. NEW YORK — Az ország vezető tudósaiból álló “Institute for Advances Study” tudományos intézmény 15 tagból álló végrehajtó bizottsága egyhangú szavazással igazgatójává választotta az 50 éves Dr. J. Robert Oppenheimer atom tudóst, akit négy hónappal ezelőtt eltiltották attól, hogy az Atom Energia Bizottság vezetése alatt folyó atomkutatásokban tovább is résztvegyen. Eddig szól a Princeton, N. J. városból világgá röpített kis hir, amely egy az emberiség jövőjére igen nagy befolyással járó szenzációs dráma kulisza titkaira enged vetni egy röpke pillantást. Mert a tudósok Dr. Oppenheimer megválasztásával egészen érthetően azt mondották, hogy lejárt már az az idő, amikor a babona, avagy hatalmi érdekek szolgálatában máglyára vittek komoly tudósokat. Nem véletlen, hogy ezen eminens tudósok éppen most hozták nyilvánosságra az Oppenheimer felé irányuló bizalmukat és tiszteletüket. A napokban megjelent egy nagyon “beharangozott” könyv, amelyet James Shepley és Clay Blair, Jr. újságírók írtak, amelyben Dr. Oppenheimer! a szó szoros értelmében az “áruló” színében igyekeznek feltüntetni azért, mert amikor először vetődött fel a hidrogénbomba eszméje, Oppenheimer úgy vélte, hogy arra nem lesz szükség és azt mondotta, hogy arra már nem kellene billiókat költeni. Amikor azonban a bizottság tagjai a H-bom- ba mellett döntöttek, Oppenheimer nem csak dolgozott érte, hanem több eszmével segítette a bomba létrehozását, mint bárki más. Ezzel a könyvvel kapcsolatban most az alábbi “kulisza” titkok kerültek napfényre: STRAUSS, A NAGY HŐS Az Atom Energia Bizottság jelenlegi elnöke, Louis L. Strauss mint tudós a korlátolt tehetségek közé tartozik, máskülönben azonban igen gazdag és hatalomravágyó ember. De még kicsinyes politikus is, aki a háborús feszültség emelésével igyekszik hatalmi pozícióját megerősíteni. A Truman adiminisztrációja alatt nem sok szerep jutott ennek az embernek, habár tagja volt az Atom Energia Bizottságnak, de ott nem sokat számított. A bizottság elnöke akkor Gordon Dean volt s Strauss- nak erre a tisztségre fájt a foga. A republikánus párt kormányra jutásával Strauss elérte a célját, kiszorította Gordon Deant, aki azzal vádolt meg, hogy barátja és pártfogója volt Dr. Oppenheimernak, akinek viszont több olyan ismerőse és barátai voltak, akik kommunistákkal is barátkoztak. Strauss, illetve a bérencei megkezdték az Oppeiheimer elleni áskálódást, akire a “loyalty risk” (kockázatos hűség) bélyeget sütötték rá. Az említett könyv irói már valóságos árulónak bélyegzik Oppeiheimert, mert egy ideig ellenezni merte a H-bombát. PUBLICITÄSI TRÜKK De most jön a dolog java: Midőn az említett könyv megjelent, beharangozták, hogy az igen gazdag Strauss, akinek a szerzők bemutatták a kéziratot, azt meg akarta venni, hogy 25 évig ne lásson napvilágot. Márpedig ez a könyv igazi nagy nemzeti hősnek mutatja be Strausst, aki az emberiséget, de főleg Amerika népét megvédte a “kommunista Oppenheimer” ármánykodásaitól. És ime, ez a hős mégis sok pénzt akart adni csak azért, hogy ez a könyv ne lásson napvilágot. Az Alsop testvérek állítása szerint azonban a könyv kéziratának megvásárlása csak publi- citási trükk volt, hogy az Op- penheimert gyalázó és Strausst magasztaló könyvnek nagy reklámot csapjanak. Szóval lényegében ez is csak egy Strauss trükk volt, amely szépen beleillik a jelenlegi háborús uszításba is. Ez a nézete nem csak Gordon Dean, volt AEC elnöknek, hanem ezt állítja Dr. Norris E. Bradbury, a Los Alamos atomtelep vezetője is. Természetesen Straussnak is vannak segítői, többek között egy magyar származású Edward Teller nevű atomtudós is, aki felhasználva az Oppenheimer elleni hajszát azt igyekszik elhitetni a világgal, hogy ő a hidrogénbomba feltalálója. Oppenheimer fent említett kitüntetése az igazi tudósok válasza ezen gyászos intrikára. NEMZETKÖZI DIÁKTÁBOR NYÍLIK BUDAPESTEN A Dolgozó Ifjúság Szövetsége vezetősége a tavalyihoz hasonlóan ismét nemzetközi diáktábort szervez Budapesten. A diáktábor vendégei a nyugati országok diákszervezeteinek tagjaiból kerülnek ki. Előreláthatólag mintegy 45 fiatal érkezik Hollandiából, Dániából, Ausztriából, Angliából, Belgiumból és Finnországból. A szépen berendezett zuglói diáktábor sportfelszerelésekkel, árnyas kerttel, kényelmes társalgókkal várja a fiatalokat. A kéthetes táborozás idején a külföldi fiatalok megtekintik a X. nyári Főiskolai Világbajnokság eseményeit, meglátogathatják Sztalinvárost és a Balatont. Ellátogatnak néhány egyetemre, ipari tanuló otthonba, termelő- szövetkezetbe is. Budapesten az uttörővasut ,a csillezérvi úttörőtábor, s több kerületi úttörő- ház megtekintése szerepel a programon. Találkozókat szerveznek a külföldi fiatalok s magyar diákok és ifjúmunkások között. A delejtü nem az északi sarok felé mutat, hanem a föld mág- nesos sarkpontja felé, amely Kanadában van a sarkkör közelében.
