Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-15 / 1850. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. október 15. BÚCSÚZÓ LEVELEK (Folytatás a 2-ik oldalról) annyian nagy szeretettel beszéltek a velünk együtt Elsinore tek lapunkról s üzenetet küld- (Cal.) városban lakó Geréb József munkástársnak, hogy mennyire meg vannak elégedve a lappal és mily nagyra becsülik a munkáját. Hazatérve átadtam az üzenetet, de mielőtt Geréb munkástársnak alkalma lett volna örülni az olvasók ily ragaszkodásának a kifejezésén, tudtomra adta a szomorú hirt, hogy a Bérmunkás meg fog szűnni. Mikor a lesújtó hirt hallottam, úgy éreztem, mintha valami olyasmit vesztettem volna el, ami nagyon közel állt hozzám igen sok éven keresztül, valami olyasmit, amit már többé nem lehet pótolni és aminek elvesztése különösen rosszul esik ebben a mai megkergült világban. De szeretném hinni, hogy módot találunk arra, hogy Geréb munkástárs veterán újságíró és szerkesztő tudását továbbra /is élvezhessük az összmunkásság javára. Kívánságomat arra alapítom, hogy évtizedek óta ismerem Geréb munkástársunk jó- hirnevét és elsőrendű újságírói képességét, amit az amerikai magyar munkássajtó olvasói nem nélkülözhetnek. Schubert József A Bérmunkás heti lapszáma szomorú jelentéseket szolgáltatott számunkra. A halálozási jelentések melyek az utóbbi időkben nagyon gyakoriak voltak, mélyen megdöbbentett bennünket, de tudtuk, hogy azok az élet természetes következményei, melyeket bármilyen fájdalmas, de tudomásul kell vennünk. Az a bejelentés azonban, mely a Bérmunkás végleges megszűnését hozta hírül, még lesujtóbban hatott ránk, mert ezen bizony lehetett volna változtatni. Ha azonban figyelemmel kisértük az utóbbi évek halálozási jelentéseit, jól tudjuk azt is, hogy bármilyen változtatás a Bérmunkás megjelentetését illetőleg csak ideiglenes változtatás lett volna. Különben is ha csak egy rövid pillantást vetünk a Bérmunkás múltjára, irányelvére és céljaira, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a Bérmunkás túlélte hivatását és eredeti célkitűzésének hüsgesen megfelelt. A Bérmunkás, mint jól tudjuk az Ipari Unionizmus, az Industrial Workers of the World ipari szervezkedésnek volt a magyar nyelvű propaganda közlönye. Célja és hivatása az volt, hogy az angolul nem értő és a 900-as években ezrével beözönlő ifjú magyar munkásságot, a saját nyelvén az ipari szervezetbe toborozza. Azokban az időkben vívta az amerikai munkásság nagy harcait, mondhatjuk döntő harcait az uralkodó osztály- lyal és azoknak a harcoknak, az eredményekép könyvelhetjük el, ma még mindig valamennyit jelentő szólás és szervezkedési szabadságot. Ha az amerikai munkástömegek nem a fék szakszervezetek vagy fék ipari szervezetekbe (mint a CIO) szervezkedtek volna és ha erejüket nem a semmit jelentő politikai pártok építésére pazarolták volna, úgy ma a szólás és szervezkedési szabadság máskép állna előttünk. Ahogyan az amerikai magyar munkásság életkorban öregedett és ahogyan az ifjú magyar munkások bevándorlása úgyszólván teljesen megszűnt, úgy vesztette el a Bérmunkás azt a propaganda hivatást, amit az ipari unionizmus szolgálatában végeznie kellett. Igaz nagyon szép az iparokból nyugdíjba helyezkedett munkások között az ipari unionizmus hirdetése és szolgálata, de annak azonban többé semmiféle gyakorlati értéke nem lehet. Talán ezért volt az, hogy a Bérmunkás egyes irói az utóbbi néhány évben mindig jobban és jobban elorientálódtak ■ az ipari unionizmus eredeti céljától és nagy mértékben behódoltak a forradalmi változásoknak. Csak természetes, hogy jórészt igazuk volt azoknak, akik azt hangoztatták, hogy nem dughatjuk a fejünket a homokba a nagy világesemények bírálatánál. Csak ott tévedtek, hogy a Bérmunkás, mint az Ipari Unionizmus hivatalos lapja, nem volt az a fórum, ahol a túlzásba vitt és legtöbbnyire helyesléssel találkozó bírálat, minden tekintetben helyeslőén találkozott volna jó néhány régi IWW-ista véleményével. Az is aztán határozottan bizonyos, hogy ezek az emberek azt sem akarták volna, hogy a Bérmunkás, más úgynevezett “munkás- ujság” nyilas politikai véleményére helyezkedjen. Viszont aztán az is még mindig egy nagy kérdőjel marad, hogy van-e ennél a kérdésnél középút? De ez mitsem változtat azon a tényen, hogy a Bérmunkás 42 esztendős létezése kizárólag az Ipari Unionizmust volt hivatva szolgálni és hogy ennek a hivatásának minden tekintetben eleget tett, arról legfényesebb bizonyíték az öreg amerikai magyar munkások odaadó anyagi és erkölcsi támogatása a lap mögött. És ha többé nem is kopogtat majd a Bérmunkás ezeknek a munkásoknak az ajtaján, az eszme, az Ipari Unionizmus eszméje ott marad örökre ezeknek a munkásoknak a szivében. Bárhogyan is néz ki a világ ma, meggyőződésünk mégis csak az, hogy nem lehet igazi fölszabadulás, nem lehet Ipari Demokrácia, ipari uniók irányítása nélkül. A közszükségleten alapuló termelés az egyetlen ut az Ipari Demokráciához. Propaga n d a eszközünk kiesett kezünkből, de az eszme az él és élni fog! Fishbein László Igazán mély megdöbbenéssel vettem hírül Takács munkástárs halálhírét, de még inkább azt a szomorú tényt, hogy lapunkat, a Bérmunkást is kénytelenek vagyunk beszüntetni. Mert igazán szomorú, — habár hihetetlenül hangzik is — hogy egy munkástárs halála ilyen nagy csapást mér ránk, hogy fel kell adni azt a lapot, amely az évtizedeken át úgy a szivünkhöz nőtt, hogy most, beszüntetésének a hire úgy hat ránk, mintha családunk valamelyik tagjának halálhírét hozta volna a posta. Hiszen úgy a szivünkhöz nőtt, hogy most már nagy ür marad nálunk, amikor hetenként hiába várjuk. Csak az a tudat vigasztal, hogy valami módon megtaláljuk a módját annak, hogy azon barátok és munkástársak kis csoportja, akik a Bérmunkáson keresztül évtizedeken együtt harcoltunk a munkásosztály jobbléteért, együtt marad és még hallani fogunk egymásról.. Ádám Helen. Takács munkástárs halálhírét nagy fájdalommal vettem és részvétemet küldöm a Bérmunkás nagy családjának, amelyet ez a veszteség ért. Fájdalmam azonban végtelenül emelkedett, amikor meghallottam, hogy a Bérmunkás is meg fog szűnni. Mert ez aztán az igazán végtelenül nagy veszteség ránk, Bérmunkás olvasókra. Mi tudjuk csak igazán, hogy mit is jelent ennek a lapnak beszüntetése. Tudom, hogy nagyon sokszor fogom nélkülözni, tudom, hogy hiába fogom várni éppen most, amikor ennek a lapnak a tanítására, bátorítására olyan nagy szükség lenne. No de reméljük, hogy eljön még a “kikelet”. Molnár Hedvig Jó tizenöt esztendeje, hogy megpillantottam a Szabadság szobrát és ittlétem óta tökéletes vendégjogot élveztem a Bérmunkásnál. Arról írhattam és azt amit lelkiismeretem mondott tollba. Otthon éreztem magamat hasábjain, annélkül, hogy személyes kapcsolatban lettem volna vezetőivel. A Bérmunkás most negyvenkét évi küzdelmes pálya után búcsúzik; és bár szivemhez nőtt mint tisztes munkások lelkes munkája, őszintetlenség volna azt mondanom, hogy elmúlásán szomorkodom. Nem aggastyá- ni eltompultság vagy közöny ennek az oka. Hosszú életemen át jó egynéhány lapalapitás körül bábáskodtam és nem egyet láttam koporsóba tenni. Azok közt, amikre gondolok — Huszadik Század, Szocializmus, Nyugat, Szabadgondolat, Századunk, Korunk, Úttörő, stb., stb. — egyik se volt üzlet. Nem az volt kérdés körülöttük, hogy tőkebefektetésük célirányos-e, hogy ügyvezetésük gyakorlatias-e, hanem inkább az, vájjon időszerű volt-e célkitűzésűk, hogy kitűzött erkölcsi céljuknak, eszményeiknek meg tudtak-e felelni. Volt-e igazából szellemi visszhangjuk? Tömegeinek helyesen fejezték-e ki vágyait, törekvéseit, igényeit? Egy régi közhely szerint “minden könyvecskének megvan a maga végzete”. Ez itt annyit jelent, hogy a nemzedékek forgandóságában minden emberi közületi törekvésnek — igy hát az olyan erkölcsi ténynek is mint egy közösségi folyóirat megvan a maga fiatalsága, férfikora, estéje. Az amerikai magyar bérmun- kásság különös módon éppen egy igazi emberöltőt élt át. A tömegbevándorlók .— azokra gondolok, akik a századforduló körül százezrével keltek át az Óceánon uj hazát keresni — ma öregek és kevesen vannak már. Egész életünkben igyekeztünk nem regényes álomkergetők, hanem valóság-keresők lenni. Most a végórában se legyünk hütelenek elveinkhez hitünkhöz. Tisztességgel megtette mindenki a kötelességét, amig tudta. Rakjuk le a szerszámokat megbékél ten. Varró István SOK ILYEN BOLOND VAN BATTLE CREEK, MICH. — Róbert Roscoe megölt egy hat- gyermekes anyát, mert azt hid- te, hogy veszedelmes kommunista. Persze nagy csodálkozva látta, hogy kitüntetés helyett börtönbe zárták mint bolondot. Azt állították az elme szakértők, hogy sok más egyént is megölne, ha szabadon járhatna, akikről azt hiszi, hogy kommunista. Persze ezen elmeszakértők nem igen vizsgálják meg, vagy tennének jelentést arról, hogy milyen lapok, könyvek, rádió programok bolondították meg Roscoet és sok millió esetleg kevésbé veszedelmes őrültet, akik kötelességüknek tartják mindazok ellen harcolni, esetleg legyilkolni, akiket ők vagy mások vörösöknek tartanak. Hiszen azért sok helyen jutalmat kapnak, pláne ha csak félig verik agyon az ilyen vörösöknek beállított egyéneket. Mert csak azért jelentették Roscoet bolondnak, mivel a vizsgálat kiderített, hogy Mrs. Be- ula Pontius, a hat gyermek anyja, nem volt még csak rózsaszínű sem. Ha esetleg igazán kommunista lett volna, akkor Roscoe meg is kapta volna a várt kitüntetést. AZ AGYMOSÁS MÓDJA FT. SHERIDAN, ILL. — Annak a hadbíróságnak, amely a vörösökkel kooperáló Harry Fleming alezredes ügyét tárgyalja, Dr. Glenn A. Bacon elmegyógyász ezt a magyarázatot adta: Fleming alezredes csak azért adott le rádió beszédeket a koreai vörösöknek, akiknek fogságába került, mert azok “kimosták az agyát”. Az “agymosást” megelőzőleg vitaminhiányos ételeket adtak neki, minek következtében az alezredes elvesztette tisztán gondolkodó képességét és akaraterejét. Csakis igy történhetet meg az, hogy az amerikai hadsereg egy tisztje oly elmebeteg lett, hogy a vörösök kívánságára rádió leadásokat tartott. A DUPLA NŐ DETROIT — A 28 éves Mrs. Boyd Braxton előbb két iker- leánynak, majd három héttel később egy fiúgyermeknek adott életet. Mindkét szülésnél az orvosok a “császár-vágást” alkalmazták. Az első szülésnél kitűnt, hogy Mrs. Braxtonnak két, — egymástól független működő anyaméhe van s igy akár minden négy és félhónapban lehet egy-egy gyermeke. Az orvosok Mrs. Braxton ivarszervi berendezkedését rendkívül ritka jelenségnek mondják.
