Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-15 / 1850. szám
1954. október 15, BÉRMUNKÁS 3 oldal EMELT FŐVEL BÚCSÚZUNK Sok éjszakámat tett álmatlanná az a gondolat, hogy nem találunk Munkástársat a Bérmunkás ügykezelésének a végzésére, hogy a lapot be kell szüntetnünk. Az utolsó tíz esztendőben megfogyatkozott az amerikai magyar munkások száma, akiknek értelmi képviselője volt a Bérmunkás, e részről nem jelentett volna már nagy hézagot, mert több mint negyven esztendeig fáradhatatlanul hirdette a dolgozó kéz hatalmát mindenek felett, ha azt a józan ész irányítja. És hogy a májusi értekezlet megtalálta a lehetőséget a Bérmunkás további megjelentetésének, legnagyobb örömömre szolgált, hogy a poszton állva, újból és újból leleplezhetjük az amerikai magyar reakciót, az Amerika Hangját, akik szervezett sajtóirodát tartanak fenn arra, hogy a legbődületesebb hazugságokkal lássák el az amerikai lapokat, amik megfelelnek Amerika mai külpolitikájának, nemkülönben az amerikai dolgozók félrevezetésére a népi demokráciák népének helyzetéről. A Bérmunkás négy évtizeden át az ipari unionizmus tanításával az Ipari Köztársaságért harcolt és amikor Magyarországot csődbe juttatta az évezredes grófi és papi uralom, az ország megmentése a dolgozó népre hárult — úgy éreztük, hogy a magyar dolgozók elérkeztek arra az útra, melyen haladva megvalósíthatják a Bérmunkás négyévtizedes tanítását, az Ipari Köztársaságot. Rokonok levelei, valamint az országot látogató külföldiek állításai, hogy a közel tízesztendős építő munka többet jelent Magyarország kultúrájának és a magyar népnek, mint az előbbi évszázadok. Ebből a legkimagaslóbb, hogy a holnappal nincsen gondja sem a kétkezü munkásnak, sem a haladó értelmiségnek, akik megbecsült fenntartói az országnak. Ezt az igaz megállapítást kívánjuk a Bérmunkás olvasóin keresztül az amerikai magyar dolgozóknak örökül hagyni, hogy a reakció minden ellenkező állításával csatát veszítsen őrt- állásunk nélkül is. Lefkovits. Engedtessék meg itt köszönetét mondanom a Bérmunkás olvasói százainak, akik néhány hónappal ezelőtt azzal az óhajjal búcsúztak tőlünk személyesen és leveleik utján, hogy feleségem megtalálja a gyógyulás utján. Az elmúlt három hónap kedvező eredményt mutat feleségem egészsége visszaszerzésére. Magam is megszokom a robotnélküli munkát. Fenti VISSZAPILLANTÁS Irta: ZÁRA JÁNOS Egy hónap hijján 43 éve, hogy a Bérmunkás első száma megjelent az amerikai magyar munkásság között, hogy megismertesse a forradalmi Ipari Unionizmus magasztos eszméjét a munkásság felszabadulási harcának elősegítésére. Most, hogy az utolsó szám kiadását reánk kényszeritették a viszonyok, fel- elevenednek emlékeimben a küzdelmek, harcok és aggodalmak, amelyekben részünk volt ezen közel félévszázad alatt. Az “Industrial Workers of the World’’ (IWW) 1905-ben történt megalakulása után néhány évre, az akkor már működő Socialist Labor Party és Socialist Party magyar frakcióiban tömörült magyar osztálytudatos munkásoknál is talajra talált az IWW által hirdetett Egy Nagy Szervezet eszméje és a nevezett pártok tagjai között folyt viták következményeként az IWW-nak magyar csopotjai alakultak az ország magyarlakta városaiban. Azonban, még mielőtt a char- terezett csoportok megalakultak, a két politikai párt tagjai közül kivált hívei a forradalmi Ipari Unionizmusnak függetlenül működtek és sajtó alá rendezték az EGY NAGY SZERVEZET cimü füzetet, amely ismerteti az Egy Nagy Szervezet — az Ipari Unionizmus — elméletének gyakorlati összetételét, amelynek követésével a munkásosztály felépítheti az “Uj Társadalom szerkezetét, a réginek keretein belül”, annak elkerülésére, hogy a munkásosztályt készületlenül találja a kapitalista társadalmi rendszer összeomlása. Az eszme gyorsan terjedt az amerikai magyar munkásság között is és hamarosan, az eddig függetlenül működő csoportok szerves részei lettek az IWW-nak és az a meggyőződés alakult ki, hogy a munkásosztály felszabadulási harcának előmozditására ily rendkívül fontos és nagy horderejű eszme terjesztését lehetetlen eredményesen végezni élőszóval, vagy egy füzet terjesztésével; ehhez elengedhetetlenül szükség van egy lapra, amely az eszmét sokkal szélesebb keretek között és eredményesebben terjesztheti. Az elgondolást tett követte és megindult szerte az országban az anyagiak gyűjtése és a jövendő előfizetők verbuválása. Országos és helyi szervezők — saját költségükön — végezték ezt a munkát és eredményesen, mert úgyszólván hetek alatt megvolt az alap egy eredetileg két hetenként megjelenő lap megindítására. MEGJELENIK A BÉRMUNKÁS Amig a szervezés nagy lelkesedéssel folyt az alap lerakására, ugyan akkor a lap nevének megállapítása és a kiadóhivatal létesítése is munka alatt volt és a számos ajánlat közül a nagy többség a “BÉRMUNKÁS” név mellett döntött, ezzel is dokumentálva, hogy a megjelenő lap a bérért dolgozók érdekeinek lesz a szószólója. Mivel New York abban az időben is a legnagyobb magyar központ volt, körülvéve a magyar munkások nagy tömegei által lakott városokkal s a technikai munkák elvégzésére is legalkalmasabbnak bizonyult, new yorki munkástársainknak jutott a megtisztelő és felelőségteljes feladat, hogy a forradalmi EGY NAGY SZERVEZET magyar nyelvű szószólóját, a Bérmunkást útnak indítsák. Ezerkilencszáztizenkettő november első napjai izgalmas napjai voltak az IWW magyar tagjainak. New yorki munkástársainknak, hogy útjára indítsák a lapot, nekünk vidékieknek pedig, hogy mennél előbb olvashassuk a MI lapunkat és annak segítségével mennél szélesebb körben terjeszthessük a forradalmi Egy Nagy Szervezet eszméjét, amely meggyőződésünk szerint a munkásosztály felszabadulását évtizedekkel közelebb hozza a megvalósuláshoz és megkíméli a munkásosztályt az úgynevezett “átmenet” szenvedéseitől, mivel az uj társadalom szerkezetét, már a jelen keretein belül felfépitjük. Nem a mi hibánk, hogy ma, több mint négy évtizeddel ezen történelmi fontos dátum után a munkásosztály felszabadulási harca még mindig bizonytalanul tapogatózik és a szenvedés és áldozatok határa végelláthatat- lan. Még mindig nem ismerte fel a munkásosztály, hogy láncaitól csak saját maga szabadíthatja meg magát. Végignézve az osztályharc mezején, sajnos még mindig megállja a helyét a múlt században uralkodó amerikai vasut- mágnás — Jay Gould — azon állítása, hogy: “a munkásosztály felét felbérelhetem a másik fél legyilkolására”. A MUNKÄSSZOTÄLY EREJE A munkásosztály még máig sem ismerte fel azt a felülmúlhatatlan erőt, amely termelő erejében van, ha azt céltudatosan használja a termelés színterén, amint azt az Egy Nagy Szervezet tanítja és amely eszmének a tanítására a Bérmunkás is vállalkozott. Viszont, a kapitalista osztály felismerte azt a veszélyt, amelyet az Egy Nagy Szervezet eszméjének a munkásság által való felismerése rejt számára és igyekezett azt minden eszközzel megakadá- yozni. A szószéket, a sajtót, az éther hullámait, pártjait és különösen a szakszervezeteket, mind, mind felhasználja — és , sajnos eredménnyel. A politikusok és szakszervezeti basák hoz- ; záj árulásával alkalmazott terrorral, börtönnel sikerül a műn- iásosztályt eltéríteni a helyes útról. Az Egy Nagy Szervezet eszméjének tanítása miatt a Bérmunkás sem kerülhette el a ka- Ditalista osztály támadásait. Az L917 és azt követő években a tapitalista osztályt hűen szolgáló kormány többször megvon- : ta a postai szállítás jogát a lap- ; tói — ami egyenlő a betiltással < — de a Bérmunkás lelkes gár- 1 dája szembeszállt a támadókkal |: és a lap, bár akadályokkal, de' i : megjelent. Ezen időkben többször kényszerült nevet változtat- • ni — Ipari Munkás, Közös Tár- ■ sadalom, Küzdelem, Védelem és Felszabadulás — nevek alatt je- í lent meg, azonban a hatóságok hamar felismerték az Egy Nagy Szervezet szószólóját az uj nevek alatt és a szállítást ismét és ismét megtagadták. A Bérmunkás lelkes támogatói azonban nem hátráltak meg és a kiadóhivatal express utján nagy csomagokban szállította a lapot a különböző városokba, ahol munkástársaink minden veszélyt megvetve vállalták az egyes lapok kézbesítését az olvasókhoz. A feladat amelyre a Bérmunkás vállalkozott, nincs befejezve és a Bérmunkás megszűnése időszerűtlen, de a körülményeket, amelyek azt reánk kényszerítik, nincs módunkban megváltoztatni. A Bérmunkás több mint négy évtizedes létezése alatt sohasem fogadott el üzleti hirdetéseket — amely csaknem minden más lapnak az életerejét szolgáltatja — és kizárólag csak az osztálytudatos munkásság áldozatkészségére támaszkodott. Ezen erők, melyek a Bérmunkást ily hosszú időn át minden üldöztetés és áldozat dacára is fentartották, soraikban megritkultak és az években megöregedtek és különösen a lap szellemi előállítása és az adminisztráció végzése nehezedett oly súllyal az öreg vállakra, ami reánk kényszeritette e szomorú aktust: a Bérmunkás utolsó számának kiadását. BÚCSÚZÓ Nehéz szívvel irom e sorokat, mert minden oly sajtótermék megszűnése, amely a munkás- osztály felszabadulási harcát támogatta, pótolhatatlan veszteség; mennyivel inkább az a Bérmunkás megszűnése, amelynek minden sora kizárólag ezt szolgálta. Úgyszólván példátlanul áll a történelemben, hogy egy forradalmi szellemű lap, mint a Bérmunkás ily hosszú időn át és ily körülmények között megjelenhetett. Ez csak egy módon történhetett meg: fentartóinak törhetetlen osztálytudatán, áldozatkészségén és kooperációján. Bár voltak nézeteltérések közöttünk, ami természetes is, hiszen oly szervezetnek tanítványai vagyunk, amely arra tanított bennünket, hogy a saját fejünkkel gondolkozzunk s megkritizáltunk és visszautasítottunk minden oly törekvést — bárkitől és bárhonnan jött is — amely saját, józan meggyőződésünkéi ellenkezett s amelyet nem láttunk jónak a munkásosztály felszabadulási harcának előre- vitelére. Én hiszem, hogy ez a szellem továbbra is megmarad mindany- nyiunkban és továbbra is gyü- mölcsöztetni fogjuk azt valamennyien minden kínálkozó téren és alkalommal osztályunk felszabadulása érdekében. Ezen szavakkal búcsúzom sok száz munkástársamtól, szerte az országban, akikkel e hosszú évtizedeken át szolgáltuk osztályunk felszabadulási harcát az Egy Nagy Szervezet utján, az IPARI DEMOKRÁCIÁÉRT.
