Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-15 / 1850. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS 1954. október 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfiztési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$3.00 One Year ......................„...$3.00 Egyes szám ára ........... 10c Single Copy ..................... 10c Előfizetés Kanadába ................................................................................ $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Közlésre szánt cikkek a szerkesztő, — Joseph Geréb, Rd. 1, Box 830, Elsinore, Cal. — cimre küldendők. Published the 1st and 15th every month BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 42 Kézfogás a távolból Természeti törvény, hogy aminek van kezdete, végének is kell lenni. Ezen törvény alól a Bérmunkás sem képezhet kivételt. Még mindannyian jól emlékszünk a kezdetre. A második ipari forradalom befejező szakaszához ért. A gyors ütemben lerakott vasútvonalak újabb meg újabb kiaknázatlan területeket vontak az iparok és a kereskedelem hálózatába; az erdőirtások, a nagy építkezések, a gőzzel hajtott megmunkáló gépek egyre tömegesebb alkalmazása nem csak iparmágnásokat termelt ki, hanem létrehozták az általuk kizsákmányolt proletárságot is. Ez a második ipari forradalom tette lehetővé a szakmanélküli munkások tömeges alkalmazását, akiket a régi, szoros határok közé szorított szakszervezetekbe már nem lehetett beszervezni, noha nyilvánvaló lett, hogy a technika haladásával a termelés súlya az ily munkások vállaira helyezkedik majd. Az Egyesült Államokban már azt is lehetett látni, hogy az általános választójog, — amelyért oly erős harcokat vívott Európa munkássága, — nem elégséges a munkásosztály felszabadítására, mert a politikai és gazdasági kérdésekben járatlan munkástömegeket a tőkés osztály bérencei elbóditják. Szinte önként adódott tehát az a gondolat, hogy a munkásságot oly OSZTÄLYUDATOS gazdasági szervezetekbe kell csoportosítani, amelyek végcélja a munkásság teljes felszabadítása. Egyes életlátásu munkásvezérek azt is észrevették, hogy a munkásokat nem szakmák, hanem IPAROK szerint kell szervezni, vagyis egy szervezetbe csoportosítani az ugyanazon iparban dolgozó összes munkásokat, tekintet nélkül arra, hogy milyen szakmunkát végeznek. VÁLTOZÓ RENDSZEREK Ezen munkásvezérek jól tudták, hogy a tudományos szocializmus alapitói, — Marx és Engels — midőn felismerték a társadalmi rendszerek fejlődését és rájöttek, hogy miként a rabszolga rendszert felváltotta a feudalizmus, azt pedig a tőkés termelő rendszer, ez sem marad meg örökre, hanem elvénül és át fogja adni helyét a fejlettebb szocialista (kollektív) teremlésnek. Marx és Engels nem mondották meg, hogy az uj kollektív termelő rendszerben miként veszi át a munkásság a termelést. Azt tartották, hogy ezt a kérdést majd megoldja az alkalom, amikor annak ideje elérkezik. A forradalmi ipari unionizmus életre- hivói úgy vélték, hogy megtalálták a feleletet erre a fontos kérdésre. Azt hirdették, hogy az osztálytudatos és végcéllal biró ipari szervezetek képesek lesznelr átvenni a termelést és zavartalanul folytatni az uj társadalmi rendszerben. Másszóval, az Industrial Workers of the World megalapítói úgy vélték, HOGY EGY LÉPÉSSEL TOVÁBB FEJLESZTETTÉK A MARXIZMUST. Ezen alapgondolaton épült fel az 1905-ben alakult Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezet, s erre az alapgondolatára céloz elvinyilatkozata ezen mondatával: “Az ipari szervezetben az uj társadalmat építjük a régi keretein belül.” A BÉRMUNKÁS SZÜLETÉSE Az eleinte igen gyorsan fejlődő uj szervezetnek hamarosan akadtak magyarajku hívei is, akik 1912-ben kiadták a Bérmunkást, hogy az ipari unionizmus eszméjét még hatásosabban terjesszék. Ennek már 42 éve és az IWW megjelenésének éppen fél- százada. Az idők és az események változata azonban félretolták a szervezetet, alapeszméje kipróbálására nem került sor. Az amerikai munkásság átvette az ipari szervezeti formát, de az uralkodó osztály az informálást szolgáló összes eszközök tulajdonában képes volt megakadályozni az amerikai munkástömegek osztály- tudatra ébresztését. Ma már nem sok értelme lenne vitatni, hogy az IWW félre- tolásában vájjon a rendkívül nagy mérvű üldöztetés, avagy az örökös frakció harcok voltak-e a fontosabb tényezők. A lényeg az, hogy most, amikor a tömeggyártás valóban nagy proletár tömegeket alkalmaz, az amerikai munkások óriási többségét elhódítják a sajtó, a rádió, a televízió, a filmszínház, a szószék, segélyével, amelyek mind a tőkés osztály tulajdonát képezik. A közönség informálása milliós nagy ipar lett, amivel a munkássajtó nem bírta a versenyt. A munkáslapok egymásután zárták le kapuikat, avagy szükebb korlátok közé szorultak. Ez a sors érte az IWW számos lap ját is, amelyek közül ma már csak egy maradt meg. Ez volt a sorsa a Bérmunkásnak is, amely oly hősies módon élte keresztül az első világháború utáni üldöztetések idejét, majd a nagy depressziót is. A FASIZMUS RÉME A 30-as évek vége felé a fasizmus vésze ütötte fel fejét Európában. Ebben az időben adtam fel a farmerkodást és tértem visz- sza New Yorkba, ahol azonnal érintkezésbe léptem a munkástársakkal és hamarosan újból én írtam a Bérmunkás vezércikkeit. Mindjárt kezdetben megírtam, — nem is egy, hanem több vezércikkben, — de az 1941-es országos konvención is kifejtettem, hogy a frakciós harcok IDEJE LEJÁRT, mert a fasizmus (nácizmus) dögletes szelleme az összmunkásság ellen irányul, amely ellen tehát MIND ANN YIUNKN AK ÖSSZE KELL FOGNI FRAKCIÓKRA VALÓ TEKINTET NÉLKÜL. Egy jelentéktelen kis csoport kivételével a Bérmunkás vezetői és olvasó tábora örömmel tette magáévá ezt az irányt s az “ellenzéket” hamar elsöpörte, akik aztán az ultra-hazafiak között találták meg helyüket. A lapunknál beállt uj változást, hangnemet oly örömmel vették, hogj a már elmaradt olvasók százai tértek vissza táborunkba, magukkal hozva sok oly öntudatos munkást is, akiket az örökös frakciós veszekedések elriasztottak. A második világháború befejezte után megint uj probléma elé kerültünk, mert időközben elöregedtünk, legtöbbünk kiesett a tényleges iparokból. Közben az IWW szervezete is — ugyancsak a tagság elöregedése folytán, — egyre fogytak. By körülmények között nevetségesen hangzott volna az olvasók ösztökélése, hogy lépjenek be az ipari szervezetbe, amikor már kikerültek az iparokból. Ehelyett tehát lapunkban a fősulyt az osztálytudatra való ébresztésre és annak fentartására fektettük ,noha állandóan ismertettük a forradalmi ipari unionizmus eszméjét is. CSAK AZ IGAZAT Az osztálytudat kifejezése volt az is, hogy noha nem zárkóztunk el a jóakaratu, építő kritikától, a kollektív termelésre áttért országok felé szimpátiával tekintettünk. Akadtak ugyan páran, akik ezt “cenzúrának” tartották, de az országos konvenciók évről- évre megerősítették ezt az elvi irányt. És végre az utolsó években, amidőn a kommunista mumus felépítésével a leggaládabb módon fosztották meg az amerikai népet szabadságjogaitól, lapunkban első sorban is ezen gálád támadások leleplezésére és a szabadságjogok védelmére fektettük a fősulyt. És végre gyakran hoztunk lapunkban vallás-felvilágositó cikkeket is, mert mint minden józaneszü ember látja, az egyházak a kizsákmányoló osztály leghűségesebb szövetségesei, amelyek manapság valóban tömegprodukció módjára végzik az “agymosást”, — a népbolonditást. Ezen irányelvek szemmel tartásával mindig az IGAZSÁG megírására törekedtünk. A Bérmunkásnál komolyan vettük azt a jelszót, amit még 1940-ben tűztem ki magam elé: MÉG AZ ELLENSÉGEINKRŐL IS CSAK AZ IGAZAT KELL ÍRNI! Ezzel elértük azt, hogy a Bérmunkás olyan tekintélyre tett szert, ami- nőhöz hasonlót nem mutathat fel Magyar-Amerika. De nem csak Magyar-Amerikában, hanem talán az egész világon sem találhatunk még egy olyan lapot, amelyiket annyi szeretettel, oly nagy odaadással és oly nagy áldozatkészséggel adtak ki, mint a Bérmunkást, amelynek szerkesztője, irói, kiadóhivatali alkalmazottja, csomagolói, stb. évtizedeken keresztül díjtalanul végezték ezt a nagy és terhes munkát. A SZABADSÁG-JOGOK VÉDELME Éppen azért úgy vélem, hogy lapunk beszüntetése nem fog végetvetni olvasótáborunk munkásmozgalmi tevékenységének. Akiben van erő és akarat, megtalálja módját, hogy osztályát tovább is szolgálja. Erre elég alkalmat nyújt az az országos méretű üldöztetés, ami szemeink előtt megy végbe. A Smith és a McCarran törvények alapján már több mint száz ártatlan ember ül a börtönben s százak ellen folyik a depor- tálási eljárás is. Amerika igen eminens jogászai állítják, hogy ezen törvények, — valamint a 83-ik kongresszus zárórájában hozott anti-kommunista törvény is, — alkotmányellenesek, hiszen valójában a gondolatszabadságot tiltják el. A jelenlegi adminisztráció azonban eddig még mindig megakadályozta, hogy ezen törvények alkotmányos volta felett a legfelsőbb bíróság Ítélkezzen. De egyszer csak eljutnak ezen törvények is a Supreme Court- hoz, amelynek kedvező döntése sok száz ártatlan embernek adná vissza szabadságát s azonkívül megszüntetné a jelenlegi hisztérikus állapotokat. Az ily ügyeknek a Supreme Court elé terjesztése igen sok pénzbe kerül. A Bérmunkás olvasó tábora, bármily csekéllyel is, DE SEGÍTHETI A SZABADSÁGJOGOKÉRT FOLYÓ KÜZDELMET. Ezért határozta el a Bérmunkás Lapbizottsága, hogy védelmi alapot teremt. És a Bérmunkás volt olvasói szerte az országban időközönként összejönnek majd, hogy a védelmi alapot valamivel segítsék és ezzel egyben a védelmi bizottság útját MÉG EGY IDEIG FENNTARTJÁK AZ EGYMÁSSAL VALÓ ÉRINTKEZÉST. Ezért nem búcsúzom, hanem abban a reményben küldöm kéz- szoritásomat a Bérmunkás minden egyes olvasójának, hogy a VÉDELEM mezején még hallani fogunk egymásról. Geréb József
