Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-10-01 / 1849. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. október 1. Ötven éves házassági évforduló Nagy ritkaság számba megy ’ egy olyan kiváló esemény, mint : amilyenben szeptember 6-ikán, az úgynevezett “Labor Day’’ ' napján Los Angeles osztálytu- : datos magyar munkásságának volt része. Eme ritka eseményt az or­szágszerte ismert Bakos család váltotta ki azáltal, hogy házas­ságuk 50 éves évfordulóját mun­kástársaik, szeretett barátaik, kedves rokonaik társaságában kívánták megünnepelni. Eme kí­vánságuk várakozáson felül tel­jesült, mert akikkel együtt kí­vánták eltölteni életük eme je­lentős eseményét, jelen voltak. Kivételt képeznek azok a mun­kástársak, rokonok, akik a nagy távolság miatt képtelenek vol­tak megjelenni. Délután két órá­ra hívták össze a vendégsereget. Nyolcvan egyént hívtak meg és százon felül jelentek meg. Eljöt­tek olyanok is, akikről Bakos család nem is gondolta, hogy szeretetben, tiszteletben tartják őket. Valamivel fél három előtt Köhler munkástárs — az ese­mény toastmestere — felszólli- totta a nagyteremben társalgó közönséget, hogy vonuljanak be az étterembe. Az ételektől és virágoktól ros­kadozó asztalok mellé ülve für­készték, keresték a boldog jubi­láló házaspárt. A hosszú sor­ban felállított asztalok fejénél foglaltak helyet a jubiláló há­zaspár, rokonaikkal. Mindketten hatalmas termetüek, de náluk- nál hatalmasabb száz szál ró­zsából álló csokor és az óriási nagy mennyasszonyi torta, tel­jesen eltakarta őket. Munkástársnőink ez alkalom­mal is kitettek magukért. A konyha művészetet itt Záráné, Köhlerné, Papné, Ádámné lát­ták el. Nagy segítségükre vol­tak elejétől végig Simon mun­kástárs és Fábián Manci, akik bámulatos ügyességgel szolgál­ták ki a vendégsereg minden kí­vánságát. Sok volna felsorolni azon munkástársnők és rokonok ne­veit, akik ez alkalommal is iga­zán művésziesen készített süte­mények, torták halmazát hord­ták össze. Most látta csak iga­zán a Bakos család, hogy Los Angeles és környékének osz­tálytudatos magyarsági mily szeretettel, tisztelettel adóznak a Bakos család munkájáért, amelyet a munkásosztály felsza- baditási harcában minden meg­alkuvás nélkül folytatnak. A kellemes és ízletes ételek és hűsítők fogyasztása után Köh­ler egyenként szóllitja fel Bako­sék munkástársait, barátait, ro­konait, hogy hajtsák meg az el­ismerés lobogóját nem csak az­ért mert a természet kegyes volt hozzájuk, hanem legkivált azért, mert a Bakos család minden megalkuvás nélkül harcol egy szebb jövőért. Hosszadalmas volna felsorolni azok neveit, akik jókívánságaikkal, elisme­réssel adóztak. Három munkás­társ felszólalását azonban fel kell, hogy sorojuk. Az első felszóllitott, a los an­gelesi magyar munkásmozga­lom egyik legrégibb harcosa Uhrin munkástárs volt, aki a tőle megszokott megfontolt sza­HOZZÁSZÓLOK vakkal méltatta a Bakos család ] fáradhatatlan munkáját. Befe- i jezésül mondá, hogy végtelen ] hálával tartozik a Bakos család- ; nak, hogy őt is megtisztelték és ] boldognak érzi magát, hogy eme ; igazán szép vendégsereg közé ; sorolták. Kívánja, hogy a Ba­kos család jó egészségben még sokáig szolgálhassa á munkás- osztály ügyét. A Magyar Munkás Otthon ne­vében Szabó titkár üdvözölte és méltatta Bakosék érdemeit. Utolsónak Zára munkástárs maradt, aki talpraesett szavak­kal méltatta Bakosék önfelál­dozó munkáját az IWW és an­nak magyar lapjáért a Bérmun­kásért. Úgymond 42 esztendővel ezelőtt ismerte meg Bakosékat, amikor az IWW magyar moz­galma kialakulóban volt. De sze­mélyesen csak másfél évvel ez­előtt volt alkalma megismerni. Úgy találja, hogy a Bakos csa- család nem csak a múltban, ha­nem öregségük dacára ma is erélyesen dolgoznak a munkás- osztály ügyéért. Beszéde végeztével Köhler szólalt fel: Én nem Bakosék ér­demeit kívánom ecsetelni, ha­nem inkább a ma esti kívánsága­inkat. Bakosék szigorúan kikö­tötték a vendégek összehívása alkalmával, hogy semmiféle ajándékot senkitől nem fogad­nak el. Ennek dacára gyönyörű virágcsokrokkal, finom sütemé­nyekkel és sok igen értékes tár­gyakkal halmozták el őket. Ami­kor felszólalok, Bakos munkás- társék legforróbb óhajának kí­vánok kifejezést adni, amikor arra szóllitom fel önöket, hogy annak az eszmének, amelyért Bakosék egy egész emberéleten át önzetlenül dolgoztak, teteme­sen áldoztak, hogy eme mozga­lom magyar nyelvű lapját a Bérmunkást támogassák. A ven­dégek igazán meglepően sora­koztak fel Bakosék ezen kíván­sága mellett és 118 dollárral tá­mogatták az IWW magyar lap­ját. Köhler munkástárs a Lapbi­zottság nevében meghajtotta az elismerés zászlaját Bakosék és a vendégsereg ádozatkészségé- ért. Ezek után Bakos munkástárs emelkedett szólásra. Meghatóan, talpraesett szavakkal köszönte meg a nem várt szépszámú kö­zönségnek, hogy házasságuk 50 éves évfordulóján résztvesznek. “Most látom csak, hogy mennyi igazi munkástárs, szeretett jó­barát, rokonaink vannak. Hosz- szu idők óta abban a tévhitben éltem, hogy ebben a nagy város­mindenkitől elhagyatva, csak én és nőm harcolunk és dolgozunk az IWW magasztos eszméjéért , és annak magyar lapjáért a Bérmunkásért. Most látom csak azt igazán, hogy mennyire csa­lódtam. Most látom, hogy az az i eszme és a lap amelyért dolgo­zunk, amelyért egy emberéleten át fáradoztunk, önök ezt a lapot igazán szép összeggel támogat­ták. Én és nőm többre becsül­jük eme megnyilvánulást, mint . a részünkre ez alkalommal adott ajándékokat. “Még csak annyit kívánok mondani, hogy az IWW mozgal­máért, lapjáért, amióta az esze­Noha más munkásmozgalmi csoporthoz tartozom mint a Bérmunkás, a legnagyobb tisz­telettel vagyok, azért a nagysze­rű, bátor munkáért, amelyet a Bérmunkás Írógárdája évek hosszú sora óta végez. Minden­kor nagy élvezet és tanulságos nekem Geréb munkástárs Írása, még akkor is, ha — ami elég gyakori — nem értek minden­ben egyet vele. Igaz, amikor jól átgondolom, nem ritkaság, hogy elfogadom az álláspontját, de a legutóbb, amikor a munkás sportot, amelyet a szovjetekben és a népi demokrciákban űznek, azzal amit a tőkés országok üz­leti csaláson alapuló sporttal hasonlítsa össze. Ezért inkább elfogadom Ko­vach munkástárs álláspontját, bár azon nagyon meglátszik, hogy ő tényleg nem foglalkozik sporttal. Mert akkor jobban ki­hangsúlyozta volna azt, hogy az előző országokban nem kiter­jesztett super sportolók vannak, hanem hihetetlenül hatalmas tömegek űzik a sport minden ágát. így a nagy tömegekből kerülnek ki azo ka kiváló baj­TITÓ PÄLFORDULÄSA (Folytatás az lső oldalról) Tito ugyan nem ellenzi a néme­tek újbóli felfegyverzését, de azt valamilyen kontrol alatt kí­vánja tartani. Tito párfodulásának igazi magyarázatát az oroszok sike­res H-bomba kísérleteiben talál­juk meg. Most már ráeszmélt, hogy a Kelet és Nyugat között folyó harcban Jugoszlávia tel­jesen elpusztulna. Legalább is arra gondolt, amidőn ezt mon­dotta: “A megelőző (preventív) háború sikerére már gondolni sem lehet”. — Azért gondolt te­hát arra, hogy jobb lesz kiegyez­ni a Szovjetunionnal. met tudom, amióta megismer­tem az osztályharc igazi útját, minden erőnkkel doldozunk. Erős a hitem — ma még sokkal jobban mint valaha — hogy az IWW tanítása az Ipari Unioniz- mus eszméje fog győzedelmes­kedni, nem csak itt az Egyesült Államokban, hanem az egész vi­lágon. A világ munkásságának szabadsága, egyenlősége, testvé­ri szeretete csak akkor lesz iga­zán megvalósítva, ha az iparok­ban szervezik meg a VILÁG MUNKÁSSÁGÁT, akik aztán átveszik a termelés és szétosztás eszközeit és eltörlik a BÉR­RENDSZERT.” Ezután Köhler felolvasta az üdvözlő táviratok, levelek, kár­tyák küldőinek neveit. Azok tartalmát azonban nagy szá­muknál fogva mellőzni kellett. Ezt követő hosszú társalgás után a jókedv emelkedett és a késő esti órákig szép magyar dalokat énekelve fejeződött be a Bakos házaspár 50 éves jubile­uma. Sok jó és kellemes estéken, összejöveteleken vettem részt 48 esztendi amerikai munkás- mozgalmi tevékenységemben, de bátran mondhatom, hogy a Ba­kos házasuár 50 éves jubileuma részemről egyike volt a legkelle­mesebbeknek. Köhler. nokok, akiknek a nevei ott sze­repelnek minden nemzetközi mérkőzésen, igazolva ezen a té­ren is a kollektiv társadalom fölényét a tőkés rendszer felett. Legutóbb a Szovjetben járt az olympiai verseny elnöke, aki amerikai és a legnagyobb elis­meréssel adózik a szovjeteknek, mert itt óriási tömegek űzik a sportot. Az ő jelentése szerint, egyedül Ukrajnában 60 ezer fo­otball csapat van, ami feltételezi hogy milliók vesznék ebben részt. Geréb munkástárs írásai­ból tudom, hogy ő rossz szenve­délynek tartja az ivást, dohány­zást, kicsapongást. Higyje el Geréb munkástárs, hogy az ön­tudaton keresztül a fentiek leg­jobb ellenszere az észszerű sport. Én sokkal messzebb megyek el a haza és a hazafisák uj fo­galmazásán. Még odahaza büsz­kén vállaltuk a “hazátlan bi­tang” elnevezést, amellyel a re­akció a szocialistákat bélyegez­te meg. Semmi közösséget sem éreztünk az általuk kisajátított hazafisággal, annak jelképeivel, de egészen más most az otthoni magyar dolgozó érzése. Most a magukénak érzik és tudják a “hazát” és mint a második vi­lágháborúban láttuk és láttuk a koreai és vietnami háborúban, ahol az öntudatos dolgozók nem csak hajlandók, de képesek is megvédeni az országukat olyan hatalmakkal szemben is, mint Amerika, Franciaország, mert a haza most a szebb, boldogabb jövőt, a szocialista társadalmat jelenti. Ezt a hazát büszkén vallja magáénak és hajlandó azt az élete árán is megvédeni. De ennek a hazafiságnak semmi kö­ze sincs a sovinizmushoz, más népek gyülöléséhez. A “tót nem ember kása nem étel”, “bocsko- ros oláh”-féle gyalázatosság­nak nincs helye ebben a hazafi- ságban. . Ma a múlt “ellenségei” a magyar, tót, cseh, román, stb. testvéri népek, kik szorosan ösz- szetartanak, egymást segítve épitik a jövő társadalmát. Ez a hazafiság összefér a nemzetköziséggel, amelyért any- nyit harcolt Geréb munkástárs is. cs. f. MAGYAR KÉRELEM BUDAPEST — United Press riport szerint a Magyar Nép- köztársaság miniszterein ö k e, Nagy Imre, beadványt intézett az Egyesült Nemzetek titkársá­gához kérve, hogy Magyaror­szágot is vegyék fel az Egyesült Nemzetek tagjai közé. A kérel­met Nagy azzal indokolja meg, hogy a Magyar Népköztársaság fontos szerepet tölt be a világ­béke fentartásában. őrült e McCarthy? FRANKFURT — Az ameri­kai hatóságok rájöttek, hogy úgy a Német, mint a Franciaor­szágban elhelyezett nagy ame­rikai katonai raktárokat rend­szeresen lopják és állandóan nagy értékű felszerelések tűn­nek el. A lopások felfedezésére és eltussolására az “American Daily” nevű lap most kisütötte, hogy ezen amerikai katonai áru­kat bizonyára a kommunisták lopják el, hogy azokból a “föld­alatti” mozgalmukat felfegyve­rezzék.

Next

/
Thumbnails
Contents