Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-01 / 1849. szám
1954. október 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal IDEGBETEGEK Irta: DR. WILLIAM G. NEDERLAND Egyetemi tanár “Az idegek összesége — ez az ember” — Cabanis Idegbetegekkel találkozol mindenütt. Ott vannak az üzletekben, a politikában, az iskolában, a bírósági tárgyalásokon; megtalálod őket a diplomás emberek között éppenugy, mint az egyszerű napszámosok soraiban. Számuk milliókra rúg s mégis ezt a betegséget ismerjük legkevésbé. A United States Public Health Service adatai szerint az Egyesült Államokban évenként 8-10 millió ember szenved idegbán- talmakban. Nagyrészét ezeknek az átlagos ember csak “félbolondnak” nevezi. Ezek azok, akikre azt mondják, hogy ‘‘hiányzik az ötödik kerekük” s tovább nem törődünk velük. Pedig gondolni kellene arra, hogy hátha MI IS KÖZÉJÜK TARTOZUNK! Hátha mások miránk is azt mondják, hogy “az a félbolond?” Mert látszatra a legtöbb esetben ezen embereknek nincs semmi szervi (organikus) hibájuk. De azonkívül folytatják munkakörüket úgy, mint mások; nem egy hires költő, zenész, színész vagy hasonló kiválóság is akad közöttük. A vagyoni vagy családi állapot sem szab korlátot ennek a betegségnek; megtaláljuk őket a gazdagok között éppen úgy, mint a szegények soraiban. Van közöttük sok nagy keresetű, sok erősen dolgozó ember, de azért ezek is betegek. Betegek, akik panaszkodnak és gyógyításra szorulnak, ha ugyan az lehetséges. Ezek is törekszenek az élet örömi után, akárcsak te és én; szeretet, barátság, boldogság, elismerés, vagy más valamilyen érzelem vágy kielégítése lappang idegességük mögött, amit nem tud kielégíteni, ami keserű csalódást okoz nekik. Ez aztán annyira összegyülemlik, hogy egyszer csak letöri a józan gondolkodás erejét és az egészséges emberből idegbeteg lesz. Az idegbetegség nagyon sokféle módon jelentkezik és noha számos típust külömböztetünk meg, közöttük éles határt vonni nem lehet. Az idegbetegek száma az érettebb korúak között rősen emelkedik, talán azért, mert több alkalom volt arra, hogy valamüyen csalódás érje őket. Ezek aztán úgy látják, hogy az életük üres, amiért nem érdemes küzdeni. Ennek a nagyon elterjedt betegségnek a legjobb gyógyszere az, ha a beteget rá lehet esz- méltetni arra, hogy nincs semmi szervi baja, csak éppen bebeszél magának valamilyen betegséget, elhagyatottságot, csalódást, üldöztetést, vagy valami hasonlót, ami az életét elkesereti. Felsoroljuk a fontosabb típusokat, márcsak azért is, mert tudjuk, hogy az olvasók mindegyike ismer egy-két olyan embert, akik egyik-másik típusba .tartoznak. De a leghasznosabb az lenne, ha az, akire ráillik ÖNMAGÁT MEGTALÁLNÁ valamelyik típusban, mert ez a felismerés a gyógyuláshoz vezethet. a) A TULÉRZÉKENY A létért folyó durva marakodással teli tett világban a tulér- zékeny embereknek nagyon nehéz a sorsuk. A forradalmak, háborúk, depressziók és a nacionalista krízisek legtöbbünket megedzettek annyira, hogy érzelmeink nem lesznek úrrá felettünk. A tulérzékeny emberek azonban valahogy elkerülték ezt az érzéktelenitést és azért minden külső hatásra túlzott érzelmi benyomással reagálnak, ami beteggé teszi őket. Az ezen csoporthoz tartozókon a betegség már külsőleg is mutatkozik. Rendesen lesoványodott, törékeny testüek, étvágytalanság és álmatlanságról panaszkodnak, amihez hozzájárulnak az emésztési zavarok is. Szédülnek, gyakran el is vesztik eszméletüket és mégis semmi szervi betegséget sem lehet náluk találni. Betegségeik okát nem is a szerveik vizsgálata, hanem az élettörténetük adja meg. Sokuknál hiányzott a szülői szeretet gyermekkorukban, másokkal nagyon szigorúan bántak, vagy túlságosan becézték, védték minden külső behatás ellen és igy félénk emberek lettek, nehezen barátkoznak s nem jól érzik magukat társaságban. Érdekes, hogy ebbe a csoportba tartoztak olyan kiválóságok, mint például Shelley, a nagy angol költő; Chopin, Mozart, Schubert és Schumann zeneszerzők; John Keats költő és még sok más nevezetesség. b) A KÉPZELT BETEG Ebbe a csoportba tartoznak azok ,akik mindenféle betegségeket vélnek felfedezni saját magukon. Egyre-másra olvassák az egészségügyi könyveket, eljárnak orvosi előadásokra, gondosan figyelik az egyes betegségek szimptómáinak leírását és azután arra a gondolatra jönnek, hogy náluk is jelentkeznek ezen szimptómák. Különösen gyakori ez a jelenség öreg emberek között, akik mindenféle pirulákat szednek, követnek minden “orvosi” tanácsot, azokat is, amiket nem orvostol, hanem a szomszédasz- szonytól kapják. Szekrényeik tele vannak mindenféle drugsze- rekkel, akárcsak egy kisebbsze- rü gyógyszertár. Minél több vitamint, “erősítőt”, elikszirt, aspirált, vas-kivonatot, teákat és hasonló dolgokat szednek, annál jobban védve érzik magukat a betegségek ellen. Közben azonban mindig újabb meg újabb betegségről hallanak, ami ellen még/nem erősítették meg magukat és akkor úgy vélik, hogy az az uj betegség fogja el őket és kezdődik a nagy félelem megint, mint előbb. Ebbe a csoportba sorolhatjuk az úgynevezett “fobiás” betegeket is, akik csak egy bizonyos dologtól félnek. Van például olyan, aki fél a szűk helytől (claustrophobia), fél az emberektől (anthrophobia) és igy tovább. Ezeknél a FÉLELEM okozza az igazi betegséget és talán igaz az, hogy ezeknél a félelem nagyobb fájdalmat okoz, mint okozna maga az a dolog, amitől félnek. c) AZ INDULATOS ÉS PARANCSOLGATÓ Az idegbeteg tekintélyes száma nagyon indulatos, hamar fel- hevül, veszekedést kezd és véleményét nagyon erőszakosan akarja másokra rákényszeríteni. Gyakran saját hiányosságukat akarják takarni ezzel az agresszív fellépéssel, máskor igen nagy embernek képzelik magukat, akik messze kiemelkednek környezetükből és azért megkövetelik, hogy környezetük engedelmeskedjen nekik. Az ilyen uralkodni, parancsolni vágyó (domineering) egyén környezete legfontosabb emberének tartja magát és ezt mindenütt érvényre akarja juttatni. Különösen veszedelmessé válik az ilyen ember, ha az üzleti életben valamilyen pozícióra tesz szert, amikor alattvalónak az életét végtelenül elkeseríti. De éppen igy tönkreteszi családja békéjét is. Az ily családban fel- növekedett gyermekek csaknem biztosan szintén idegbetegek lesznek. d) AZ ÖNZŐ Az emberrel vele születik az önmagával való törődés. A gyermek gondolatvilágát csak önmaga foglalja el, ez szolgál alapul arra, hogy az önfentartás nagyon komplikált aktivitásait megtanulja. Amint azonban növekszik, egyre nagyobb mértékben vesz tudomást a testét környező világról, azok behatolnak szellemi világába is és idővel a felnőttek eszmevilágában helyet nyernek a barátai, a foglalkozása, a közintézmények, stb. stb. Vannak emberek, akik ebben a tekintetben soha sem nőnek meg, akik egész életükön át, — mint a gyermekek, — csak saját magukkal törődnek. Ezek a világ központjában képzelik magukat és úgy tartják, hogy mindenkinek és minden intézménynek az ő kívánságukhoz kell alakulni, hogy az ő javukat vagy kényelmüket szolgálják. Az ilyen emberek soha nem beszélnek másról, mint saját magukról. Bármiről legyen is szó, azonnal saját magukra fordítják a beszélgetést. A közösségi szellem teljesen hiányzik náluk. Követelik a közintézményektől, hogy tisztán csak az ő javukat szolgálják, de ők nem segítik az ily intézményeket. Éppen úgy engedelmességet, sgitést és lojalitást követelnek barátaiktól és környezetüktől, amit azonban ők nem viszonoznak. Ezen emberek érzelmileg éretlenek, az életről nincs semmi komoly ismeretük. Nem tudnak külömbséget tenni a fontos és kevésbé fontos dolog között; a saját dolgaikat, bármily jelentéktelen is, a családjuk, a környezetük vagy akár az ország legfontosabb dolgai fölé helyezik. Ebben a tekintetben úgy viselkednek, akár csak a gyerekek. Az ilyen' megnőtt “gyermekek” is veszedelmessé válnak, ha valamilyen magasabb pozícióba kerülnek, de mindig elég bajt okoznak családjuknak, környezetüknek és barátaiknak. A szerkesztő megjegyezése: A fentieket Dr. Niederland: “Man-Made Plague” cimü munkájából vettük, ahol az elmondottakon kívül még az idegbajosok számos válfaját ismerteti. Ezek terjedelmes közlésére azonban már nincs terünk. A fentiek ismertetését azonban nagyon kívánatosnak tartottuk. REMÉNYKEDIK AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT LONDON —. A közvéleménykutató intézmények jelentései szerint az angol választók többsége jelenleg a Labor Party mellé szegődött. Ha mostanában választásokat tartanának, — Írja a London Observes, — akkor a Churchill kormánya alapos vereséget szenvedne. MEGHÍVÓ A BÉRMUNKÁS Elsinore-Perris olvasói október 9-én, szombaton délután 2 órai kezdettel az Elsinore Progressive Hallban (Poe Street) az első kiváló magyar proletár költő müveinek felelevenítésére ) ABET ÁDÁM emlékünnepélyt rendeznek a következő műsorral: a) Költők szerepe a forradalomban ...............Bustya Károly b) Abet Ádám élete és költészete.....................Geréb József c) Omár Kháyám bölcs dalai (Rubiáyát) ismertetése. A méltatásban említett gyönyörű Abet verseket a következő szereplők fogják előadni: 1. -Proletár vagyok ..................................................... Soos Pál 2. Szülőimhez ....................................................... Ádám András 3. Munkás vagyok ........................................... Tchoma Sándor 4. A szent törvények.......................................... Tabák Mihály 5. Jelenet .............................................................Schubert Irma 6. Fogadalom .......................................................Ádám András 7. óda a dollárhoz.............................................Bikfalvi Miklós 8. Szép ez a föld .....................................................Ádám Helén 9. Amerika csoda-népe .................................... Magyary József 10. Marseilaise szöveg....................................... Bustya Károly 11. Honvágy ......................................_..................Soos Hermina 12 Bölcsmondások............................................ Schubert József 13. Egyesüljetek .............................................. Magyary József Tekintettel a terjedelmes programa az ünnepélyt pontosan 2 órakor kezdjük. Beléptidij nincs, mindenkit szívesen látunk.
