Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-10-01 / 1849. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. október 1. Most már el lehet mondani — AMIKOR DULLES, RADFORD ÉS KNOWLAND CSAKNEM MEGINDÍTOTTÁK A HARMADIK VILÁGHÁBORÚT — Irta: CHALMERS M. ROBERTS Most már el lehet mondani! Talán soha még annyira igaz nem volt az a bizonyos hajszálra való hivatkozás, mint midőn azt mondjuk, hogy ez év április 3-ik napjában valóban csak egy haj­szálon múlt, hogy három ember bele nem vitt bennünket a har­madik világháborúba. Pdig máskülönben az a nap is csak olyan volt, mint a többi. Washington városban sok ezer : ember ment megnézni a Jeffer- JAJ, MI LESZ MOST son Memorial körül ültetett vi­rágzó cseresznyefákat; az elnök a Maryland hegyekben fekvő pi­henő helyére hajtatott, ahol a következő nagy beszédére ké­szült s általában minden nyu- godtnak, békésnek látszott. A kongresszus 8 vezető tagja, — 4 szenátor és 4 képviselő — telefon meghivást kaptak a Sta­te Department azonnali meglá­togatására, ahol John Foster Dulles külügyminiszter, Arthur W. Radford admirális, a közös vezérkar főnöke, Roger Keys al- honvédelmi miniszter, Robert B. Anderson Navy Secretary és Thurston B. Morton, Dulles el­ső segitő asszisztense fogadták őket. — President Eisenhower uta­sított, hogy hívjam meg önöket erre a konferenciára, — fogad­ta a meghívottakat Dulles. Knowland (R.), Lyndon B. Johnson (D.), Eugene Milikin (R.) és Richard B. Russel (D.) szenátorok, tovább Joseph Mar­tin házelnök, Earl Clement (R.) és John W. McCormack meg J. Persy Priest demokrata képvise­lők feszült figyelemmel hallgat­ták. Dulles azonban mindjárt át­adta a szót Radford admirális­nak, aki Indokinát ábrázoló ki- feszitett nagy térkép előtt állva mutogatni kezdte, hogy a fran­cia csapatok milyen kutyaszorí­tóba kerültek Dienbienphu erőd­nél. — Ha ez az erőd elesik, akkor mindjárt utána megy egész In­dokina, a többi délázsiai orszá­gok, a környező szigetek és ve­szélybe kerülnek még a Fülöp szigetek is, — mondotta Rad­ford, botjával hadonászva. Elmondotta aztán, hogy sze­rencsére ott vannak az Essex meg a Boxer nevű repülőgép- szálitó hajók a kinai vizeken. Van ott elég gép, ember meg muníció is. Ezek meg tudnák változtatni a háború menetét dacára annak, hogy a franciák csak immel-ámmal harcolnak. Miután minden készen van, csu­pán arra lenne szükség, hogy a kongresszus hozzon egy olyan határozatot, hogy az elnök, — ha jónak látja, — azonnal hasz­nálhatja az Egyesült Államok légi és tengeri erejét. (Ez tehát felhatalmazás lett volna arra, hogy az elnök megkezdheti a háborút a kongresszus hadüze­nete nélkül is.) Knowland szenátornak na­gyon tetszett a dolog és kész­nek mutatkozott arra, hogy ke­resztül segít ilyen határozatot. A kollégái azonban már nem le- kesedtek annyira. Különösen a demokrata szenátorok és képvi­selők akadékoskodtak és tettek fel ilyen kérdéseket: — Az egyesitett vezérkar töb­bi tagjai is helyeslik ezt a be­avatkozást? — kérdezte Cle­ments szenátor. Radford előbb himezett-hámozott, de aztán be­AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN Y1LATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között snmmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelt eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer ^ecetét építjük a régi társadalom keretein belül. ismerte, hogy a vezérkar többi tagjai ELLENZIK az amerikai beavatkozást az indokinai hábo­rúba. — De, —■ tette hozzá Radford — azok nem ismerik a Távol- Keletet úgy, mint én. Én jobban tudom, hogy mire van szükség. Aztán Lyndon Johnson adott fel egy igen fontos kérdést, amelynek a lényege ez: Mint Knowland szenátor állította, már a koreai háborúban is a költségek 90 százalékát, az em­berek 85 százalékát az Egyesült Államok szolgáltatta. Milyen biztosítéka van Dulles külügy­miniszternek arra, hogy a ki­szélesített indokinai háborúban az arány nem ilyen lesz, hanem abba Amerika a szövetségesei­vel megfelelőbb arányban fogja megosztani a terheket? A SZÖVETSÉGESEK Dulles kénytelen volt beis­merni, hogy bizony arra semmi kilátás sincs, sőt valószínű, hogy az Egyesült Államok még jobban magára marad ebben az uj háborúban. Erre aztán ezen szenátorok és képviselők azt ajánlották Dullesnak, hogy ter­jessze ezt az ügyet az Egyesült Nemzetek elé s annak a határo­zatától tegyék főggővé a bea­vatkozást. Ez persze nem tetszett Rad- fordnak, se Knowlandnak, aki attól kezdve alig szólt valamit. Tettek fel aztán még másforma kérdéseket is. így megkérdez­ték, hogy Amerika beavatkozá­sa nem-e vonná maga után a ki­nai beavatkozást? Radford és Dulles beismerték, hogy erre nagy a lehetőség. És akkor nem jutnának-e el a harmadik világ­háborúhoz? — kérdezte az egy­ik képviselő. Dulles és Radford beismerték, hogy azzal az eshe­tőséggel számolni kell. McCormack (D) képviselő ek­kor nem állhatta meg, hogy a republikánus kollégái orra alá ne dörgölje: “Furcsa, hogy a je­len adminisztráció, amelynek egyik szószólója, Sen. McCarthy “árulónak” nevezett bennünket, demokratákat, ilyen kéréssel mer hozzánk fordulni?” Az ily kifakadásoknak aztán az lett a vége, hogy a kongresz- szus tagjai megijedtek a rendkí­vül nagy felelőségtől, amit ma­gukra vettek volna a kívánt ha­tározattal, amelyre oly szomja­san várt Radford admirális, hogy a harmadik világháborút megindítsa. Hosszú vita után aztán végre megegyeztek abban, hogy jó lesz, ha Dulles külügy­miniszter előbb megkérdezi az Egyesült Államokkal szövetke­zett országokat, hogy velünk tartanak-e abban az esetben, ha az indokinai beavatkozás a har­madik világháborúhoz vezetne. Ami azután történt, már is­meretes. A szövetségesek, élü­kön Angliával, nagy rémületbe estek. így maradt el a Radford-Dul- les-Knowland által kitervezett nagy háború. (The Reporter) ESNEK A FARMOK ÁRAI WASHINGTON — A Depart­ment of Agriculture jelentése szerint az amerikai farmok árai az utolsó két évben 7 százalék- • kai estek. U. S.-DÉLKOREA ELLENTÉT SEOUL, Délkorea — A Uni­ted Press állítása szerint az Egyesült Államok és Délkorea köpött egyre feszültebb lesz a viszbny és nem lenne meglepő, ha Syngman Rhee kiutasítaná onnan az amerikai hadsereget a politikai “tanácsadókkal” egye­temben. A két ország közötti viszony ily elhidegülésének legfontosabb oka az, hogy a washingtoni kor­mány már nem ad olyan nagy financiális és fegyveres segítsé­get Délkoreánk, mint eddig. De ami a legjobban felingerelte a Synéman Rhee kormányt az, hogy a pénzügyi támogatást már nem adják az ő kezükbe, mint azelőtt, hanem az amerikai kormány megbízottjai költik el. A Rhee kormány tagjai ezt na­gyon nagy sértésnek veszik. A másik ok állítólag az, hogy az amerikai kormány délkorea felé akarja irányítani a japán iparok exportját. Japán ugyanis képtelen megállni külföldi élel­miszerek behozatala nélkül, amelyért természetesen csak a külföldre küldött ipari termé­kekkel fizethet. A japán ipar piacait az Egyesült Államok részben elfoglalta, részben pe­dig elzárja a kinai blokáddal. Ezért Koreát szeretné megnyit­ni a japán exportnak, de a ko­reaiak 40 évi kizsákmányoló ja­pán uralom után hallani sem akarnak erről. A NAGY BÉKEKÖTÉS LOS ANGELES — Az Ame­rican Federation of Labor két legnagyobb International union- ja, a 900,000 taggal biró Inter­national Association of Machin­ists és a 800,000 taggal biró United Brotherhood of Carpen­ters and Joiners 40 évig tartó egymás közötti harc után most végre békét kötöttek. Ez a két szervezet 4 évtizeden át éles harcot folytatott egymás ellen azért, hogy melyiknek a jogkö­rébe (jurisdiction) esik olyan műhelyek megszervezése, ame­lyekben masiniszták és karpen- terek együtt dolgoznak. Ez az évtizedekig tartó harc tisztán mutatta a szakszervezkedési for­ma nagy hibáit, amennyiben nemhogy a közös cél érdekében szervezte volna a munkásokat, hanem éppen ellenkezőleg, egy­más ellen uszította őket. A két szakszervezet elnökei nagy ünnepség közepette Írták alá azon szerződést, amelyben kötelezik magukat, hogy a jö­vőben minden jurisdicktionális kérdésben alávetik magukat az ily célra kinevezett döntőbíró­ság Ítéletének. INDIA ELTITOTTA A GYER­MEKHÁZASSÁGOT NEW DELHI — India parla­mentje nagy szótöbbséggel elfo­gadta azon törvényt, amely el­tiltja az Indiában ősidőktől szo­kásos gyermekházasságokat. Az uj törvény értelmében a leány­nak legalább 18 évesnek, a fiú­nak pedig legalább 21 évesnek kell lenni, hogy házassági enge­délyt kapjanak. Ezzel a törvény­nyel végetvetnek a hindu val­lás által ápolt évezredes ember­telen gyermekházasságoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents