Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-01 / 1849. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. október 1. Most már el lehet mondani — AMIKOR DULLES, RADFORD ÉS KNOWLAND CSAKNEM MEGINDÍTOTTÁK A HARMADIK VILÁGHÁBORÚT — Irta: CHALMERS M. ROBERTS Most már el lehet mondani! Talán soha még annyira igaz nem volt az a bizonyos hajszálra való hivatkozás, mint midőn azt mondjuk, hogy ez év április 3-ik napjában valóban csak egy hajszálon múlt, hogy három ember bele nem vitt bennünket a harmadik világháborúba. Pdig máskülönben az a nap is csak olyan volt, mint a többi. Washington városban sok ezer : ember ment megnézni a Jeffer- JAJ, MI LESZ MOST son Memorial körül ültetett virágzó cseresznyefákat; az elnök a Maryland hegyekben fekvő pihenő helyére hajtatott, ahol a következő nagy beszédére készült s általában minden nyu- godtnak, békésnek látszott. A kongresszus 8 vezető tagja, — 4 szenátor és 4 képviselő — telefon meghivást kaptak a State Department azonnali meglátogatására, ahol John Foster Dulles külügyminiszter, Arthur W. Radford admirális, a közös vezérkar főnöke, Roger Keys al- honvédelmi miniszter, Robert B. Anderson Navy Secretary és Thurston B. Morton, Dulles első segitő asszisztense fogadták őket. — President Eisenhower utasított, hogy hívjam meg önöket erre a konferenciára, — fogadta a meghívottakat Dulles. Knowland (R.), Lyndon B. Johnson (D.), Eugene Milikin (R.) és Richard B. Russel (D.) szenátorok, tovább Joseph Martin házelnök, Earl Clement (R.) és John W. McCormack meg J. Persy Priest demokrata képviselők feszült figyelemmel hallgatták. Dulles azonban mindjárt átadta a szót Radford admirálisnak, aki Indokinát ábrázoló ki- feszitett nagy térkép előtt állva mutogatni kezdte, hogy a francia csapatok milyen kutyaszorítóba kerültek Dienbienphu erődnél. — Ha ez az erőd elesik, akkor mindjárt utána megy egész Indokina, a többi délázsiai országok, a környező szigetek és veszélybe kerülnek még a Fülöp szigetek is, — mondotta Radford, botjával hadonászva. Elmondotta aztán, hogy szerencsére ott vannak az Essex meg a Boxer nevű repülőgép- szálitó hajók a kinai vizeken. Van ott elég gép, ember meg muníció is. Ezek meg tudnák változtatni a háború menetét dacára annak, hogy a franciák csak immel-ámmal harcolnak. Miután minden készen van, csupán arra lenne szükség, hogy a kongresszus hozzon egy olyan határozatot, hogy az elnök, — ha jónak látja, — azonnal használhatja az Egyesült Államok légi és tengeri erejét. (Ez tehát felhatalmazás lett volna arra, hogy az elnök megkezdheti a háborút a kongresszus hadüzenete nélkül is.) Knowland szenátornak nagyon tetszett a dolog és késznek mutatkozott arra, hogy keresztül segít ilyen határozatot. A kollégái azonban már nem le- kesedtek annyira. Különösen a demokrata szenátorok és képviselők akadékoskodtak és tettek fel ilyen kérdéseket: — Az egyesitett vezérkar többi tagjai is helyeslik ezt a beavatkozást? — kérdezte Clements szenátor. Radford előbb himezett-hámozott, de aztán beAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN Y1LATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között snmmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelt eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbe ni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer ^ecetét építjük a régi társadalom keretein belül. ismerte, hogy a vezérkar többi tagjai ELLENZIK az amerikai beavatkozást az indokinai háborúba. — De, —■ tette hozzá Radford — azok nem ismerik a Távol- Keletet úgy, mint én. Én jobban tudom, hogy mire van szükség. Aztán Lyndon Johnson adott fel egy igen fontos kérdést, amelynek a lényege ez: Mint Knowland szenátor állította, már a koreai háborúban is a költségek 90 százalékát, az emberek 85 százalékát az Egyesült Államok szolgáltatta. Milyen biztosítéka van Dulles külügyminiszternek arra, hogy a kiszélesített indokinai háborúban az arány nem ilyen lesz, hanem abba Amerika a szövetségeseivel megfelelőbb arányban fogja megosztani a terheket? A SZÖVETSÉGESEK Dulles kénytelen volt beismerni, hogy bizony arra semmi kilátás sincs, sőt valószínű, hogy az Egyesült Államok még jobban magára marad ebben az uj háborúban. Erre aztán ezen szenátorok és képviselők azt ajánlották Dullesnak, hogy terjessze ezt az ügyet az Egyesült Nemzetek elé s annak a határozatától tegyék főggővé a beavatkozást. Ez persze nem tetszett Rad- fordnak, se Knowlandnak, aki attól kezdve alig szólt valamit. Tettek fel aztán még másforma kérdéseket is. így megkérdezték, hogy Amerika beavatkozása nem-e vonná maga után a kinai beavatkozást? Radford és Dulles beismerték, hogy erre nagy a lehetőség. És akkor nem jutnának-e el a harmadik világháborúhoz? — kérdezte az egyik képviselő. Dulles és Radford beismerték, hogy azzal az eshetőséggel számolni kell. McCormack (D) képviselő ekkor nem állhatta meg, hogy a republikánus kollégái orra alá ne dörgölje: “Furcsa, hogy a jelen adminisztráció, amelynek egyik szószólója, Sen. McCarthy “árulónak” nevezett bennünket, demokratákat, ilyen kéréssel mer hozzánk fordulni?” Az ily kifakadásoknak aztán az lett a vége, hogy a kongresz- szus tagjai megijedtek a rendkívül nagy felelőségtől, amit magukra vettek volna a kívánt határozattal, amelyre oly szomjasan várt Radford admirális, hogy a harmadik világháborút megindítsa. Hosszú vita után aztán végre megegyeztek abban, hogy jó lesz, ha Dulles külügyminiszter előbb megkérdezi az Egyesült Államokkal szövetkezett országokat, hogy velünk tartanak-e abban az esetben, ha az indokinai beavatkozás a harmadik világháborúhoz vezetne. Ami azután történt, már ismeretes. A szövetségesek, élükön Angliával, nagy rémületbe estek. így maradt el a Radford-Dul- les-Knowland által kitervezett nagy háború. (The Reporter) ESNEK A FARMOK ÁRAI WASHINGTON — A Department of Agriculture jelentése szerint az amerikai farmok árai az utolsó két évben 7 százalék- • kai estek. U. S.-DÉLKOREA ELLENTÉT SEOUL, Délkorea — A United Press állítása szerint az Egyesült Államok és Délkorea köpött egyre feszültebb lesz a viszbny és nem lenne meglepő, ha Syngman Rhee kiutasítaná onnan az amerikai hadsereget a politikai “tanácsadókkal” egyetemben. A két ország közötti viszony ily elhidegülésének legfontosabb oka az, hogy a washingtoni kormány már nem ad olyan nagy financiális és fegyveres segítséget Délkoreánk, mint eddig. De ami a legjobban felingerelte a Synéman Rhee kormányt az, hogy a pénzügyi támogatást már nem adják az ő kezükbe, mint azelőtt, hanem az amerikai kormány megbízottjai költik el. A Rhee kormány tagjai ezt nagyon nagy sértésnek veszik. A másik ok állítólag az, hogy az amerikai kormány délkorea felé akarja irányítani a japán iparok exportját. Japán ugyanis képtelen megállni külföldi élelmiszerek behozatala nélkül, amelyért természetesen csak a külföldre küldött ipari termékekkel fizethet. A japán ipar piacait az Egyesült Államok részben elfoglalta, részben pedig elzárja a kinai blokáddal. Ezért Koreát szeretné megnyitni a japán exportnak, de a koreaiak 40 évi kizsákmányoló japán uralom után hallani sem akarnak erről. A NAGY BÉKEKÖTÉS LOS ANGELES — Az American Federation of Labor két legnagyobb International union- ja, a 900,000 taggal biró International Association of Machinists és a 800,000 taggal biró United Brotherhood of Carpenters and Joiners 40 évig tartó egymás közötti harc után most végre békét kötöttek. Ez a két szervezet 4 évtizeden át éles harcot folytatott egymás ellen azért, hogy melyiknek a jogkörébe (jurisdiction) esik olyan műhelyek megszervezése, amelyekben masiniszták és karpen- terek együtt dolgoznak. Ez az évtizedekig tartó harc tisztán mutatta a szakszervezkedési forma nagy hibáit, amennyiben nemhogy a közös cél érdekében szervezte volna a munkásokat, hanem éppen ellenkezőleg, egymás ellen uszította őket. A két szakszervezet elnökei nagy ünnepség közepette Írták alá azon szerződést, amelyben kötelezik magukat, hogy a jövőben minden jurisdicktionális kérdésben alávetik magukat az ily célra kinevezett döntőbíróság Ítéletének. INDIA ELTITOTTA A GYERMEKHÁZASSÁGOT NEW DELHI — India parlamentje nagy szótöbbséggel elfogadta azon törvényt, amely eltiltja az Indiában ősidőktől szokásos gyermekházasságokat. Az uj törvény értelmében a leánynak legalább 18 évesnek, a fiúnak pedig legalább 21 évesnek kell lenni, hogy házassági engedélyt kapjanak. Ezzel a törvénynyel végetvetnek a hindu vallás által ápolt évezredes embertelen gyermekházasságoknak.
